Fűztekergő patak

Tárgy: Fűztekergő patak Szer. Május 12, 2010 11:46 am

Ez a patak végig siklik az iskola egész birtokán,s a Szelkik Tavába torkollik.A tanulók kedvtelve sétálgatnak a fűzfákkal tarkított partján,ahol néha találhatunk elvétve egy egy padot.Három híd ível át itt ott a patak felett.
Egy régi,kopott fahíd,ahol inkább a kereskedők járnak kelnek egyik síkról a másikra hatalmas szekerekkel,lovakkal,mindenféle árúval.Egy szépen ívelő faragott díszkőhíd,mely keskeny,s csak arra jó,hogy az ember átsétálgasson rajta,s egy faragott fenyőhíd,amely szintén alkalmas bármilyen fajta átkelésre.

Vendég

*Dalolva sétálok előre amerre a lábam visz. Kedvem meglepetten jó, épp olyan mint otthon szokott lenni. Meg amikor a természetben járok. Árnyalt hajam végére egy pillangó tanyázik én hangosan felkuncogok majd ismét útjára engedem. Kissé hóbortosnak nézhetek ki mások szemében. De önbizalmam temérdek. Tarka mintázatú ruhácskát öltöttem ma magamra. Mondhatni kék alapon mindenféle virágminta. A hajamat egyenesen csak kiengedtem, had simítsa szél, had lóbálja minden felé. Noha azért csuklómon pihen egy vörös selyem szalag ha megunnám. Szakomhoz nem illő személyem mellett talán az- az aprócska fémkarika rílik ki ajkamon. Sebaj én már hozzá szoktam, néha néha képs vagyok evés közbe ráharapni de ez mellékes. Szépen sétálgatok az Electus birtokán amerre a lában visz. Arra kapom fel a fejem, hogy valami igazán különleges helyre keveredtem. Igazából nem annyira különleges, de az én szememben az. Ide oda tekergő patak. Ki érti ez? Furcsán húzom fel egyik szemöldököm és tátva marad a szám.*
- Ez király!
*Mosolyogva leveszem a pipellőmet és kit érdekel hogy akár sáros is lehet a rucim, belemegyek a patakba. A friss még kissé hűs víz lágyan érinti bőrömet. kellemeset sóhajtok fel és a halakat kezdem el kergetni a vízben. Nem igazán nagy itt a víz, de jobb ha vigyázok. A magam karcsú termet , 150 cm-immel hamar elsüllyedhetek. Ez a fél- törpök átka...*

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szomb. Aug. 14, 2010 12:34 pm

*Nem bír meglenni a szobájában, unalmasnak találja, hogy csak üldögél, és bámul ki a fejéből, mert jelenleg most azt csinálja. Néha feláll az ágyból, és megy egy kört, de semmi értelme. Így inkább fogja magát, és elindul világot látni, elvégre még fogalma sincs, hogy mi merre van a térképek meg direkt szórakoznak vele. Ettől dühöngve sétálgat a birtokon, és nem is figyeli, hogy merre megy. Ilyenkor szokott az lenni, hogy eltéved, de akkor legalább egy jó helyen lyukad ki, mint a cseresznyefák kertje. Ahogy erre visszagondol elszáll a mérge, és egy apró mosoly ül ki az arcára. Most talán egy pillanatra a saját érzései jelennek meg az arcán. Ahogy egyre beljebb sétál a fákat kezdi el pásztázni a tekintetével. Amint lenéz egy patak tekereg össze-vissza, mintha csak egy kígyót látna. Egyből lemosódik minden érzelem róla, ahogy meglát egy ismeretlen lányt.*
~Csak lányok járnak ide?~ *Vonja fel a szemöldökét a gondolatára, majd tovább sétál. Figyeli minden egyes mozdulatát, és már kinyilvánítaná, hogy bolond, aki a halakkal szórakozik, mikor tágra nyílnak a szemei.*
~Én vagyok ilyen magas?~ *Dönti oldalra a fejét, és közben végig méri a másikat. Reméli, hogy nem pont most fogja észre venni, mert akkor kicsit nehezen tudná kimagyarázni. Mondjuk nála nem számít, amilyen bunkó tud lenni néha, de azért nem akar így az első napokban ellenségeket szerezni. Majd talán kissé később, de akkor viszont nagyon vissza kell fognia magát, hogy ne szólja el magát semmilyen téren. Így nyelvébe harapva megy közelebb a diákhoz, és mikor odaért akkor szólal meg.*
- Szia. Jessie Warner vagyok. *Mivel tuti, hogy még nem látta ezért bemutatkozik. Elég érdekes lenne, hogyha ismerné mikor csak egy lánnyal találkozott, amióta itt van. Épp ebből adódóan nem is tudja, hogy miért gondolta, hogy itt csak lányok vannak, mert eleve rossz a felfogás. Ezek a gondolatok keringenek most a fejében, és próbálja őket kiűzni azzal, hogy egy kérdést tesz fel.*
- Mit csinálsz? *Az egyik szemöldöke a magasba szökik, majd úgy tekint a vízbe, és a lányra. Már rájött, hogy pancsol, vagy valami hasonló, de hogy konkrétan mit keres a vízben azt nem tudja. Épp ezért az arcán is megjelenik az érdeklődés jele, ahogy a választ várja. Kicsit közelebb lép, majd leül törökülésbe. Kezeit a térdeire helyezi, és úgy vár, hogy legyen valami.*

