A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára

Vendég

A Daemon Equitis Rend sötét tagjainak főhadiszállása. Mindig köd lengi körül, és senki nem mer a közelébe merészkedni - csak a rend tagjai, de nekik nincs félnivalójuk. Árad belőle a feketemágia, már messziről érezni a gonosz jelenlétét, hiszen a szövetség maga a kegyetlenség, a vér és a pusztulás megtestesítője.
Több ezer éves fennállásuk során számos alkalommal cseréltek vezetőt, és most a legfelső szinten Arcidias, a Vámpírherceg áll. Ő legfőbb irányító, hatásköre mindenhová elér. Jobbkeze pedig nem más, mint Arnaelle Leroux - ha ő nem elérhető, Arnaelle veszi át a helyét.
A Vérfarkasok képviselője Faylne, a "fiatal" nő, kinek falkája több száz tagból áll.
A Démonok vezetője nem más, mint Ceverick Montgomery, a kegyelmet nem ismerő férfi. (Majd még kiderül.)

A fellegvár részei: börtön, katakombák, lakosztályok, afféle tárgyaló, fegyverraktár, Ősök Szentélye.

És most még nagyobb terveik vannak... Nem lehet tudni, ki éli túl...

A területen csak a Rend tagjai játszhatnak! Tagot igényelni Sienna Evangelinnél, üzenetben lehet.

Vendég

*Hullámzó hajkorona lobog végig a csarnokba vezető hosszú folyosón. Sötét, árnyék szerű füst suhan, lány kénkő és tömény döglött rózsaszagot hagyva a levegőben. Arnaelle teljes pompájában materializálódik a tárgyaló hatalmas termében. Szemei és szája vörös a vértől, kegyetlen vigyorából élesen lógnak ki hegyes szemfogai. Lágyan meghajtja gyönyörű fejét Fayle felé, s szinte doromboló, búgó hangon megszólítja.*
-Nagyuram! Minő csodálat és élvezet, hogy részt vesz szerény búcsúztatásomban.
*Bizony búcsúzni van itt. Hatalmas küldetést vállalt nyakába. Felvenni egy teljesen kifordult személyiséget, és átverni mindenkit, aki csak él és lélegzik, hogy utána elpusztíthassa a gyengéket és érdemteleneket. Előre borzong a kéjtől. Beépülni az Electus akadémiába, mint elementalista. Gyermekjáték. Csak az a nő. AZ a nő! Sziszeg, ahogy Mortesre gondol. Még hogy egy emberi hulladék Mor"gorugh kegyeltje legyen! Gyűlölt féreg! El kell taposni mihamarabb. Mégis. Ő az egyetlen, aki keresztül húzhatja a vámpírnő terveit. Az egyetlen, aki első pillantásra megmondja, miféle vér csörgedezik ereiben. Ki kell szúrni a mocskos élveholt szemeit. Ez mindük érdeke. A kastélyra gondol, s rögtön átszellemült, vadító mosoly terül szét ajkain. Ott lesz Nathaniel is. Milyen régóta is várja, hogy újra összefuthassanak. A gyönyörű vámpírnő és a féktelen vérfarkas. A vére felforr, ha csak rágondol. Vadmacskaként villognak szemei, s hűvös, élvezettől telt sóhajt ereszt meg.*
-Könnyebb lesz, mint hinni merném.
*Mondja mosolyogva, majd helyet foglal az asztalnál. Teljesen biztos a sikerükben.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 1:33 pm

*A nő érkezésére megemeli kalapját, majd tovább játszik temérdek szikéi egyikével. Arnaelle kurta megjegyzésére csak bólint. Sátáni mosolyát senki nem láthatja a maszk alatt, pedig ez egy igen míves példány. Tekintetét Fayle felé fordítja, érdeklődve nézi a fejleményeket.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 1:41 pm

