A Nagy Eperfa

Tárgy: A Nagy Eperfa Szer. Május 12, 2010 4:35 pm

A gyönyörű, csendes tisztás közepén áll a Nagy eperfa. Ahogy a nevei is mutatja, nem egy apró, csenevész fácskáról van szó, hanem tényleg hatalmas. Nyáron és tavasszal teremnek rajta a kövér fekete és piros eprek, méz édességükkel és illatukkal magához vonzzák a diákokat. A tisztás kiválóan alkalmas kisebb összejövetelekre, piknikezésre, vagy egy romantikus beszélgetésre.

//Sienna Evangelin//

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Kedd Aug. 17, 2010 1:37 pm

- Azt hittem érdemes... meghalni csak azért... hogy egy dalt eljátsszak... *Dúdolgatja magában, a sűrű cigaretta-szippantások közepette. A Nagy Eperfa felé tart fekete farmerjében és pólójában, szürke tornacipőjében, vagyis nem tudja, hogy merre megy, de ott köt ki. Megáll a tisztás szélén, és eltűnődve nézi a hatalmas fát, ami terebélyes koronájával szinte az egészet betakarja. Az eper már gyönyörűen piroslik rajta, így el is indul felé, hogy leszedjen egyet-kettőt, és így ebéd után elfogyassza desszertre, de amikor a szájába teszi, és egyetlen egyet rág rajta, undorodva köpi ki a gyümölcsöt. Ez neki... túl édes, túl gelly. Inkább rágyújt még egy cigire. Leveti magát a földre, és hanyagul a fa törzsének veti a hátát, miközben csak szívja, és szívja a fekete Marlboro-t...*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Kedd Aug. 17, 2010 1:58 pm

* Sietős léptek zaja töri meg a nyugtató csendet és egy kocogó lány tűnik fel nem messze a Nagy Eperfától szürke melegítő nadrágban és egy fehér vékony kis topban. Lófarokba kötött hajából pár kósz, rakoncátlan hajtincs arcára tapad, látszik rajta, hogy már ki van fáradva. Erről a szapora levegővételek is árulkodnak. Már egy jó órája fut szinte megállás nélkül. Úgy gondolta jól jön egy kis edzsés, de azzal nem számolt, hogy ilyen fárasztóan fog hatni egy hónap kihagyás után. És amilyen sok esze volt még vizet sem hozott magával. Így mikor az Eperfához ér már nem bírja tovább és megáll. Térdeire támaszkodva fújja ki magát és ekkor pillantja meg a nem messze tőle elehelyezkedő feketébe öltözött fiút, aki épp nagyon kényelmesen egy cigorettával a kezében dől a fának. Kifújja magát, majd felegyenesedik és az ismeretlen srác felé fordul.*
- Hello! Látom te is szereted mérgezni magad... * Pillant a cigire, ám hangja nem gúnyos inkább, csak szórakozott. A lány nem itéli el azokat az embereket akik dohányoznak, hisz egy időben ő is szívot és néha még most is megesik, csak ő úgy van vele, hogy ha nem muszály, akkor inkább hanyagolja.*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Kedd Aug. 17, 2010 2:08 pm

*Néhány perc múlva egy lány lépteinek sietős zaja hangzik fel. Nem messze tőle megáll, és a térdeire támaszkodva igyekszik kicsit csillapítani kapkodó lélegzetét. Aaron cseppet sem leplezve jobbra dől, hogy hátulról is szemügyre vehesse a futót, de amikor az felé fordul, gyorsan eredeti pozíciójába dől vissza. Meg sem várja, hogy odaérjen hozzá, már távolról megszólal.*
- Hát Te minek futkosol? Félsz egyedül? *Kérdezi felvont szemöldökkel, és mikor a lány odaér, csak biccent.*
- Egy ilyen káros élvezet... megéri. *Feleli, és kifújja a füstöt.* - Az én tüdőm nem kopik, csak edződik. *Jegyzi meg fennhangon, és a következő pillanatban, pusztán szórakozásból máris egy füstszív száll a leányzó felé.*
- Amúgy Aaron. *Mutatkozik be, de sem kezet nem nyújt, sem felállni nem áll fel a földről, nem kenyere az udvariasság. Azért mégiscsak megpaskolja maga mellett a földet, jelezvén, még szabad a hely, de már nem sokáig.*
- Csücsi? *Elég furcsán hangozhat ez a szájából, de már hozzászokott. Ahogyan a fürdőszobát is fürcsinek hívja. Már fel sem tűnik neki. Világos szemei a lányét követik, próbál rájönni, milyen róla az első benyomás.*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Kedd Aug. 17, 2010 2:28 pm

