Oszlopcsarnok

Tárgy: Oszlopcsarnok Hétf. Május 03, 2010 11:47 am

First topic message reminder :

Ez az előcsarnoka az iskolának.Hatalmas,ódon,faragott oszlopok vannak körös körül,s mindenhonnan hosszú,kanyargós lépcsők vezetnek a felsőbb szintekre.Valamint van itt még három folyosó.A jobb oldali a katakombák felé vezet,a középső és a baloldali pedig a földszinti termekhez.

Vendég

//mesélés oh yeah//

*Benjamin alig észrevehetően megrázza magát Knarazz gondolatai hallatára, majd egy udvarias mosollyal válaszol.*
- Igen, ellátásra szorul, de úgy hiszem, fiatalúr, az iskola több, mint felkészült az ilyen helyzetekre.
*Legszívesebben valamiért a képébe ordítaná, hogy "Csak most érkeztél, ne pattogj már, az isten szerelmére, a csomagod a szobádban, a fiúk hálótermei meg abban az irányban vannak amerre a seggem mutat." ... De ugye ezt nem teheti, viselkednie kell. Lassan Siennához fordul, és félig felvonja egyik szemöldökét.*
- Elf barátunk még csak most érkezett, Eva. Ami meg a másik vendégünket illeti...
*Itt Gaelmy felé fordul, és miután látja, hogy a lány testén néhol pikkelyek tűnnek fel, és tűnnek el, közelebb lép hozzá, és a vállára teszi a kezét, ha az összeesne/menekülni próbálna, legalább jó legyen a kiinduló állás. A lány azonban egyikre se készül. Teste időről időre fenyegetően megremeg, de kígyó alakjába szerencsére egészében nem tér vissza.*

Vendég

*Könnyes szemekkel remeg a férfi keze alatt. Amikor Siennát meglátja, egyszerre valamiféle békesség, és tömény rettegés keríti hatalmába. A nő démoni része készteti megnyugvásra, hiszen valamely furcsa okból az otthonára emlékezteti, bármi is legyen az. Ellenben maga a személye egyenesen rettegésre kényszeríti. Legszívesebben elfutna, de a vérfarkas túl erősen szorítja. Knarazzra néz segélykérően, majd hebegni kezd valamiféle választ.*
-Azt hiszem Galy vagyok, és fogalmam sincs honnan jöttem, vagy hogy mi történik velem. egyetlen emlékem, hogy itt vagyok, és valami éles zaj szúrja át a dobhártyám. Kérem Vérfarkas Úr, Démon Kisasszony, ne tessenek bántani!
*Csontkinövései össze-összekoccannak a hátán, amitől fájdalmas sziszegésbe kezd. Vékony villás nyelve és normális emberi nyelve minden kidugáskor felcserélődik.*

Vendég

*Knarazz arcvonásai eltorzulnak, és csak ennyit válaszol:*
- Gondoltam, hogy az Electus fel van készülve bizonyos esetekre, ám ön, mint barbár vadállat támad erre a szerencsétlenre, holott véleményem szerint segítségre szorulna.
*Az ifjú elf a hangszínből sejti, hogy útban lévőnek gondolják. *
- Amíg ez a lány nem kerül ellátásra, én nem mozdulok egy tapodtat sem, akár tetszik ez a tisztelt körnek, akár nem. Sienna profeszor asszony? Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Knarazz Zolba vagyok, talán hallott már felmenőimről.
~ Mit kereshet a híres professzornő egy ilyen undorító vérfarkas társaságában? Remélem, ez a szörnyű teremtmény nem tanár, mert akkor máris jól nézek ki. Bármi is legyen, nem könnyíti meg a dolgomat, de cserében én sem az övét! ~
*Csillogó szemekkel néz a professzor asszonyra, szemei minden vágyát elárulják.*