Vendég

* A nap szorványosan karolva a patak vízét. Éppúgy üt át a fák takarásávan mint felhőzuhatagon a szivárvány. Persze a jelenség teljesen más, ettől függetlenül csoda szép. Olyan csend van itt, hogy a madarak csiripelése más apró különleges állatok hangja tisztán hallható. Ez csak még jobb érzéssel tölt el engem. Már- már teljesen felszabadultnak érzem magam. Haladok beljebb a vízbe egészen derékig, tovább nem is mernék menni úgy hogy nem ismerem ezt a helyet. Egy igen érdekes színes halat pillantok meg a víz tükrében. Olyan szép, hogy ezt kár is lenne elkergetni, ezért hagyom is. kezemet viszont nagy óvatosággal bele csúsztatom a vízbe. Először arébb úszkál a halacska, majd egészen egy pillanat erejéig hagyja, hogy hozzá simítsam ujjam az uszonyához. Furcsa érzés, kiráz tőle a hideg. Moccanok egyet és az "árva" színes tovább slisszol. Kénytelen vagyok egy grimaszt engedni arcomra. Hogy lehetek ekkora peches? pedig centikre volt, hogy megfogjam..*
- ej...
*Kicsit kijjebb megyek a vízből. Néhány halrajt pillantok meg. Felhúzom mindkét szemöldökömet. Lelapulok, mintha ez annyira számítana majd egy pillanatban rávetem magam a "csordára". Ennek hátrányát meg is érzem rögvest. Szerencsésen csurom víz lettem, annyira bele feletkeztem egy magam játékába. Felállok és csavargatni kezdem a hajacskámból a vízet. Ehhez a folyamathoz viszont megfordulok.
Egy fiatal de magasnak látszó fiút pillantok meg. Tátva marad a szám. Jó pár centivel magasabb, ez eddig nem is baj. ha úgy vesszük fél törphöz képest még magasnak is számítok, de hogy egyből bemutatkozik? Ez nekem magas.
Elmosolyodom, látva érdeklődés jelét a szemében. Igaz szólalni nem tudok pár percig, csak buzgón követi tekintetem a mozdulatait, bolodnak azért még sem látszom. Sóhajtok egyet, a mosolyt meg le nem csalom arcomról.*
- Szia! A nevem Jacqueline Mortimer...
*Szavaim hangsúlya hóbortosan játszadozik a pajkos hangsúlyokkal. Kicsit gyermekien magas a hangom, de szerintem fiatal vagyok én még. Csak nem aggatják emiatt rám a pisis gúnybecenevet. Ha meg igen, akkor ellátom a bajukat. Feltekintek az égre, pár nagyobb madarat követve.*
- hé te látod azokat ott fent? mik azok nem tudod?
*Inkább úgy döntök jobban járok ha Jessiere helyezem a tekintetem. Kimászok a vízből és egy alap bűbájjal megszárítom magam. Így azért mindjárt más.*
- Hogy hívják ezt az ülést ahogy te ülsz? vagy hogy kell így ülni?
*Tekintetem érdeklődő, de a kérdésem? felettébb szokatlan. Nem sok olyan emberszabású lény létezik aki nem ismeri a török ülést. Talán nem számítok azért annyira naívnak...*

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szomb. Aug. 14, 2010 1:13 pm

*Hallja a madár csicsergést, de nagyon nem foglalkozik vele, hiszen nem madár kutató. Valahogy nem is tudná nekik a neveiket, számára mindegyik ugyanaz, de tudja, hogyha ezt valakinek elmondja akkor dühös lesz rá, bár ez a legkevesebb, ami érdekli. A patakban viszont egy játszó lányt pillant meg, de nem akarja megzavarni, és épp ezért csak odaoson, majd így figyeli a másikat. Elég érdekes, ahogy medvét próbál játszani, hogy puszta kézzel elfogjon egy-egy halat. Megrázza a fejét, mert azért ez mégsem túl szokványos, és ehelyett leül törökülésbe. Még mindig nem veszik észre, de amint egy jó kis hasas bemutatnak, a szemöldökei felszaladnak a homlokára, és meglepetten néz. Pislog párat, hogy ez most komoly, de inkább úgy dönt, mégis csak megzavarja ezt a kis játékot. Bár nem kell túl sokat várnia, hiszen amint csavarják ki a hajukból a vizet, egyből felfedezik. Most már tudja a nevét is, már csak azt nem hogy alapból alacsony növésű, vagy még nem ivott elég tejet, hogy megnőjön. Mindenesetre, most nem teszi fel ezt a kérdést, csak tekintetével követi a másikét, ahol egy csapat madár repül el a fejük fölött. Kezeivel hátratámaszkodva kémleli az eget, és az állatokat. A kérdésre megrántja a vállát, különösebben a madarakat nem szokta megkülönböztetni, mert nem igazán érdekli őt.*
- Nem tudom. *Csak ennyit szól, és reméli, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy ne kérdezzék a madarakat illetően. Majd letekint ismét Jacra, és úgy követi minden mozdulatát, ami úgy tűnik, hogy a vízből kijövetel lesz. Nagyon nem tud mit kezdeni, végig nézi, ahogy megszárítják magukat közben feltesz egy kérdést, de úgy tűnik, hogy arra nem kap választ. Képzeletben megrántja a vállát, akkor nem is kell neki, hogy megválaszolják a kérdését. Egy kicsit sértődött, de ezt nem mutatja kívülről. Inkább újra meglepődik a kérdésen, és a szemei is kikerekednek.*
~Most szórakozik velem?~ *Nem tudja eldönteni, hogy ez a kérdés most komoly volt, vagy nem. Mindenesetre előre dől, hogy a könyökeit a térdeire helyezze, és a fejét a kezeibe rakja. Felvonja az egyik szemöldökét, és azon gondolkozik, hogy hogyan mondja el. Végül is nem egy nagy találmány, de ha ez érdekli a lányt, akkor nem tud mit tenni, azért elküldeni mégsem fogja, csak ha kiderül, hogy ezt tényleg viccből kérdezte. Most úgy néz ki, hogy teljesen komoly ez a kérdés, így sóhajt egyet, és belekezd a magyarázkodásba.*
- Hát, keresztbe rakod a lábaidat. Így. *Egyenesedik ki, hogy lássa Jac az ülést, bár nem biztos, hogy egyből megfogja tudni csinálni, de mást nem tud vele kezdeni. Azért mégse járja, hogy igazítgatni fogja a lábait, hogy jól csinálja-e vagy sem. Az ülés típus nevére tett kérdésre unottabban válaszol.*
- Törökülés. *Egy szót mond, és tudja, hogy visszakérdeznek, így mielőtt ez megtörténne, gyorsan folytatja, de immáron normális, beszélgetős hangban.*
- Ne kérdezd meg, hogy miért így hívják, mert nem tudom. *Csak ennyit fűz még hozzá, mert tényleg fogalma sincs, hogy miért hívják így, talán azért mert a törökök találták ki, de ezt viszont a nevéből le lehet szűrni. Mindenesetre utálta mindig is a törit, így nem kezdi el visszamenőleg mesélni a törökökről szóló érdekességeket. Ha van könyvtár, akkor nyilván ott megtudja nézni, természetesen ha mugli történelemről is akad egy-két könyv.*
- Szereted a halakat? Vagy mit csináltál az előbb? *Tesz fel egy hasonló kérdést, amire az előbb nem kapott választ, majd hozzácsatol egy mondatot.*
- Tudod, ha fogni szeretnél ilyen állatot, ajánlani tudom a horgászbotot. *Persze nincs kizárva, hogy erre is rákérdeznek, hogy az mi, de ezt könnyebben eltudja mondani, mint az ülésről szóló történetet. Mindenesetre reméli, hogy nem kérdeznek rá, mert azért ez egy alap dolog, bár ki tudja, nem biztos, hogy mindenki használt már pecabotot. Visszahelyezi a karjait, az előbbi ülésbe, hogy a fejét rá tudja helyezni megint a kezeire. Ha még áll a lány akkor így tekint fel rá, ha már leült, akkor felé fordítja a fejét.*

