Oszlopcsarnok

Tárgy: Oszlopcsarnok Hétf. Május 03, 2010 11:47 am

First topic message reminder :

Ez az előcsarnoka az iskolának.Hatalmas,ódon,faragott oszlopok vannak körös körül,s mindenhonnan hosszú,kanyargós lépcsők vezetnek a felsőbb szintekre.Valamint van itt még három folyosó.A jobb oldali a katakombák felé vezet,a középső és a baloldali pedig a földszinti termekhez.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Dec. 20, 2011 2:04 pm

* Ez a nap is elérkezett. Mikor megkaptam a levelet, hogy felvettek az Electusba nagyon meglepődtem, velem együtt a többiek is felpörögtek ezért egy nagy bulit tartottunk a kicsikkel. Amint felkészültem az utazásra elbúcsúztam a gyerekektől és a nővérektől. Egyedül még sehol sem jártam, mindig volt velem valaki, de a vérem hajtott, így a félelmemet az izgatottság váltotta fel. Gyorsan megtaláltam a helyes utat és a vonatállomásnál fel is szálltam a vonatra. Csak egy térkép volt nálam, sok helyen megfordultam és beszereztem mindent ami kellett. Az árvaházban volt egy kis barátom, egy sas. Jól kijöttünk egymással habár néha megcsípet ha valami nem tetszett neki. Elkísért utamon és most is velem van, a környéken repked, feltérképezi a terepet. Kicsit aggódtam érte ne, hogy eltévedjen vagy történjen vele valami. De bíztam abban, hogy megtalál ha kell. Az oszlopcsarnok nagy volt, sok és hatalmas oszlopokkal. Enyhén elképedtem. Azt meg se figyeltem, hogy vannak-e mások is itt. Sétálgattam mire megláttam egy lányt aki felkeltette az érdeklődésem, nem háborgattam ám nem messze mellette álltam meg. Egy nagy utazó táska volt nálam, meg egy hátizsák az egyik vállamon. Nem volt túl sok holmim, de a nővérek megleptek pár dologgal amiért útnak indultam. Már is hiányoztak a kicsik, igaz az órák már kevésbé, sokszor ellógtak róluk amiért elég rendesen kaptam a büntetéseket, ha tippelnek kéne én tartom a rekordot. Egy oszlopnak dőlve vártam mi lesz.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Szer. Dec. 21, 2011 12:18 pm

* Zoé fáradtan, a hidegtől vacogva érkezett az Electus elé. Hatalmas kapui tiszteletet parancsolóan várták a megérkezőket. Hosszú út állt a lány mögött és örült, hogy végre megérkezett. Kíváncsian, az új dolgoknak előre örülve nyitott be az épülebe. Először nem látott semmit és senkit. Jobban kitárta az ajtót, csomagjait maga mögött vonszolva belépett. Lesöpörte magáról a havat, mely út közben esett rá. Mély levegőt vett, majd körültekintett. Hatalmas oszlopokat látott, hátrébb pedig egy lépcsősort. Máris érezte, hogy remek dolgoknak néz elébe. Bentebb sétált ás ekkor megpillantott két illetőt az egyik oszlopnál. Alig látta őket, de nagyjából vele egykorúak lehettek.
~ Vajon milyen szakon vannak? - gondlta magában, miközben eszébe jutott, milyen érzés volt, amikor megkapta a levelet az iskolától, hogy őt hova vették fel. Nagyon örült neki, sok remek dolgot hallott arról a szakról. Most pedig itt van és már csak percek kérdése, hogy felvezessék a hálókörletébe és megkezdje a tanulást, ismerkedést.
~ Ismerkedés... - Kicsit közelebb sétált a két várakozóhoz és látta, hogy jól sejtette, hogy valóban, hasonló korúak lehetnek vele. Nem akart tolakodó lenni, így csak baráságosan rájuk mosolygott és várt, és várt, hátha jön valaki, vagy történik valami. Meg akart szólalni, annyira szerett volna beszélni. Mindig is nagy fecsegő volt, de soha nem olyan bosszantóan. Most is próbálta magát türtőztetni.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Szer. Dec. 21, 2011 7:01 pm