*A hosszú asztal végében ül, az asztalfő mellett – Ceverick, a démonok vezetőjének körében. Na igen, az asztalfő most üresen áll, Arcidiasnak el kellett mennie… intézkedni. Így most csak ők ketten ülnek ott a vezetők közül. A rangosabb vámpírok, farkasok és démonok lassan beszállingóznak a terembe, hogy részt vegyenek a búcsúztatáson, hiszen a terv előkészítése befejeződött, egy farkas már ott van, és most Arnaelle indul útjára. Nem sokára már az Electus Academiában „taníthatja” a diákokat, így ismét nagy lépés előtt állnak. Szürcsöl egyet az előtte álló aranypohárból, és amikor leteszi, Arnaelle lép végre a terembe – csend támad jöttére. Faylne feláll az asztaltól, és úgy, hűvös tekintetét a nőre szegezve várja meg, míg helyet foglal. Ezután ő is leül, kisimítva ezüstszínű ruhájának alját, hogy még véletlenül se gyűrődjön meg. Megigazítja a vállára szőrmekabátot, és megköszörüli a torkát.* - Nos, Arnaelle… azt hiszem, itt az idő, hogy elbúcsúzzunk. *Fordul a nő felé, majd ismét feláll az asztaltól, aranypoharával a kezében. Mindenki elhallgat.* - Nem fogok többet mondani, mint amit általában szoktam, ne várjatok tőlem beszédet. Ma megkezdődik valami, valami, ami sorsfordító lehet a Rend számára. Azt hiszem, méltó búcsút így vehetünk Arnaelle-től, aki ma veszélyes újtára indul, hogy az Electus Academiában beteljesítse feladatát: emelem poharam! *Fejezi be mondanivalóját, mire néhányan tapsolnak, fütyülnek, de, mint tudjuk, a Rend nem arról híres, hogy vidámságával töltsön meg egy termet. Faylne lehúzza italát, és visszaül a helyére.* - Mikor indulsz? *Teszi fel a kérdést, hiszen azért mégiscsak másik dimenzióban találja az Academiát,* - Felkészültél? Szükséged van valamire? *Kérdezgeti tovább nőt, ami tőle nem túl szokványos. Lehet hallani a hangjából, hogy bár hűvösségét megőrizte, tisztelet támadt benne a vámpír iránt.*

Vendég

*Ceverick hűvös köszöntése igazán megmelengeti a lelkét. Szadista társától ez nagyobb "kedvesség", mint az idióta tömeg hujjogása. Idegesíti. Felpattan, két kezével akkorát csap az asztalra, hogy a kupák felborulnak. Felcsattan.*
-Kuss legyen állatok! Hogy meritek kacajjal gyalázni Arcidias termét? Kuss korcsok!
*Mindegy egyes tűhegyes fogát kivillantja, úgy sziszeg körbe. Néma csönd lesz, csupán a nő eszelős hangja visszhangzik. Vészjóslóan emelkedik fel, és jéghideg hangon szól a tömeghez.*
-Ha még egy mosolyt meglátok, gondoskodom róla, hogy Montgomery tépje le a pofátokat! Elmegyek, de a szemem örökké figyelni fog benneteket. *Felemeli a hangját, s szinte üvölt.* -Elmegyek, hogy beteljesítsem mindünk végzetét! Elmegyek, hogy megingassam a jóság rothadt szobrát, s elragadjam leendő híveinket! Árulók! Korcsok! Vérivók! Húsfalók! A varázsvilág söpredékei és korcsai! Bennetek minden bizalmunk! Elpusztítjuk a világot!
*Elégedett vicsort hordoz körbe, majd a várfarkasok fejedelemasszonyára néz.*
-Csak egy jókívánságra, s egy átokra!
*Mondja sejtelmesen, s visszaül.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 2:06 pm