- Ja, félek. Már egyenesen rettegek. Tudod az ágyam alatt csúnya szőrös valami van, ami állandóan ijesztget. Most is majdnem a szívbajt hozta rám, aminek hatása az lett, hogy felvettem a nyúlcipőm. * Mondja komolyságot színlelve, miközben közelebb sétál a fiúhoz.* Ki kéne onnan szedni valhogy.* Folytatja megint a hülyeségét és hatalmas, kétségbeesett szemekkel néz a másikra. El kéne gondolkozzon azon, hogy nem-e akar beiratkozni egy színjátszó körbe. Egész jól menne neki. Végül nem bírja már tovább és felnevet. Csak mosolyogva megcsóválja a fejét, majd csak hajából kiszedi a hajgumit, ami lassan úgyis feleslegessé vált volna, hisz nem sokat tart a vöröses loboncán.*
- Egyébként meg nem árt egy kis sport. Jót tesz a szervezetnek.* Mondja határozottan miközben bele túr hajába ezzel próbálkozzva kissé helyre állítani annak kinézetét.*
- Aham, szóval nálad ez ilyen ami nem öl meg, az csak megerősít alapon működik?* Kérdi vigyorogva. A füstszív láttan nagyon nem lepődik meg, nem túl nagy szám. Na jó, lehet, hogy szívet nem , de karikát még ő is tud fújni.
Mikor a fiú a maga érdekes módján hellyel kínálja, kérdőn ránéz, de végül is annyira nem hangzott rosszul ez az "csücsi", csak furcsa egy fiú szájából.*
~Lehet, hogy a másik nemhez vonzódik..~* A gondolatra sunyin elvigyorodik majd csak leül Aaron mellé.*
- Amúgy Kate.* Mutatkozik be ő is és egyik lábát felhúzza maga mellé, majd kezét rátéve térdére kényelmesen lóbálja azt.*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Kedd Aug. 17, 2010 2:44 pm

- Segítségedre siessen a hős lovag? *Kérdezi vigyorogva, és kihúzza magát, hogy még délcegebbnek tűnjön. De aztán ő is elneveti magát, nem vette ő komolyan a lányt, csak épp belement a játékba, ami azért talán kicsit szokatlan tőle, legalábbis annak aki ismeri. A sport jó hatására csak megvonja a vállát, régebben ő focizott, még amikor csak a mugli játékokat ismerte, meg azért gyúrogatott is kicsit, meg is látszik rajta, hogy nem az a puhány senki. Na, nem épp egy David Hasselhof-fazon (nem is akar az lenni, grr... rázza tőle a hideg, hogy úgy nézzen ki, mint az a... homoszexuális) de nem is egy Adam Lambert. Szóval olyan kis izmos, nem pedig kigyúrt állat. Mert a kettő nem egy és ugyan az. A lány le is huppan mellé, ő meg előveszi a cigijét a zsebéből, felpöcköli a tetejét, és a lány felé kínálja.*
- Egy erősítőt? *Vigyorodik el.*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Kedd Aug. 17, 2010 3:17 pm