* Az oszlopnak dőlve várom, hogy történjen valami. Közben azon gondolkodom, hogy milyen csíny tevéseket kövessek majd el, de ezt az ötletet gyorsan elvetem. Nem ez kéne gondolkoznom. De a gondolataim csak úgy ugráltak a különböző dolgok között. Vajon milyen harcok folyhatnak itt. Áh, ha ez így folytatódik tovább ki tudja milyen őrültség jut majd eszembe. Amint ezen tanakodtam valaki megérkezett, hallani lehetett a lépteit, mikor már ott állt, nem messze tőlem, megfordult és végig mértem ki lehet az. Egy lány volt az, nem lehetett idősebb nála.*
- Szia!
* Köszöntem oda neki egy kicsinyke mosollyal együtt. Érdekelt melyik kasztba vették fel. Úgy voltam vele, ha így ha úgy, de megkérdezem, max. nem válaszol.*
- A nevem Rose, örvendek a találkozásnak.
* Illedelmesen bemutatkoztam, majd meg is kérdeztem tőle.*
- Te melyik szakba kerültél?

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Szer. Dec. 21, 2011 8:24 pm

* Zoé félelme alaptalan volt, mivel az egyikőjük szinte azonnal odaköszönt neki.
- Helló! - *köszönt vissza, majd felengedett. Csak egy pillanatra, de elnézett a lépcső irányába, hátha jön valaki. De nem.*
- Az én nevem Zoé, úgyszintén. Vagyis, hogy én is örvendek. -* Tiffany, ez a második keresztneve, de ezt nem szereti, mert az Anyja jut róla eszébe; tette hozzá magában. Nagyon elszomorodott, ahogy emlékek sorozata áradt a fejébe, de Rose mindebből semmit nem érzékelt, mivel Zoé elrejtette, nem mutatta ki, még egy apró pillanatra sem. Rose-ra koncentrált, mindenre nyitott volt. Mikor meghallotta a lány kérdését elmosolyodott, hisz nemrég neki is ez járt a fejében.*
- A Visus-ra. Alig várom, hogy megkezdjem a tanulást, minden érdekel... - *Nagyon elemében volt, majdnem elkezdett mindenféle apróságról fecsegni, hogy milyennek képzeli el az Electus világát és egyebekről, de még időben leállította magát. Emlékezett testvére szavaira, miszerint fogja vissza magát. Otthon mindenki duracell nyuszinak hívta, mert volt, hogy be nem állt a szája, szaladgált mint a szélvész, össze-vissza és nem lehetett lelőni. Kicsit talán gyerekesnek érezhették mások ezt a fajta viselkedést, de Zoé ilyen, egy színes egyéniség, aki mindenhol ott van, mindenben részt vesz. Természetesen ez csak a felszín. Ha valaki kitartó, és mélyebbre ás, egy olyasvalakit talál aki megértő barát, mindet odaadó társ, vagy csak egy támasz aki bármikor ott van ha kell és meghallgat. Titkot tartani hebrencs természete ellenére remekül tud. Már most 16 évesen rengeteg titkot tárolt magában, mely soha nem fog kitörni belőle az biztos.*
- Na és te, téged hova osztottak be? - Továbbra is Rose szemébe nézett, miközben várta a válaszát.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Szer. Dec. 21, 2011 8:53 pm

* A lány sokáig gondolkozott valamin, nem zavart, de így kicsit unni kezdtem magam. Zoé... három betűs né, nyertem az enyém több, hehe.*
- Én Venatoris szakra járok majd, elméletileg. Majd kiderül, hogy elmegy-e az órákra.
* Az árvaházba sokat ellógtam az órákat és megszegtem a szabályokat. Próbálok itt majd elmenni minden órára, és a szabályokat betartani -már úgy ahogy- ha érdekesek lesznek nem lesz gond.*
- Visus? Nah és tetszik? Keveset beszélsz.
* Közel hajol a lányhoz.*
- Mintha visszafognád magad.
* Szúrós tekintettel néz Zoéra, majd kicsit elneveti magát és visszatér az oszlop hüvös nyugalmába.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Csüt. Dec. 22, 2011 11:06 am

