Temető és annak környéke

Tárgy: Temető és annak környéke Szer. Május 12, 2010 8:01 am

Nem túl nagy temető, de mégis hátborzongató, legyen éjjel vagy nappal. Itt éllnek az árnyak és a sötétség, az elveszett emlékek. Igy nem csoda, ha olykor halk suttogások járják végig a környéket. Ide bárki beléphet. Található itt egy kripta is, mely Airie von Nandori rezidenciája és oda csak engedélyjel lehet belépni.

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 5:22 pm

*Zsebre dugott kézzel sétálgat a birtokon, mikor megpillant egy olyan helyet, ahol még eddig nem járt. Szinte azonnal felcsillannak a szemei, mikor meglátja a kaput, amely körbekeríti. Kihúzza a kezeit és egyből a vaskapu felé veszi az irányt, szinte már futva. Minél előbb bent akar lenni, mert tudja, hogy ide nem szívesen járkálnak a diákok, így legalább egy kicsit egymagában gondolkozhat. Egyik kézzel belöki a kaput vagyis próbálja, de úgy tűnik, hogy egy kicsit szorul. Két kézzel neki feszül és úgy próbálja. Hangos nyikorgás adja a tudtára, hogy ezzel így menni fog. Nem gondolta volna, hogy már most testedzéssel fejezi be a napot. Mikor nagy nehezen bejutott, tovább lépked és nem is érdekli, hogy nyitva hagyta a kaput. Halk suttogás járja végig a temetőt, ami egy picit megborzongatja, de pont ezért jött ide. Fejében fura hangokat hall, de nem törődve vele, odamegy az egyik kősírhoz. Elolvassa rajta a feliratot és azt, hogy mikor halt meg.*
~Jó rég volt már az is.~ *Gondolja magában, majd sírt gyalázva rááll és elsétál a nevet ábrázoló kiálló kőrészhez. Fogja magát egyszerűen és leül rá, majd körbe pillant. Sehol senki, mint gondolta, de ez így még érdekesebb. Az égre emeli a tekintetét és hagyja, hogy a hűs szellő tisztára mossa az agyát.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 5:34 pm

*Teljesen céltalanul sétálgat a szőke srác. Igazából már azt sem tudja, hogy merre jár, de szinte teljesen biztos benne, hogy valahogy azért majd csak hazatalál. Abban szinte egyáltalán nem bízik, hogy itt találkozik is akárkivel, de hát ki tudja? Bármit is sodor elé a sodor, vagy ez esetben bárkit is, ő áll elé.
ELég hűvösnek érzi az időt, éppen ezért nagyon melegen öltözött fel. Egyszerű farmer, póló, és egy vastag kabát van rajta, ezen kívül csak egy világos sálat látni a nyakában. Nem szereti a nagyon kirívó cuccokat, és hát ennek megfelelően öltözött fel ma is.
Maga sem tudja, hogy miért is jár errefelé. Egyre inkább ellenszenvesnek találja a helyet, nem érzi azt, hogy neki itt kell lennie. De mégis, tudja, hogy valami miatt errefelé hozta a lába az ifjú diákot. Elsétál egy elég sötét hely mellett. Vaskerítés, komor hangulat. Egyből bevillan, hogy hol is járhat. Csak egy dolog jut az eszébe ezzel kapcsolatban, az pedig nem más, mint a temető! Nagyon reméli, hogy nincsen igaza, mivel épp most lát valakit bemenni a hatalmas kapun. Nem érti, hogy miért akarna bárki is odamenni, de hát nemsokára ki fogja deríteni ezt is. Ő is az előtte haladó srác után megy. Szerencséje van, legalábbis egy picit, mivel már nem kell bajlódnia a kapuval, azt nyitva hagyták neki. Olyan dolgokba bele sem gondolt, hogy mi van akkor, hogyha ez valamiféle csapda, hogyha valaki be akarná oda csalni. Eléggé naiv hozzáállás ez, de hát még nem volt semmiféle ilyen tapasztalata, így nem is nagyon számíthat ilyesmire. Látja a maga előtt haladó fekete hajú srácot, aki először megáll, majd rááll egy sírra. Ezt szörnyű érzés látnia Jeffrey-nek, egyből az villan be az agyába, hogy vajon mit tenne, hogyha valakit a halott nagyapja sírján látna ácsorogni. És hát egyből tudja, hogy ezt bizony nem hagyhatja szó nélkül. A fiú nem lehet idősebb nála, maximum 1 évvel, szóval nyugodtan rászólhat. Persze nem tudja még, hogy ezzel milyen hatást is fog kiváltani talán évfolyamtársából, de jelenleg ez érdekli a legkevésbé. odasétál hozzá, ekkor veszi csak észre, hogy ekkor már ücsörög a gyerek, és hát ez még jobban felbosszantja Jeffet.*
-Mégis mit csinálsz???
*Kérdez rá mindenféle köszönés, bemutatkozás, vagy akármi nélkül a fiú. Nem szokott ilyesmit tenni, nem szokása, de most egyszerűen nem bírta ki, hogy ne egyből egy kérdéssel indítson.*
-Szállj már le róla!
*Nem tud elvonatkoztatni ettől, nem is nagyon akar. Egyetlen célja van jelenleg, és az az, hogy hagyja békén a sírokat a srác. De neki látszólag nem ez a célja. Úgy érzi, hogy nem ezzel a gyerekkel lesz a legjobb viszonyba, de hát nem lehet mindenkivel jóba lenni...!*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 5:58 pm

*Picit szemeit lehunyja és átadja magát a szellőnek és a nyugalomnak, ami következtében csak egy szó fut át az agyán, ami pont ide illik.*
~Végre.~ *Mire idáig eljut egy éles fiú hangot hall, aki épp parancsolgat neki. Sóhajt egyet és ráemeli a tekintetét az ismeretlenre. Csak tudná, hogy hogyan került ide ilyen gyorsan és ekkor bevillan egy kép, hogy bizony elfelejtette maga után becsukni a kaput. Óriási nagy hiba és legszívesebben magát fejbe vágná a mulasztás miatt.*
-Mi bajod? *Szól ridegen, miután magához tért, hogy mégis csak hozzábeszélnek. Semmi kedve nincs bájcseverészéshez, főleg nem ahhoz, hogy egy pattogó bolha megmondja neki, hogy mit is csinálhat.*
-És ha nem, akkor mi lesz? *Még mindig a szemeibe néz, annak ellenére, hogy sötét van és csak a csillagok világítanak. Még jó, hogy nincs egy felhő sem az égen, bár ez azzal is jár, hogy ilyen hideg van. Szívesen elküldené a fenébe, de még türtőzteti magát, elvégre pont a nyugalom miatt jött ide, erre ebben is megzavarják.*
~Csak tűnne már el. Kotnyeles kis taknyos.~ *Nem szép gondolatok járják át az agyát, de tőle nem igen lehet sokat várni. Őszintén szólva most pont nincs olyan hangulatában, hogy visszavegyen magából. Elvégre pont az volt a célja, hogy ez a kis megingást visszafordítsa, amiben épp megzavarták. Annyira hidegen hagyja a srác jelenléte, hogy újra az égre pillant, hátha visszatudja abba az állapotba röpíteni magát, amiben az imént volt. Ezzel legalább ösztönzi a kis idegent, hogy elmenjen.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 6:18 pm