- Persze, már indulhatsz is! Arra van a szobám.* Mondja és rákacsint a fiúra, miközben bal kezével a Kastély felé mutat. Smaragdzöl szemei most kicsit jobban elidőznek a másikon és magában meg kell állapítania, hogy bizony úgy tűnik, hogy a fiú elég jó kondiban van. Mármint a kinézete nem arról árulkodik, hogy puhány alakt lenne. De hát ki tudja... Attól még lehet, hogy Kate simán lelőzné futásban. A lány elég fitt ezen a térén. Hat éves korától jár atlétikára, vagyis már csak járt, mert kb. olyan két éve leesett a lóról és bokaficamodás miatt abbahagyta. Idén tavasszal újra elkezdett edzeni, futni, néhán gyakorlatokat csináltt, de az alatt az egy év kihagyás alatt nagyon elszokot az atlétikától és már a spárgát sem tudta megcsinálni. Így inkább hagyta az egészet a fenébe. Lovagolni még néha lovagol, de már azt sem olyan rendszerességgel. Mikor a fiú cigivel kínálja, ellenkezően megrázza a fejét.*
- Kösz, de most inkább kihagyom. * Mondja és elnéz a távolba. Egy ideig szótlanul ül, majd Aaron felé fordul.*
- Miért pont ebbe az iskolába jöttél?* Teszi fel a kérdést, ami talán kissé váratlanul éri a másikat, de Kate tényleg kiváncsi rá, hogy mi is annak az oka, amiért most itt ülenek egymás mellet. Tekintetével keresné a fiún a szakot jelző jelvényt, ám úgy tűnik Aaron nem szándékozott felvenni ezen a napon. Végül is, teljesen mindegy, hogy milyen szakon van a srác, sokat nem oszt, nem szoroz. *

//fagy//

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Szer. Aug. 18, 2010 11:16 am

//Olvad//

- Na nem mondod! Az enyém is. *Jegyzi meg cseppet gyúnyosan, amikor Kate a Kastély felé bök az ujjával. Amikor a lány elutasítja a spanglit, csak megrántja a vállát, mondván, ő csak jó fej próbált lenni, meg kedves, és visszasüllyeszti a dobozt a zsebe mélyére. Ha nem hát nem, ő nem erőltet semmit. Egy darabig néma csendben ücsörögnek egymás mellett, hátuk a hatalmas fa törzsének döntve, így még attól sem kell félniük, hogy esetleg a nap megégeti a bőrüket. Hirtelen Kate Aaron felé fordul, és feltesz egy kissé furcsa kérdést. Azt már hallotta, hogy erre a szakra akart-e jönni, meg, hogy tetszik-e az iskola, és hasonlók, de ezt még nem. Egy ideig csak néz kifelé a fejéből, és gondolkodik, nem válaszol. De végül egy nem túl kielégítő válaszra bukkan, ami ugyan egy kicsit nemtörődömnek tűnhet, de ha egyszer ez az igazság?!*
- Ismered Sharon op Owent? A tizenkilenc éves megidézés tanárnőt. *Tart egy kis hatásszünetet.* - Ő az unokanővérem. Sharon és a családja nevel hétéves korom óta. Na, ezért. *Böki ki rövid magyarázás után, és megvonja a vállát, mint ha különösebben nem is izgatná a dolog - pedig ez nem így van, de hát az álarcot meg kell tartani, nem vetkőzhet le egy ismeretlen lány előtt, nem? Felvesz a földről egy kavicsot, és messzire hajítja; a kő szép ívben repül egyre messzebb és messzebb, míg végül el nem tűnik a fák között. Időközben a spanglija is elégett, úgyhogy újat gyújt; tizenöt perc alatt a harmadik.*
- Biztos nem kérsz? *Kérdezi meg rekedtes hangon, miközben letüdőzi a cigarettát.* - Ígérem, hogy nem öl meg. *Vigyorodik el biztatóan, hátha végre Kate elfogad tőle egy szálat. De azt ő maga sem nagyon érti, miért ragaszkodik ehhez ennyire...*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Szer. Aug. 18, 2010 11:57 am

