A Romos Boltívek Dombja

Tárgy: A Romos Boltívek Dombja Szer. Május 12, 2010 11:49 am

First topic message reminder :

A Vöröstölgyesben található ez a kis domb,melynek tetején sok sok romos boltív sorakozik,egyfajta szimmetrikus kör alakot alkotva.Még nem sikerült megoldani a rejtélyt,hogy ki,mikor,hogyan,és miért építette őket,s mire jók,de az biztos,hogy aki idetéved,mindig történik vele valami különös.Ezt a rejtélyt,majd valószínűleg a diákoknak kellesz egy napon megfejteniük.

Vendég

*A nagydarab fiú áll elé, az a sötét tekintetű. Most komolyan meg kell vívniuk? El sem bírja képzelni. Megint el fog bukni, mint eddig mindig. Ki fogják rúgni az akadémiáról. Remegő szájjal, becsukott szemmel emeli maga elé, és kinyögi az egyetlen varázslatot, amit sikerült megjegeznie első hallásra: a legelsőt.*
-Ignentis Speculas.
*Cincogja, és várja a halált.*

Tárgy: Re: A Romos Boltívek Dombja Kedd Feb. 01, 2011 8:37 pm

*Beluramor karba tett kézzel nézi a műsort, szája széle mintha megrándulna, de ez inkább undorodó fintor, mint büszke mosoly. Pedig büszke. Büszke minden egyes nefarius tanulóra, akik első kimondásra létrehozzák a legerősebb angyali hatalommágiákat. Sikeresek és nagyszerűek. Szinte elérzékenyül.
Gabriella és Cortez párosa igencsak furcsa helyzetbe kerül. Gabriella varázslata nyomán színarany láncok törnek elő a földből, s szabályosan a földre rántják, majd megbilincselik Cortezt. Kerül egy-egy bilincs minden végtagjára, egy a mellkasára, egy a nyakára s egy a szájára is, így nem tud további mágiát használni. Ha szabadulni próbál, égető fájdalom hasít tagjaiba, de ha mozdulatlan, semmit sem érez, csupán a belső tehetetlenséget. Gabriella viszont Cortez varázslata nyomán egy nagyon szűk, zölden vibráló gömbbe szorul. Semerre sem tud mozogni, és ha mágiát sütne el, az visszaüt rá. Patthelyzet alakul ki.
Aaron varázslata nyomán kezében materializálódik egy hosszú, színarany ostor, mely lecsap Monicra, ám a lány igencsak meglepi társát, s önmagát is. Hatalmas, zöldes vibrálású, színezüst lapú tükör jelenik meg előtte, ami visszaüti az ostor végét, s Aaront alaposan arcon csapja saját varázslata. Ekkor éri az igazi meglepődés. Keze, amivel a fegyvert fogta, s arca, amit megcsapott az ostor vörösen felhólyagzik, s égető, pokoli kínt érez. Szinte elviselhetetlen fájdalmat. Baeluramor felkapja a fejét.*
-Gonoszság.
*Sziszegi önmagának, s tudja, lesz még beszélgetése a sráccal.
Dana Abyssus Innumerabillus Scrobis-sa egyszerűen elnyeli Samara Odian Plagusát. Az őket nézők csupán annyit láthatnak, hogy Samara kezéből színarany háló röppen ki, de Dana előtt megjelenik egy zöld örvény, s magába nyeli azt. Samara felszisszen, ahogy felhólyagosodik bőre. Megint az átkozott mágia, mely lecsap minden gonoszra.
Elizabeth és Emett párosa a legfurcsább mind közül. Elizabeth kezéből csupán egy vaskos, öklöt mintázó színarany sugár csap ki. Emett ajkaiból felzeng a leghosszabb varázslat.*
-Namae Nomarien Alaee Intomiane.
*Jobb kezében lángoló pallos, baljában színarany pajzs jelenik meg, testére színarany páncélzat simul, homlokára aranyszín glória feszül föl. A varázslatot úgy szippantja be páncélzata, akár ha fuvallat csapta volna meg. Egész jelenléte olyanná válik, mintha egy kerub szállt volna le közéjük. Megfagy a levegő, s még a küzdők is megállnak, annyira fenséges, annyira... erőteljes. Mintha egy félisten állna előttük.
Majd minden varázslat egyszerre szűnik meg, s felcsendül Beluramor hangja. A diákok lassan oldódnak a révületből, amit átéltek.*
-Nagyszerűen dolgoztatok, fejenként 10 pont mindenkinek! Gratulálok, büszkévé tettetek. Jó éjszakát.
*A professzor sokáig marad ott, megvárja hátha van még kérdés, vagy kérés. Addig marad ott, amíg mindenki vissza nem megy a kastélyba.*