*Látja, és hallja is, hogy a fiút nem igazán zavarta meg. A stílusából, és persze a tetteiből arra jut Jeffrey, hogy egy igazi nagy bunkóval van dolga. De elhatározza, hogy ő bizony nem fogja felhúzni magát rajta. Inkább előveszi komoly, amolyan mindentudó arcát, és hosszú, barokkos körmondatokkal fogja rávenni a srácot arra, hogy azt tegye amit ő akar. Ami persze a helyes cselekedet lenne.*
-Egy bajom van. És az nem más, mint hogy megszentségteleníted mások sírját. Hidd el, hogy ezek az emberek nem ezt érdemlik. Az eltemetetteket tiszteletben kell tartani. Nem tudom, hogy neked van-e valakid aki már meghalt, őszintén remélem, hogy nincs, senkinek nem kívánom az ilyesmit, de hidd el, hogy nem azt akarnád látni, hogy más, bunkó módon az ő sírján terpeszkedik, ahogyan azt éppen most te teszed. Szóval kérlek, tartsuk tiszteletben mások dolgait!
*Reméli, hogy ezzel tud hatni a fiúra, de erősen kétli. Nem akarja felemelni a hangját, nem akar itt indulatoskodni, csak szeretné jobb belátásra terelni a fiút akinek még a nevét sem tudja. De sebaj, nem is kell ehhez. Teljesen normálisan fordult viszont az ismeretlenhez, és hogyha annak egy csöpp esze is van, akkor megérti, hogy Jeff miért is kér tőle ilyesmiket. Ezek a dolgok tényleg mélyen megérintik, éppen ezért nem tud csak úgy átsiklani fölötte.*
-Hogy mi lesz, hogyha nem teszed meg? Igazából semmi. Nem gondold, hogy én itt verekedni akarnék, egyszerűen csak megkértelek rá, hogy ne csinálj ilyesmit. Azt hiszem, hogy ez bőven belefér.
*Ezzel lezártnak tekinti az ügyet, már persze, hogyha Zane megteszi amit kért. Nem akarja ezzel tölteni az egész estéjét, sokkal jobban örülne neki, hogyha megismerne egy új embert. Bár valamiért az az érzése van Jeff-nek, hogy nem ez a srác az ő jó barátja, hiszen elég bunkónak, és tapintatlannak tűnik a gyerek.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 6:30 pm

/Zane, Jeff/

Halk, settenkedő árnyak csúsznak végig körülöttük, ügyelve arra, hogy a két diák közül egyik se tudja észrevenni ezt, csupán megérezni. Talán... Az a hideg szellő, mely olykor átjárja a temetőt, most sem kímélte a párost. Felkapaszkodott s bebújt ruhájuk minden zugába, ezzel arra kényszerítve őket, hogy kellemetlen borzongás járja át testüket.
- Közeledik... - hallani egy lágy hangot, melyet magával sodort az itteni levegő.
- Már jön... - egy behatárolhatatlan nemű személy hangja futott végig.
- Siess... - megannyi ezer hang hulláma ülepedet le a két fiú fülében. Az ilyesmik nem voltak szokatlanok, hisz elvégre Airie von Nandori temetőjében járnak, a Nefarius szakvezetőjének birtokán, aki nekromanciát tanít. Lehet Jeffnek tényleg igaza van, s jobb ha Zane nem háborgatja a holtak nyugalmát, még a végén megbosszulják. Vagy nem... Ezt nem igazán lehet előre megjósolni, hisz szint úgy mint a Rózsakert, a temető is rettenetesen kiszámíthatatlan hely. Kavarognak a halk suttogások, olykor erősödnek, máskor elhalkulnak. Nem tudni mit beszélni, talán a világ összes nyelvén szólnak egyszerre. Egy macska nyávogása töri szét az egészet. Zöld szeme csúnyán és figyelmeztetően világít a sötétben. Könnyedén ugrik le a kripta lépcsőzetéről s elindul a két páros felé. Bundáján megtörik a telihold fénye. Most látni igazán, hogy egy irdatlanul ronda, félszemű fekete kandúr áll előttük. Sántít első bal lábára, de mindezek által hatalmasan nagy példány. Úgy mozog mint egy igazi úriember...

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 6:34 pm

*A szép hosszú kifejtést végig hallgatja, bár nem muszáj neki, mert simán kisétálhatna innen. Sajnos a fiú nem tágít és kitart az mellett, hogy innen le kéne szállnia. De akkor hova üljön? Felvonja az egyik szemöldökét és úgy pislog a szemben álló fiúra.*
-Mindenki életében van olyan személy, aki már meghalt. *Rántja meg a vállait, annyira hidegen hagyja a fiú szónoklata, hogy azt elmondani sem tudná. Már majdnem visszatér az előző állapotába, mikor újra meghallja a hangját. Komolyan nem fogja bírni és már csak azért fog innen leszállni, hogy nyugalma legyen, de most egyelőre szeretné látni, hogy meddig is fog itt viaskodni a szőke srác.*
-Nem gondoltam semmire, csak egy egyszerű kérdést raktam fel. *Kezdi elveszíteni a türelmét, ha már egy kérdést is túl bonyolít, akkor mi lesz majd itt később. Bár reméli, hogy nem lesz később, de csak azért is kell okoskodnia Jeffnek.*
-Ez a halott már rég nem ebben a földben nyugszik. Csak olvass, ha tudsz. *Elveszi a lábát a felirat elől, hogy jól lehessen látni. Az év, ami rajta van, egy kicsit már lekopott, de még el lehet olvasni, csak meg kell erőltetni a szemet. "1835-1892" látható rajta. Ebből már le lehet szűrni, hogy még a csontjai is elporlattak ebben a 100 évben és ez már csak amolyan sírkő, ami itt áll, hogy itt egykor egy embert temettek el.*
-Mellesleg ehhez az emberkéhez már biztos nem jön senki. Egy normális virág, de még csak mécses sincs rajta se a közelében, hogy valakinek is hiányzik ez az ember. *Folytatja tovább az okfejtését, bár nincs hozzá kedve. Újból sóhajt, de most még ingerültebb, mint valaha.*
-Különben is minek ütöd olyanba az orrod, ami nem rád tartozik? *Vonja fel ismét az egyik szemöldökét, elvégre senki sem kérte a szőke fiút, hogy kövesse és itt kéregessen bármit is, amikor nem is ismeri. Halk suttogások ütik meg megint a fülét és eltekint a hang irányába. Annyira szívesen benne lenne egy kalandba, már ráférne egy.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 6:46 pm

