Airie von Nandori rózsakertje, ahova csak engedélyel léphetnek be a diákok. A kert bejáratát két hatalmas arkangyal szobor őrzi. Ha engedélyezve van a belépés, az arkangyalok nyugodtan állnak, viszont ha nem kivánt a társaság, az angyalok keresztbehelyezik lángpallosaikat a bejárat előtt, igy senki nem képes bejutni. Ennek a kertnek az érdekessége, hogy itt mindig éjszaka van, akkor is, ha egyébként nappal honol. Csak a telihold világit fényessen, nincsenek az égen csillog. Viszont az éjszakát csak akkor lehet észlelni, ha belépünk a kertbe. Macskaköves utak járják végig, szétszórt padokkal, szobrokkal és szökőkutakkal. Kizárólag csak fehér rózsák találhatók itt, melyek sosem nyilnak, csak bimbóznak. A rózsák éllők, el vannak varázsolva, igy ha valaki hozzájuk ér gazdájuk engedélye nélkül, azt a személyt tüskéjükkel körbeölelik és lehúzzák a föld alá, hogy elpusztuljon. Viszont roszabbul jár az, ki letépi őket. Ugyanis a rózsákon hatalmas fekete mágia honol. Ki letépi őket, saját maga váll rózsává, hogy helyettesitse a letépettet. Egyébként ez a kert csodaszép és lélegzetelállitó. Ki belép, azonnal mély nyugalmat érez lelkében, nem siet sehova, mintha megállna örökre az idő, nem létezne bánat se keserűség. A kertbe csak a temetőn keresztül lehet belépni.

*Hirtelen egy nagyon magas,fekete köpenyes,csuklyás alak jelenik meg a hármas látóterében,és sebes léptekben közeledik feléjük.
Mikor közelebb ér,már látszik a kámzsa rejtekéből kivillanó hihetetlen ezüst szempár,a fekete hajszálak,és a sápadt arc.Egy kecses nő áll meg előttük,aki nem más mint maga az igazgató nő.Meglepetten pillant végig a díszes társaságon.*
-Nolám... *mondja mindig bársonyos hangján.*-Mi van itt?Kerti parti?Lemaradtam valami fontos összejövetelről? *hajtja kicsit oldalra a fejét érdeklődve,majd egy halvány mosolyt ereszt meg a többiek felé.*
-Azt hiszem késő van már a kellemes esti sétákhoz Miss Greenwood. *jegyzi meg,majd Airiera pillant,jelezvén,hogy ha nem akar valami életbevágóan fontos dolgot cselekedni,küldje fel a tanulót a szobába,majd biccent a jelenlévők felé,s folytatva útját hamarosan eltűnik az éjszakában.*

// akkor használd a mesélő karit xD //

* Samara végig hallgatja a professzort és már épp mondana valamit, mikor egy magas, feket köppenyes nő jelenik meg. Mikor közelebb ér hozzájuk csak akkor ismeri fel benne az igazgatónőt. *
-Jó estét igazgatónő!*üdvözli és tisztelet tudóan bólint felé. Egy másodpercre Nathaniel professzor felé veti pillantását, majd ismét a nőhöz fordul.*
-Elnézést! Természetesen máris vissza megyek a szállásomra.* feleli és miután az igazgatónő is eltúnik a rémtan professzor kíséretében a háló körlete felé veszi az irányt. A bejárati ajtóbol még vissza néz a kertre és ebben a pillanatban jobb karjába enyhe szúrást hasít. Reflex szerüen kap oda, ahol a fájdalmat érzi, majd csak pislog egyet és tekintetét a misztikus helytől elszakítva folytatja útját.*

// Bocsi, kicsit elhúzódott :s //

*Lassú csendes léptekkel sétál a fiú. Hosszú haját a szél ide oda rángassa tépdeli. Szemeivel előre néz a semibe, teljesen el van bambúlva. Mesziről úgy tünik mintha a egy pontra kocentrálna pedig a szemei előt teljesen más pereg le. Mostanság igen gyakran szokot bambulni. De az valahogy nem nagyon izgatja. Ahogy mostanság semi sem, ami eléggé meglepő nála, hogy semmi se érdekelje. Egy fekete pólót visel aminek a hátán egy óriási halálfej van. Régebben utálta ezt a polót de most felvette valahogy ehez volt hangulata. De nem csak az a meglepő hanem az is, hogy ilyen időben polóban járkál. Kezeit a sotét kék farmerének a zsebébe dugva tartja. De nem azéert, mert fázna hanem mert így valahogy jobban esik neki járkálni, kényelmesebb neki. szinte lopakova megy a fák között csak az jelzi közeletét mikor egy nagy halom fa levelen át sétál. Annyira bele van merülve gondolatiba, hogy észre sem veszi a lányt aki melett most megy el...*