*Meghallgatta a válaszát, majd mosolya egy pillanatra eltorzult, de szinte azonnal vissza is tért kedves pillantása.*
~ Hát ez nem igaz, Venatoris.
*Gondolata hitetlenkedő volt, hiszen rengeteg Venatorisba járót ismert már. És tessék, még egyet. Remélte más szakosok is járnak ebbe az iskolába. Zoé megfigyelhette a lányon, a tipikus jeleket, amik a Venatorisosokra volt jellemző.
Elutasító viselkedését nagyon is észrevette, de bambának tettetve magát, úgy tett, mintha nem lenne annyira szembetnő számára. Egyre frusztráltabb lett, ahogy telt az idő.
- Honnan tudjam, hogy tetszik-e hisz még a tanárt se láttam. - mondta oda udvariasan, de gondolataiban máshol járt. Nem vett tudomást a lány elutasító, gúnyos viselkedéséről, már rég megtanulta, hogyan kezelje az ilyen viselkedésű embereket.
~ Nagyzoló, azt hiszi bármit megtehet, mintha körülötte forogna a világ. - ezt szűrte le róla, majd kicsit odébb lépett, láthatóvá téve, hogy ő befejezte a társalgást, megtudta amit akart. Megnézte a felvételi lapját, átolvasta, a megszólítást, hogy mit kell beszereznie, a megtanulandó varázsigéket, melyeket már rég bemagolt. És tovább várt. A másik várakozó még nem szólalt meg és úgy tűnt Rose-nak sincs több mondanivalója. Eltelt vagy egy fél óra néma csöndben. Zoé a festményeket nézegette.
~ Jöjjön már valaki és igazítson el.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Csüt. Dec. 22, 2011 12:03 pm

* Az oszlopnak dőlve vártam, hogy jön-e valaki. De ennek eddig semmi jele nem volt. A kontaktlencse egyre jobban zavart, így is állandóan viselnem kellett, hogy eltakarjam vöröses színű szemeimet, még ha olyanok közt is voltam akik tudtad a keverékekről vagy a többi fajról, nem szerették őket, főleg nem a démon palántákat. Az árvaházban is csak kevesen tudtak erről, két igazgatónk volt. Az egyikük kedves és megértő, míg a másikuk szigorú és kemény volt. Nem is kell mondanom melyikkel nem jöttem ki különösebben. Blagden leszállt a vállamra.*
- Kirepülted magad?
* Kérdeztem tőle kedvesen mintha tudna válaszolni. Érdekelt mit látott, de egyszer csak megcsípet.*
- Au.
* Mondtam közömbösen, ha ilyent csinált valami nem tetszett neki, vagy egyszerűen éhes volt, az utóbbit véltem aktuálisnak. Leültem, megvártam míg Blagden lerepül rólam és levettem a táskám a vállamról. A türelmetlen sas előttem álldogált és várta mikor adok neki élelmet.*
- De türelmetlen valaki.
* Kutakodtam a táskában, rövidesen találtam is egy kis élelmet amit szinte rögtön oda is adtam neki. Miután megette, kérdően nézet rám miért nem adok neki többet.*
- Nincs több.
* Úgy bámult a kék szemeivel mintha hazudnék.*
- Tényleg nincs több. Csak annyi pénzem volt, hogy vegyek egy szendvicset.
* Még szerencse, hogy halas szendvics volt. Nem ettem még halat ezért nem tudtam milyen az íze, nem nyerte el a tetszésem és mivel kevés is volt belőle, úgy döntöttem elrakom későbbre. Az ételt mindannyian megbecsültük, gondolok itt most az árvaházi gyerekekre.
De hála annak, hogy félre raktam, maradt Blagdennek. Nem tudtam volna mit adni neki. Amint mentegetőzni kezdtem arról miért nem adok neki többet, egyszerűen elrepült.*
- Megsértődött volna?
* Kérdeztem magamtól. Becipzároztam a táskám és úgy döntöttem inkább ülök mintsem állva várjak. A bőröndre ültem és úgy vártam tovább. A szemeimet dörzsöltem amitől bekönnyeztek, de hát nem tehettem mást, zavartak a kontaktlencsék, újak mert a régiek már tönkre mentek és még nem szoktam meg őket.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Márc. 19, 2013 7:36 pm