*Nem igazán értette a fekete hajú srác a lényegét annak amit mondott. És úgy tűnik, hogy emiatt ismét csak magyarázásba kellene kezdenie. De amikor elkezdené, akkor azt érzi, hogy sokkal hidegebb lett, vagy lehet, hogy csak átjárta a csontjait a hideg, nem igazán tudja, hogy melyik is az igaz. próbál elvonatkoztatni ettől, de nem teljesen tud.*
-Mintha....mintha hidegebb lenne, te nem érzed?
*Kérdez rá a fiú, bár nem igazán érti, hogy miért is teszi mindezt. Hiszen nem akar semmi ilyesmiről társalogni a sráccal. Elkezd hangokat is hallani. Hangokat, melyeket nem ért tisztán, elég zavarosak, plusz még az is hozzájön, hogy párhuzamosan hangzanak el Zane szavaival. Ez eléggé fura. Kezdi magát nagyon-nagyon furán érezni.*
-Jól van! Nem tudom, hogy mi folyik itt, de mintha valaki lenne itt még rajtunk kívül. Nem tudom, hogy te hallottad-e, de én igen. Egyébként meg te nem érted amit én mondani akarok! Engem nem az érdekel, hogy van-e még ott emberi maradvány vagy nem. Ez teljesen független attól amiről én beszélek. Maga a tudat, hogy mit csinálsz! Háborgatod a temető rendjét, és hát ez látszólag, és érezhetőleg sem jó. Szóval nagyon szépen kérlek, hogy ne tedd ezt.
*Ekkor hall meg egy nyávogást a fiú. A hang irányába fordul, és amit lát, az kicsit elképeszti. Eddig azt hitte, hogy mindez csak képzelgés, a hangok, a hideg, meg minden, de a macska már nem lehet a véletlen műve. Nem! Bár nem érti, hogy mit tettek, vagyis, hogy ő miért is lett belekeverve, de egy elég sokat mondó pillantást vet az idegen fiú felé, de utána tekintetét egyből a macskára emeli ismét. Eközben azonban a fiúhoz beszél.*
-Szerintem a kis vitánkat hagyjuk egy kicsit, majd később folytatjuk. Nekem ez a macska nagyon fura. Nem igazán tudom hova tenni a dolgokat. A hideg, a hangok, most meg ez? Mi történik itt?
*Nem máshoz, mint inkább saját magához beszél, hangosan gondolkodik. A macskáról a szemét sem veszi le, szinte nem is pislog, és várja, hogy mi is fog most történni. De előre tudja, hogy nem kellett volna idejönnie ezen az estén.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 7:36 pm

*Meg sem lepi, hogy nem válaszolnak a magyarázatára, pedig nagyon jól kitalált. Hát ha nem akkor nem, legalább nem kell annyit járatnia a száját. Amit hall arra felvonja a szemöldökét, mert azt hitte, hogy elég könnyű leolvasni a naptárról az évszakot és a Hold fényéből rá lehet jönni arra, hogy miért is van hideg.*
-Este van és ősz... *Úgy érzi magát, mintha egy óvodással kéne beszélnie. A hangokat eddig is hallotta, de mintha most többen lennének és valami más nyelven beszélnek. Már ettől a gondolattól felcsillannak a szemei, hogy végre valami fog történni a szürke hétköznapokba.*
-Nem vagy te kicsit paranoiás? Biztos a holtak próbálnak velünk kapcsolatba lépni. Valakinek olyan mákja van, hogy az UFÓ-k keresik meg, minket meg egy foszlott csontváz kupac. *Hallatszik a hangján, hogy nem tartja fairnek ezt, mert mindig is jobban élvezte volna, hogyha egy nagyobb intelligenciájú idegennel találkozhat. Azért megpróbál ráijeszteni Jeffre, mert már most nagyon úgy néz ki, mint aki mindjárt elájul a félelemtől. Odapillant ő is a macska felé és elhúzza a száját.*
-Micsoda rusnya dög. Figyeld már, most mászott ki az egyik sírból. *Az első mondatot még normális hangon mondja, utána a második mondatnál már suttog, hogy ezzel is a frászt hozza a másikra. Jobban megnézve a macskát tényleg nincs túl jó bőrben, de erről már igazán nem tehet, nem beszélt hangosan, hogy felkeltse az állatot.*
-Csak nem félsz? Ez csak egy macska. Max. ha átmegy előtted balszerencsés leszel, ha hiszel a babonákban, de ki lehet küszöbölni, ha háromszor a vállad felett átköpsz. *Nincs vicces kedvében, de most máshogy nem akarnak kijönni a szavak. Kissé groteszk stílusú a szavai, de most amúgy is nyűgös és nincs hozzászokva az ilyenekhez. Sóhajt egyet, de továbbra is a síron marad, még csak az kéne, hogy egy macska dirigáljon neki tovább. Gondolataiban elképzelte, hogy majd feláll két lábra és elkezd beszélni, de az biztos, hogy nem fogja kihagyni nevetés nélkül.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 7:50 pm

Közelebb ment hozzájuk és nagyon csúnya tekintettel pillantott rájuk. Egészen Jeff lábaihoz ment, lágyan dörgölődzött hozzá, halkan dorombolt, jelezve hogy kellemes neki a kis társaság. Kissé idegesen felnyávog és felborzolja szőrét, majd karmait kimeresztve kissé megkaparja Jeff cipőjét. Mintha ezzel megelégelte volna a társaságát, lágy egyszerűséggel felugrott Zane ölébe. Bundájával Zane arcába dörgölte magát. Irtózatosan hullaszagú volt a macska. Aki nincs hozzászokva annak dob is egy aprót a gyomrán. Letelepedett kényelmesen a fiú ölébe. Nem reagál a fiú otromba megjegyzéseire. Szegény de tudatlan... Ha tudná milyen lény fekszik az ölében nem viselkedne így. De egyenlőre még nem lövi le a poént a macska, így ásít egyet lustán és nehéz fejét Zane lábára helyezi.

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 7:51 pm

Közelebb ment hozzájuk és nagyon csúnya tekintettel pillantott rájuk. Egészen Jeff lábaihoz ment, lágyan dörgölődzött hozzá, halkan dorombolt, jelezve hogy kellemes neki a kis társaság. Kissé idegesen felnyávog és felborzolja szőrét, majd karmait kimeresztve kissé megkaparja Jeff cipőjét. Mintha ezzel megelégelte volna a társaságát, lágy egyszerűséggel felugrott Zane ölébe. Bundájával Zane arcába dörgölte magát. Irtózatosan hullaszagú volt a macska. Aki nincs hozzászokva annak dob is egy aprót a gyomrán. Letelepedett kényelmesen a fiú ölébe. Nem reagál a fiú otromba megjegyzéseire. Szegény de tudatlan... Ha tudná milyen lény fekszik az ölében nem viselkedne így. De egyenlőre még nem lövi le a poént a macska, így ásít egyet lustán és nehéz fejét Zane lábára helyezi.