*Hátán kellemes borzongás fut végig a nő reszelős, eszelős hangja hallatán. A felborult kupákkal mit sem törődve sötét árnyakból új kupát formáz a kezébe, és a nő felé emeli, fejével alig észrevehetően biccentve.*
- Ahogy az én szemem is rajtad lesz. *Mondja kurtán. Tekintetét körbejáratja a társaságon, hogy nyomatékot adhasson az előbbi kijelentésnek. Ha valaki meg is akart szólalni, azt nemes egyszerűséggel elnémítja.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 2:21 pm

*Márványzöld szemeit Arnaellé-be fúrja, nem érti, miért kellett a kifakadás, a kiabálás, na de hát ez az ő napja, nem köt belé. Az ő pohara is felborul, és egész tartalma a kezére folyik, ő pedig egy egyszerű mozdulattal szájához emeli kezeit, és leszopogatja róluk a nedűt. A nő megjegyzésére nem tud válaszolni, vagyis inkább nem akar, és itt be is fejeződik a csevegés - sem ő, sem Ceverick, de talán még Araelle sem az a beszédes típus, így nem is várhattak mást. Maga elé vesz egy nyers lapockát - ki tudja mié, avagy kié volt azelőtt - és önmagát meghazudtoló sebességgel nyeli le, szinte majdnem hogy egyben, az egész folyamatból csak annyit látni, hogy villan éles fogsora. Lenyeli a falatot, majd a nőre néz.* - Már minden el van rendezve. Innentől minden rajtatok múlik. *Szólal meg, és megnyomja a "rajtatok" szócskát.* - Arcadis fontolja, hogy utánatok küld még valakit. *Jegyzi meg könnyedén, majd a jelenlévőkre pillant, és kecsesen hessint a kezével, mire azok lassan, fokozatosan távoznak a teremből. Nem kellenek ők oda, végképp nem azért, hogy csak nézzenek rájuk, mint borjú az új kapura.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 3:07 pm

* Hirtelen láng lobban fel a csarnokban,majd a következő pillanatban kilép a tűzből egy gyönyörű nő.
Magas,karcsú,különleges arcú,sárga kígyó szemű,tejfelszőke.... mégis van benne valami ami mindenkit valamiféle különös tisztelet adásra sarkall.... vagy talán csak rémisztő az őrület ami a szemében csillan.
Ám nem érkezik egyedül.
A tűzből egy szintén magas alak lép ki mögüle.Egy férfi,aki olyan jóképű,hogy a női szívek eszeveszett sóhajtozásba kezdenek a jelenlététől.
Ám az ő tekintete is más.... komor,és haragvó.Bár nem tudni,hogy mégis kire és miért,de valamiféle düh villog benne,amit nem igazán lehet megmagyarázni.
A nő elmosolyodik széles ajkaival,majd kecses léptekben elindul a Démonúr felé,Ám mosolya lehervad,amikor meglátja,hogy a vezérük nincs ott....
Egy fikarcnyi figyelmet sem szentel a többi ott lévőnek.Nem érdekli,hogy ki van ott,mennyire néz rá rossz szemmel.Egyedül csak a Nagyúr,és az ő kegyei érdeklik.Semmi és senki más.
Ám most csak az a némber van ott.... így hozzá lépked,s serényen biccent neki.*
-Üdvözöllek Sötét Földek Mélységesen Hatalmas Urnője. *bókol.Ehhez mindig is jól értett.*
-Alázatomat jöttem kifejezni,s ajándékom a Nagyúrnak nem csekély.... mint láthatod. *emeli fel bátran tekintetét.*
-Elhoztam az akadémia egy nagy hatalmú mágusát.Ahogy kívánta a mi Hatalmas Fejedelmünk... s a lehető legészrevétlenebbül hoztam el. *áll fel,s hátrébb lép egy kicsit,hogy Alec kapjon helyet.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 3:13 pm