Vendég

* Még nem túl bő mondatokkal úgy mond elvagyok árasztva addig alaposabban megnézem magamnak ezt az illetőt. A szemeibe nincs is semmi furcsa, sem az öltözetében. De a szőke haja? úgy ered az égnek mint akit agyon ütött egy villám. Felnevetek az elhatározásomra. Furcsa pillatásokat már kaptam a fiútól, de szerintem ezután megint csak kapni fogom. Igazából nem is értem miért ilyen mogorva, már pedig szerintem mogorvaság átlagon aluliként kommunikálni. Amint elhallgatok, inkább neki kezdek ennek a törökülésnek.*
- érdekes neve van... törökülés.. törökök biztos vicces alakok lehettek!
*Egy mosollyal az arcomon neki állok ennek a híres neves ülésmodornak. Eleinte még csak- csak jól teszem a lábam de a végére nem találom a helyes technikát. Ezért rátekintek megint Jessie lábaira. próbálom leutánozni. Teszem így, teszem úgy a lábaim. Majd 10 percet elszórakozok vele, mire sikerül helyesen törökösen ülni. Nos, egyből megállapítom, hogy ez roppant kényelmetlen ilyen rövid piszkafa lábakkal mint amilyennel én meg vagyok áldva.*
- Ez roppant egy kellemetlen ülésmód..de gondolom nektek embereknek közkedvelt szieszta idején...
*Nyomatékosítva biccentek egyet majd inkább félig behajlított lábaimat magam elé teszem. Így tökéletesen, kényelmesen igényeimhez mérten helyezkedek el a fűben egy fának dőlve.*
- Igazából csak dalolgattam, majd a lábaim idehoztak..unatkoztam kellett valami kaland... és te?
*Kezemet magam mellett kicsit lóbálgatni kezdem. kinéztem magamnak egy fűszálat egy fűcsomón. De az istenért sem tudom elérni, ezért viszont kénytelen vagyok megküzdeni. megmoccanni viszont nem akarok. Szeretek ilyen apróságokkal elbíbelődni. Szóval lóbálom, de a végére megszerzem.*
- Nini csak meg vagy, te kis rakoncátlan!
*Csillogó szemekkel magam elé suttogom. S a szép zöld fűszálat a szám szélébe veszem. Lehunyom szemeim és hagyom had vegyen körös körül a természet.*
- Tudod nem vagy valami bőbeszédű... de nem zavar. Biztos azért van ez, mert szokatlannak látszok a szemeidben. Nem is értem, itt olyan ritkaság lenne az ember/törpe ivadéka?
*Valóban nem zavar a fiú viselkedése. Igazából mindenkinek meg van a saját maga jelleme, én is csak önmagamat próbálom adni mindenki előtt. kinyitom ismét szememet és hirtelen fölhuppanok. Kb. két méterre tőlünk két falécet pillantok meg. Félmosolyra ívelődik a szám.*
- Régen nem volt pecabot, ezért ilyen faizével halásztak. Benne lennél egy ilyenbe?
*Fordulok felé buzgón. Közben pedig kezemet nyújtom, hogy ha esetleg fel áll és velem jön könnyebb legyen a mozdulat. Bár ő ember és biztos hogy jobb fizikumú mint én. Viszont a gesztus az ami számít.*
- Vagy hogy szereted a halat? már ha szereted...
*Hirtelen annyi, meg annyi kérdés jutott megint az eszembe, hogy azt hiszem nincs megállás. Amég ő válaszol addig én el is indulok azért a két falécért. Mikor oda érek, elkezdem kirángatni őket. Eléggé nehéz kihúzni őket de attól még erőlködöm.*
-Na gyere már ki te!
*kezdek el mérgelődni. Végül pedig feladom belerugok mindkettőbe. Csodák csodájára mint kettő kidől a fűre. Elharapom a szám szélét és fel emelem az egyik lécet. Az egyik kisebb, tökéletes is. Én egyébként is kisebb termet vagyok az lesz az enyim. Egy bicskát húzok elő ruhácskám zsebéből és hegyesre faragom mindkettő végét. Ez nem vesz nagy időt igénybe, mire elkészülök addigra talán csak eldönti Jessie hogy mit akar, persze örülnék ha ilyen játékba benne lenne.*
- Tényleg te melyik szakra jársz? és ti nektek mi a szakterületetek? hova valósi vagy? hogy hogy az electusra jöttél?
*A sok kérdés gyanánt őszintén remélem, hogy megered a nyelve. magammal beszélgetni igen csak kínos lenne...*