- Igazán?* Kérdez vissza meglepetten, ám szája szélében ott bujkál a sunyi kis félmosoly. Csak ülnek egymás mellet egy ideig szótlanul az Eperfe árnyékot nyújtú lombja alatt, majd végül Aaron megszólal. Kate érdeklődve hallgatja a fiút, majd a mondandója végén csak hümmög egyet.*
- Hm... Értem. Sharont nem ismerem, de minden bizonnyal nem kell sokat várjak arra, hogy megismerjem.* Mondja halvány mosollyal az arcán, miközben előrehajol, hogy bekösse az előbb kioldódott cipőfűzőjét. A tanév nem sokára megkezdődik és a lánynak ha tetszik, ha nem, bizony minden tanárral meg fog kelleni ismerkednie- kivel hogy. A saját szakvezetőjét és bájitaltan tanárt már ismeri, és ahogy el nézi, nem lesz vészes a dolog. Őszintén már várja a tanévkezdést, hisz így most eléggé unja magát, a suliban sincsenek sokan a nyár miatt. A diákok nagyrésze otthon tölti a szünetet. Ő is haza mehetett volna, de egyszerűen nem volt kedve az otthoniakhoz. Tűnődve néz a fiúra mikor az újból cigivel kínálja, hezitál egy kicsit, de végül mégis csak beadja a derekát.*
- Oké, de ha meghalok te fizeted a temetkezést.* Mondja, de persze nem gondolja komolyan, hisz ő is tudja, hogy egy szál cigitől biztosan nem bodja fel a talpát. Elvesz a fiútól egy szálát, ajaki közé helyezi és ekkor jön rá, hogy nincs nála tűz. Kérőn néz a mellete űlőre, majd ha az megszánja vele rágyújt és mélyet szív belőlle.*
- Kösz.* Mondja, miután lassan kifújja a füstöt.*

Vendég

*Néhány pillanat múlva megrezzennek a fák ágai, mintha valami puhán érintené a lombokat. A távolban két alak látszódik, ha a diákok felnéznek az égre; egy csíkos kék, és egy pöttyös vörös lupavi közeledik feléjük a levegőben. Egy darabig kőröznek az Eperfa felett, majd lassan lejjebb, és lejjebb ereszkednek; megállnak a két diákkal szemben, és várnak. Halk csilingelés hallatszik fel, és egy apró tündér terem a semmiből Kate vállán. Úgy ücsörög ott, keresztbe tett lábakkal, rózsaszín szárnyaival, mintha ez teljesen természetes lenne; orra előtt legyez és krákog, valószínűleg nem bírja a cigaretta-füstöt. Egy csettintésére kialszik mind a kettő, ő pedig felreppen, és a két Lupavira mutat.*
- Szerettek repülni? *Kérdezi mosolyogva. Gyönyörű arca mintha nem is erre a világra való volna.* - Szelíd jószágok, gyermekeim. És tisztalelkűek. *Vajon mire akar ezzel kilyukadni a kis tündér?*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Szer. Aug. 18, 2010 12:15 pm

*A lány megjegyzésére elneveti magát, és rögtön tüzet is ad Katenek.*
- Megegyeztünk! *Bólint, és fülét hegyezve figyeli a neszezést. Amikor a két lupavi megjelenik előttük, csak elhúzza a száját.*
- Szóval Lupavik. *Jegyzi meg csendesen.* - Szerintem kiszöktek a karámból. Visszavigy... *Nem folytatja, csak meglepődve húzódik odébb a tündért látva. Felháborodott arckifejezéssel kezdene méltatlankodni, amikor a cigarettájuk elalszik, de a kis lény gyakorlatilag nem is hagyja őket szóhoz jutni. Kate-re sandít.*
- Szóval szelídek. Te repültél már lupavi-háton? *Kérdezi felvont szemöldökkel, és bár ő még nem, felpattan, és a kezét nyújtja a lánynak. Mindig is vakmerő volt... ha meg olyan szelídek, nagy bajuk nem lehet.*
- Na? Próba cseresznye? *Vigyorodik el, és már nem is érdekli a tündér, teljesen magával ragadta az új élmény lehetősége. A kékhez sétál, és végigsimít az állat hátán.*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Szer. Aug. 18, 2010 12:38 pm

* Alig szippant párat a cigorettából, mikor motoszkálás hallatszik. Összevont szemöldökkel néz körül és rögtön meg is pillantja az egyre lejebb ereszkedő lupavikat. Már szólalna is meg, hogy most mégis mi van, mikor egy apró tündér, csillingelve ráül a válára. Megrökönyödve pillant az aprócska lényre, majd végül zavarában elneveti magát.*
- Ööö... Helló!* Köszönti, de az már fel is reppent. A cigivel nagyon nem törődik, most inkább a tündér és annak mondandója foglalkoztatnja. Mikor Aaron felpattan melőlle és kezét nyújtja felé, smaragzöld szemeit ráemeli, majd vigyorogva megszólal.*
- Viccelsz?? Még szép!* Mondja miközben a másik segítségével feltápászkodik a földről. Odasétál a pöttyöshöz és óvatosan megérinti, majd ha az hagyja magát végig is simít rajta. Még mielőtt bármit is tennének a tündér felé fordul.*
- Értik amit mondunk?* Kérdi, végül is valahogy csak irányítani kell őket.*
- Ja, egyébkét Aaron! Még nem repültem lupavi-háton, de egyszer mindent ki kell próbálni.~ És én most fogom.~* Fejezi be gondolatban a mondatot és a fiúra sandít, ugyan is eddig azt a kis szárnyas apróságot kémlelte a fán.*

