Vadászles

Az erdőben szintén található egy kis fából épített tornyocska,afféle vadászles,ahová kedvtelve járnak a diákok,ha nem is a különös lényeket,vagy állatokat nézegetni,de piknikezni egyet,vagy csak megpihenni a hosszú séta után.

*Anita leugrott a magas tölgyfáról, ami a les mellett állt. Nézte, ahogy a vörös hajú lány távolodik. Röhej. Ezek mindig sietnek. A hátán tegez, és fémszálas, három élű nyílvesszők.*
*Egyértelműen vadászni jött. A les lépcsőire fittyet sem hányva, felkapaszkodott az oldalán, mígnem felért. Akkor körül nézett. 1 mérföldes körzetben semmi féle állat. Csupán az előbbi lány fut még mindig abban a hiszemben, hogy még eléri. Levette a szemét a lányról, és ismét körbenézett, és akkor meglátta a prédát. Nagy fekete állat volt, valamin éppen csámcsogott. Még innen felülről sem tudta rendesen kinézni mi az, de az a valami épp egy kart tépett le…*
*Anita szélsebesen lemászott a toronyról, és futásnak iramodott, terepszínű dzsekije beleakadt a lelógó ágakba, fogva tartva a lányt. Anita elkáromkodta magát. Ezek a faágak csak lassítják! Gyorsan kibújt dzsekijéből, majd az őszi fagyra oda sem figyelve a zöld pólójában rohant tovább. Amikor elérte a tisztást ahol a szörnyeteg volt, felhúzta az íját lehetségig feszítve a húrt. *
*És akkor az állat megfordult. De ez nem állat volt! Hanem ember, vagy legalábbis olyasmi. *
- Ha jót akarsz, magadnak kislány leteszed azt az íjat! *
- Nagyszerű… A felvételi levélben nem mondták, hogy ilyen dögök vannak az erdőben. Tulajdon képpen kit zabálsz? *
*De a szörny, ember vagy akármi, nem volt csevegős kedvben, arcon csapta a lányt, aki repült vagy fél métert a bozótba, végül az egyik fa vastag kemény törzse állította meg.*
- A csodába!- nyögte Anita. Hirtelen egy alak tűnt fel a tisztáson. *

//Hey! Valaki jöjjön már megmenteni! Kinyír az a dúvad! //

//Üdv. Így ez nem igazán elfogadott itt minálunk... (: nem nagyon mesélhetnél magadnak. szóval, ha akarod, megkérsz valamelyikünket, és mesélünk, de ez így nem játszik.//

-Sosem attól függ a gyengeség,hogy mennyi idős vagy,vagy milyen testbe vagy bezárva.A gyengeség a Te választásod.Az a fontos,hogy a lelkedben milyen vagy. *mondja a fiú,majd felsegíti Lizt,és maga mellé ülteti.Nem foglalkozik a lány könnyeivel.Nem akar mások személyes szférájában kutakodni.Ha akarja,majd elmondja.*
-Flamma. *csettint az ujjával,és kék lángocska jelenik meg a tenyerében,majd leereszti a kezét a lábához,hogy közel legyen a lány vizes ruhájához.*
-Ez nem éget mint a tűz,csak fényt ad,és melegít.De bizonyára tudod.Egy kicsit itt tartom,és megszáradsz. *mondja,majd előre bámul távolba révedő szemekkel.*
-Az árvaházban voltam.Mindketten tizenhárom évesek voltunk,és már évek óta ismertük egymást.Nem volt olyan elviselhetetlen ott lenni amíg vele voltam.Bennek hívták... egy napon viszont jött egy új srác... nem jöttem ki vele valami jól.... de túléltük Bennel együtt.... amíg nem egyszer egy kislányt bántott.... elvette a játékát,gonosz volt vele.... én meg akartam védeni... verekedni kezdtünk.... és Ben tudta a titkom,hogy mennyire más vagyok... meg akarta akadályozni a katasztrófát... és ő halt meg ahelyett a..... *hirtelen harag és elkeseredettség lobban a szemében.Elcsuklik a hangja.
Beletellik egy jó fél percbe mire ismét megszólal.*
-Rosszkor volt rossz helyen.... onnantól kezdve senkivel nem beszéltem.... sokáig.... azt hittem gonosz vagyok,és lelketlen.... Ney'marath nyitotta fel a szemem amikor ide kerültem,hogy ez nem így van.... és hogy a rosszat is lehet jóra használni... hogy a pusztítás is lehet áldásos.... a nefarius épp erre tanít... hogy hogyan használd fel a gonoszt mások javára....