Végre itt vagyok, végre megérkeztem! El sem hiszem, hogy immár itt vagyok ebben a hatalmas és csodálatos és blablabla. Uramisten, hagyjuk már... Sóhajok egyet és körbenézek a - tényleg - hatalmas előcsarnokban és unottan ácsorgok. Vajon jön értem valaki, vagy jobb lenne, ha egyedül indulnék útnak? Naná, de lehet, hogy nem ártana, hogyha tényleg jönne értem valaki, ugyanis van vagy három bőröndöm, és amúgy sincs kedvem cipekedni. Egy fekete magas sarkú van rajtam, combra simulós fekete nadrággal, egy szintén fekete topot viselek, rajta pedig egy rikító színű piros inget. Azon pedig egy szintén fekete bőrkabát van. Igen, ebből már kitalálhattátok ,hogy a fekete - piros a két kedven színem, általában ezekben a színekben pompázom. Lassan körbejárom a csarnokot, lágyan végighúzva tökéletesen manikűrözött körmeimet az oszlopokon. A bőröndjeimet otthagyom az útban, hiszen kit zavarna már ilyenkor? Hiszen totál sötét van odakint, itt sincs valami hatalmas fény - ami megjegyzem, annyira nem is zavar. Csend van, csak a cipőm kopogása töri meg, ami egyáltalán nem zavar. Hozzászoktam már, hogy általában felfigyelnek arra, ha megérkezem, vagy ha belépek valahova. Fél-véla vagyok, így hát érthető a dolog. Unottan, fáradtan nyöszörögve ülök le az egyik bőröndömre, és unatkozva várom, hogy erre járjon valaki. Egyedül biztosan nem fogok nekiindulni ennek a hatalmas kastélynak. A végén még holnap estére se kerülnék elő, ahhoz pedig semmi kedvem.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Márc. 19, 2013 7:57 pm

Oh, fekete istenek, ez milyen nap volt! A harmadik Lupavi Pilae meccs a félévben, és megint mi nyertünk! David-David, jó vagy az ágyban, igazi vadállat, de a pályán én vagyok A Vadász! Ostoba wyvern, azt sem tudta merre nézzen a gülü hüllő szemeivel. Hah! A lándzsám úgy döfte át, mint kés a vajat! Látni kellett volna David szemét, utoljára akkor gúvadt ekkorára, amikor átküldtem egy démoni dimenzión. Annak is milyen vad szeretkezés lett a vége... Mrrr. A vérem hajt, nem azén hibám,esküszöm. Kurva az egész fajom, imádom a testem, és imádom ha kényeztetnek. Mert megérdemlem! Ahogy megérdemeltem a meccs után is az öltözőben. Azt hiszem Oberon -hű lupavim- kicsit már unja, hogy a öltöző előtt kell dekkolnia, miközben bentről gyanús hangok szűrődnek ki, de ennyit talán még túl fog élni. Ott van keni a sok nőstény farkas a karámban, azt teszimagáévá, amelyiket akarja. David, Drága... Kicsit sajnálom, hogy nem jöhet elem bulizni, de a Halálhozók Tornyába nyápicok nem tehetik be a lábukat. Egyszer azt merték mondani, takarodjak a Venásokhoz, mit képzelek magamról, hogy ilyen jópofi vagyok a Halálhozók Tornyában? Azt hiszem a körrepülés változtatta meg a véleményüket, amit fejjel lefelé lógva tettek meg a birtok körül. Jó párnak az orra vére is eleredt. Azt hiszem részeg vagyok. Már azt sem tudom, épp mire gondolok, össze-vissza cikázik minden a fejemben. Mind a 165 centim imbolyog az elő-bulitól, s még csak most jön az este. Nézd már... Egy új lány! Igen, tuti, hogy eddig még nem láttam. A kétszárnyú ajtón át érkezem, a füves park felől,átható pia és... Valami egyéb illatom van. Bizony, nagyon jó volt!
-Szia! -Kiáltom már az ajtóból, de beledermedek a mozdulatba. Gyönyörű nőkezdemény áll a Csarnokban, akitől a padlót veri az állam. A jó eget, de gyönyörű! Talán be lehetne fűzni egy éjszakára.... -Új vagy itt, igaz? Hová... hikk... osztott be a kő? Jösz te ma este bulizni? Nagyon állat lesz!