Vendég

- Áhá. *Biccent Benjamin válaszára. Ezután az elf fiú szólal fel, mire a nő tekintete fenyegetően megvillan.* - Igen, hallottam. *Bólint megerősítően, de hangja most hűvös, nem olyan közvetlen és meleg, mint amilyen szokott lenni.*
- És nem hiszem, hogy bármiben is segítségünkre lehetnél, sőt, mondhatni valószínűleg talán még akadályoznál is, és különben egy diáknak nem kellene itt lennie, akkor sem, ha most érkezett, szóval úgy gondolom, az volna a legjobb, ha lehívnánk Wilson kisasszonyt, és felkísérne a szobádba. *Nem, ő nem magázza a diákokat, ahogyan a tanárok nagy része, egyszerűen nem áll rá a szájára. A furcsa jövevény, a lány könnyeire és kérdésére az arcán valami felismerhetetlen érzelem suhan át, és közelebb lépdel hozzá.*
- Senki nem fog bántani... Nyugodj meg kérlek. *Mosoly kúszik az arcára. Nem vidám, és nem is vigyor, inkább az a megnyugtató, segítő féle.* - Csak akkor tudunk segíteni, ha egy kicsit lenyugszol, és szépen... elmondasz mindent. Amit tudsz. Hogy mi történt... ki vagy. *Bár hangja nyugodt, belül azért valami baljós érzés támad benne, úgy érzi, veszély közeleg. Egy pillanatra megremeg, és lehunyja a szemét, de amikor ismét kinyitja, már semmi nem látszik rajta az előbbiekből.*
- Benjamin... *Fordul a férfihoz.* - Fel kellene vinnünk. Azonnal. Úgy... könnyebb. *Sóhajt fel.*

Vendég

*Benjamin a "barbár vadállat" jelzőt még elengedi a füle mellett, nincs olyan név, amin még nem hívták volna... Bár azzal, amikor Beluramor először tegezte le, semmi nem ér fel. Egy pillanatra teljesen megnyugszik a nőre gondolva, de az elf fiú hangos ócsárlása, még ha szavak nélkül is, hihetetlen erővel rángatja vissza a valóságba. Egy pillanatra sem véve le a lány válláról a kezét, a másikkal megragadja a fiú ruháját, és 10 centivel a föld fölé emeli, közelebb húzva magához.*
- Sértegettél egy tanárt, fiatalúr. Pályafutásod 3 nap büntetőmunkával kezded. Holnap jelentkezhetsz is reggel a rezidenciámon. Ha nem akarod súlyosbítani a helyzetedet, azt ajánlom, vigyázz, mire gondolsz. Bármi csomagod is volt, az a szobádban fog várni rád. A fiúk hálókörletei abban az irányban vannak... *Morogja minden önuralmát összeszedve, és megmutatja a megfelelő irányt.* - Indulj.
*Leteszi a fiút, és jeges tekintettel nézi, amint az elindul a számára kijelölt hely felé. Megrázza magát, és magához térve kicsit enged a lány vállának szorításán. Békés mosoly ül ki az arcára, és félig Sienna felé fordul.*
- Bocsásd meg a viselkedésem, nem... én tehetek róla. *Futva az égre néz, majd Galy felé fordul.*
- Beviszünk a kastélyba. Senki nem fog bántani, ha te sem bántasz senkit. *Mondja érzelemmentes hangon, majd felnyalábolja a lányt, nem bízva annak testében, és könnyed léptekkel elindul a lépcsők felé.*

Vendég

*A lebegés egy kicsit jobbá teszi a helyzetét, hiszen nem kell vonszolnia saját súlyát, csak a hátából kiálló, úgy tűnik visszahúzhatatlan csontkinövések súlya húzza a hátát. A fájdalom valamiért szűnni kezd, majd teljesen elmúlik. A teste nem alakul tovább. Amint a kastélyba ér, egy furcsa hangot hall a fejében. Egyszerre sziszegős, egyszerre őrülten kacagó hang, kellemes női altban.*
~Megérkessztél!~
-Igen, megérkessztem...
*Motyogja ő is, szinte magán kívüli állapotban. Agya továbbra is hevesen küzd a memóriatörlő varázslat ellen, ami sem nm tűnik kifinomultnak, se nem elég erősnek, hogy a féldémon elméjét kordában tudja tartani. Vagy talán pont a démoni fél az, amit nm tud a varázslat kordába tartani? Sienna felé pillant, majd meglepően csöndes, bágyadt hangon csak ennyit mond:*
-Nem volt szép, hogy megbuktatott, nem is az ön szakján voltam...
*Mintha nem lenne magánál, a szemei kissé ki is fordulnak, s Benjamin érezheti, hogy a lány bőre felforrósodik.*

Vendég

* Knarazzt nem hatja meg sem az, hogy felemelték, sem a 3 nap kiadott büntetőmunka. Az, hogy ez a förtelem tanár, indulattal tölti el a szívét, és hiányolja szeretett íját.Legszívesebben egyszerre 3 nyílvesszőt is a tanárba eresztene...*
~ Legközelebb... Nekem egy kutya nem ugathat! ~
* Gondolja tele indulatokkal, majd miután úgy véli, eltűnt a professzorok szeme elől, léptek zaját mímeli a padlón, egyre halkulóban, holott már rég áll, egy helyben, és fülel. Aztán osonva indul vissza... Kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Ha kell, a falon, kívülről mászik fel, de akkor is megy... Őt nem lehet csak így lerázni. *
~ Azt már nem! ~
- Büntetőmunka, mi, Piha... Rohadt korcs! * Morogja a foga alatt, elf nyelven. *