// írj még egyet ha gondolod,de akkor írd majd oda a végére,hogy FAGY //

-Ez akkor lenne igaz, ha nem a szépségről beszélnénk. ennek pontosan ez a különlegessége. Mulandó. Csak akkor örökíthető meg, ha a teljes pompájában egy műalkotásba zárjuk, egyébként elszökik, mint egy rakoncátlan kismadár. Mindazonáltal, ha egyszer megöregszem, szeretném ha a szavaid még akkor is kísértenének, hátha akkor majd másképp látom, és segít elviselni a megváltoztathatatlant.
*Egyenes háttal, merev tartásban ül le. A hideg fa beleharap fenekébe és combjába, ám ő fel sem szisszen. A meleg kék láng és Emett fájdalmas szavai egészen szokatlan dologra ösztönzik.*
-Flamma. *Mondja csöndesen, s csettintésére az ő tenyerében is megjelenik a kis kék láng.*
*Leengedi kezét a lába mellé, majd Emett ujjaihoz érinti ujjait, s engedi, hogy a két kis láng együtt egy nagyobb lángot alkosson, több fénnyel, több meleggel, s egyfajta jelképes monumentalitással.*
-Igaz Bent nem tudom visszahozni, de tudom a titkod, és tudom, hogy nem vagy gonosz. Egyszerűen szomorú és magányos vagy, de ennek nem kell így lennie. Nem akarom, hogy magányban kelljen szenvedned!
*Kettejük tüzére pillant, majd egyenesen Emett szemébe néz.*
-A kis tűz önmagában fényes és meleg. Ellátja a neki kijelölt feladatot, legjobb képességei szerint. De nézd! Két kis tűz együtt ugyan azt gyorsabban, könnyedebben, kevesebb erőfeszítéssel tudja végrehajtani. S lásd, a magány feloldásra talált.

//Fagyasztási folyamat indítása 3... 2... 1... //

{{{ OLVADUNK }}}

-Fál véla vagy nem? *fordul a lány felé Emett.*
-Neked kell a legkevésbé aggódnod.Jó sokáig ilyen szép és fiatal maradsz majd.Nézd meg Ney'marathot.Több száz éves,és a mágia mégis így egyben tartja. *vigyorodik el talán legelőször mióta a lánnyal találkozott.*-Te fél vélaként hajjajj... *csípi le a mondat végét,de ebben benne van minden.
Elpöcköli az elfogyott cigaretta csikket.Ekkor érzi,hogy a lány keze finoman összeér az övével.Összerezzen az érintéstől.Majd lepillant az eggyé váló kék tüzecskékre.Néhány másodpercig csak mereven nézi,és hallgatja a lányt,majd felpillant rá.*
-Nem.... nem ilyen egyszerű ez.... *mondja,majd gyorsan elhúzza a kezét.Valami egészen furát érez magában amit eddig még sosem tapasztalt.*-Én.... én nem.... nem tudom mit kéne.... *motyog össze vissza,majd feláll a lány mellől.*
-Caligo. *zárja össze a tenyerét,és eltűnik belőle a lángocska.Emett pedig pár lépést hátrál a lánytól,majd zsebre teszi a kezét,és elfordul.*