Vöröskanyon

Tárgy: Re: Vöröskanyon Szer. Júl. 11, 2012 9:12 pm

*Most először a beszélgetésük alatt Lev hirtelen elsápad. Homlokán veríték csorog le, mintha lefőtt volna. Bizonytalan hangon szólal meg, nem is néz Zanere.*
-Hagynád, hogy Ő öljön meg? Ő aki kiszívja az utolsó csepp életerőt is abból, akit megérint?
*Megborzong a gondolatra is. Ő maga csak hallotta azt, amit egy-két információtolvaj Visusos már élőben láthatott. Az igazgatónő nem közönséges élőhalott. Életerővel táplálkozó szellem, aki még a testét is lopta magának.*
-Nem vagyok egy gyáva alkat, de eszemben sincs kivívni egy olyan lény haragját, aki élőhalottat csinál az ellenségeiből, és besorozza őket a hadseregébe.
*Részéről lezártnak tekinti a témát, és arcával is tükrözi, hogy már nagyon bánja, hogy egyáltalán szóba került a bizarr nőszemély. Sokkal jobban szeret Javier Godricra, a Venatoris szakvezetőjére gondolni, aki méltó példaképe minden harcos mágusnak a civilizált létsíkokon. Ám ahova most mennek, az cseppet sem nevezhető civilizált létsíknak. Ismeretlennek inkább. Int Zanenek, hogy kövesse, majd egyszerűen átlép a kapun. Semmit sem érez, ami sokkal rosszabb, mintha mondjuk lett volna egy rántás, vagy kavarodó, szétfolyó világ érzés. Így olyan, mintha csupán egy vékony hártya választaná el a két világot egymástól. Azonnal hátra fordítja Dragoont, hogy ellenőrizze, Zane egyben érkezett meg, majd jól az eszébe vési azt az indaszerű növényt, ami a kapu innenső oldalát hivatott jelezni. Zane kérdésére már csak a táj vizsgálása közben válaszol.*
-A minap elcsíptem egy beszélgetést. Victor Fable -tudod, a Visus új szakvezetője- bármit megadna, ha megvizsgálhatna egy eleven, élő Feolut. Ez a lény nehezen írható le a mi szavainkkal. Olyan, mintha egy hatalmas, szárnyak nélkül repülő gomba-medúza-bálna lenne, ami a rózsaszíntől kezdve a sötétliláig minden színben egyszerre pompázik. Szóval érdemes az égen keresni.
*Gyorsan szemrevételezi a tájat. Vöröses sziklaféleségek gyűrűjében állnak, lábuk alatt puha, halványsárga, szinte fehéres valami van, ami hasonló tapintású, mint a megszikkadt tengeri szivacsok, mégis hullámozva mozog, akár a földi fű.*
-Meleg, mint a vérkeringéses élőlények. *Mondja elgondolkodva.* -Remélem nem valami lény hátán állunk.
*A biztonság kedvéért előveszi a saját fegyverét is, hátha azonnal akad mire lőnie. Ám a táj csendes, talán túlságosan is. Még Dragoon sem jelzi, hogy veszélyt érezne közeledni. Szemeit lassan az égre emeli, s már meg sem lepi, hogy az sem hasonlít egy ismert világéhoz sem. Gyűrűsen hullámoznak rajta a legkülönfélébb színek, égitestet pedig egyelőre egyáltalán nem lát. A klíma mégis tikkasztóan forró, bár még súrolja az elviselhető tartományt.*