Vendég

- Hogy mondod? *Ráncolja össze a homlokát, miközben Benjamin mellett halad, és fülel. Gaeelmy levegőbe ejtett megjegyzése egy kicsit aggasztja, de inkább nem fűz hozzá semmit a kérdésen kívül. A folyosókon lépkedve egy alacsony, négylábú árnyékot pillant meg maguk előtt a falon.*
- Szervusz, Silent. *Biccent az ocelotnak, de nem foglalkozik vele tovább, halad kollégája, és a különös diák mellett. Silent, mintha ott sem volna, úgy suhan mellettük végig, és közben aggasztó képeket küld Sienna fejébe, de a nő nem reagál rá. Nem csak azért, mert egyelőre nem szeretne, hanem mert képtelen. Túl sok ez neki most hirtelen...
Egy pillanatra hátrafordítja a fejét, de ne teljesen, éppen hogy, szemei pedig aranyszínűen villannak meg.*
- Még egy szemtelen diák... *Sziszegi a fogai között Benjaminnak, természetesen Knarrazra célozva, de nem tesz semmit a fiú ellen. Ahova ők mennek, oda nem fog tudni úgysem utánuk jönni.*

Vendég

*Benjamin ugyan érzi a lány testének hőmérséklet-változását, de nemigen tehet ellene sokat. Ha elengedné, ilyen kevés információ és a lány félrebeszélése mellett azt is kockáztatná, hogy egy sorozatgyilkost enged szabadjára az iskolában. Összeszorítja hát a fogait, és viszi a lányt tovább, fel a lépcsőn, miközben hátrafelé fülel. A fiú lépteinek hangja össze-vissza pattog a falak között, de hallását ugyan nem veri át. Teljes figyelmét visszafordítja Galyra, és tekintetét Sienna és a lány között járatja.
Knarazz annyit láthat, hogy a két tanár, és a Ben ölében cipelt lány egyre magasabbra és magasabbra érnek a lépcsőn a visszhangos csarnokban, és akármit tesz, azt meg kell fontolnia. A legkisebb csusszanás is végzetes lehet a misszióját nézve.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Csüt. Szept. 15, 2011 9:57 pm

*Egy magas, vékony férfi lép be a csarnokba, lépteinek zaja sokáig visszhangzik az oszlopok között. Talárja földig érő és sötét, kámzsája jó mélyen a fejére húzva, ami mögül néha kivillan szemüvege. Mögötte egy kisebb halomnyi könyvet és egyéb ingóságokat rejtő ládahalom lebeg, hűen követve mindenhová.
Pár lépés után megáll a csarnok közepén, és a hatalmas kőlépcsősor felé fordul, várva, hogy valaki fogadja. Nincs sok igénye, csak mutassa meg neki valaki, hol találja a könyvtárat, és már is el van intézve.
Várakozás közben kitessékeli talárja ujjából kígyóját, Hesil-t, és hagyja, hogy a hüllő lazán nyaka köré tekeredve pihenjen tovább.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Pént. Szept. 16, 2011 6:56 pm

*Gyors léptekkel halad lefelé a lépcsőn egy hosszú fekete hajú, és fekete ruhájú lány. Oly lágyan omlik vállára haja, mintha egy gyönge szellő fújdogálna. Ruhája földig ér, s végigsimít minden lépcsőfokot. Katherin olyan kecsesen lépdel le a lépcsőn, akár egy modell a kifutón. De az a rideg tekintet...brrr...mintha egyszerre a sötét éjszaka és pokol tüze lenne látható benne. Ma igen rossz kedvében van: kedvetlen, szomorú és...magányos. De ez így van rendjén. Lépteit lelassítva megy végig az óriási csarnokon. A kísérteties csendet csak magassarkú cipőjének koppanása töri meg, miként az oszlopok mellett sétál. De ekkor egy furcsa érzést érez, valami ijesztő, sötét érzés hatolja át ami annyira megnyugtatja a lányt, hogy már meg is feledkezik hogy az udvarra indult sétálni. Leül az egyik neki tetsző oszlop tövében, előhúz ruhája zsebéből és lapot és egy tollat, s már el is kezd rajzolni...*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Szomb. Okt. 22, 2011 12:23 pm