* Alec mindeddig szótlanul állt a nő mögött változatlanul komor tekintettel,majd amikor a démon helyt adott neki,előre lépett,s fejét leszegi a saját cipőjét bámulva.
Hogy mennyire utálta mindig is ezt a megalázkodást.*
-Eljöttem én is,ahogy a Nagyúr kívánta. *mondja kénye kelletlenül.Mindig utált Mor'gorughban lenni.Na meg a háta közepére sem kívánta,hogy az apjával egyszer össze fusson.*
-Hívattatok... *néz fel,majd végig pillantva a társaságon kikristályozódik előtte,hogy itt nem csak egy szimpla összejövetel van most.Valahogy rossz érzése támadt a dologtól.A háta is borsódzik ettől a helytől.
Ruganyos mozdulattal hátrébb lép,s kérdő pillantást vet az önelégült Akana felé.Mindig a legrosszabbkor tudott betoppanni....
Ezért változott meg minden annyira körülötte,hogy a jelenlegi helyzetébe csöppenjen.Visszafordul hát a nő felé,s türelmesen vár,hogy mi fog történni,miért kellett mind ide jönniük,s neki mi szerepe volna ebben az egész csőcselékben.*

Vendég

-Rajtunk.
*Ismétli meg fensőbbséges mosollyal, s arra gondol, mennyire borzongató lesz újra Kedvese illatát beszívni, miközben fogaival... Magára mordul. Most nem gondolkodhat ilyesmin. Kurtán biccent a két vezető felé, s már épp indulna, amikor Akana és kis ölebe megérkeznek. Köszöntéskép a nő elé köp a földre. Rühelli a talpnyalókat. Felveszi füstalakját, s egy villanás kíséretében eltűnik. Kezdetét veszi az út, mely felborítja a világ rendjét.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 3:58 pm

*A tűzdémon érkezését látva feláll a székéből, és közelebb lép, hogy szemügyre vehesse a potyázót. Akana nem kap nagy figyelmet, beszéde egy bólintással kap nyugtázást, ezután jelenléte úgymond feleslegessé válik.
Ceverick körbejárja Alecot, majd megállva előtte szóra nyitja a száját. Mély, rekedtes hangja betölti a hatalmas termet.*
- Esküdj meg, hogy az itt elhangzottakról nem szólsz, és hűséget fogadsz a Rend vezetőinek, teljesítve a parancsokat, bármik is legyenek azok!
*Mondja, miközben végig a férfi szemébe néz. Fekete árnyak lengik körül, melyek éhesen nyaldossák a terem padlózatát, majdhogynem prédára várva.
A férfi megvárja Croxford beleegyezését, csak akkro folytatja.*
- Szükségünk van a közreműködésedre az Akadémián.

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:06 pm

*A feleslegessé vált személyek távozása után sincs sokáig nyugtuk, Akana, a felderítő érkezik, az Electus Academia egyik professzorával, aki úgymond beavatottnak tekinthető, de mégis kívülálló.* - Lehetséges, hogy Arcidias nélkülünk döntsön? *Pillant Arnaelle-re és Ceverickre, hiszen mi másért hozta volna ide a férfit Akana? Düh villan a szemében, mi az, hogy ő nem tud róla?! Soha nem akadályozta Arcidiast semmiben, mindig hű volt hozzá, akkor meg miért csinál ilyeneket? Lehetséges, hogy nem akkora dolog az egész, őt azonban mégis sértik a történtek. Mély levegőt vesz, és megpróbálja magát lenyugtatni, miközben Arnaelle jelenetét figyeli. Miután az távozik, halk megjegyzést dörmög az orra alá.* - Kifinomult és nőies. Szóval ezért szereti annyira Nathaniel... *Mondja ironikusan. Ezután a helyén ücsörögve figyeli, hogy hogyan esketi fel Ceverick a férfit.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:11 pm