Tárgy: Re: Vöröskanyon Szomb. Júl. 21, 2012 9:32 am

*Látja a srácon, hogy meglepődött. Mivel még nagyon nem találkozott az említett hölggyel, legalábbis nem rémlik neki, így nincs mitől tartania. Lev, mintha meg lenne tőle ijedve, bár lehet, hogy Zane azért nem, mert egyszerűen az élet sem érdekli őt. Nem talál semmi érdekeset és izgalmat ebben a földi létben.*
- Ha ez esik jól neki… Amúgy meg szerintem teljesen mindegy, hogy hogyan halok meg. Egyszer úgy is megtörténik. De miért félsz tőle ennyire? Volt már rá példa, hogy megölt egy diákot, azért mert ellenszegült neki? *Dönti oldalra a fejét érdeklődve. Nagyon kíváncsi erre, talán tényleg jobb lenne nem kihúzni nála a gyufát, de nem tűri senkitől sem, hogy parancsoljon neki. Elég érdekes, amit Lev mond róla. Talán lehetne vele beszélni és akkor még meg is elégedne azzal, hogy önként vállalkozik abban, hogy segítsen neki. Úgy hiszi, hogy egy ilyen lény mellett lenne kaland és izgalom, ami most nincs.*
- Legalább élőhalottként nem fáj semmid. *Rántja meg a vállait nem törődően. Izgalmasnak hangzik, de tudja, hogyha ezt megemlíti, Lev nem igazán fog neki örülni vagy csak szimplán hülyének nézi Zanet. A fiú már úgy is beletörődött, hogy szimplán bolondnak tartják az életfelfogása miatt. Ahogy lezárul a téma, már át is lép Levvel a kapun, ahogy int neki. Még nem járt itt, így nem tudja, hogy mit kell éreznie, de olyan, mintha simán átment volna egy ajtón.*
- Ennyi? Azt hittem lesz pörgés-forgás meg hasonlók. *Vonja fel kérdőn a szemöldökét, többre számított. Azért kíváncsi arra, hogy Lev milyen magyarázatot tud adni erre. Lehet, hogy csak Zane nem érzett semmit, mert valamit rosszul csinált. Bár nem tudná, hogy mit. *
- Gomba-medúza-bálna? Hát azt én is szívesen megvizsgálnám. *Lepődik meg ezen, majd egy megjegyzést is hozzáfűz. Nem tudja elképzelni, hogy milyen is lehet, ezért szívesen beállna a professzorhoz.*
- De ha elkapnánk egy ilyet és elvinnénk neki, nem ítélne büntető munkára? Elvégre engedély nélkül vagyunk itt. *Miközben beszél az eget fürkészi. Eddig egész ködös, így nem tudja, hogy biztosan látni fognak valamit. Letekint a lába alá, majd leguggolva megérinti.*
- Kellemetlen lenne. De akkor egy lebegő kapun jöttünk át? *Vonja fel a szemöldökét, miközben feláll. Amint Lev előveszi a fegyvert, úgy Zane is a sajátjához nyúl. Nehogy már ő maradjon ki ebből a jó kalandból.*
- Inkább menjünk tovább. Keressünk valami izgalmat! *Jelenti ki, majd elindul, elmenve mellette. Követi a lény, akivel jött, talán testőrként van most itt vele. Zane nem bír sokáig egy helyen maradni és egy cseppet sem látszik rajta, hogy félne, inkább az izgatottság van most úrrá a testén.*
- Gyere már! *Nézz hátra rá, hogy szóljon Levnek, induljon.*

Tárgy: Re: Vöröskanyon Kedd Júl. 31, 2012 10:29 am

*Zane kifejtésére egyre látványosabban hűl el az arca. Végül lenyeli a hirtelen a választ ami a nyelvére tódult, és csak mosolyogva megrázza a fejét. Végül is, ki ő, hogy kioktasson valakit a saját gondolatairól, vagy megkérdőjelezze annak komolyságát?*
-Örülök, hogy még a halál után is a kalandoknak élsz. Ez az igazi Venatoris szellem.
*Teljesen feltüzeli a harci kedvét az új világ, az ismeretlen, a halálos veszély közelsége, na és persze a felettük lógó csatabárd, az életfogytiglani büntetés a súlyos kihágásért, amit diák nem merne elkövetni.*
-Én már kezdem megszokni, hogy nem érzek semmit. Mondjuk elsőre nagyon bizarr volt, én is teljesen rákészültem, hogy majd összekeverednek a végtagjaim, vagy valami ilyesmi. Annyira belelovalltam magam a gondolatba, hogy amikor átértem Cryonathba, majdnem kitapétáztam a fővárost a reggelimmel.
*Harsányan kacag, hangja messzire száll a vörös sziklák között. Egy mozdulattal felpattan Dragoon hátára, onnan válaszol.*
-A büntetőmunkát simán ki lehet dumálni, ha fel is tudunk mutatni valamit, szóval figyelj jól mindenre.
*Felszállnak a levegőbe, onnan kémleli a sziklákat. Csalhatatlan Vadász ösztönével próbálja kikutatni a különös lények nyomát, közben erősen töpreng, hogyha ő repülő gomba-medúza-bálna lenne, akkor hol is élne. Valószínűleg nem a hegyek között, hiszen felsértheti a puha testet, és nem is a vízben, mivel vizesen vacak lehet repülni. Talán valami tágasabb helyen.
Megböki Dragoon oldalát, aki heves szárnycsattogtatás közepette eszelős vágtába kezd az égen. Manőverezve kerülgeti a kiálló szirteket, az omlásokat és völgyhidakat, próbál minél fentebb emelkedni, hogy kikeveredjen a hegységrendszer fogságából. Néha visszanéz, hogy Zane követi e, és egy helyben lebegve várja be, ha a srác lemaradna. Nem telik el így sok idő, és kijutnak a tényleges Vöröskanyonba, ami bizarr dolgok végeláthatatlan sorozata. Kifacsart erdőszerűségek, sárgán hullámzó szivacsmezők, melyeken alaktalan amőbaszerű lények sétálnak békésen, és egy lángvörös tóhoz hasonló fodrozódás, melyből fel-felbukkan egy különös, szivárványos színű gomba-medúza-bálna "hát". Vagy valamiféle hátszerűség lehet.*
-Ott! Oda!
*Rikkantja vidáman. Esztelen száguldása közben egy nagy hálót teker ki a ruhája alól. A célja, hogy amíg a feolu békésen pancsol, lemeríti a hálót, és hopp, már kész is a küldetés. Persze az élet soha nem ilyen egyszerű, és a nagy hát pár pillanat múlva eltűnik a lángvörös hullámok között. Úgy dönt, hogy inkább bevárja Zanet.*
-Mi legyen? Lemenjünk utána, vagy várjuk meg, amíg újra felrepül?