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szomb. Aug. 14, 2010 2:26 pm

*Még nincs meg a kellő téma, és amihez nem tud hozzá szólni inkább nem mond semmit, mert tudatlannak se szeretne látszódni. A madarak meg amúgy se a szíve csücskei, de ezt most nem fogja ragozni. A nevetésre felvonja a szemöldökét, és akaratlanul is kérdőn tekint a másikra. Elsőnek lepillant, és végig nézi magát, mert lehet, hogy leette magát ebéd közben. Amint megbizonyosodik, hogy ez nem történt meg barna szemeit, ismét a lányra emeli.*
- Mi olyan vicces? *Szeretne ő is nevetni, de ha rajta nevetnek, akkor igen csak bosszús lesz, és akkor talán itt is hagyja Jacot. Nem bírja, hogyha kinevetik azért, mert olyan, amilyen. Bár neki is lehetne nevethetnékje, ahogy végig pillant a másikon, de kellő tiszteletből inkább ehhez nem fűz semmit. Amint abbahagyja a nevetést, addigra talán okosabb lesz ezt illetően. Addig is a törökülés nagy mesterével áll szemben a lány. Először az elmondás alapján, csak szenved, de igazából egész viccesnek találja, hogy nem bír törökülésben ülni. Na, igen nem mehet mindenkinek olyan jól.*
- Turbánnal a fejükön, eléggé azok. Főleg azzal a vicces kis cipővel, vagy mi az, amit hordanak. *Megrázza a fejét, és bizony eltart egy ideig, mire a lány törökülésbe szenvedi magát. A megjegyzésre felvonja a szemöldökét, tudta, hogy nem emberi lény, hogyha valaki ilyen kicsit. Talán kis növésű, de erről a gondolatról lemond, mivel embereknek hívja.*
~Még mindig fura egy lány.~ *Jobbat nem tud gondolni, mert ezek a kijelentések... Hát nagyon nem tetszik neki, de viszont a megjegyzést sem hagyja kérdés nélkül.*
- Miért te mi vagy, ha nem emberféle? *Érdeklődve húzza fel az egyik szemöldökét, mert jelen pillanatban el sem tudja dönteni, hogy mégis mi lehet a másik. De reméli, hogy hamar választ kap erre. A gondolatai csak úgy cikáznak a fejében, és legszívesebben mindent megosztana valamivel, mondjuk egy naplóval, de mivel nem az a napló írós típus, ezért alig láthatóan megrázza a fejét, hogy kiverje ezeket a gondolatokat a fejéből. Lehunyja a szemét, és élvezi a természetet, bár jobban örülne, hogyha éjszaka is kint lehetne maradni. Akkor biztos, hogy felverni egy sátrat itt kint. Erre a gondolatra, egy apró mosoly bujkál az ajkai szegletében, és most nem törődik azzal, hogy bajon meglátták-e vagy sem. Akkor nyitja ki újra a szemeit, mikor a kérdésére most már válaszolnak.*
- Én is így vagyok vele, hogy amióta itt vagyok unatkozok. Bár lehet le kéne ülni egy kicsit átnézni a tananyagot, de ahhoz meg lusta vagyok. *Mondja egészen vidáman, bár nem megszokott ez tőle. A végén még jó fiúvá válik... Erre a gondolatra kikerekednek a szemei, és elnéz másik irányba, nehogy meglássák, hogy mégis miken gondolkozik, bár ez nem olyan dolog, ami nagyon nem ide illő lenne. A kérdésre megvonja a vállát, és visszatekint a másik szemeibe.*
- Az unatkozás, és a jó levegő kicsábított. Túl nagy ez a birtok, nehéz lesz mindent megtalálni, főleg, hogyha elkezdődik a tanítás. Akkor még a tantermeket is keresgélhetem. *Húzza el a száját, nem nagyon bírja azt, hogyha nem tudja, hogy merre is kéne menni, vagy valami. De ha már itt van Ja, akkor biztos már tud mindent, így megkockáztatja ezt a tényt.*
- Régóta vagy itt? Mert ha igen, akkor segíthetnél nekem, hogy mi merre van. *Kéri meg a másikat a kedvességtől csengő hangján, bár ez nem a belső tulajdonsága, amolyan felszínes, de reméli, hogy a másik nem jön rá erre. Bár semmi külsőt nem csinál, hogy ez kiderüljön, de ha nem ember, akkor valószínűleg olyan természetfeletti képességei vannak, hogy tud az ember gondolataiban olvasni. Ezt sem szeretné tudni, így inkább képzeletben megrázza a fejét, hogy még véletlenül se tűnjön fel a másiknak. Amíg ezekkel a gondolatokkal szórakozik az hozz vissza, hogy Jac egy fűszállal szórakozik, hogy megvan. Értetlen fejet vág, mert valahogy nem érti, hogy miért nem állt fel, és ment oda. Fura egy lány, és ezt nem fogja másképp gondolni. Elnézi, ahogy a szájába veszi a fűszálat, és egy fintort vág.*
- És mi van, ha azon a fűszálon mikroszkópnyi bogarak vannak? Vagy esetleg élősködök? *Az undor még mindig ott van az arcán, nem bírja valahogy, hogyha nem gondolkoznak mielőtt cselekednének, az meg biztos, hogy a fűszálon egy csomó szemmel nem látható kis állatka van. Most meg a lány szájába... Nem akarja látni, így újra eltekint a patak felé. A csöndet megtörő hangra fordítja vissza a tekintetét, és igen csak értelmetlenül néz a feltevésre.*
