Tiltott Rózsakert

Airie von Nandori rózsakertje, ahova csak engedélyel léphetnek be a diákok. A kert bejáratát két hatalmas arkangyal szobor őrzi. Ha engedélyezve van a belépés, az arkangyalok nyugodtan állnak, viszont ha nem kivánt a társaság, az angyalok keresztbehelyezik lángpallosaikat a bejárat előtt, igy senki nem képes bejutni. Ennek a kertnek az érdekessége, hogy itt mindig éjszaka van, akkor is, ha egyébként nappal honol. Csak a telihold világit fényessen, nincsenek az égen csillog. Viszont az éjszakát csak akkor lehet észlelni, ha belépünk a kertbe. Macskaköves utak járják végig, szétszórt padokkal, szobrokkal és szökőkutakkal. Kizárólag csak fehér rózsák találhatók itt, melyek sosem nyilnak, csak bimbóznak. A rózsák éllők, el vannak varázsolva, igy ha valaki hozzájuk ér gazdájuk engedélye nélkül, azt a személyt tüskéjükkel körbeölelik és lehúzzák a föld alá, hogy elpusztuljon. Viszont roszabbul jár az, ki letépi őket. Ugyanis a rózsákon hatalmas fekete mágia honol. Ki letépi őket, saját maga váll rózsává, hogy helyettesitse a letépettet. Egyébként ez a kert csodaszép és lélegzetelállitó. Ki belép, azonnal mély nyugalmat érez lelkében, nem siet sehova, mintha megállna örökre az idő, nem létezne bánat se keserűség. A kertbe csak a temetőn keresztül lehet belépni.

*Hirtelen egy nagyon magas,fekete köpenyes,csuklyás alak jelenik meg a hármas látóterében,és sebes léptekben közeledik feléjük.
Mikor közelebb ér,már látszik a kámzsa rejtekéből kivillanó hihetetlen ezüst szempár,a fekete hajszálak,és a sápadt arc.Egy kecses nő áll meg előttük,aki nem más mint maga az igazgató nő.Meglepetten pillant végig a díszes társaságon.*
-Nolám... *mondja mindig bársonyos hangján.*-Mi van itt?Kerti parti?Lemaradtam valami fontos összejövetelről? *hajtja kicsit oldalra a fejét érdeklődve,majd egy halvány mosolyt ereszt meg a többiek felé.*
-Azt hiszem késő van már a kellemes esti sétákhoz Miss Greenwood. *jegyzi meg,majd Airiera pillant,jelezvén,hogy ha nem akar valami életbevágóan fontos dolgot cselekedni,küldje fel a tanulót a szobába,majd biccent a jelenlévők felé,s folytatva útját hamarosan eltűnik az éjszakában.*

// akkor használd a mesélő karit xD //

* Samara végig hallgatja a professzort és már épp mondana valamit, mikor egy magas, feket köppenyes nő jelenik meg. Mikor közelebb ér hozzájuk csak akkor ismeri fel benne az igazgatónőt. *
-Jó estét igazgatónő!*üdvözli és tisztelet tudóan bólint felé. Egy másodpercre Nathaniel professzor felé veti pillantását, majd ismét a nőhöz fordul.*
-Elnézést! Természetesen máris vissza megyek a szállásomra.* feleli és miután az igazgatónő is eltúnik a rémtan professzor kíséretében a háló körlete felé veszi az irányt. A bejárati ajtóbol még vissza néz a kertre és ebben a pillanatban jobb karjába enyhe szúrást hasít. Reflex szerüen kap oda, ahol a fájdalmat érzi, majd csak pislog egyet és tekintetét a misztikus helytől elszakítva folytatja útját.*

// Bocsi, kicsit elhúzódott :s //

*Lassú csendes léptekkel sétál a fiú. Hosszú haját a szél ide oda rángassa tépdeli. Szemeivel előre néz a semibe, teljesen el van bambúlva. Mesziről úgy tünik mintha a egy pontra kocentrálna pedig a szemei előt teljesen más pereg le. Mostanság igen gyakran szokot bambulni. De az valahogy nem nagyon izgatja. Ahogy mostanság semi sem, ami eléggé meglepő nála, hogy semmi se érdekelje. Egy fekete pólót visel aminek a hátán egy óriási halálfej van. Régebben utálta ezt a polót de most felvette valahogy ehez volt hangulata. De nem csak az a meglepő hanem az is, hogy ilyen időben polóban járkál. Kezeit a sotét kék farmerének a zsebébe dugva tartja. De nem azéert, mert fázna hanem mert így valahogy jobban esik neki járkálni, kényelmesebb neki. szinte lopakova megy a fák között csak az jelzi közeletét mikor egy nagy halom fa levelen át sétál. Annyira bele van merülve gondolatiba, hogy észre sem veszi a lányt aki melett most megy el...*

*Hirtelen arra lesz figyelmes, hogy valaki mögüle ismerős hangon szol valamit. Igaz tisztán halotta, hogy mit mondott a lány de dnem érdekli ha gyengélkedőn köt ki akkor ez van. Lassan unott arccal fordul vissza a lányhoz.
- Szia. * köszön a lánynak majd visszasétál hozzá. Semmi érdeklődést nem mutatott semmi iránt csak bámult mi a fejéből. A lány mellet megálva elkezdi nézni a földet nem tudja miért, egyszerüen csak jól esik neki, majd egy hirtelen gondolattól vezéelve fogja magát és leül a földre és onnan néz fel a lányra majd szemeit az égre szegezi.
Nem szol semmit. Nincs miért szoljon, nem kiváncsi semmire és nincs is mit mondjon a lánynak. Így ül nyugodtan csendben a gondolataiba merülve, már megint. Majd egyszercsak merő hülyeségből úgy gondolja megkérdi de annyira nem kiváncsi a válaszra csak ha már idejött a lányhoz úgy gondolja csak mond már valamit ha nem nincs is mit.*
-ÉS miért érdekel téged annyira, hogy én a gyengélkedőre kerülök vagy sem? Az az én bajom lesz.... ez van.