* A lányt egy idő után furcsa érzés töltheti el. Mintha figyelné valaki... Nem foglalkozik vele, inkább csak megcsóválja a fejét és tovább rajzol. Ám az érzés nem múlik.*
- Itt kényelmesebb firkálgatni? Nem gond, hogy a gyengélkedőn fogod tölteni a következő egy hetet felfázás miatt? *Kérdi váratlanul egy valahonnan nagyon is ismerős, rekedtes férfi hang. Már egyszer beszélt vele, vagy csak hallotta... (?) Ha Katherin a hang forrásának irányába fordul, akkor megdöbbenve konstatálja, hogy nincs ott senki.. *

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Szomb. Okt. 22, 2011 3:23 pm

*A lány riadtan megfordult a hang irányába, ám nem lát senkit sem.
-Ki van itt? Ki szólt hozzám?* Kis időre megtorpan, de aztán ügyet sem vetve arra, hogy van vagy nincs itt valaki elkezdi csöppet sem udvarias hangvételű mondókáját:
- És ha már kérdi, igen, itt kényelmesebb ahogy maga mondja "firkálgatni" mint abban a habos-babos rózsaszín kis szobácskában. Felfázni meg nem fogok...remélem.*
~Tiszta hülye vagyok, a falhoz...vagy akármihez is beszélek. Nincs itt senki, na most csukd be a szemed aztán nyisd ki. Igen, látod tényleg nincs itt senki. De az a hang...az a hang olyan ismerős, mintha már hallottam volna. Talán mennem kéne és inkább aludni egyet, habár hátha megtudom ki szólt (vagy nem) hozzám...*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Csüt. Okt. 27, 2011 9:15 pm

*Elégedett, mindazonáltal sunyinak mondható mosollyal lép be a hatalmas bejáraton. Örömének forrása igencsak egyszerű volt, mégpedig a kristály ezüstös színe. Ha nem a nefarius szakra került volna inkább visszamegy Cryonath mélyére.*
-Egész jó ez a hely nem Sny?-
*Beszélt első látásra a talárujjához, de alaposabb szemrevételezés, vagy csak fülelés esetén kivehető volt egy
hasonlóan sötét kígyó. Nos igen Snyder kedvelt időtöltése volt a gazdája bal karján történő pihenés. Ezúttal kidugta egy kicsit a fejét, de rögtön vissza is bújt némi sziszegés kíséretében.*
-Ne aggódj, majd megszokod a fényt. Úgy sem bujkálhatsz mindig a ruha alatt.-
*Természetesen nem értette, hogy mit is mondhatott konkrétan kis barátja, de sok lehetőség nem volt, és mivel szinte mindig a ruhái alatt, vagy a hegyek mélyén volt, nem szokta meg az ekkora mérvű fényt. Többet nem nagyon foglalkozott most vele, inkább letette csomagját a földre, s várt, hogy mi is fog most történni, ugyanis csak azt tudta, hogy itt kell várnia, de azt, hogy mi is fog történni konkrétan, már nem közölték vele *