- Hát egy kicsit tényleg fura, hogy te más vagy, mint én, de szerintem hamar megszokom. Amúgy szerintem csak az én szememben ritkaság egy olyan faj, mint te. *Vakarja meg a tarkóját zavarában, mert nem tudja, hogy most mennyire is bántotta meg a lányt. De ahogy elnézi elég vidám ahhoz, hogy ezt sértésnek vegye. Ahogy belegondol, nem is szűkszavú, csak most valahogy a természet elviszi messzire. De valahogy nem tudja magát jobban beleélni ebbe, mert mindig megtörik a csendet, amit nem is zavar, mert most tényleg nincs semmi olyan, amit tudna kérdezni vagy mondani. Inkább visszatért a patakban lévő halakra, és egy segítő tanácsot adott a lánynak. Amint felpattannak, és felé nyújtják a kezüket, egy pillanatra elgondolkozik. Olyan mintha a húga segítene neki a felállásban, de mivel nem akarja megbántani a másikat, így megfogja, de nem nehezedik rá, hanem egyből feláll. Elengedi a másik kezét, és követi, hogy merre megy. Ő is megpillantja a két falécet, de sehogy sem fér össze a fejében, hogy mit akar vele. De ezt hamar megtudja, mivel tájékoztatják. Semmi érzelem nem ül ki most az arcára, csak figyel.*
- Ez teljesen olyan, mint az ősembereknél. Ők vadásztak ilyenekkel, de leginkább valami erdei állatra, mintsem halra. Bár a történelemben vannak olyanok, akik ezekkel halásztak, de ez sokkal nehezebb művelet, mintha ülnél a parton, és arra várnál, hogy az úszó jelezzen. *Túlságosan is belemélyed az elmélkedésbe, mert amúgy nem szereti a törit, de ez mégis csak érdekli, az őskor, hogy mit hogyan találtak fel. Épp ahogy beszél róla el is képzeli, ahogy otthon ül a parton, szalma kalap a fején, és egy szalmaszál lóg ki a szájából. Ez alapból nem is lenne ő, mert nem szeret sapkát hordani, azért is mert a haját általában zselézi, a szájába meg nem venne semmit. Ez miatt nem igazán veszi észre, hogy mennyit szenved Jac, csak a gondolataiba mélyedt, talán túlságosan is. Kívülről, valami alvajárót lehetne felismerni. Miközben elkészült a két fa szerű "horgászbot", a kezébe veszi, és próbál visszatérni a jelenbe. Talán az is segít, hogy egyszerre ennyi kérdést szegeznek felé.*
- Venatoris, azt hiszem. Bár ezeket nagyon nem tudom megjegyezni, így lehet, hogy rosszat mondtam. *Az ég felé néz, hogy biztos jó-e amit mondott, de ha nem akkor talán úgyis kijavítják, így nem foglalkozik ezzel. A következő kérdésre kikerekednek a szemei.*
- A micsodánk? *Értetlenül tekint a másik szemeibe, mert fogalma sincs, hogy most ezt mire kérdezte. Az lehet, hogy itt van kb. három napja, de nem nézett utána még semminek, először úgy van vele, hogy felfedez mindent, de lehet, hogy ha visszamegy akkor egy kicsit átolvas mindent, hogy legközelebb ne találja magát szembe ilyen kérdéssel. A többire viszont tud válaszolni, és ezt egy apró mosollyal is nyugtázza.*
- Nevadaból jöttem. Nagyon szép hely, legalábbis én nagyon szeretem. Voltál már ott? *Kíváncsian tekint a lányra, hogy mit is válaszol. Viszont az utolsó kérdésre nem is tudja, hogy az igazat mondja vagy ne, így úgy dönt, hogy az előbbit választja.*
- Apám elküldött otthonról, mert sok fura dolog történt velem. Ilyen mágikus dolog, és nem igazán szívlelte ezt, így anyám keresett nekem egy iskolát. Igazából nem is tudom, hogy miért idejöttem. Talán kiválasztottak, és úgy gondolták jobb helyem van itt. *Ismét csak a vállát tudja rántani rá, mert erről fogalma sincs, hogy hogyan is működik. Igazából a szülei múltját sem tudja, pedig biztos, hogy van benne valami érdekes.*
- És te honnan jöttél? *Egyelőre csak egy kérdést tesz fel, majd mikor megkapja a választ, akkor teszi fel a másodikat is.*
- Mit szoktál a szabadidődben csinálni? *Ez érdekli mondjuk, mert ha valaki a halakkal jól el van, akkor biztos, hogy izgalmasabb dolgai is vannak, és talán azt ő is ki tudja próbálni.*

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szer. Dec. 01, 2010 4:20 pm

*Kate érkezik a patakhoz, csizmája alatt ropog a megfagyott fű. Hát igen, napról napra egyre hidegebb van, és ő lassan már azt se tudja, hogy mit vegyen magára, annak érdekében, hogy ne fagyjon szét. Legszívesebben ki sem mozdulna az iskolából, de hát mindenkinek kell egy kis friss levegő. Mindenesetre ma ismét a szürke télikabátja van rajta, kopott farmerrel és térdig érő barna csizmával. Nyaka körül szintén barna, vastag sál tekereg, és most kivételesen a sapkáról sem felejtkezett el. Lassú, könnyed léptekkel sétál oda a faragott fenyőhídhoz, majd csak óvatosan fellép rá, próbál nem elcsúszni a jeges fán. Zsebre dugott kézzel nézi, amint a víz folydogál alatta, miközben fejébe egyre több gondolat cikázik. Ma már december 1. és neki még mindig nem sikerült összeszednie a társaságot. Nathen sem válaszolt a levelére. ~Nem fog ez tetszeni Saron professzornak.~ *Idegeskedik magában, de hogy őszinte legyen, ebben a pillanatban inkább az foglalkoztatja, hogy a fiú vajon miért nem ír neki...*