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 8:02 pm

*Zane megjegyzései elég furcsán hatnak, és hirtelen nem is igazán tudja, hogy mit válaszoljon rájuk. A fiúra néz, amikor válaszol neki, de arckifejezése nem árul el semmit.*-Nagyon vicces gyerek vagy te! Én úgy érzem, hogy itt valami furcsa készülődik, és ez a macska azt hiszem, hogy nagyon is beletartozik ebbe a kategóriába.
*Elfordul az idegen fiútól, és ismét a macska felé fordul. Az elindul, és legnagyobb meglepetésére a lába felé veszi az irányt. Nem tudja, hogy ki űz vele ilyen tréfát, de egyáltalán nem tetszik neki ez az egész. Nem akarja bántani a macskát, éppen ezért nem akar belerúgni, vagy arrébb dobni, de nagyon szeretné már, hogyha itt hagyná őket. Megcsapja az orrát az egyik legiszonyatosabb bűz, amit valaha érzett, és ettől kissé fel is fordul a gyomra. A hányinger is rájött, de vissza tudott tartani minden olyasmit, ami nem lenne helyénvaló. A macska közben továbbáll, Jeffrey pedig néhány lépéssel arrébb megy. Minél távolabb akarja tudni magát ettől az állattól, és ez az egyetlen megoldás erre. Végignézi, ahogy a fiú ölébe ugrik a cica, és ahogy ott egészen jól el is helyezkedik. A szava is eláll attól, hogy ezt hogy tűrheti el a srác, bár ami a legzavaróbb lehet az a bűz ami a macskából árad.*
-Az elején azt hittem, hogy csak poén, hogy egy sírból jött ki, de azt hiszem, hogy nem járhatsz messze az igazságtól. Hogy tudok elviselni ezt a szagot?
*Lehet, hogy a fiú sem igazán bírja, de egyenlőre még nem látszik rajta semmi furcsa. Jeffrey ismét szólásra nyitja a száját, de aztán mégsem szólal meg. Végiggondolja a dolgot, és rájön, hogy jobb ha nem tesz, vagy nem mond semmit, talán az most a legjobb megoldás.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 8:16 pm

*Jó megállapítást tett Jeff, szinte már mindjárt tapsol is neki és vállon veregeti, de inkább nem teszi még a végén elbízná magát. Helyette a szokásos flegma bunkó hozzászólást lehet tőle hallani.*
-Pedig nem vagyok vicces kedvemben. *Figyeli a macskát, aki egyre közelebb megy Jeffhez, már nevetne, hogy pont őt találta meg. Nincs semmi baja az állatokkal, de nem is ápol velük barátságot. Most viszont ahogy a cica őt szemelte ki és felé jön kicsit meg is sajnálja, de ezt nem engedi, hogy látszódjon is rajta. Hagyja, hogy felugorjon rá az állat, de ekkor megcsapja a bűz, ami belőle árad.*
-Uhh... Fúj, de büdös vagy. *Fintorog egyet és el is fordítja a fejét. Ezt nem lehet kibírni, ráadásul még Jeff is hozzászól. Képzeletben vállon veregeti magát, hogy igazat adtak neki, bár ezt a bűzt sehogy se lehet elviselni.*
-Azt hiszem el kell égetnem a ruhám, ez a szag nem fog kijönni belőle. Na, nyomás cica, aludj máshol. *Gondolkozik hangosan, majd fogja és egy kicsit megdönti a lábát és rázni kezdi, hogy a macska felébredjen és leszálljon róla. Nem egészen bírja ki, bár hozzáérni sem szeretne, de ha nincs más választás, mert épp hozzáragadt a kosztól, akkor muszáj lesz. Nagy nehezen kivadászik pár darab zsebkendőt a zsebeiből és mikor széthajtogatta, azokon keresztül fogja meg a macskát és teszi le a sírkőre, ő meg feláll, hogy még véletlenül se ugorjon rá vissza.*
-Lehet a sírásó macskája, aki elfelejti megfürdetni. *Eldobja a zsebkendőket még az kell, hogy valami bacit összeszedjen az állattól, bár, hogy az ölében lustálkodott már mindegynek számít. Az lesz az első, hogy jó alaposan lefürdik és tényleg elégeti a ruháit. Odaáll Jeff mellé és a macskát fürkészi a tekintetével.*
-Borzalmas ez az állat. *Jegyzi meg, majd körbenéz, hátha a végén még több itt lesz, azt kiderül, hogy a kedvencek temetőjébe jöttek, ahol a halott állatok életre kelnek és megölik az erre tévedő áldozatokat.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 8:33 pm

Kényelmesen alszik Zane ölében. Semmi kedve eltávolodni a fiútól, elvégre nagyon kényelmes és kellemesen meleg. Egész napokig elheverészne rajta. Várja hogy simogassák és kényeztessék őt, mint ahogy azt az egyik Venatoris-os lány szokta csinálni. Néha túlságosan is elkényezteti, olykor az idegeire megy, de mégis jobb mint a semmi. Karmait kissé a fiúba mélyeszti, épp hogy csak megérezze. Ez volt a büntetés azért hogy elkezdett alatta mocorogni. Idegesen nyávogott fel, mikor a fiú kellemetlen módon tessékelte őt le. Az még semmi. De hogy letette őt és otthagyta?! Felháborítónak találta ezt a kandúr. Figyelte a társaságot. Tekintete sokat mondó volt. Egy roppant idős és tapasztalt kandúr állt előttük. Lehet hogy büdös és ronda, de nem lehet őt az egyszerű macskák közé sorolni. Zöld szeme megcsillant. Figyelte őket még egy kicsit, majd könnyedén felugrott az egyik sírkőre. Kényelmesen leült rá. Szőrét felborzolta egy kicsit a hideg szél. Lágy rózsaillatot hozott magával. Enyhe köd gombolyag kezdett képződni a sírkövek közt, ismét azok a fura hangok.
- Már jön... Fuss... Védd az életed... Ne féltsd a lelked... - megannyi hang ezeket a mondatokat ismételte körbe-körbe, mígnem értelmetlen szóviharba nem forgatták az egészet. A kandúr felnyávogott figyelmeztetően, fejét a Rózsakert kapuja felé fordította. Csak a temetőn keresztül lehet oda bejutni, de a két hatalmas Arkangyal őr kardjaikkal bezárva tartották a kaput. A kandúr felállt, majd kecses mozdulattal elindul a Rózsakert kapuja felé. Majd mintha meggondolta volna magát, hirtelen megállt és a földre terült. Kényelmesen elfeküdt a macskaköves út közepén, hogy szépen útban legyen.