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Pént. Okt. 28, 2011 6:49 am

*Hosszú, pattogós léptekkel száguld le a hosszú lépcsősorokon. Megneszelte a hírt, hogy Airie visszatért "halottaiból", s mindenképpen találkozni akar minden idők leghatalmasabb nekromantájával. Beluramor, sajátos példaképe és gyűlölt tanára is eltörpül Airie hatalma mellett, ez már csak abból is látszik, hogy amint visszatért, átvette a szaktantárgyak tanítását. Bár órát még nem tartott, Elizabeth kíváncsian, sőt epekedve vágyja a nő közelségét, tudását, melyet ellophat tőle. Márpedig amit akar, azt meg fogja kapni. Így megy ez születése óta. Ezért lett belőle ennyire tehetséges (habár arrogáns), gyönyörű és hataloméhes mágus.
Ahogy egymás után kapkodja a fokokat, kicsit beletemetkezik saját önimádásába, s egyszer csak elvéti a lépést. Az utolsó öt fok mellett csak elrepül, s már-már úgy tűnhet, megfejeli az oszlopcsarnok márvány köveit. Teste egyre csak zúg lefelé, ám az utolsó pillanatban jobb karja kicsap, s nagyon éles, csikorgó hang kíséretében egyetlen tenyerén lendül át saját karja fölött, s végül talpra érkezik. Mozgása macskákéhoz hasonló. Jobb kezére furcsa fegyver van erősítve, aminek látszólag meg sem kottyant végig karcolni az évszázados márványtömböket. Egyetlen kézre erősített merevítőjéből 3 igencsak hosszú, karmokra hasonlító, görbe penge mered elő, hegyeik fenyegetően csillognak a sápadt őszi fényben.
Kicsiny magánszáma után lendületes léptekkel folytatja útját kifelé. Ruházata nem kifejezetten téli, sokkal inkább, mintha Ibizán nyaralna. A Finn arisztokratának egy kis ősz meg sem kottyan. Puha talpú topán, szellős, fátyolos, homokszínű szoknyaköltemény és könnyed, haloványkék, szinte átlátszó top feszül tökéletes, istennői alakján. Mézszín haja az elmúlt év alatt elkezdett ezüstös árnyalatot felvenni, így végre élesen elüt ikertestvére Cartina megjelenésétől. Soha többé nem tévesztik össze a két lányt, annyira megváltoztak az elmúlt év alatt. Egyetlen dologban maradtak meg hasonlónak: szépségükkel minden szívet azonnal rabul ejtenek.
Az oszlopok között suhanva felfedezi az ajtóban ácsorgó új diákot. Legszívesebben levágná a fejét, hisz még emlékszik Cryonath hegyeinek gyomrára, a szorító félelemre és az emésztő gyűlöletre, amit akkor érzett a drow elfek iránt. Türtőzteti magát, s lassít lépésein. Mire odabilleg a magányos sráchoz, már tökéletesen hűvös, arcán szívet facsaróan kedves mosoly játszadozik. Dallamos hangjából árad a meleg üdvözlet.*
-Hali! Köszöntelek az Electus csodákkal teli Akadémiáján! Az én nevem Elizabeth Shawna. Mely szakra osztott be a kristály?
*Amint megtudja, hogy a srác a Nefariusba került, gunyoros, szinte lesajnáló pillantást vet rá. Szép hangja megtelik szánakozással.*
-Akkor egyúttal üdvözöllek a Pokol legrohadékabb kínkamrájában is. Ha segítségre van szükséged, hogy túléld az első évet Beluramornál, szólj bátran!
*Csengő hangon, de mindenfajta pozitív érzelemtől mentesen felkacag.*
-Megmutassam a hálókörletet? Bizonyosan ki szeretnél pakolni, hogy minél hamarabb belevethesd magad a csodálatos életünkbe. Hogyan szólíthatlak?

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Pént. Okt. 28, 2011 2:06 pm

Csendben figyeli az újonnan érkező... drowt? Arcán enyhén a meglepetsék tündököl, majd enyhén eltűnődik azon, hogy vehettek fel egy sötét elfet. Kissé elmosolyodik ezen, mikor eszébe jutott hogy ide már szinte mindenkit felvesznek. Nem azért mert rossz suli és kellenek a diákok, hanem azért mert mindenkinek egyforma esélyt adnak. Legyen az véla, drow vagy... vérfarkas. Arcán a hegek már hetek óta nem tűntek el. Sosem volt jó a gyógyitalok készítésében és az utolsó gyógyitalt amit még szakvezetőjétől kapott már néhány héttel ezelőtt elfogyasztott. Köszönte az égnek hogy a kedves igazgatónő megengedte neki minden teliholdkor a környék erdeiben "őrjöngeni". Már szinte nyílt titok volt hogy a lány vérfarkas. Nem beszélt róla senkinek, mégis elég feltűnő az idősebb diákoknak. Azok a folyamatos eltűnések néhány napra és a hegek az arcán... Amióta nincs bájitaltan tanárjuk, nincs aki készítsen neki főzetet mely megakadályozza, hogy átváltozzon. Nincs más választása mint türelmesen várni. Halkan sóhajt fel, szinte alig halhatóan, miközben kedvenc szokásának híven most is egy nyalókát eszeget. Hihetetlen hogy ruhájának szinte bármelyik zugából képes előszedni valami apró édességet. Puszta ügyesség vagy varázs, ezt senki sem tudja. Élvezi kedvenc édességének kellemes ízét. Behatárolhatatlan íze van. Nem epres, nem csokis, nem citromos se vaníliás... A lényeg hogy édes és finom. És hogy tele van cukorral. Arcára kiül az undor, mikor észreveszi a csodaszép nefarius-os véla lányt. Sosem beszélt vele, de szinte minden diák aki fiú szerelmes belé. Nem a vélákkal van baja, hanem az öntelt személyekkel. Mikor látja hogy a lány szinte elesik, halk kuncogás hagyja el ajkait. Nincs szebb a kárörömnél. Arcáról most semmi se tudta letörölni azt a gonoszkás vigyort amivel jelezte hogy igazán nagy örömet lelt a véla lány öntelt ügyetlenségében. Nem volt semmi kedve se köszönni nekik, majd ha észreveszik talán megajándékozza őket egy ilyennel, de addig nem. A drow elég normális személynek tűnt neki, de ezt a véla lányról is hitte, utána kiderült hogy nem hinni, hanem tudni kell... Hirtelen megérezte ahogy lábához egy fekete macska dörgölőzik. Macska...? Igen, de kandúr volt az. Egy öreg, félszemű kandúr. Lehet hogy valamelyik diák macskája az, de az is lehet hogy az igazgatónőé, vagy tanáré, esetleg senkihez sem tartozik, csak itt él. Lenézett rá s körmeivel lágyan vakargatta fülénél, majd lejeb haladt pofájához. Nyilván élvezte az öreg kandúr, hisz fejét a lány kezéhez dörgölte s hangosan dorombolt.
- Hát te...?
Kérdezte tőle majd felvette. Hagyta magát a kandúr, kis meglepetésére. Hatalmas egy macska volt, és ahogy megérezte, irtózatosan nehéz is. Fülénél vakargatva lépett ki az egyik oszlop árnya mögül.
- Köszöntem!
Szólal meg a két diák felé. Hangja barátságos és kedves. Semmiféle színjáték nincs kedvessége mögött, teljes mértékben őszinte. Mikor Elizabethre nézett, megvető volt és lenéző. Teljes mértékben kimutatta neki, hogy megveti viselkedését. Majd a drowra pillant, sokkal kedvesebben, reményekkel teli hogy normális személyiségű lesz.
- Egy drow... a mindenit. És még Nefarius-os is! Elég szerencsés vagy. Én is oda akartam jutni, de a kristálynak erről más véleménye volt. Nem baj. Remélem jól fogod magad itt érezni.
Mondja neki kedvesen, majd ismét Elizabeth felé pillant.
- Az a hír járja hogy a szakvezetőtök Airie von Nandori visszatért. Ehhez csak gratulálni tudok. Valóban egy élő legenda. Ha engem egy isten tanitana... áh, mindegy.
Figyelte a két diákot, miközben az öreg félszemű kandúr felmászott egészen a vállára. Két kezével tartotta, mivel elég nehéz volt.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Pént. Okt. 28, 2011 7:36 pm