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szer. Dec. 01, 2010 4:33 pm

Anita fekete csuklyás hosszú kabátját viselte, majd megfagyott. Reggel elhagyta az amulettjét, ami védi tőle a többieket, igencsak megvolt rémülve. Ráadásul sötétben keresgéli! Nem vagyok normális gondolta, miközben átfésülte a folyó melletti terültet is. Annyira az orra elé koncentrál, hogy amikor felér a hídra megcsúszik, és nagy csodálkozására egy vörös hajú lányt is magával ránt, esés közben kapaszkodott bele. Abban a tizedmásodpercben ahogy hozzáért, megtudta, hogy a lányt Kate Wilson-nak hívják, 16 éves, szintén Venatoris szakos, és 1994. Mar. 13-án született. Hát igen. A démoni erő átka/előnye.

//Bocsi kicsit elbambultam:)//

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szer. Dec. 01, 2010 4:44 pm

*Elbambulva mered maga elé, mikor valahonnan mellőle furcsa hangot hall. Felkapja a fejét, és hátrálna két lépést, ám már késő, hisz egy kéz megragadja és ő hatalmasat puffanva a hideg fán ülve találja magát. Egy ismeretlen lánnyal maga mellet. Hátsófelét fájlalva támaszkodik fel, és arcán megjelenik egy fájdalmas fintor.*
- Auu... máskor ha lehet, kicsit óvatosabban. *Mondja, majd csak lenéz a másikra. Nos, Kate nem túl haragtartó, főleg nem ilyenek miatt, így hát egy halvány mosoly suhan át arcán és kezét nyújtja a lánynak.*
- Na gyere. *Mondja és ha az "elkövető" elfogadja a segítséget felhúzza a földről. Amint keze hozzáér a másikhoz, némi furcsa, idegen erőt érzékel. Nem kell sokat gondolkoznia, már tudja is, hogy nem egyszerű emberrel áll szemben, hisz azért még is csak aranyvérű, ennyit ő is érzékel.*
- Anita Cawthorn... *Ejti ki lassan a lány nevét és jól megnézi magának. Szóval ő volna. Mivel a vöröske prefektus, tisztában van az új diákok nevével és kilétével. Az electusban pedig egyenlőre nem sok félvér tartózkodik. *

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szer. Dec. 01, 2010 4:49 pm

Anita elfogadja a felé nyújtott kezet. Feláll, majd megdörzsöli bevert fejét.
- Honnan tudod hogy hívnak? - kérdi a lányt.
Tök fura. Általában ő tud mindent a másikról, nem fordítva. Vagy ilyen gyorsan híre ment volna képességeinek?
Hirtelen eszébe jutott az amulettje.
- Bocsi. Nem vettelek észre, nem láttál véletlenül valahol egy nyakláncot, háromszögforma medállal? - kérdez ismét.

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szer. Dec. 01, 2010 5:03 pm

Bocsi, de azt kell írnom FAGY, mert tesóm kiutáltatott apámmal a gép elől, fojtathatjuk hétvégén?

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szer. Dec. 01, 2010 5:06 pm

*Azért azt nem mondhatni, hogy a vörös hajú lány mindent tud a másikról. Erről szó sincs. Csak annyit észlel, hogy nem teljesen ember, mely arra enged következtetni, hogy félvér. Azon belül meg elég sok minden lehet. A neve pedig...*
- Én vagyok a szakod prefektusa, mindig tájékoztatva vagyok, ha új diák érkezik. De amúgy csak tipp volt. *Mosolyog a másikra és csak leporolja magát. A feneke még sajog, de hát most ez a legkevesebb. Mikor Anita egy kérdéssel fordul felé csak homlokát ráncolva mered rá.*
- Nyakláncot, háromszögforma medállal? *Kérdez vissza, ám választ nem várva rögtön folytatja is.* - Sajnálom, de nem láttam. Elvesztetted? *Kérdi, majd körbenéz maga körül.*
- Ha gondolod segítek megkeresni. *Mondja segítőkészen, aztán eszébe jut a venatoriusos megbeszélés. Na meg a bál. Mindegy, most egyenlőre nem kérdez rá, először foglalkozik inkább a lánnyal.*

//Semmi gond, és rendeben. Akkor hétvégén folytatjuk. Smile

//

Vendég

*A téli délutánt, és a két szabad órát kiélvezve sétál a patak mentén. A pensumhoz megfelelő könnyed, légies, mégis testhez simuló ruha van rajta, s nesztelen selyemtopán. Nem tudja mi lehet a rájuk váró feladat, de abban biztos, hogy nehéz lesz. Nehezebb, mint egy bagolymedve leölése. Vagy mégsem? Tépelődik, miközben leül a hóba. Kezét a fagyos vízbe lógatja, melyet kellemesen hűvösnek érez. Bőre persze azonnal érzékeli a fagyot, s szépen lassan belilul, bár ezt Lizbeth úgysem láthatja. Az elmúlt kalandon töpreng. A végére csak sikerült mindenkinek összecsiszolódnia, együtt harcolnia, együtt gondolkodnia. Most nagy szükség lesz erre a harmóniára, hiszen egy nefariushű küldetést kell végrehajtaniuk. Vajon mi vár rájuk? És mit vár el a tanár? Egyáltalán ki lehet a tanár? hallotta ugyan, hogy Von Nandori elhagyta az akadémiát, de a helyére érkezőről semmit sem tud. Nagyot sóhajt, és elnyújtózik a hóban.*