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 8:46 pm

*Zane-nek teljesen érthető reakciója következett. Letessékelte a macskát az öléből, majd ő is felállt. Jeffrey egy apró mosollyal nézett rá, bár ez egyáltalán nem volt őszinte.*
-Látod, csak elértem amit akartam.
*Mondja a srácnak, de teljesen tisztában van azzal, hogy ez nem az ő érdeme. Sőt, ez egyiküknek sem jó. Az irányítás kicsúszott a kezük alól, most már igazából csak sodródnak az árral. A macska felugrik a sírkőre, és onnan nézi a két fiatalt. Jeffrey-nek már elege van ebből az egészből, és amikor elkezd gomolyogni a köd, és ismét hallatszódnak a hangok, akkor egy picit kétségbe esik a fiú. A macska leugrik a kőről, és elindul az egyik irányba, majd letelepszik ott. Pont az út közepén. Próbál lehiggadni, kissé összeszedi a gondolatait, majd meg is szólal.*
-Nah mit csináljunk! Azt hiszem, hogy csak két út maradt, és az biztos, hogy én nem arra szavazok. Nem akarok az első hetemen máris ilyenbe keveredni, ezzel várni akartam egy picit.
*Mondja, miközben abba az irányba mutat, amerre a macska is ment.*
-Nem tudom, hogy neked mennyire szimpatikus az a macska, de nekem egyáltalán nem. És amerre ő megy, én annak pont az ellenkező irányába akarom folytatni az utamat. Vélemény?
*Kérdezi meg a fiút. Nem akar egyedül dönteni, de biztos benne, hogy a másik srác nem is nagyon fog beszélni, egyszerűen csak megindul majd valamelyik irányba, és kész. Ezt el akarja azonban kerülni Jeff, de nem nagyon tud mit tenni ez ellen*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Nov. 09, 2011 9:03 pm

*Még ha tiszta lenne a macska, akkor talán megsimogatná vagy ha nem lenne ilyen büdös. Érzi, hogy a körmök a combjába állnak, aminek nem örül, mert a végén még tetanuszra kell jelentkeznie. Azért leteszi és leszáll a sírkőröl. Mikor Jeff mellé ér, felvonja az egyik szemöldökét.*
-Nem magadnak köszönheted. *Néz rá és szól a megszokott hangnemében. Nem érti ezt a gyereket, hogy miért ennyire akaratos, mintha nem is fiúval lenne dolga, de ízlések és pofonok. Ezzel a tejföl szőke hajjal még azt is kinézi, hogy esetleg a saját neméhez vonzódik. Alig láthatóan megrázza a fejét, hogy kiverje ezeket a gondolatokat a fejéből, mert nagyon is vizuális típus és még véletlenül sem szeretné ezt elképzelni. Közben hallja a hangokat, amik csak jobban felkeltik a kíváncsiságát, egyszerűen tudni akarja, hogy honnan jönnek és mi céljuk van, de mikor jobban belegondolna ebbe Jeff hangját hallja maga mögött, szinte nem is eszmélt fel arra, hogy pár lépést tett a hangok irányába.*
-Betojtál? Kot-kot. *Elkezd kotkodálni és kezeivel szárnyakat formál, hogy ezzel is provokálja Jeffet, elvégre ez egy kisebb kaland, nem kell úgy betojni ettől az egésztől. Pár perc után abbahagyja, majd a macskára tekint.*
-Egyáltalán nem vagy kíváncsi, hogy mit akar nekünk mutatni? Mert az biztos, hogy nem akarja, hogy csak úgy elmenjünk. *Az utolsó szavaknál már Jeff felé fordulva nézi. Mindenképp ráfogja venni, hogy kövesse a macskát, elvégre nem mindennap történik ilyen az emberrel. Meg kell ragadni, hogyha kaland van a közelben. Tesz pár lépést a macska felé, majd visszafordul a srác felé.*
-Gyere már. *Szól rá, majd újra megindul a macska felé. Megáll mellette, ha még mindig fekszik és letekint rá.*
-Na gyerünk, mutass valami izgalmasat. *Mondja a macskának, teljesen fel van pörögve, hogy nem unalmasan fog telni ez a kis idő, míg kint lehetnek. Szeretne valamit látni, amiért érdemes idejárni a suliba.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Csüt. Nov. 10, 2011 6:36 pm

Rájuk pillantott a macska, de szeme leginkább Zane-en akadt meg, ki egyre közelebb jött hozzá. Legszívesebben itt hagyná ezt a két fiút és dolgát végezné, azt a feladatot, melyet gazdájától kapott. Gazda...? Saját maga sem tudta hogy ki az. Talán senki, talán az egész kastély, vagy a világ...? Bundája megborzongott s hátára feküdt, mancsait felfelé tartotta. Ezzel jelezte, jól esne neki egy kis hasvakargatás. Szóval kalandra vágynak... Ha a macskák el tudnának kajánul vigyorodni, akkor még ez látszódna is a kandúr pofáján. Szóval kaland... Számára a két fiú kérése parancs. Akkor is ha leginkább az az idegesítően bunkó gyerek akarja. Olyan kalandban lesz részük, amit életük végégig meg fognak jegyezni. Hátára fordul, majd felállt. Kis nyávogás hagyta el száját, mely szinte el sem ért hozzájuk. Ha jobban észreveszi a két diák, az Arkangyalok bár zárva tartották a kaput, mégis enyhe köd forgolódott ki onnan. Forgolódott, kászálódott, lassan ömlött. Kúszott tovább, egyenesen a két fiú felé. A rózsák kellemes illata egészen lelkükbe hatolt. Megfogta őket mint egy ketrec, lelküket sosem engedvén el. S akkor kilépett. Lépésétől érezhetően megremegett a levegő, de még az idő is tiszteletet hajtott nagysága előtt. Ama pompás hold, mely egészben virított az égen, azon a sötét éjszakai égen, melyen a csillagok tündököltek, most elfakult. Semmi sem lehetett Úrnőjétől fényesebb. Az árnyak mint éhes kígyók, nesztelenül haladtak előre, hogy kikövezzék Úrnőjük útját, nehogy lába a fénybe lépjen. Maga a halál sikolya adott csak ki hangot, ahogy teste behajózott a temetőbe. Máshogy nem is lehet megnevezni, hisz a köd, mint megalázkodó alattvaló takarta lábait, kúszott szerteszét, de nem túl messze tőle, s mégse oly közel, hogy hozzá érhessen. A nyugalom legmélyebb titka felmerült mindenhol, átjárva a diákok testét oly érzést nyújtva, mintha a Halál lehelne nyakukra, mégis lelkük nyugalomban úszik, melyben nem létezik gyötrelem, fájdalom. Megállt egy pillanatra az idő, hogy üdvözölhesse az érkezőt. Lépte bársonyos volt mint az unikornisé, mely elbújhatott volna nyugodtan irigykedve saját gyönyörűségével. Teste körül bár a halál szőtt hállókat, a sötétség kövezte ki útját, mégis apró fénytócsában tartózkodott. Ó igen, hisz nincs számára csodásabb, mint az elveszett emlékek elnyelése. Haja fátyolként lebbent minden egyese mozdulatánál, akár a lepke szárnyai a tavaszi virágok felett, mikor táncol a kellemes napfényben. Megcsillant éjfekete hajában a Hold s a világ minden csillaga, mégis oly sötét volt, mintha minden gonoszság benne lakozna. Sápadt bőre oly halovány volt, akár a frissen hullott hó a Holdfényben, talán ez ragyogott apró, pislákoló reményben. Bár nem mozgott gyorsan, lassú volt mint a haldokló gondolat, mégis tiszteletreméltó, s ki ránézett, nem tűnt neki, hogy lassan mozog. Sosem siet sehová, hisz számára az idő nem jelent semmit. Sosem tartotta magát az időhöz, számára felesleges dolog volt, hisz az idővel csak a halandók foglalkoznak. Ruhája bár nem volt fekete, mégis mintha maga az árnyak szálltak volna rá, s szőtték volna meg saját testére. Vasálarcot visel, saját arcát sosem mutatja meg, hisz számára felesleges dolog ez is. Avagy nem láthatja semmilyen halandó? Maszka kísérteties volt, akkor is ha talán egyszerűnek festett. Megcsillant rajta a fény, melyet azonnal magába fojtott, széttépett és eldobott, de nem a világba, hanem saját magába. Méltó távolságra volt a két diáktól. Oly közel s távol, akár a halál első csókja. Feléjük néz csendesen. Nem szól semmit egy röpke ideig, csak figyeli őket.
-Kellemes estét kívánok szerény Temetőnkben. Egyikőtök sem Nefarius-os, de még ugyan arról a szakról sem vagytok. Mit kerestek itt prefektus vagy tanár nélkül?
Szólal meg mégiscsak, de hangja puha akár az angyali szárnyak tollazata, s halk mint a suttogás, mégis eljut tisztán mindenki fülébe. Minden egyes szava hidegebb a démoni szívnél, érzéketlen akár a hulla. De lágy, mint a rózsák illata, melyek szenvedélyes illata most is csendben esik a temetőre, mint a lepedő. Mégsem lehet kivenni sem testéből, sem pedig hangjából, hogy nő e vagy férfi. Lehet egyáltalán nem tartozik ebbe a világba, mit hatalma és megjelenése csak igazolni tud. Az a fekete kandúr, mikor észrevette őt, kellemesen nyávogott fel s odalépdelt hozzá bájosan. Lépései most is olyanok voltak, mint egy igazi úriemberé, mégis Airie mellett úgy tűnt hogy botladozik s nem tud járni. Felemelte a macskát, melynek bűzös illata el sem jutott hozzá. Kellemesen dorombolt a szakvezető karjában, majd élvezhette ahogy Airie hosszú, vékony ujjaival simogatja bundáját.