Vendég

- Nem kell szavakat használnod ahhoz, hogy ő tudja, mit akarsz! *Válaszolja csilingelő hangon a tündér, majd nevetve felemeli mindkét kezét; egyikkel Kate-et, másikkal Aaron-t irányítja, méghozzá egyenesen a Lupavik hátára.*
- Na most már minden rendben lesz. *Ereszti le a kezeit a kis lény, majd közelebb reppen Kate-hez, és a fülébe súgja:*
- Csak ne félj, ne félj, gyermek, bármi kerül is utadba... nevess, csak nevess. *Majd csettint egyet, és csillámló varázsport maga után hagyva el is tűnik. A lupavik egy pillanatra összenéznek, és, mint akit hátsón csíptek, elkezdenek futni, mint a kifutópályán, és szépen lassan a magasba emelkednek. Odalent egyre kisebb és kisebb a kastély, a fák, a tavak, és minden... mintha már a légkörből is kikerültek volna. A lupavik lábai szépen elmerülnek a vattás felhőkben - egyszer csak megállnak, és leereszkednek: olyan, mintha szilárd talajra érkeznének. A két diák szeme előtt csak a felhők teteje látszik, és a végtelenségig nyúló semmi. Most hogyan tovább?*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Csüt. Aug. 19, 2010 8:55 am

*Már akkor sejtette, hogy a kis tündérke nem normális, amikor az megjelent. Na de most! Mindkét kezét felemelve megemeli őket a földről, Aaron lába már csak a levegőt kaszálja. Szerencsére nem tart túl sokáig az incidens, hamar a lupavik hátára parancsolja a lény, majd Kate-hez reppen, és valamit a fülébe súg; de ő akárhogyan is hegyezi a fülét, nem hallja, mit mond. Nagyszerű. De komolyan. Egy csettintés után eltűnik, mire Aaron egyik szemöldökét felvonva néz a lányra.*
- Te, ezek tényleg varázsporral repülnek, mint a Tinkerbell? *Kérdezi cseppet günyos hangon, és a nyelvére is harap, amikor a Lupavik nekiiramodnak. De olyannyira, hogy szeme bele is könnyezik. Úgy szeretne káromkodni, de úgy... Viszont annak valószínűleg az lenne az eredménye, hogy megint a nyelvére harap. Kellemetlen. Nemsokára azonban már fent szárnyalnak, a fák eltörpülnek... és ez annyira jó érzés! Kezeit széttárja, és kiabál, ahogyan a torka bírja. Aki ismeri Aaron-t, az valószínűleg most meglepődne ezt a viselkedést látva. De most ő különösebben nem zavartatja magát... Élvezi ezt a kis hirtelen jött kalandot. Szemeit lehunyva hagyja, hogy magával sodorja a repülés élménye, amikor egyszercsak megállnak: egy felhő kellős tetején. Mintha csak szilárd lenne a lupavik lába alatt lévő talaj... Óvatosan megpróbál leereszkedni, először csak a lábával kaszál, hogy vajon ő is meg tud-e állni a vattaszerű valamin, s majd kiderül, hogy sikerül-e. Ha viszont igen, kézen ragadja Kate-et, és lehúzza a Lupaviról, de még mindig el-nem-engedve kezd el vele szaladni. Mint egy kisgyerek. De semmiképpen sem, mint Aaron.*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Csüt. Aug. 19, 2010 3:41 pm