*Akane olyan pillantást vet Arnaellere,mintha a nő csak egy büdös féreg lenne a cípője talpán.Ám mielőtt bármit is tehetne,a nő már el is tűnik,Akane szemében pedig harag villan.*
-Mit képzel magáról ez a mocskos vérivó fattyú?!Nem érdekel,hogy neki milyen szerepe van,és,hogy hogy nyalta be magát Arcidias Nagyúr jobbkezének,az én segítségem és információim nélkül nem jutott volna el idáig ez a kis szuka sem! *dühöng magából kikelve,s közben úgy vicsörög mint egy veszett kutya.*
~Na de majd megtalálom a módját,hogy kicsinyáljam a kicsikét.... vagy először majd azzal a helyes kis párocskájával kezdem.... igeeeen..... behálózom,és szép lassan lefejtem az irhácskáját,aztán kitömöm,és kiteszem Arnaelle szobájába.... ~
A gondolatra széles,és gonosz vigyor terül szét az arcán.*
-Tartsd szemmel majd Croxford. *súgja oda a férfinek dacosan.
Nézi amint Montgomery végig járja Croxfordot,és dühvel jegyzi magában,hogy mennyire értéktelennek veszik itt és most.... bezzeg ha itt volna a Nagyúr.... ő díjazza a fontos információkat amiket csak ő tud megszerezni,mert mindent látó szeme mindehol ott van,mindne lát,mindent hall,és mindent jelent.Nem tudják ezek a felsőbbségben döjfösködő népségek,hogy mennyire alájuk tudna kavarni ha akar.
Hisz ő... tényleg mindent tud mindenkiről....
Tudja,hogy Arnaelle azért ilyen magabiztos,mert öröknek tartja a pozícióját... na meg a szerelmét is.... hogy MOntgomerynek sokkal fontosabb a jelen helyzet mint az,hogy az apróbb részleteket is kifigyelje,és azt,hogy Faylne majd szétrobban magában a dühtől,hogy erről miért nem tudott.
Érdekes.... ő csak egy felderítő... mégis tudott róla....
Ismét egy önelégült mosoly villan az arcán,s látványosan más irányba figyel mint a többiek.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:16 pm

*Alec nem lepődik meg a vámpír nő reakcióján.És azon sem,hogy Akane ennyire kiborult tőle.Mindig is gyűlölte a vámpír nőt,és a vámpír nő sem volt oda érte.... na meg sok más nő sem,mert köztudottan Akane sokszor bevetette Incubustól kapott bájolgó képességét néhány percnyi kárörvendő élvezetért is.
Ám a nő suttogásán igenis meglepődött.
Arnaelle.... csak nem az.... nem... az nem lehet..... Seana nem lehet ennyire botor,és figyelmetlen..... *
-Nekem Te nem parancsolsz. *mondja a férfi halkan,lassan,és teljes nyugalommal Akanának.Senki parancsát nem fogadja el,csak a Nagyúrét.Ám úgy néz ki ma Montgomery mondja meg,hogy mi dolga lesz.De mivel tudja,hogy csak is a Nagyúr parancsára teheti ezt,így szótlanul tűri,hogy a démon nagyúr körbe járja,s rezzenéstelen tekintettel bámul előre.Majd az esküt hallva dacosan Montgomery szemébe néz.*
-Mégis kinek szólnék? *villan fel egy gúnyos mosoly a féldémon véla arcán.*
-Azért vagyok itt mert parancsot teljesítek,és mert hűséges vagyok a Nagyúrhoz.Amíg itt vesztegetjük az időnket,keresni kezdenek az akadémián,és szerintem egyikőtök sem vágyik arra,hogy Ney'marath felfedezze,amint egyik kis kedvence eltűnt a kastélyból.Minden szó nélkül.Tudjuk mennyire veszélyes.Az eskütétel így hát teljesen felesleges. *mondja egyenletes hangszínnel,és tompán.*
-Már letettem az eskümet Arcidias Nagyúrnak a magam módján.Így készen vagyok bármilyne parancsot teljesíteni. *ám amikor meghallja az akadémia szót,bele nyilal valami furcsa érzés,de arca rezzenéstelen marad.*
-Mi dolgunk az akadémiával? *kérdezi egészen halkan.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:28 pm