Vendég

*Cortez közelebb lép a professzornőhöz. És letekint a földre búskomoran.*
-Tanár nő kérem, hogy jöhetett az létre hogy én a földhöz bilincselődtem és egyben Gabriellát elérte a védőmágiám? Nem tudom felfogni...ennyire egyszerre mozoghattunk és járhatott az agyunk?
*A fiú szemében egy kevés értetlenség és bánat ül. Nagy fekete kerek szeméből még süt a düh is. De nem a társaira, hanem önmagára. Ki kell tartania ahhoz, hogy ő legyen a legjobban első évfolyamban, egyenlőre.*

Tárgy: Re: A Romos Boltívek Dombja Kedd Feb. 01, 2011 8:45 pm

*Gabriella igencsak meglepődik, amikor varázslata nyomán arany láncok fakadnak a földből, és körbetekerik a fiút, majd lerántják a földre. Azon viszont még inkább, hogy egy zöld burok zárja magába. Rácsap egyet a falára, de nem történik semmi. Megint rácsap, semmi. Mágiával inkább nem is próbálkozik, látva a többieket. Azonban azért is rossz ez a helyzet, mert szegény lány, a balesete óta igencsak klausztrofóbiás, és aki már átélte egyszer, az tudja, milyen borzasztó ez. Szinte kikelve magából csapkodja a burok falát, de az csak nem enged, csupán akkor amikor a tanerő beszünteti a varázslatot. A félelemtől könny szökik a szemébe, amit hamar letöröl, majd, felkapva a füzetét, egy biccentéssel letudva a köszönést, futólépésben távozik a helyszínről. Betett neki a bezártság.*

Vendég

*Alig hiszi el, amit lát. A varázslata megakasztotta valaki varázslatát, aki nyilvánvalóan erősebb nála. Megdörgöli a szemét, de tényleg így van! Beluramor még meg is dicséri őket! Végre tett valamit, amiért dicséretet érdemel! Ez jobb kedvre deríti. Hozzásimul Cortez hátához és hallgatja kettejük beszélgetését. Nagyon örül, hogy Cortez is sebesülés nélkül úszta meg. Kicsit aggódik Aaron miatt, de túl gyáva, hogy ezt meg is említse neki. Ujjait Cortez ujjaiba fűzi, úgy öleli Szerelmét.*