- Remek!* Felei a tündérnek izgatottan és már rögtön fordul is a lupavik felé, de még mielőtt akár csak egy lépést is tehetne, váratlanul a levegőbe emelkedik és mire a pillanatnyi sokkhatás elmúlik, már azon kapja magát, hogy a pöttyös állat hátán ül. Kate hatalmasra tágult szemekkel néz maga elé és lassan, de biztosan elér agyáig a tudat, hogy igen, ő bizony most repülni fog. Mikor a kis tündér odarepül mellé szinte már elvarázsolva hallgatja és csillogó szemekkel néz utánna, ám az amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Arcán halvány mosollyal fordul oda a fiúhoz, ám még esélye sincs válaszolni, mert az alatta lévő élőlény úgy neki indul, hogy a lány majdnem leszédűl róla. De még idejében sikerül megkapaszkodnia annak hasszú szőrében és végre felreppenek a levegőbe. Tüdeje tele áramlik a firiss, ám kissé hűvös levgővel, hasszú vörös hajába belekap a szél... Csukot szemmel élvezi a repülés csodálatos örömét és érzi, hogy testében szét árad az adrenalin. Legszivesebben ő is torkaszakadtából üvöltene, de ehelyett csillingelően felnevet. Az az élmény, egyszerűen leírhatatlan.
Egy hírtelen ötlettől vezérelve elngedi a lupavit és kezeit kitárja a levegőben. Egy ideig még így repülnek, majd Kate érzi, hogy olyan mintha megálltak volna. Kinyitja szemeit és amint körülnéz, elakad a lélegzete. Most tényleg egy felhő kellős közepén állnak?
Aaronra sandít, aki épp akkor készül leszálni a lupaviról.*- Hé, azért csak óvatosan!* Mondja neki, valahogy nem akar egy kinyúlt Aaronnal találkozni a földön. Ha a fiúnak sikerül megállnia a felhőn, akkor ő is leszál és szalad vele együtt. Kénytelen, mivel húzzák. Egy idieg így szaladnak kézenfogva, majd a vöröses hajú lány egyszer csak megtorpan és a fiút maga felé fordítva kacagva kérdezi.*
- Hé! Nyugi már, hová sietsz?* Néz rá vigyorogva és zöld szemei úgy csillognak akár az igazi samaragd.*

Vendég

*Aaron is, és Kate is le tud lépni a vatta-szerű felhőre, de olyan, mintha gumiasztalon szaladnának. Bár eddig úgy tűnhetett, hogy a fehér pamacsokon kívül ugyan semmi nincsen ameddig a szemük ellát, éppen hogy csak nem szaladtak neki a hatalmas kapu oszlopainak - Kate sikeresen megállította Aaront, azelőtt, hogy fejjel ment volna a kőkemény tartógerendáknak. A kapu a semmi közepén áll, és sem előtte, sem mögötte nem jelzi semmi, hogy hogyan is és miért került oda, vagy hogy átlépve hová vezet.
Maga a "bejárat" mintha aranyból volna, és valami földöntúli fény lengené körül. Nyitva áll, szabad a ki- és bejárás, de igazából mögötte sincs semmi, csak a nagy és tátongó üresség, na meg a felhők.*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Pént. Aug. 20, 2010 12:16 pm

* Szóval csillogó zöld szemekkel néz a fiúra, majd pillantása annak hátamögé siklik mire meglepetten hátrább lép. Inkább ugrik... *
- Mi a...?* Néz összeszűkűlt szemekkel a hirtelen előttük termő, látszólag arany bevonatú kapura. Katenek egyáltalán nem rémlik, hogy ez eddig is itt lett volna, de az is lehet, hogy csak ők nem vették észre a nagy rohanásban. De, hogy hova siettek ennyire...? Mindenesetre elengedi a fiút és kikerülve őt közelebb lépked az érdekes építményhez. Gyönyörűen meg van munkálva és mintha az egészet valami furcsa, földöntúli fény lengené körül. A kapu nyitva áll és valószínüleg csak arra vár, hogy ez a két fiatal átlépjen rajta, de egyenlőre a vörös hajú lány annál többet, miszerint jobb kezével érdeklődeve végigsimít a magasba emelkedő oszlopon nem tesz.*
- Ez... vagy én vagyok nagyon bolond, vagy ez eddig tényleg nem volt itt.* Furdul Aaron felé, majd vissza és elgondolkozva mered előre.*
- Ennek így semmi értelem... Se itt, se mögötte nincs semmi, csak a tátongó üresség. Akkor meg minek van itt? * Néz értetlenül körbe, miközben keze még mindig az oszlopon pihen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve fogja magát és átlép a kapu túloldalára... *