*Akana toporzékolására csak dobbant egyet a lábával, hogy elhallgattassa. Nem szereti a zajt. Nem tud tisztán gondolkodni a kicsinyes bosszútervek közepette.*
- Nagyon helyes. *Mondja a férfinak. Nem kapja fel a vizet a gunyoros hozzáállásán, inkább a tárgyra tér, ahogy a férfi már rá is világított.*
- Az akadémia diákjai potenciális veszélyforrást jelentenek. A fejlődésképteleneket ki kell irtani, az erőseket megtéríteni. Ez a parancs számodra, és két társad számára. Bármi újat tapasztalsz, visszajössz jelenteni. Világos?
*Kérdi hidegen, egész lényéből fullasztó atmoszférát árasztva.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:41 pm

*Mikor Montgomery nem figyel oda Akana a férfi felé csücsörít egy kihívó pillantással.Majd halkan cuppant is egyet.
Jelezve,hogy csókoltatja a drágát,és hidegen hagyja a türelmetlensége.Magában jól szórakozik a nő,mint mindig.Remek társaságot nyújt önmagának annyi szent.
Majd karba fonja a kezét,és várja,hogy vége legyen ennek az egész cirkusznak,hogy Croxfordot vissza vihesse.Az ő démoni energiáit nem érzékeli annyira az élő akadémia,mint Croxford durva erejét.Ezért biztosabb ha a tűzben utaznak vissza is.Nem füllik a fogához,hogy kísérgető legyen... szíve szerint már a vámpír nőcske ablakában csücsülne,hogy aztán jelentést tehessen Arcidiasnak a fejleményekről.
Már nem győzi kivárni,hogy láthassa hőn imádott Urát és Parancsolóját....*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:42 pm

*Croxford úgy érzi,mintha valaki egy vödör jeget öntött volna a ruhája alá.
De hiszen azok gyerekek.... minek nekik gyerekek?Miért akarják kiírtani őket,és már gyerekként ilyen helyzetbe hozni a diákokat?
Nem akar ellenszegülni... minden kis stikliben és ármányban hűségesen benne volt eddig.... de ezt nem bírja az ő gyomra sem.
Viszont a belső vívódásnak,mint mindig,kívül semmi nyoma.Ezt ügyesen megtanulta régen - méghozzá Seanachaidtól,amikor tanította a fiút - hogy hogyan zárja magába a démont,és így az érzéseit.... ahogy ő tanítja most Emettnek és Narcissusnak.... és még jó pár diáknak.*
-Ők még csak gyerekek. *fordul szemtől szembe a férfival.*-Én ismerem őket,nem jelentenek veszélyt. *mondja elszántan.*-Elég erősek vagyunk mi magunk is bármiféle akcióhoz,nem hiszem,hogy épp éretlen kölykökre volna szükségünk.Még a saját mágiájukat sem tudják normálisan kordában tartani....
*Croxford nem vitatkozik,csupán ész érvekkel próbálja alátámasztani a feltevését.A feltevését,amely arról szól,hogy az Electus Akadémia behálózása egy baromság.... sok cécó azért,hogy gyerekeket szerezzenek?Ney'marath pedig Snakkel letarolja mindannyiukat.... ha még Belzomart is olyan hosszú ideig távol tudták tartani,mit művelnének a Renddel?Nem beszélve Beluramorról.... és Robert meg Eva sem piskóta.*
-Túlerőben vannak. *mondja végül rövid gondolkodás után.*-Öngyilkos kísérlet volna.Ney'marath és a csapata végez mindannyiunkkal.És akkor annak sem lesz értelme amit eddig felépítettünk.És mind ezt pár kamaszért?