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Júl. 11, 2012 6:51 pm

*Teliholdas éjszaka volt. A hold, mint egy hatalmas gyémánt ragyogott be az akadémia ablakain. Egyesek tartanak ettől a csodálatos jelenségtől - képzeletbeli lények legkedvesebb időszakaként tartják számon. Igen, az emberek sok mindentől tartanak amit igazából nem is látnak, hallanak, ismernek. Egyesek furcsa dolgok, veszélyes támadások szemtanújaként adják ki magukat értelmes okok nélkül. A fejükben a hírnév jár. Mindenki azt állítja, igaz mondanivalója s akik egy csöppet is hisznek a misztikus lényekben, azok el is hiszik e történetek egy részét. Azt mondják: "Miért ne lehetnek kivételek, olyanok akik igazából megéltek ilyen szörnyű vagy csupán meghökkentő eseményeket?" Ez viszont nagy tévedés. Egy misztikus, természetfeletti lény semmiképpen sem akarja felfedni kilétét, ha pedig igen, az általában nagy veszteséget hordoz magában az emberi életeket illetően. Vegyük például a vámpírokat - senki sem maradt élve, aki csak egy röpke percre is pillantotta meg őket. Az alapos munka a vévjegyük, amit a mi kis Nefariusos diákunk is kellőképpen alátámaszthat. Az iskolában még nem tudják róla az igazságot, aminek kifejezetten örül is, de valamiért nem érzi itt jól magát...Vajon az a kevés társaság amit élvezhet?-nem, sosem voltak barátai. Vagy a honvágy?-az sem lehet az oka, egész életében úton volt. Vagy a .... rettenetes éhség. Ami már lassan két hónapja mardossa. Emberi vér nélkül nincs ereje, ami egyeseknek már fel is tűnhetett volna, ha tudnák, hogy mi is ő. A folytonos ájulgatások, a gyengeség és a förtelmes hullafehér bőre. De itt nem táplálkozhat, nem kelthet feltűnést mert ha megtalálja a .......Erre már gondolni sem mer, gondolatai villámként cikáztak benne. Kellett egy hely, ahol végre megnyugodhat, igazán otthon érezheti magát s erőt gyűjthet a nappalhoz, a következő hetekre, hónapokra de legfőképpen a végső leszámoláshoz. S így sétálgatott a temetőben, szinte szellemként suhanva a sírkövek között, mintha keresne valamit.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Szer. Júl. 11, 2012 8:48 pm

*Nesztelen suhan az éjszakában. Puha tappancsai elnyelik lépteit, fekete bundája, sötétkék pólója és farmernadrágja teljesen beleolvasztják a sötétségbe. Észrevehetetlen, akár egy árnyék, ám pont annyira veszélytelen is. Csupán szemei villannak fel néha izzó, sárgás lámpásokként, hogy utat mutassanak egy-egy ismeretlenebb elágazásnál. Soha nem járt még erre, főleg nem ilyen kései órában, de egy illat nem hagyta, hogy békés álmok közé hajtsa fejét a kastélyban. Sikamlós kígyóként tekeredett be a hálószobájába, s addig-addig fojtogatta, míg végül azon kapta magát, hogy a nyomába eredt e különös jelenésnek.
A kastélyt csukott szemmel szelte át. Electus csendje és mozdulatlansága megülte a levegőt, s utat mutatott a gyakorlott kóborlónak, egészen addig, amíg elérte a vasalt tölgyfa kaput. Az illat lidérclángként vezeti, de hamar belátta, hogy látása nélkül nem boldogulhat ezen a számára ismeretlen terepen. Macskafülei minden apró neszre elforognak, tarkóján feláll a szőr. Ha kalandról lenne szó, már itt sem lenne. Nem az a fajta, akit ész nélkül bele lehet rángatni mindenbe. Hűvös racionalitással próbálja szemlélni a világot, ám ha valami kizökkenti, akkor teljes szenvedéllyel tudja azt követni. Ez a valami általában egy igen vonzó valaki, akit érdemes még a kietlen, borzongató temetőbe is követni.
A sírkövek közé érve lelassít. Nem mintha a temetőktől tartana, egyszerűen csak megsűrűsödik körülötte az illatfoszlány, s nem szeretné hirtelen és nesztelen felbukkanásával halálra rémíteni álmatlansága tárgyát. Tábortűz szemei gyöngéden körbe ölelik a sétáló alakot, majd ellobbannak, ahogyan lehunyja pilláit, míg ő maga hangtalanul felugrik az egyik sírkőre, ott guggolva várja, hogy az andalgó lány felfigyeljen a jelenlétére.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Csüt. Júl. 12, 2012 10:20 am