-Daren Shadhon vagyok.-
*Mutatkozott be ő is. Értékelte a lépcsőnél történt mutatványát, jó reflexekről és pontosságról tett tanúbizonyságot. Kiváló ellenfél lenne, ennek ellenére nem kicsit volt ellenére a félig véla származású lány, mik alapból irritálták, de elviselt bármit, ami szükséges volt, jelenleg őt is, noha szánakozó hangja, és arckifejezése kifejezetten dühítette.*
-Nincs szükségem egy magadfajta szánakozására, vagy segítségére.-
*Mióta az eszét tudja mindig mindenért meg kellett küzdenie, beleértve az életet is, és ha kell, ezért bárkin hajlandó áttiporni, kiváltképp azokon akik ilyen arrogánsak, s nagyképűek a tudásukra, vagy egyéb tulajdonságukra. Emellett a undorítónak tartotta az összes félvért, és ez alól természetesen nincs kivétel, jobban lenézi őket, mint az előbb őt a lány.
Sny is kezdett már fészkelődni, bár inkább csak a törődés hiánya miatt, hisz nem véletlenül olyan hosszú minden ruhájának az ujja. Teljesen elfedi a kezét, így feltűnés nélkül képes simogatni kis kedvencét, s most is így tett. Imádta Snyder állát vakargatni, ahogy az ujjai oda vissza járnak a pikkelyes bőrén. Ellentétben szüleivel, akik csak az üvegfal mögött voltak hajlandóak csak elviselni, és ha elment akkor mindenképp magával kellett vinnie, amit egyáltalán nem bánt, hisz megtalálta az egyetlent, akiben megbízhat, s soha nem szúrja hátba. Szabad kezével már épp a holmijáért nyúlt volna, mikor megjelent egy másik lány*
~Remek... Már csak ő hiányzott, hogy teljes legyen a napom.~
-Semmi sem szerencse kérdése. Egyébként szép napot neked is, Daren Shadhon volnék. Benned kit tisztelhetek?-
*Fordult a macskás lány felé, immáron normális hangot megütve. Bár az ő földjére lassabban érnek el az itteni hírek, hallotta már a hölgy nevét, de csak keveset tudott, róla. S az, hogy ő a szakvezetője tovább fokozta kíváncsiságát, de ezt inkább személyesen akarta kitapasztalni, nem pedig valami félvértől, vagy más szakon tanulótól hallani.*
-És közben megmutatnád a hálókörleteket? Jó lenne ha ki tudnék pakolni valahova.-
*Az utolsó mondatnál enyhén a véla származékra sandított, szemével közölve vele, hogy nem kíván vele többet foglalkozni.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Szomb. Okt. 29, 2011 7:06 am