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Márc. 19, 2013 8:07 pm

Ahogy a bőröndömön ücsörgök a csinos kis cuccaimban, egy leányzó érkezik az oszlopcsarnokba. Már éppen integetnék neki, hogy "Hó-hahó, én is itt vagyok és vegyen már észre!", amikor nagyot kurjantva köszönt és jön hozzám közelebb. Édes illat terjeng a közelében, elnyomva az alkoholszagot. Már akinek, nekem ugyan sajnos nem, hiszen kifinomult érzékszerveimmel tökéletesen érzem, hogy a lány milyen szeszt fogyasztott, és hogy milyen parfümöt használ. Ha van valami ebben a vámpír-létben, akkor ez nagyon király! Minden érzékszervem sokkal élesebb, és részletesebb, kifinomultabb. Ahogy közelebb sétál hozzám, kezd az alkohol szag erősödni, és csak remélem, hogy az én parfümöm esetleg elnyomja azt - bár kötve hiszem. Lassan felállok az egyik bőröndömről és összevont szemöldökkel, értetlenül meredek a lányra ,ahogy végigmérem. Édes vérének illata csábítóan hat rám és valahogy sejtem, hogy nem emberrel van dolgom. Vagy ha igen, akkor valami ínycsiklandozóval.
- Helló! Nem, csak megsétáltattam a bőröndjeimet... - próbálom meg humorral elütni a dolgot, habár az biztos, hogy jobban sikerülne, hogyha nem póker arccal pislognék a lányra, összefűzve a kezeimet a mellkasom előtt. Végigmérem a lányt, majd sóhajtok egyet és megcsóválom a fejemet.
- Igen, új vagyok és már több mint fél órája itt ücsörgök és várom, hogy valaki megmutassa, hol aludhatok. - jelentem ki határozottan, mélyen a lány szemébe nézve.
- Esetleg megkérhetlek, hogy legyél Te ez a valaki és kísérj fel.. Valahova? - húzom ki magam és kicsit fel is emelem az államat.
- A Nefariusba kerültem - bár nem tudom, hogy egyelőre ez mit jelent. - szólalok meg hangosan, majd az utolsó mondattagot kicsit halkabban teszem hozzá az elsőhöz. A meghívásra ismét kicsit értetlenül felvonom a szemöldökömet.
- Itt minden újoncot bulival kínálnak és egy illuminált állapotban lévő illető kíséri fel őket a hálójukban? - teszem fel a költői kérdést, és most először egy halovány fintorgós mosoly jelenik meg a szám szegletében. Buli? Ilyen csinos csajokkal? Hát, hogyne érdekelne! De egyelőre nem engedem el magam, határozottan nézem a lányt és várom, hogy hogyan is reagál az apró megjegyzéseimre.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Márc. 19, 2013 8:21 pm

Aranyos lány, csak nagyon merev. Ráférne egy jó olajos masszázs, egy forró, habos fürdő, persze nem egyedül. Ki más lehetne erre nálam alkalmasabb személy? Na majd én úgy felkísérem, hogy... Huh, nem kellene részegen nagy körmondatokban esküdöznöm, még a végén beletaposok a renomémba, vagy mi... Szóval nem most akarom leégetni magam, amikor épp engem ünnepel a fél kastély. A másik fele csak irigyel, de ök meg megcsókolhatják a formás melleimet. Vicces lány ez, aranyos a fanyar humora. Mérföldekkel poénosabb, mint Samara, akinek az agytekervényei is fagyottak, a nyelve pedig égett. Hülye vámpír csitri. Talán nem kellene a nagypofájú, gyilkos, de menő csajszit adnia az igazgatónő előtt, aki a legsötétebb démoni sík kegyeltje. Már megint össze-vissza csaponganak a gondolataim, válaszolni meg senki nem fog helyettem.
-A bőröndök nem nagyon szeretnek sétálni, szóval had küldjem el őket a szobádba!
Kegyesen intek kicsi kacsómmal, mire a bőröndök köddé válnak. Persze fogalmam sincs, melyik szobába kerülhetne be,nem is egy szobába teleportáltam, hanem a manók szállására. Arra vannak, hogy az ilyen ügyeket megoldják, méghozzá gyorsan.
-Hát, miért nem indultál el a zaj irányaba? Az egész iskola az arénában volt, nemrég lett vége a Lupavi Pilae meccsnek. Tarolt a Nefarius, velem az élen! Titania Evershine, Nefarius Vadásza. -Nyújtom a kezem. A Lupavi Pilaé világszerte a legkedveltebb mágikus sport, a Vadász pedig a legdurvább, legveszélyesebb pozíció, szóval joggal verem rá mellem. -Gyere fel a tornyunkba! Zártkörű Nefás buli van a győzelmünkre. Hangszigetelt, szóval halálra tombolhatjuk majd magunkat. Egy halom jó pasi, szexy csaj, sok pia, és állati jó zene. Persze, ha te inkább aludni mennél, én azt is megértem...
Kicsit muszáj csipkelődnöm, ezzel csak rá tudom venni, hogy jöjjön. Ha kell, felrepülök vele. Légmágia powa... Csak van valami furcsa abban az elemi mágia tanárnőben. Mindenki túlságosan imádja. Én is. Az ágyamból tutira nem rugdosnám ki...