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szomb. Jan. 22, 2011 12:29 pm

-A Pensum miatt vagy ilyen ideges? *hallatszik hirtelen a lány háta mögött a jól ismert hang.
És ha megfordul,s felpillant,valóban az a fekete hajzuhatag,az a sápadt bőr,az a szürke szempár található előtte,akire gondolhatott.
Szűk,fekete,erősen kopott farmer nadrág,egy kényelmes,fekete bakancs,egy fekete pulcsi,és egy fekete bőrdzseki van a fiún.Úgy látszik,hogy ma különösképpen fekete hangulatában volt,bár általában abban van.
Közelebb megy a lányhoz,és leguggol mellé.*
-Meg fogsz fázni....

Vendég

-Ideges? *Elgondolkodik.* -Úgy is lehet mondani. Félek kicsit.
*Felül, hogy rá tudjon nézni. A nagy sötétségen csak elmosolyodik. Ő maga sem tarka most éppen, de azért megmaradt benne a szín szeretete. Sötétzöld ujjatlanja és nadrágja olyan külsőt kölcsönöz neki, mintha valaki otthagyott volna egy kupac mohát a hóban. Egy kupac szőke mohát.*
-Csodálkozom, hogy eddig nem keresett meg fejvadászcéh, hogy besorozzon. Mindenkit hátulról közelítesz meg?
*Csipkelődik, de elég vacakul. Szépséges szemei alatt mély, sötét árkok húzódnak. Látszik, hogy nincs túl jó passzban, de azért nagy mosollyal, és áradó életvidámsággal próbálja kompenzálni a dolgot.*
-Ne aggódj miattam. Nem vagyok egy megfázós típus. A víz is kellemesen meleg. Kedvem támadt úszni.
*Álmodozó tekintetéről nem lehet eldönteni, hogy elmebeteg, vagy komolyan ennyire északi.*
-Te mit gondolsz a pensumról? Mi várhat ránk?

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szomb. Jan. 22, 2011 12:50 pm

* Emett elmosolyodik a lány viccelődésén.*
-Nem még nem kerestek meg.... legalább is olyanok nem.... de egyszer,pár éve,egy démon megjelent nálam,hogy menjek vele az ő síkjukra.Mert jó katona válna belőlem.... nem igazán hittem a képességeimben,meg amúgyis egy démonnal?Elküldtem a fenébe.... *mosolyog maga elé a fiú.De ez a mosoly ugyanolyan erőtlen mint amilyennek Emett látszik néha.*
-Ne ússz ha egy mód van rá... *pillant lágyan Lizre.*-Hideg is van,és.... nem hiszem,hogy hoztál fürdő ruhát. *vissza pillant a lassan csordogáló vízre,majd nagyot sóhajt.*
-Nem tudom mi lesz a Pensumon,de csak jobb lehet a Cryonathi Kiküldetésnél.... figyelj Liz.... én.... talán beszélnünk kéne.... *harapja el a mondatot gyorsan.*

Vendég

*A fürdőruha dologra elvörösödik, ami igencsak ritka tőle. Egy pillanatra elképzelte, ahogy ledobja minden ruháját, és nagyot csobban a vízbe, csak ezt Emett társaságában nem kicsit lenne zavarba ejtő. A küldetés felemlegetése sem tesz jót a közérzetének, megborzong, ha a barlangrendszerre kell gondolnia.*
-Igen, kell... Tartozom neked egy hatalmas köszönettel, megint. Ha akkor, a föld alatt nem támogatsz lelkileg, teljesen összezuhantam volna. Nem kellett volna claustrofobiábal a barlangrendszerre szavaznom, csupán ez volt az ésszerű, a csapatnak a legjobb.
*Lesüti a szemét.*
-Megerősödöm, hiszen azért vagyok itt! De lássuk be... csak egy 15 éves csitri vagyok, aki a saját álomvilágából szakadt ide. Sokat kell még tanulnom.
*Haloványan elmosolyodik.*
-Miről szeretnél beszélni?

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szomb. Jan. 22, 2011 1:15 pm

* Emett már nyitná a száját,hogy mondja amit eredetileg akart,de be kell csuknia amikor Liz szómenést kap,és olyan aranyos ahogy így össze vissza hadovál és mentegetőzik.Mintha megérezte volna,hogy a fiú mit akar mondani,és lelkiismeret furdalást keltett benne.
Emett nagy levegőt vesz,majd már majdnem kimondja,ám végül...*
-Csak.... csak gondoltam sétálhatnánk egyet Pensum előtt,mielőtt ide fagyunk mind a ketten. *mondja végül szomorkás mosollyal,majd feláll,és kezét nyújtja a lánynak.Ám amikor felsegíti Elizabethet,el is engedi a lányt,és zsebeibe csúsztatva kezeit,elindul előre a patak partján.*
-Karácsonykor otthon voltatok? *kérdezi csak úgy mellékesen.*

Vendég

*Szomorúan megrázza a fejét.*
-Sajnos nem volt időnk hazamenni. Anyuék kicsit orroltak is emiatt, de, hogy a te szavaiddal éljek, a kitömött dögfej és egy darab értéktelen fém igazán lekenyerezte őket. Büszkék ránk.
*Feláll, és elindul a fiú mellett. Fejében megannyi gondolat kavarog.*
-Sokat töprengtem ezen az egészen. Kellene egy komolyabb edzőtárs. Mármint, komolyabb, mint Samara. Valahogy nem tudom már élvezni vele a harcot. Valahányszor megsérül, előtör belőle a vámpír, és meg kell állnunk. Erős, tapasztalt harcos, de egy idő után ugyan azt csináljuk újra és újra. Cartina sem ellenfél számomra. Nem elég vad. nem elég kreatív. Több küldetésre kellene járnom, azért várom ennyire a pensumot is, és ezért félek tőle ennyire. Mi várhat ránk?
*Puhán lépked a havon, és látszólag teljesen máshol jár az esze, amikor hirtelen Emettre néz, s gyöngéd mosollyal kérdezi.*
-Mit akartál mondani?