*Észleli a Venatoris egyik kellemes üdvöskéjét. Őszintén szólva, soha az életben nem látta még, vagy annyira jelentéktelennek érezte, hogy fel sem tűnt neki a létezése. Kezében egy félig döglött macska. A drow reakciója meg mint egy hisztis gyereknek, aki veri magát a földhöz. Elizabeth nem tudja visszatartani, és nem is akarja, csengő hangján, hangosan és tisztán felkacag. Úgy kacag, hogy még a könnye is kicsordul.*
~Te jó Bastet! Ennyire szánalmas egy bagázst!~
*Hirtelen élesen lecsapja a nevetés végét, kósza, mély gyűlölettel teli arckifejezéssel időzik el a drow arcán. Épp, hogy le nem köpi.*
-Itt fogsz megdögleni, te kis korcs!
*Hangja lágy, hiányzik belőle a fenyegető él. Szinte már-már szeretettel ejti ki ezt a mondatot. Radoszkára pillant.*
-Szervusz Venatoris kegyence! Ha már így erre vetett a véletlen, vegyem is valami hasznod.
*Többet nem fűz hozzá, nyilvánvalóan a kísérgetésre gondol. Fegyvere egy másodpercre megrezdül a kezén.*
~Senki sem tudná meg! Csak bátran! Tedd meg! Csapd le a fejét!~
*Egyik szeme alatt rángani kezd egy ideg. Tökéletes fogai megcsikordulnak, ahogyan ellenáll a furcsa, ellenszenves belső hangnak. Jópár hónapja már, hogy feltűnt ez a hang a fejében, s erősebb, tehetségesebb diáktársai is panaszkodtak ilyesmire. Persze teljes titokban tartják mindenki előtt, nem beszélnek róla, és nem is akarják, hogy ez a tanárok fülébe jusson. Maguk akarnak a végére járni. Lelassítja lélegzeteiet, a drow arcára fókuszál.*
~Ez csak egy féreg. Hasonlatos ahhoz, akit odalent megöltem. Nem számít annyit sem, hogy fegyvert emeljek rá.~
~Nincs benne semmiféle alázat. Légy kegyes hozzá, és öld meg most, gyorsan és kegyesen, mielőtt valaki hatalmasabb teszi meg, aki órákon át kínozhatja! Legyen tiéd a dicsőség! Öld meg!~
-Hagyjál lógva.
*Mondja végül félhangosan. Semmiféle dicsőséget nem lát abban, hogy nála gyengébekkel harcoljon, és legyőzze őket, a fiú pedig nyilvánvalóban nincs azon a szinten, hogy felvehesse vele a harcot. Arca kisimul, hangja fölényes és laza.*
-Viszlát Lemorzsolódottak! Remélem az év végén belőletek is lesz egy előadás, akár Airie asztalán, akár Beluramor ceremóniáin!
*Egyikük számára sem érthető utalás ez a boncolásra vagy temetésre, de ezen meg sem lepődik, hiszen Daren csak most érkezett, Radoszka pedig nincs benne túl mélyen a Nefarius ügyeiben. Legalábbis még sosem látta egyetlen Nefarius szakórán sem, ami talán a lány szerencséje. Elizabeth hatalma Beluramor és Arnaelle irányítása alatt iszonyatosra nőtt. Samarát már-már a háta mögött hagyta, épp hogy csak gonoszságban nem múlta felül a lányt. De Elizabeth soha nem lehet teljesen gonosz. Habár most arrogánsan viselkedik, a valódi természete megmaradt annak a vidám, légies finn lánykának, aki akkor volt, amikor idejött. Néha, nagyon távolról még látni ilyet tőle, de igazán már csak két személy láthatja Elizabethet őszintén mosolyogni. Az egyik az ikertestvére, a másik pedig Élete Szerelme.
Arcára újra kiül a lesajnáló félmosoly. Hátrarázza egy rakoncátlan tincsét, haja, mint tengernyi arany és ezüst hullámzik mögötte, ahogy kisétál a parkba. Titkon nagyon is reméli, hogy iskolatársai lesznek olyan ostobák, és megpróbálják hátba támadni. Ha ez így történne, nagyon meg fognak lepődni.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Szomb. Okt. 29, 2011 5:43 pm