Vendég

*A nagy eperfa körül ugrándozik, mint egy apró kis tündér. Persze nem apró, és nem is tündér, de valahogy mégis olyan bájos. Ha a DER tagok ezt látnák... Nem érdekli. Pontosan tudja, hogy mi fog történni, hiszen ő maga hirdette meg ezt a kis titkos összejövetelt. Újabb lehetőség, hogy magához láncoljon egy diákot, és még nagyobb árkot üssön a diákseregbe. Belül aljasul vicsorog, de aki kívülről látja egyenesen beleszeret bájos, ártatlan mosolyába. A naivabb Shawna lány megnyerése kifejezetten előnyös lehet a Rend számára, hiszen gazdag és tehetséges máguscsaládot tudhat magáénak. Megpróbálja nem elképzelni a vélavér édes ízét, hiszen felborzolja az idegeit. Csak ugrál, és vár, mint vadmacska a kismadárra.*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Hétf. Május 02, 2011 12:20 pm

*Szép idő van, így jó lassan gázol át a selyempuha gyepen. Messziről kiszúrja a professzort, és hamar átragad rá a légies jókedv. Észre se veszi, máris szökellni kezd, és pillanatok múlva már az eperfánál van. amint a nő közeléb ér, ismét hatalmába keríti a megfelelési vágy, és egy jó nagy adag szimpátia. Bugyuta, de őszinte (már amennyire egy varázslat hatása alatt lehetséges) mosoly ül ki az arcára, úgy köszönti a nőt.*
- Jó napot Tanárnő! Remélem, nem késtem el. *Csiripeli vidám hangon, és fel se tűnik neki, hogy a büdös életben nem mondana ilyet... egy tanárnak semmiképp.*
- Mit csinálunk ma?
*Érdeklődése nem lehetne élénkebb. Mivel alig van órája az év vége felé, minden elfoglaltságba foggal és körömmel kapaszkodik bele, amint a lehetőség felkínálkozik.*

Vendég

-Oh, nem-nem!
*Csilingeli mézes hangon. Megáll, és hatalmas mosolyt villant a lányra.*
-Ez a mosoly csak a tiéd!
*Nevet. Most mer közvetlenebb lenni, hiszen csak egyetlen személyről van szó. Szinte már csábítgatja a lányt.*
-A legutóbbi órán nagyon-nagyon ügyes voltál. Mondhatni te voltál a legeslegjobb.
*Bensőségesen kacsint a lányra.*
-Persze ez legyen a mi kicsi titkunk. Nem szeretném, ha a társaid féltékenyek lennének rád.
~Ezért én magam gondoskodom erről az apróságról.~
*Nyersen röhög magában.*
-Mivel ennyire ügyes voltál, szeretnék veled több időt tölteni, mint másokkal. Ifjú önmagamra emlékeztetsz.
*Megint rákacsint.*
-Mond. Melyik az az elem, ami a legközelebb áll hozzád? Elárulom, de bizalmasan ám, hogy az enyém, a szél.
*Nem mintha nem mondta volna el már az órán is, de ezzel kelt egyfajta látszatot, hogy Cartinában sokkal jobban megbízik, mint bárki másban.*

//Kérlek dobj egy kockával. Wink

//

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Hétf. Május 02, 2011 12:55 pm

*A nő mézédes hangjától, és a szüntelenül áradó dicséretektől teljesen elalél. Ez kell most az egójának, mivel a "rugdossuk fel Drake-et" hadműveletet derékba törte egy kellemetlenül pörgős démonirtásos küldetés. Szüksége van a hisztis tinilelkének egy kis támogatásra, és ha ez a tanárnővel öribarizásban nyilvánul meg, hát legyen.
Figyelmesen hallgatja a nő szavait, és igencsak tetszik neki ez a kivételezős dolog. Egy kicsit mintha otthon lenne.*
- Hát, ami azt illeti, szeretem a vizet. Olyan változékony. *Mondja szégyenlősen, talán még bele is pirul egy csöppet.*