Tárgy: Re: A Romos Boltívek Dombja Kedd Feb. 01, 2011 8:58 pm

*Varázslatának hatására egy ostor jelenik meg a kezében. Átfut az agyán, hogy ennek vajon mi köze a "szent" szócskához? Ám nem tud tovább foglalkozni a kérdéssel, hiszen az ostor lesújt Monicra, azaz csak lesújtana, ám az egész visszafelé sül el a lány védekezésének eredményeképp, és csúnyán arcon csapja magát. Ám, ha ez még nem volna elég, vörösen felhólyagosodik ott, ahol az ostor érte, és egészen erős, kínzó fájdalmat kap cserébe. Felüvölt, kezét az arcára szorítja, így próbálja meg enyhíteni a fájdalmat, de nem sokat segít rajta a dolog. Hangosan káromkodik cifrákat, olyanokat, amiket nem hogy tanár előtt, de még maga előtt sem kellene, és hátrálni kezd, nekiütődve az egyik boltív megmaradt romjainak. Szépen lassan lecsúszik a földre, térdeit felhúzza, és a jobb oldalon, ahol a fájdalom érte, még egy könnycsepp is kicsordul a szeméből, de ez inkább csak a fizikai megterhelés miatt van. Egész arcát könyökének hajlatába temeti, és még vagy öt percig nem is mozdul. Hunyorogva néz fel végre, feláll a földről, és felkapja köpenyét. Haragos pillantást küld a nő felé, aki Cortezzel foglalkozik, és félhangosan sziszegi, bele a sötétbe:* - Büntetőmunka... rózsaszín álom tejszínhabbal... *Egyik keze még mindig a hólyagos arcán pihen, és gyors lépésekkel indul meg a lejtőn lefelé, egyenesen a Cseresznyefákhoz. Szereti azt a helyet, majd attól egy kicsit lenyugszik...*

Vendég

*A választás sikerességének örömmámora azonnal eltűnik, ahogy a földre szállt angyal testet ölt előtte. Fölborzolódott haja, fenséges pillantása, a páncélzatból áradó hihetetlen isteni hatalom. Leejti kezét, s szép lassan könnyek csordulnak le az arcán. Újra és újra fellángol benne a hihetetlenül erős csodálat és szerelem. Képtelen elfordítani fejét a gyönyörűséges jelenésről, még az után sem, hogy lefoszlott róla a mágia. Megbabonázva lép oda hozzá, s hirtelen, mindkettejük nagy megdöbbenésére átöleli. Nem érdekli mi lesz a következménye, egyszerűen minél közelebb akarja tudni magához ezt a tiszta, isteni teremtményt. Mélyen beszívja pulóvere, s haja illatát. Könnyei számolatlanul hullnak.*

Tárgy: Re: A Romos Boltívek Dombja Kedd Feb. 01, 2011 9:11 pm

*Örül a további érdeklődésnek. Cortez kérdésére megrándul arca. Kevésbé undorodó arckifejezést ölt föl, ami nála a mosolygásnak felel meg. Mutat neki valamit.*
-Jól figyeljen Lord Frost.
*Összeszorítja két markát, majd egyszerre nyitja ki őket. Jobb kezéből lángocska, bal kezéből vízcsóvácska csap fel. Két varázslatot hajtott végre egyszerre, nonverbálisan. Számára ez gyermekjáték.*
-A varázslatok legfőbb tulajdonsága, hogy egy pillanat törtrésze alatt létre lehet őket hozni. Egyszerre hajtották végre a varázslatokat, egyszerre léptek működésbe.
*Aaron üvöltése kétségeket ébreszt a szívében. Ha mérlegelnie kell, egyértelműen a szenvedő srácot választja.*
-Szépséges éjt!
*Veti oda a gyerekeknek, és Aaron után suhan. Lába alig érinti a földet.*

Vendég

*Felfogta mind azt, amit Beluramor mondott neki.*
-Gyere Kicsim, menjünk aludni elég késő van már és holnap hosszú napunk lesz.
*Cortez kézen fogja Monic-ot és elindulnak visszafelé a kastélyhoz.Hogy lássanak is valamit Cortez a levegőbe mondja, hogy:...
-Flamma! *Ekkor a kis lángocska bevilágítja legalább azt a kisebb részt, ahol ők vannak, így már biztosan nem tévednek el.*