Tökéletes napnak ígérkezett a mai is, és csakugyan az volt. Felmerült benne, hogy lehetséges az, hogy azonnal szinte "egymásnak" esnek a diákok, akik ugyan arról a szakról vannak. Nefarius... Gondolta magában. Nem lepte volna őt meg az sem, hagy egymást gyilkolva kéne elnyerniük a hatalmat. Lehet hogy tényleg ez lesz majd egyszer a feladatok? Azt bizony megnézné. Érezte a feszültséget a kis csapatban. Nagy szerencséjére Shadhon normális drownak viszonyult. Kissé elmosolyodik, mikor bemutatkozik neki. Ő sem marad hátul ebben.
- Radoszka Nandori. Igazán örülök hogy megismerhetlek.
Ráz gyengéden kezet a drow-al barátságosan, majd Elizabeth felé fordul teljesen nyugodt arckifejezéssel.
- Őszintén sajnálom hogy csak a szépségből jutott neked... De az észből nagyon alul maradtál mikor osztogatták.
Enyhén elmosolyodik és észreveszi a véla lány enyhén kizökkentő viselkedését. Nem foglalkozik vele. Kissé felkuncog, mikor diadalmasan elvonul, azt hidve, megnyerte a szócsatát és ő itt a legjobb.
- Ne foglalkozz vele. Eléggé öntelt és idegesítő. Azt hiszi mert Nefarius-os és elég nagy ereje van, ő itt a góré. De csak sajnálni lehet, mert a szakvezetőtök senkinek nem ad nagy hatalmat, ha ilyen a viselkedése mint neki.
Int fejével a már elment Elizabeth felé.
- Szépen kimutatta magát... Na gyere, megmutatom neked a szobádat akkor is ha nem vagyok sem tanár sem prefektus. Mostanában elég nagy gubancok vannak itt.
Magyarázza neki nyugodtan majd int Shadhonnak hogy kövesse. A lépcső felé veszi az irányt, megvárja őt, hátha követni fogja.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Szomb. Okt. 29, 2011 8:24 pm

*Az oszlop mögött ülve hallja az új diák érkezését, ám nem fordít felé nagy érdeklődést hisz miért is tenné, nem az a minden lében kanál kíváncsi kislányka. Amúgy is most jobban érdekli az Electusba visszatért Arie Von Nandori, ki újra Nefarius szakvezető lesz. Minden álma volt hogy tőle tanuljon és most ez valóra válhat.
Viszont arra már felfigyel hogy egyik szaktársa jelenik meg, mégpedig az az újságíró hogy is hívják...valami Liz, vagy Liza...hmm...ja igen Elizabeth. Nem a legszimpatikusabb egyéniség, de meg kell hagyni elég erős személyiség és csodaszép. Nem mellesleg elég harcias és gonosz amitől már nem is tűnik olyan visszataszítónak.
Észreveszi, hogy beszélgetésbe elegyednek mikor feltűnik egy másik lány, akinek az arcára mintha rá lenne írva hogy határozottan nem kedveli Elizabethet, amit nem fél kimutatni a másik lány felé. De hát ők tudják, nem feltétlen kell hogy mindenkivel jóban legyünk.
~Tovább nem is maradok itt, még azt hinnék hogy hallgatózok, különben is lehet mindjárt elkezdenek veszekedni.~
Ám amikor megtenné az első lépést a fél véla kiviharzik a csarnokból egy gúnyos, megvető mosollyal az arcán. Tétován várja a folytatást, de vége a vitának, vége a veszekedésnek semmi értelme itt maradni. Kilép végre az oszlop mögül s légiesen léptekkel indul fölfelé a lépcsőn.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Nov. 01, 2011 9:15 am

Matt csodálkozva belép a csarnokba. Egész úton nagyon izgatott volt hiszen tartott az iskolában dolgozóktól és az iskolától. Miután belépett a csarnokba csodálkozva nézte hogy milyen hatalmas a terem. Vár az eligazításra.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Nov. 01, 2011 9:57 am

*Victor nem sokkal később érkezik meg a csarnokba, és az újonnan érkezett fiúhoz lép.*
- Szia! Üdvözöllek az Electus Akadémián! Fable professzor vagyok. Mi a neved, és hova osztottak be?
*Kérdi a fiút, és amíg a válaszára vár, körbenéz a csarnokon más jelenlévők után.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Nov. 01, 2011 10:24 am

* Mikor Serena megpillaantja Fable professzort odasétál hozzá és azt modja:
- Jó napot! A nevem Serena új vagyok , az eligazítás miatt vagyok itt.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Nov. 01, 2011 10:34 am

- Üdvözöllek az Electuson, Serena! Melyik házba osztottak be?
*Kérdezi a lányra pillantva, és egy csettintéssel elküldi a lány csomagjait a lányok hálókörletébe.*
- A csomagjaid a hálódban fognak várni rád. *Mondja, míg a lány válaszára vár.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Nov. 01, 2011 10:36 am

- Nos azt hiszem, hogy a Venatoris?
* Serena nagyon bizonytalan volt.