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:44 pm

*Zavarja az egymást iránti tiszteletlenség, ami mindenkiből mindenki felé árad. Dühösen felmordul, és vicsorogva áll fel az asztaltól.* - Három harapással végzek mindenkivel, és remélem, ezt ti sem akarjátok, úgyhogy ha kérhetném, adjátok meg egymásnak a tiszteletet. Az nem érdekel, hogy ki kit szeret, és kit nem, de maradjunk a tisztesség határain belül. Köszönöm. *Fújtatja, és visszaül a helyére némán dühöngeni.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:51 pm

- Éppen ezért kell titokban dolgoznunk. *Mondja üresen, nagy hangsúlyt fektetve a "titokban" szóra.* - Minden erőforrást meg kell kaparintanunk, hogy fölényben lehessünk. Minden információra szükségünk van. Mindenki gyengepontját ismernünk kell. Pont ezért szerveztünk be téged is. Az első fázis a megfigyelés. *Magyarázza elég gyors ütemben ahhoz, hogy ne lehessen idővesztegetésnek mondani.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:54 pm

*A démonnő megütközve néz Croxfordra amikor az mentegetőzni kezd.Nem érti,hogy mégis mit akar kihozni ebből az egészből... a parancs egyértelmű volt,és tiszta.
Ám Akana széles vigyort ereszt meg magának amikor Faylne felpattan.Már várta,hogy mikor robban ki valamilyen formában.*
-Hát persze kedves úrnő. *mondja bájos mosollyal,majd szenvtelenül Alechoz simul,és bele karol.*
-Mi itt imádjuk egymást,csak néha a legtökéletesebb kapcsolatban is vannak kisebb összezörrenések,igaz Alec drágám? *kérdezi behízelgően,majd Montgomeryre kacsint egyet úgy mint egy közönséges kamasz lány.*
Na,elég volt a kiselőadásból,Croxford tudja mit kell tennie,nekünk pedig indulnunk kell,ha nem akarunk kifutni az időből.Ott kell lennünk amikor az a vámpírfruska megcsinálja a maga bűbáját a fő boszorkány némberrel. *engedi el kemény tekintettel a férfit.Majd int egyet kezével,s fellobban a tűz.
S Akana máris elindul felé sebes léptekben.*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 4:58 pm

* Croxford még mindig ugyanolyan szobor mereven áll ott,mint eddig.
Szinte elsiklanak a szavak a füle mellett... még a szóváltásra sem figyel... majd sikerül összeszednie gondolatait.*
-Értem. *néz végül eltökélten Montgomery szemébe.*-Teljesítem a parancsot,és jelentést teszek amint történt valami.És majd várom a következő utasításokat. *biccent a démon úr felé.majd biccent a vérfarkas nő felé is,s ha az engedélyt megkapják,akkor elindul Akana után - akire gyilkosabb tekintettel néz a Ney'marathtal szembeni tiszteletlenség miatt mint eddig -,s hamarosan együtt tűnnek el a tűzben...*

Tárgy: Re: A Daemon Equitis Rend sötét fellegvára Vas. Jan. 30, 2011 5:31 pm

*Önelégült mosoly kúszik az arcára, amikor Croxford beleegyezik, hogy a segítségükre lesz. Hálásan biccent egyet a férfi felé, de nem azért mutatja így ki köszönömjét, amit a Croxford tesz, hanem azért, hogy nem kellett széttépnie. Kellemetlen volna. Amikor Akana és a férfi eltűnik a lángokban, ő is feláll az asztaltól, majd Ceverickre néz.* - Nos, azt hiszem itt végeztünk. Később találkozunk. *Biccent a férfi felé, majd ledobja szőrmekabátját a földre, és futás közben, egy szökkenés közepette gyönyörű farkasként távozik a Fellegvárból... Vadászni megy.*