Vendég

The member 'Cartina Shawna' has done the following action : Dobókocka

'Hatoldalú dobókocka' :
A Nagy Eperfa Die-6

Result :

Vendég

-A vizet. Igen. A vizet én is nagyon szeretem. Úszni is. Amikor sokat süt a nap, szeretek megmártózni a hűvösben.
*Hazudja kedvesen, szemrebbenés nélkül. Fénnyelő Medalionja csak úgy perzseli bőrét a ruha alatt. Közben közelebb sétál a lányhoz. Már-már intim közelségbe kerülnek, amikor lehajol hozzá. Dekoltázsára igazi panoráma nyílik. Ez általában a férfiakra őrjítő hatással hat, szerencsére Cartina lány. Óvatosan megérinti Cartina szívét, közben keze teteje "véletlenül" megsimítja a lány apró, kerek melleit.*
-Csodálatos hírem van pici lány.
*Suttogja egyenesen a lány arcába.*
-A te saját elemed a szél. Akár csak nekem. Olyan vagy, mint én. Gyönyörű, okos, és szárnyaló.
*Hirtelen hátrébb lép. A szag, ami megcsapja harapásra készteti, de kissé furán venné ki magát, ha az újdonsült tanárnő diákokat változtatna át szörnyeteggé. Türtőzteti magát. Ehelyett bájos mosolyt ölt fel.*
-Mivel szél az elemed, főként ezzel fogunk foglalkozni. Mondd, Cartina. Félsz a magasban? Gyere. Jó móka. A varázsszó, amivel felemelkedhetsz a Fluturim. Persze először ki kell mondanod a létezés igéjét, amit előző órán tanultál.
*Amint a lány kimondja a szavakat, a kicsiny süvítés, melyet megidézett lágyan megemeli a földről. Érthető módon ez nem olyan, mintha ő maga repülne, érzi, ahogyan a szél viszi őt. Arnaelle is felszáll, majd elővesz egy puha, piros szivacslabdát.*
-Játszunk!
*Kacagja, és a lány felé dobja a labdát.*

Tárgy: Re: A Nagy Eperfa Hétf. Május 02, 2011 1:22 pm

*Cartina lelki szemei előtt már meg is jelenik egy homokos tengerpert pálmafákkal, és kellemesen sós vízzel. Épp rászólna magára, hogy hékás, te finn vagy, arra buksz, ha befagy a segged, de erre nincs ideje. Hogy miért nem? Mert a nő egyenesen. Megfogja. A mellét. Egy pillanatra a légzete is eláll, de a szíve annál jobban felgyorsul. Beletelik pár pillanatba, amíg tudatosítja önmagában, hogy lehet, hogy mégse itt kéne kezdeni a lányokkal való ismerkedést.*
~ Mondjuk csinos. Vagy mit tudom én.
*Mindenesetre a "baleset" reakció nélkül marad. Már ha nem számítjuk azt, hogy szegény céklavörösre pirul.
- Ekzistojnë Fluturim! *Mondja tettetett magabiztossággal, majd egy rövid sikoly kíséretében felemelkedik a földről. Egész jó érzés. Tetszik neki, bár azért a Holdig nem repülne el így. Hozzá kell szokni az érzéshez.
Ügyesen elkapja a labdát, bár egy pillanatra elveszti az irányítást a szellők fölött. A rövid pánik után visszadobja a labdát Arnaelle felé.*
- Kezdek belejönni. Egész jó érzés. *Vallja be.*

Vendég

*A sikkantásra felfigyel. Le kell nyelnie egy gúnyos megjegyzést, hiszen nem illene a felvett karakteréhez. Próbál segíteni a lánynak, hiszen a legjobb katonák is kiképzés közben erősödnek.*
-Könnyebb, ha tartasz egy kis szünetet a két varázslat között. Nem olyan hirtelen a pillanat, amikor felemelkedsz.
*Elkapja a labdát, majd így szól.*
-Most ezt kapd el! Ekzistojnë. *Megjelenik egy pici szellő.* -Provë.
*Mondja lassan és érthetően, hogy a lány meg tudja jegyezni. A szó hatására a pici szél felkapja a labdát, és elhúz vele a lány mellett. Ha sokáig bámul utána, eléggé lemaradhat a száguldó labdától.*

» Nagy Templom