Tárgy: Re: A Romos Boltívek Dombja Szer. Feb. 02, 2011 2:59 pm

//Órapótlás//

*Cudar egy idő van... és épp ilyenkor tart szakvezetője is órát. Samara hosszú fekete köpenyben lépked a Boltívek felé, arcát csípi a hideg szél. Mikor odaér már vannak egy páran, ám a tanerőt sehol sem látni. Biccent Elizabeth felé, majd csak unottan dől neki az egyik boltívnek, kesztyűs kezeit zsebébe süllyeszti.
Nem igazán törődik a körülötte lévőkkel, inkább saját gondolataiba temetkezik. Egyetlen dolog amire felkapja a fejét szakvezetője hirtelen megjelenésén kívül, az szaktársa gúnyos szavai, melyet Monic felé címez. Csak elhúzza a száját... Valahol egyetért Elizabethhel, de igazából neki nem is azzal van gondja, hogy a lány elbukott a pensumon. -Ha Beluramor nem segít neki, hiába minden ereje meg bátorsága, talán ő is elbukik. Sőt, ott hal meg... Mondjuk ezt a világ összes kincséért sem vallaná be. Szörnyen érzékenyen érintik a családjával kapcsolatos dolgok. - Hanem ez a paranoia... az idegeire megy. De mindegy is, nem foglalkozik az ilyen szerencsétlenekkel, ehelyett figyelmét inkább a nőre szegezi. Jön a lehordás a többiek számára, hogy miért lógtak, stb - ez teljesen hidegen hagyja- majd ugye a mai óra anyaga. Mikor meghallja, hogy miről lesz szó szája széle megrándul, keze szinte ismét belehasít a fájdalom, már csak a gondolatra is. Mindenesetre kerüli szakvezetője pillantását. Magában küszködve hallgatja végig szaktársai válaszát. Már csak ő nem választott... Összeszorított ajkakkal tűri a várakozó tekinteteket, melyek egytől-egyig rászegeződnek.*
- Támadás. *Mondja ki végül halkan, és már előre tudja, hogy mi lesz ennek a következménye. Ellöki magát a boltívtől, majd lassan, komótos léptekkel odaáll jelenlegi ellenfele elé. Ugye már csak Emettet vagy Danárt választhatja. És rettentő kedves módon, úgy gondolván, hogy a fiút meghagyja a szőke vélának Danára esik a választása.
Zsebéből kiemeli kezeit, és óvatosan lehúzza róla a fekete selyemkesztyűt, ezzel mások előtt is feltárva csúnya sebesüléseit. Hm... választhatta volna a védekezést is, akkor valószínűleg nem kellene újból elviselnie a fájdalmat. De nem... nem lesz olyan gyáva!
Támadó állásba áll, arcizmai megfeszülnek, és magában próbálva előre felkészülni a kínzó érzésre kimondja a választott igét. *
- Odian Plagus! *Amint e két szó elhagyja sápadt ajkait, arcizmai fájdalmasan rándulnak össze, és hiába minden ereje meg önuralma újból felszisszen. No, de még mindig jobb, mint amit Aaron produkál. Talán itt látszik meg, hogy Samara már tisztában volt az ezzel járó érzéssel. Mindenesetre kezéből színarany háló röppen ki, amit viszont elnyel a lány varázslata. Úgy tűnik mindenki végzet... Kesztyűjét visszahúzza kezeire, rohadt szar érzés, amint az anyag hozzádörzsölődik szétégetett kezéhez. Hideg szemeit végighordozza a társaságon. Tudni akarja, hogy ki az, akiben az átlagosnál több gonoszság lakozik. Tekintete pedig megakad a földön kínlódó Aaronon... Tűnődve nézi annak sebesüléseit, miközben szája szélé mintha felfelé hajlana. Kitudja mi járhat most a félvámpír fejében... Mindenesetre szaktársa nevét jól megjegyzi.*
- További árnyas estét! *Búcsúzik, szavait mintha szakvezetőjének címezné. Kezd "kibékülni" a nő jelenlétével. Pedig mikor megtudta a hírt, hogy Airie elment.... *

//ezt egyszerűen imádtam *____* sajnálom, hogy nem lehettem itt, így visszaolvasva nagyon tetszik. köszi! Smile

//