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Márc. 19, 2013 8:35 pm

Nem igazán engedek fel olyan hamar, mint ahogy azt néha elvárják tőlem. Ahogy ez a leányzó elvárja tőlem. Kíváncsi lennék, hogy ő józanul is ilyen laza-e, mint részegen. Bár, talán a részegségtől még kicsit messze van, de illuminált állapotban van, az biztos. Lehet, hogy nekem sem ártana néhány korty/pohár/üveg alkohol valami finom pezsgőből, vagy vodkából. Ahogy erre gondolok, kiráz a hideg. Valahogy soha nem voltam jó viszonyba az alkohollal, mert habár nem gyorsan üt meg, de ha megüt, akkor bizony elég durván „kanos” leszek és voltak már ebből problémáim. No, de mindegy is, elhessegetem a gondolataimat és csak nézem a leányzót, aki szintén talán kicsit máshol jár. A humoros válaszomra ő még humorosabban válaszol, mire csak elhúzom a számat és megforgatom a szememet. Titania egy kézmozdulattal elküldi a bőröndjeimet… Valahova.
-Aha, és melyik lesz az én szobám? Mert nem szeretném végigjárni a fél kastélyt, a bőröndjeimet keresbe. – jelentem ki határozottan és komoly arckifejezéssel, hiszen jó lenne este pizsamába bújni, holnap meg új, tiszta ruhát felhúzni. No, meg zuhanyozni sem ártana, amihez az összes cuccom a bőröndömben van… Szóval elég fontos lenne, hogy megtudjam, hova is portálta ez a lány a cuccaimat. Mikor rákérdez, hogy miért nem indultam el, elgondolkozom.
- Nem akartam eltévedni. Gyanítom, hogy ez a kastély belülről sokkal nagyobb, mint amilyennek kívülről látszik. – vonom meg lazán, mégis kecsesen a vállamat. Hála a neveltetésemnek, nekem még ez is kecsesen megy. Tök jó! Minden esetre felkapom a fejemet a meccs említésére.
- Nocsak, itt a suliban van ilyen játék? Érdekes, kár, hogy nem előbb jöttem. – szontyolodom el picit, de azért nem fogom elsírni magam emiatt.
- Aysha Darkblood, örvendek. – fogom meg a lány kezét és szorítom meg határozottan, persze csak emberi erővel. Nem akarom szétmorzsolni a leányzó kezét, nem lenne túl jó kezdet. Mikor meghívást kapok a zárkörű bulira, elgondolkozom.
- Végül is… Úgy is arra vannak a szobák, ha nem tévedek. Miért is ne… Alkohol van? – teszek fel egy kérdést és egy szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon, habár a tekintetem még mindig kicsit hidegebb a szokásosnál, de látszik, hogy kezdek feloldódni, és talán Titania is rájöhet, hogy az alkohol még a segítségemre is lesz.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Márc. 19, 2013 8:49 pm