*Szokásos székében ül a vezetőség asztalvégén, és a hozzá hű haláli csendben várja két testőre megjelenését. Azt rebesgetik, végre alkalma nyílhat egy kis szórakozásra. Megmozgatja hosszú, csontos ujjait, melyek nyomán apró fekete lángfoszlányok szabadulnak a levegőbe. Légzése egyenletes üteme kísértetiesen visszhangzik a kőfalak közt. Szemeit a lehetséges bejáratok közt járatja. Mint mindig, most is viseli maszkját, de alatta rezzenéstelen arcán egy sátáni mosoly bujkál.*

Vendég

*Jellegzetesen gyors, csilingelő zajok jelzik a nő érkeztét. Mint mindig, most sem ereszti bal kezéből hatalmas, kétkezes buzogányát, amellyel a halált szokta osztogatni. Arca merev, szemei kihaltak. Jobb kezében maroknyi haj, melynek másik oldalán egy áruló démon reszket. Bőre könnyedén csúszik a földön, nem fenyegeti az a veszély, hogy idő előtt megsérülne. A Nagyúrnak először ki kell őt faggatni. Csak úgy senki nem árulhatja el a Daemon Equitis Rendet és annak tejhatalmú démonkirályát. Vizue dühös. Életében ha négyszer dühítették fel eddig, pedig már túl van a háromszázadik éven. Fiatal harcosnak számít a Daemon Equitis Rendben. Fiatal, tehetséges gyilkológépnek. Futó pillantást vet társára, Asgargothra. Mindig megdöbben, amikor a tiszta vérű démonra néz. Ő maga csupán félvérek sorozatának tökéletlen keveréke, egy embertestű démon. A szarvak megbabonázzák. Gyermekkorában rendszeresen varázsolt magának, hogy legalább egy hajszálnyit hasonlítson sokadik üknagyapjára, Bael Z' Bubra az emberi világ egyik leghatalmasabb leigázójára. Mára leszokott erről. Kíméletlensége felülmúlta őséét, démonikus harci képességei légiókat igáznak le. Rámosolyog a démonra, majd csak amolyan megszokásból "véletlenül" megtapossa a renegát mocskos pofáját.
Beérkezve a nagyterembe azonnal szívébe teszi a kezét tisztelete jeléül. Nem nagy kunszt egy hozzá hasonló irtózatos erejű mágusnak benyúlni a bőre alá és megtapintani a saját szívét. Persze, ha kitépné, lehet, hogy fordulna a kocka. Egyenesen a Nagyúr szemébe néz.*
-Meghoztam!
*Mondja hihetetlen tömörséggel, majd ledobja a testet Montgomery elé, s a biztonság kedvéért a nyakára lép, hátha valami ostobaságot forgatna az idióta fejében.*

*Magas komor ábrázatú sötét démon követi Vizue-t. Szarvai hatalmasak és feketék. Hírhedt gyilkológép neve van. Csak úgy hívják a lények egymást között, hogy a Démon Agyara. Vezetője felé feltétel nélküli engedelmességgel tartozik. Nem ismer könyörületet sem fajtája sem senki ellen. Meglátva a Hatalmas Urat, meghajol előtte és üdvözli*
-Uram! Meghoztuk Önnek a fattyút!
*Majd hatalmas nagy kardját a démon nyakához szegezi, pont Vizue lába mellé. Ruháján látni még a vérnyomokat, amik az összetűzésből maradtak meg neki. Arcát sebhelyek torzítják el.Teste a sok harctól megedződött és tökéletes alkata van. Kockás és erős izomzata már csak abból meglátszik, hogy állandóan félmezteleül megy mindenhová. Egy bordó bőrnadrág van rajta és egy csuklya a fejére húzva. Karján különböző bőrkarszorítók vannak, amik nagy tüskés szegecsekkel vannak kiverve.*
-Mit tegyünk vele?