*A talaj egyre puhább kezd lenni Katherin talpa alatt, mintha egyszerre járna habkönnyű felhők legeslegtetején de az érzés, ami körülveszi mintha a pokol legmélyebb bugyraiban tenne egy körutazást. Jóleső gyengédség kezdi átjárni minden élettelen porcikáját, kezei megremegnek, mint egy szeles napon a nyárfalevelek, ajkai kiszáradnak mint egy korhadt fa törzse és szemeit elönti a legforróbb tűz, mintha csak maga a Sátán lenne. Megfacsarja orrát egy illat, amit réges-rég érzett, egy illat ami megdobogtatja kőszívét. Ez az illat nem más volt, mint egy sebesült ember vérének illata. Hanyatt-homlok rohanni kezdett a lány, legalább olyannyira, amennyire ősei futhattak az ellenség elől. Egy pillanat alatt oda is ért volna, ha nem akadt volna meg a szeme egy különös lényen.
~Ez meg...ugye nem, dehogy, el sem hiszem... - hitegette magát - vagy mégis?! Ezt a manót vagy mi a csudát én már láttam valahol, igaz legalább 150 éve még abban a zord erdőben ahol a barátnőm élt. Jó ég, hogy kerülhetett ide ez a rondaság?! Egy lény, aki az égvilágon semmire sem jó vagy hasznos, még az éhségemet sem csillapítaná. Semmi értelme egy pillantást is vetni rá, rusnya haszontalan kis állatka...Várjunk csak, hátha segíteni tud nekem valamiben.* Végül megállt, és próbált valami rettenetes vigyort erőltetni halovány arcára és meglepően mézes-mázos hangon beszélni. Egy kis gyakorlás után, mintha egy angyal szállt volna le az égből, oly kedves arcot varázsolt magára, illata mint egy könnyű tavaszi szellő játéka egy rózsakert kellős közepén, és a hangja...a hangja mint egy fuvola könnyed magas hangjai. De az érintése, a legborzasztóbb rémálom tündérmese lehet hozzáképest. Maga a halál tükröződött lángba borult szemeiben, mégis oly pajkos, huncut érzést kelt egész lénye mint egy ártatlan kislány. Ez fogta meg a naiv embereket - a kecsesség, az elegancia, a kedvesség amit sugárzott minden naiv halandó számára. És ez még csak a kezdet. Meg kell hagyni, érti a dolgát. Ekkor rászánja magát, hogy hozzászóljon e különös lényhez, egy nekokhoz.
- Micsoda véletlen, Charmar, már elég rég láttalak.Mit keresel a temetőben az éjszaka kellős közepén drágaságom? - libbent könnyedén a sírkövön csücsülő fiúhoz.
-Nem félsz, hogy valami...ELKAP! - mondta ijesztő eréjességgel, mintha legalábbis fel a akarná falni szegénykét. A fiú összerezzent, ekkor mint aki jól végezte dolgát, nekidőlt a sírkőnek és meglepő módon oly gyönyörű kacaj hagyta el immár vérvörös ajkait, amilyet még sem ember sem bármilyen más lény nem hallhatott. Az angyalok is megirigyelhetnék ezt a mézédes, lágy és fennséges kacajt. Tiszta szívből jönne, ha Katherinnek lenne szíve, de pont ezért nem szabad bízni egy ilyen csodás és veszélyes lényben.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Pént. Júl. 13, 2012 5:30 am

*Amint a lány felfedezi, ő sem rejtőzik többé. Hosszú farka ívbe csavarodik mögötte, vége ide-oda leng céltalanul. Arcán mosoly játszadozik. Hirtelen felnyitja lámpás szemeit, melyeket eddig a várakozástól remegve tartott csukva, s a szemeiből kiáradó vad fényzuhatag körbeöleli a lány gyönyörű alakját. Egy részről megdöbben, más részről eltölti valami kellemes borzongás a nem evilági lény láttára. Féldémonra tippel. Egy szemkápráztató, mégis gyilkos jelenésre, ami kénye-kedve szerint haraphat belőle innen-onnan, vagy nyomhatja lángoló csókjait a gyanútlanul elkábult férfiak szívére.*
-Katherin, igaz? *Kicsit bizonytalan a névvel, de ezt nem mutatja.* -Nehéz egy ilyen csodálatos jelenést figyelmen kívül hagyni.
*Hangja bársonyos, mély tónusú, amit elsőre talán ki sem lehet nézni belőle. Hatalmas, lámpás szemei végigolvadnak a lány tökéletes alakján, és kutatóan állnak meg annak angyali arcán. Egészen belefeledkezik a lágy vonásokba. Régen látott ennyire bájos teremtményt. És az illata! Ezért a hűs szellővel játszadozó rózsakertért megérte tilosba szökni, s megérné akár a világ végére is elmenni. A naiv kislány álca egyenesen felébreszti a benne szunnyadó védelmező lovagot. Gyorsan körbe is pillant, hogy időben felismerje a védtelen lányra irányuló veszélyeket. Ez a pár pillanat, amíg a lámpás szemek fénye lesiklik Kath arcáról, elegendő időt ad neki, hogy rendezhesse arcvonásait, ha akarja, majd az aranyszínű fények újra szívdobogtató vonásaira telepszenek.*
-A világmindenségek leggyönyörűbb rózsaszálát keresem, s lám, nem kutattam hiába.
*A sírkövön guggolva egészen a lány fölé magasodik, alakja megnyúlik, beleolvad az éjszakába, akár valami lidérc, ám neki eszében sincs a frászt hozni Kath-re. Lehuppan a temető friss füvére, így csak fél fejjel magasodik a lány fölé. Macskatappancsai vérfagyasztó csendben hajlítják maguk alatt a temető növényi lakóit. Ha Kath nem állna vele szemben, és nem figyelné, ahogyan közelebb lép hozzá, talán fel sem tűnne neki az a minimális nesz, amit mozgás közben kelt.*
-Remélem, hogy elkap! *Kacsint cinkosul, majd kicsit lágyabban folytatja.* -És te merre lebbensz, éjszakám bíbor pillangója? Mi csalt ki forró ágyadból ide, a rideg, kopár birodalomba?
*A lány csengő nevetését csupán sármos félmosolyával kíséri.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Pént. Júl. 13, 2012 2:10 pm

*Azok a kápráztató fényű szemek, mint a déli napsugár, úgy sütöttek végig a lány alakján. Ében sötét haja megcsillant egy pillanatra majd újabb sötétségbe borult. Leplezetlenül végigmérte őt a fiú, amit általában csöppet sem bánna, de most...most ezek a szemek mintha égették volna, úgy bőrét mint sötét szívét. Már épp el akart fordulni ettől az őrjítő fénytől, mikor meghallotta, hogy a nevén szólítja.
-Igen, Katherin, jól tudod! - lepődött meg kissé, de akkor eszébe jutott, hogy nem is olyan régen a bárban találkoztak. Valószínűleg onnan emlékezett a nevére.
-Öhmm igen, vagyis köszönöm! - erőltette meg magát egy kis udvariasságra - Mondták már néhányan...
-Én, a leggyönyörűbb rózsaszál? - pirult el egy kicsit, de ez még mindig csak a "jókislány" álca része. Hiszen sosem voltak önértékelési gondjai, sőt teljes valójában tisztában volt igéző szépségével.
Furcsa dolgot vett észre, úgy érezte, mintha keze lángolt volna, ujjai lebénultan kezdtek el izzani. Ez csak egyet jelenthet - életrekel a gyűrű. De szerencsére ebből saját magán kívül senki sem vehetett észre semmit. Így tovább folyatta a társalgást Charmarral.
-A helyedben ilyeneket még véletlenül sem mondanék. Nem tudhatod, mi lapul a sötétben. A sötét erő, az árnyak és egyéb lények nem lesznek ilyen kegyesek hozzád, mint most én. - kezdte el mondani dermesztő hidegséggel, félelmetes hangon Katherin. Ekkor egy pillanat alatt ott termett a fiú háta mögött, elkapta annak vékony kis nyakát, biztosítva arról ha egy mozdulatot is tenne a lány azon nyomban megfojtaná s e szavakat mondta:
-Először és utoljára mondom: szállj le rólam. Még egy kérdés és azt a kis kecses nyakacskádat olyan irányba fordítom el, hogy holtan fogsz összeesni a lábam előtt. - A fiú elé tartotta gyűrűjét, hogy egyenesen a kígyó szemében lévő végtelen sötét ürességbe nézzen és így folytatta: - Most egy szó nélkül visszamész az iskolába és lefekszel az ágyadba, mintha mi sem történt volna. Holnapra nem fogsz emlékezni semmire, csak egy rossz álomra.
Ezzel véget vetett a hipnózisnak - ó igen, a gyűrű különféle erővel ruházza fel viselőjét - és eleresztette a fiút, hogy cselekedjen úgy, ahogy azt a kígyógyűrű - azaz Katherin akarja.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Hétf. Júl. 23, 2012 8:32 am