-Ja én tudom * válaszolja röviden. Majd tekintetét megint a semibe mereszti. Szinte meg se mozdul, csak a melkassa mozog le fel ahogy levegőt vesz. Godolkodik. Hogy min? Hát most egy elég nagy hülyeségen. Történetesen azon, hogy vajon milyen a koszt a gyengelkedőn. Most valahogy ezzel le köti a figyelmét és a képzelő erejét. Öt perc ha el telik mikor a szél megint el kezd fújni és Percy haját csak tépkedi. A hüvös szél az arcába csapódik ami valhogy megnyugtatja jó érzéssel tölti el.... Szép lassan elkezd feltápázkodni a földről. Felálva lesepri kezeivel a nadrágját madj ő is hanyagúl a fának döl.*
- És..... * kezdene mondani valamit de rájön, hogy nem tud mit mondani a lányak és inkább halgatt.*

*A kert csendnes árnya kellemetlen érzést vet a két diák szerencsétlen lelkébe. Bár a két Arkangyal gondosan őrzi a bejárati kaput, mégis mintha figyelmetlenek lennének, vagy épp Úrnőjük édes kivánsága az, hogy átengedjék a rózsák csábitó illatát. Bár már egy hoszabb ideje sötét van, mégis, mintha valami a kertből vetne veszélyes árnyat rájuk. Nyugodt szellő, mely felkapja mindkettejük haját s arcon simitja a kellemes illat, mely egésszen lelkübe hatol s feletibb nyugtató érzést ajándékoz nekik, mégis érzik szivük mélyén azt a fagyasztó ölelést, mely minden bátor hős szivét megdermeszti. Csábitó árnyak kúsznak lábuk felé, melyek suttogva hivogatják őket a tiltott kapu felé. Feléjük kúsznak, csendben, neszetelenül, mint az alattomos kigyó áldozata felé, mégsem érnek a két diákhoz. A két angyal, melyek eddig az utat figyelték, mintha rájuk forditották volna üres tekintetüket, de fejüket nem mozditotta egyik sem. Nincs oly közel a két diák, hogy tudják, be e mehetnek vagy sem, de mégis... az a fura hideg rózsaillat csalogatja őket, mintha lelküket fogta volna pórázra s most lassan húzza őket a gazda...*

*Nem nagyon érdekli, hogy a lány mire lett figyelmes. A szorongást a szivében viszont érzi és nem hagyja nyugodni állandóan érezteti, hogy ők biza nincsenek itt egyedül. Lassan ő is feltápaszkodik a földröl és szét néz. Nem látt semmit, de követti a lány pillantását és akkor se észlel semmit. A nyugtalanító érzés közben egyre jobban erősödik miközben valimért mégis kellemesnek érzi ezt. Valami új ez neki, de nem riad vissza sőt jól esik neki. A lány után lépve megborzon bát nem tudja miért és ezt nagyon érdekesnek tartja. Az utóbbi időben valahogy smit sem tartott annyira érdekesnek, hogy foglalkozzon vele. De ez...... hát ez teljesen más. Hirtelen jött ami kizökentette érdektelenségéből és felkeltette kiváncsiságát és persze ezzel együt a kedvét is valamenyire és ezzel az ját hogy elkezd beszélni.*
- Mi az izé ez m......? * kezdene bele de rájön , hogy értelmetlen ilyet kérdezni inkább követti a lányt. Közben szemivel pásztáza a terpet, figyelme egy percre sem lankadva el.*

*Látván a lány óvatos mozgását egyböl rájön, hogy itt tényleg valami olyan van aminek óriási a hatalma. Így ő is óvatós kimért léptekel követti a lányt. Nem tudja miért de elkezdi jobban és jobban figyelni az érzékszeveivvel. Szemeit megeröltetve néz körül, fülleivel halgatóziik, minden egyses zajra odafigyel és próbálja azonosítani. Orrával szimatol hátha érez valmi különlegeset ami meg is történt. Mennyeien jó illatot érzett meg. Minden jel arra utal, hogy miért féljen. Lépdelve előre érzi, ahogy az adrelalin száterjed a testében az erein keresztül. Az agya óriási sebeséggel pörög próbálja összerekni az a beörkező információk között a kapcsolatott. Viszont hirtelen megtorpan nem tudja miért. Egyszerüen nem megy tovább csak áll és néz. Ekkor vette észre az Arkangyalokat. Csendesen szólal meg érzi, hogy most nem lenne jó hangos hangokat ki adni.*
- Hogy az a ..... * mondja meglepetten* - Ilyen nincs...... nem lehet..... ugye nem? * hitetlenkedik, igaz nem lát sokat de amenyit ki tud szürni a holdfényben, ahogy a vonalak körvonalzódnak mikor szemeit megerölteti egyre tisztában látja mik is lenének azok. De valhogy ilyet még soha nem látott. Felocsulva meglepedségéböl az agya azon kezd el járni, hogy vajon meg éri e neki, hogy tovább menjen. Ekkor valhogy minden eddigi érzés amit érzékelt a megnyugtató nyugtalanság ami önmagában is abszurd a szagok minden felerősödik benne és arra ösztökéli a fiút, hogy igenis tovább menjen. Lassan mély levegőt vesz majd csendesen kifulyas és elindul a lány után. Nem túl gyorsan óvatosan lépdelve be éri őt és így ketten néznek szembe az előtük tornyosuló arkangyalokkal....*