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szomb. Jan. 22, 2011 1:30 pm

* Mikor a lány elkezdi ecsetelni,hogy vadabb edzőtárs kellene,Emett félre érti Lizt,és azt hiszi,ez felvezető szöveg arra,hogy őt kérje meg.
Meg akarja várni,amíg a lány befejezi,de nem jön össze neki a dolog.*
-Miért,én elég vad lennék? *áll meg hirtelen kemény tekintettel nézve a lányra,majd amikor Liz befejezi a mondandóját - talán azért mert nem vette észre a fiún végbe menő változást,vagy épp azért mert észre vette - Emett megköszörüli a torkát,és szemlesütve fordul a fák felé.*
-Ne haragudj.... azt hittem.... *kezd bele,de inkább nem fojtatja,csak tovább indul,és nem is válaszol Liz kérdésére.
Ám ez a reakciója egyértelművé tette számára azt amit közölni akart a lánnyal... de azt is egyértelművé tette,hogy még nem most kell.
Ekkor gondolatmenetébe egy újabb kérdés jön valahonnan távolról.*
-Hm...?Hogy mi? *fordul szórakozottan a lány felé.*-Ja.... hát... *kapja el a tekintetét Lizről.*
-Csak annyit,hogy sétáljunk mielőtt megfagyunk.... na meg féltelek is,hogy mefázol vagy valami bajod lesz.... látványosan nem vigyázol magadra...

Vendég

*Egy kicsit elképed. Hogy ő és Emett? Nem. Őrült, de nem eszeveszett.*
-Nem, én igazából Narcissusra vagy valamelyik tanárra gondoltam. Ellened még annyi esélyem sem lenne, amennyit beleképzelek. A tanárok ellen sem, de tőlük folyamatosan tanulhatnék.
*Halkan felnevet, és játékosan meglöki öklével Emett vállát. A hideg számára egyáltalán nem érzékelhető, de a meleg. A magasságos istenek óvják attól, vagy valaki kint felejtse a napon. Egy darab, összeégett valami maradna belőle.*
-Majd nyáron félts, amikor a kisujjamat sem dughatom ki a szobám ablakán.
*Hirtelen komiszan elmosolyodik, és látványos műszenvedő hangon megszólal, mint aki most éli a hattyúk halálát.*
-De ha ennyire aggódik értem Lordok Lordja, hát óvjon forró ölelésével a fagyos szél érintésétől.
*Régen nem volt már alkalma újra színészkedni, s most élvezettel csinálja. Kézfejét homlokához préseli, s drámai sóhajt hallat.*

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szomb. Jan. 22, 2011 1:50 pm

* Emett elnyom egy félmosolyt Liz színészkedésére.*
-Tudod,hogy nálam... nem túl ajánlatos az érintkezés. *mondja még mindig halovány mosollyal.*-Nem is tudom minek koslatsz épp utánam. *teszi hozzá tréfásan.Igazság szerint tényleg nem tudja.Tovább is fűzi a szót ez ügyben.*
-Tényleg.... miért Beth? *pillant egy másodperc erejéig a lányra.*-Miért pont én?Ez már régóta érdekel... *néz maga elé merően.*

Vendég

-Tudom. Ezért is nem erőltetem.
*Mondja kedvesen, majd ujját a szájához érinti, és csacsogó, picsás hangon elkezdi sorolni.*
-Mert jóképű vagy, gazdag, két országot és három hercegséget irányítasz, mert az apád politikus, édesanyád pedig ünnepelt filmsztár, és ki akarlak használni, hogy sikeres és gazdag lehessek, és a végén kitúrjalak az örökségedből...
*Nagyot kacag, majd komolyra vált.*
-Mégis mit gondoltál?
*Elmosolyodik, és hirtelen szembe fordul Emettel.*
-A szerelmet, a vonzalmat nem lehet ésszerű dolgokra lebontani. Ez egy olyan erős kényszer, ami ellen akkor sem tudnék küzdeni, ha akarnék.
*Látszik rajta, hogy lenne még mit mondania, de inkább elhallgat.*

Tárgy: Re: Fűztekergő patak Szomb. Jan. 22, 2011 2:02 pm

* Emett felnevet a lány sorolásán.Hihetetlen,hogy van egy ember,aki kifordítja önmagából.*
-Gondolhattam volna,hogy csak ezért.És ezeket,hogy derítetted ki? *kérdezi széles vigyorral a lányt.Majd ekkor Liz hirtelen megáll,és szembe fordul vele.
Emett majdnem neki ütközik a lánynak,de inkább megütközik azon amit Liztől hall.*
-Dehogynem tudnál... *mondja egészen halkan a bakancsa orrát fixírozva.*-Csak a lányokat túlontúl vonzza a sötétség és a veszély.... ezért van,hogy mindig egy szadista balfékot fognak ki.... vagy egy öntelt ficsúrt.... *motyogja,s közben felfedezi,hogy egy egészen kicsi,hajszálvékony helyen kivillan az acél a bakancsából.Nagyszerű... ez sem húzza sokáig.Emett Remus Bacan,a bakancsnyűvő.... egy évnél egy sem tartott tovább.... pedig nem gyakran rúgott szét seggeket vele.*