*Imádja, amikor ez a gyönyörű lány elpirul. Olyan bájosan áll hófehér bőrén a vöröskés árnyalat, hogy Charmar egy pillanatra meg is borzong tőle. Olyan érzése támad, mintha tilosban járna, mintha olyan tiltott dolgot látna, amit élő nem pillanthat, s ő maga is menten belehal a csodálatba. A lány játékos fenyegetésére csak halkan felnevet.*
-Ne aggódj értem. A Visus az a hely, ahol megtanulsz bánni a fényekkel és árnyékokkal egyaránt... *Ebben a pillanatban még Kath éles szemei elől is eltűnik, megszűnik a lámpás szemek fénye, s a teljes sötétségben hangja a lány háta mögül csendül fel.* -...hogy beleolvadhass a világba.
*Még egy apró pukkanás sem hangzik, egyszerűen feltűnik a lány előtt. Ugyan ott ül, ahol eddig, arcán bocsánatkérő félmosoly játszadozik, szemei tüze beragyogja a tökéletes lényt, aki előtte áll. A lány vizont nem olyan kegyes hozzá. A háta mögé kerül, és megragadja a torkát, habár a fenyegetése elég nevetségesnek hat az előző bemutató után. Charmar mégsem röhögi ki, csupán halkan kuncog rajta. Bármikor újra testtelenné válhatna, ha akarna, de meghagyja a kedves hölgynek, hogy kiélvezze a humoros pillanat varázsát.*
-Nem hagyhatok magára egy ilyen törékeny teremtést itt, a holtak birodalmában.
*Mondja könnyedén, s közben puhán, gyöngéden lefejti Kath ujjait a nyakáról. Ahogy szembefordul vele, arca hirtelen más kifejezést ölt. Szigorú, szinte fenyegető lesz, s ezt a hatást csak fokozza a felborzolódó haja, és farokszőre. Ennyi elég is lenne, de Charmar nem aprózza el, ha a frászt akarja hozni valakire. Kath körül megsűrűsödnek az árnyak, s hirtelen még 12 Charmar tűnik fel körülötte, ugyan olyan sírkövön, ugyan olyan tartásban, félelmetes, felborzolt szőrrel és éles, lámpás szemekkel. Ajkuk egyszerre mozog, hangjuk jeges kaparás.*
-Most pedig jól figyelj, Katherin, mert csak egyszer mondom el! NE fenyegess egy mágust, mert könnyen megjárhatod!
*Hirtelen eltűnik a rémisztő kép, marad az egyetlen Charmar, lágy, meleg tekintettel, szeretetteljes mosollyal.*
-Persze nem velem. Eszemben sincs bántani téged, gyönyörű rózsaszál!
*Könnyedén lehuppan a fűbe, és közelebb lép a lányhoz.*
-Gondolom nem tudtad, de az Akadémia minden tagjának elméje védve van a behatások elől. Seanachaid Ney'marath állandó mágiája mindenkit ellát ezzel, aki csak belép ide. Ő is vigyáz ránk, ahogy más működő mágiák is. Rád pedig különösen én vigyázok.
*Szeretné megérinteni a lányt, ezért tétován felemeli smaragdköves gyűrűtől csillogó ujját.*

Tárgy: Re: Temető és annak környéke Hétf. Júl. 23, 2012 8:02 pm

*Szelíden folytatja tovább e beszélgetést, ami egyre inkább kezd érdekessé válni számára. Nála az érdekes kifejezés egyenlő a veszélyessel. Ellibben a fiú mellől, tisztes távolságban kezdi szemlélni csillámló zöld szemeivel a macskafiú minden mozdulatát, melyek oly kecsesek...Nem véletlenül a macska a kedvenc állata.
-Ez nem aggódás, pusztán csak sima felvilágosításként, hogy óvakodj az ismeretlentől. Nekem elhiheted, bízhatsz bennem. - ölt egy kacér mosolyt ajkaira.*
Elengedvén a fiú torkát, észreveszi annak mosolygását, kuncogását. És az utána következő fenyegetését vagy minek is nevezhető ez... Érdekes módon Katherin hangos nevetésbe kezd, már-már zavarbaejtően. Mégiscsak a temetőben vannak éjszaka. A lány nem zavartatva magát, a nevetés miatt levegőért kapkodva huppan le a földre s mosolygós arcát a fiú felé fordítja.
-Azt hiszed, hogy most megijedtem tőled. Jaj Charmar, nem ismersz te még eléggé engem. * Mondja immáron kedvesen, mint aki jól végezte dolgát. Így van. Azt várta egész idő alatt, mikor tör ki belőle ez az elfojtott düh, vagy hogy végre mutasson ő is valamit, valami veszélyeset, fenyegetőt...varázslatosat. Meghalgatván kirohanását újult kedvességgel tekint a macskafiúra.
-Ajánlom is hogy ne érj hozzám egy ujjal sem, mert különben...-de nem tudja befejezni mondatát mert újra nevetésben tör ki. Ki tudja miért, elég érdekes humora van a csajnak, sosem tudni mit akar ezekkel a cselekedetekkel, hangulatingadozásaival. Két lehetőséged van Katherinnel szemben: megszokod, vagy megszöksz előle.
-Örültem ennek a különösen eseménydús beszélgetésnek, de most indulnom kell. Erre az éjszakára inni kell. Viszlát Charmar, valószínűleg még látjuk egymást.
Evvel egy szempillantás alatt eltűnik a sírkövek közül, mint egy szellem. A sötét éjszakában csak a hold világítja meg félve néha-néha fekete fürtjeit, s az utána áradó szellő viszi tova azt a dermesztő érzést, ami a jelenlétében érezhető.*

» Luynerandi Temető
» Deszkatemplom és Mohos Temető