Ő nem igazán enged fel, én viszont sosem fagyom le. Iszonyatos érzelmi viharok sodornak mindenfelé, ez népem sajátossága. Nem is csoda, hogy nagy részünk félvér (hah, én pont nem!), hiszen szinte beteges kényszert érzünk arra, hogy mindenkivel, mindenhol, mindig... Van, aki nem kedveli annyira a társaságunkat. A társaságomat. Eh, nyaljanak meg, mint már gondoltam. A szoba kérdésre próbálok úgy tenni, mint aki nem hellotta, de ez nem taktika. Itt bizony terelni kell, más nem lehet. Vagy egyszerűen azt mondom neki, hogy ott, ahol az enyém, és mamd... Igen, ez jó lesz!
-Nyugi, ott van, ahol az enyém, szóvalha komolyan nem érdekel a buli, akkor akár fel is mehetünk édeskettesben, és megmoshazom a hátad a zuhany alatt. -Fekete istenek, már megint kezdem! Nem bírok a véremmel, ő pedig egyszerűen gyönyörű. -Vagy szimplán felmehetünk a Halálhozók Tornyába, az a Nefarius saját tornya, ahol van egy csomó kanapé. Amúgy nem, a hálótermek egy külön szárnyban vannak, innen jobbra. A torony meg... Hát kitalálhatod, de segítek, fent van. Annyira fent, hogy az egész fekete istenek verte kastély tetején. -Vidáman nevetek, számomra az egész helyzet egy nagy poén. -Jó erős szorításod van, a pasik imádhatnak. Na jó, leállítom magam, komolyan! Még tombol a véremben a vadászat! Persze, te csak akkor játszhatsz, ha már lehetted az első két évfolyam pensumjait. A hatalommágiát és a nekromanciát is, bizony! Beluramor a lelket is ki fogja taposni belőled, szó szerint! Az a nő félelmetesebb, mint a Hetedik (Démon-Élőhalott) Légió maga, amit irányít. De majd meglátod.majd mindent meglátsz! Szóval hová menjünk?
Még azt is elviselném tőle, ha inkább a hálószobát választaná. Miért is ne? Majd én felmelegítem az ágyát...

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Márc. 19, 2013 9:02 pm

Látom, hogy a leányzó iszonyatosa pörög és kezdek rájönni, hogy ő alapból ilyen. Nem csak azért pörög most is, mert ivott, hanem úgy állandóan. Közben egy gondolat üt szöget a fejemben, hogy hogyha most lett nem régen vége a meccsnek, akkor a lány hol és hogyan ivott? Talán már a meccs előtt/közben megöntözte magát, vagy egyszerűen ennyi idő alatt már vannak, akik eláznak? No, mindegy is, annyira nem érdekel, hiszen szíve-joga, hogy mikor és hol iszik, illetve hogy mennyit. Szerény véleményem szerint tudatában van annak, hogy kicsit be van csípve és talán ezt akarja még kicsit fokozni azzal a zár körű bulival. A kérdésemre választ is kapok, bár csak kisebb gondolkozás után, ami igencsak gyanús. De végül is nem tehetek mást, mint hogy bízom a lányban. Na ja… Mert én arról vagyok híres.
-Oké, és hol van a szobád? Már nem a közös zuhanyzás érdekel – egyelőre… - teszem hozzá az utolsó szót alig hallhatóan. – Hanem ha esetleg elázol, akkor haza tudjalak vinni és ágyba tudjalak dugni. Bár nem hiszem, hogy ez az én feladatom lenne, bizonyára van párod, aki ilyen esetekben készségesen gondoskodik rólad, nemde? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet és várakozóan meredek a lányra. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen csinos, folyton pörgő lánynak van-e párja. Biztos vagyok benne, hogy van. Minden esetre az érvelésem kiváló, hiszen hogyha Titania igencsak berúgik, akkor muszáj lesz megtalálnom – akár egyedül is – azt a bizonyos szobát. A lány több alternatívát is felajánlj, a szobáját, a zuhanyt, a bulit és a kanapékat, amik a toronyban vannak.
- Azt hiszem nekem sem ártana egy kis alkohol. – mosolyodom el ismét lágyan, éppen hogy felfelé görbül a szám egyik sarka és éhesen végigmérem a lányt. A helyzet az, hogy baromira vonzónak találom, és biztos vagyok benne, hogy a vére is ínycsiklandozó. Habár nyilván azt nem kóstolhatnám meg, hacsak meg nem engedné. De azt hiszem, hogy azzal sem lenen gond, ha már ilyen forróvérű csajszival hozott össze a sors. A lelkes magyarázatát csak figyelem és próbálom követni, de egyelőre még nem nagyon megy. Nem sűrűn szokott vele mez előfordulni, de hát úgy látszik, hogy ez a suli csupa meglepetés.
- Menjünk fel előbb a szobádba a cuccaimért, aztán átöltözöm, lezuhanyzom, felfrissítem magam és mehetünk bulizni. Megfelel? – húzom ki magam határozottan és nézek mélyen a lány szemébe és várakozóan pislogok rá, hogy vajon megfelel-e neki ez a sorrend.