A Mágia Testvériségének Főtere

*S valóban, nincs hiába a kémlelés, alig tíz perccel Niuna érkezése után egy sötét alak lép ki a semmiből a tér szélén. Körülötte vörösesen fénylik a mágia, az erő, a hatalom, méghozzá néhány kacifántos rúna formájában, amik körülötte úsznak a levegőben. Furcsa látvány, olyan, mint a varázstalan, gyenge emberek ostoba világának filmjeiben szokott lenni. Egy suhintással lerázza magáról a köpenyt, ezáltal megszűnik a körülötte örvénylő rúnák ereje, és lassan elhalványodnak. Sárga szemek villannak a sötétben, és fél perc múlva megjelenik Eva zavart, megrovó, de ugyanakkor örömteli arckifejezéssel Maevina mellett, Nofretiti dölyfösen feltartott jobb kezén ücsörögve. Zavart, mivel nem tudja, mi történhetett, amiért ilyen sürgős volt a találkozás. Megrovó, amiért a négy alapító szobrán csücsülnek. Örömteli, mivel rég látta a szemtelen elf nőszemélyt.* - Megint a szemed? *Kérdezi kissé megenyhülten.* - Mondtam, hogy tudnék segíteni rajta. *És valóban tudna, ismer olyan varázslatot, ami, ha nem is elmulasztaná, de enyhébbé tenné a problémát – ám akárhányszor említi ezt Maevinának, mindig annyi a válasz, hogy mágiával soha. Na igen, nem tudni miért, de Maevina ódzkodik a varázslattal való munkától, vagyis inkább attól, hogy bármiféle beavatkozást műveljenek mágiával az ő szervezetében. Makacs nőszemély!* - Miről akartál velem beszélni? *Teszi fel rövid hallgatás után Eva, és borostyánságra szemeivel megpróbál valamit kiolvasni Maevina gesztusiból.*

*Átlép a levegőn egy sötét alak, ő pedig arra fordítja arcát. Oldalán lévő tőréhez szorítja a kezét, de amikor megjelennek a vöröslő rúnák, megfeszült arca megenyhül, és csak akkor szólal meg, amikor Eva végre a mellette lévő szobor karján ücsörög kényelmesen. Időközben Maevina is jobban elhelyezkedett, lábait Merlin nyakába fonta, és hosszú botjába kapaszkodik egyik kezével.* - Legalább akkor nem használnál démoni mágiát, amikor velem találkozol. *Jelenti ki tettetett sértődöttséggel. Na igen, nem undorodik sok mindentől, na de a démonoktól! Azoktól aztán módfelett. Bár azt is tudja, hogy Eva félig démoni származású, de ez, miután jobban megismerte a fiatal őrzőt, nem taszítja különösebben. Ahhoz a szakvezető túl… szeretetreméltó. Amikor viszont Sienna megemlíti a szemeit, csak elhúzza a száját.* - Szállj le a látószerveimről! Tökéletesen jól működnek. Ellenben a Tieiddel! Na, azokkal aztán volna mit kezdeni. *Húzza el a száját, és beszélgetőpartnere egyetlen démoni vonására céloz – a szemeire, amik sárgán villognak, és olyan alakú a pupillája, mint a macskának. Elég… hátborzongató. Amikor viszont a nő zavartan kérdez arról, hogy miért is van itt, csak nyugodt arckifejezéssel elcsitítja.* - Majd akkor elmondom, hogy Kingston is itt van. *Fekete tekintete ismét a Hold felé téved, majd az utcák közé. A professzor még sehol. Sem farkas, sem emberi alakban. Kellemetlen.* - És? Hogy vagy mostanság? Jól megy a… szakvezetősködés? *Kérdezi megbékélve. Na igen, egy darabig nem viselte túl jól, hogy Eva, a „gyermekkori” barátnője (mármint Eva gyermekkora és Maevina serdülőkora…) úrnője és parancsolója lesz, de már nincs problémája a gondolattal, hiszen Siennának nem szállt a fejébe a hatalom.*

*Na igen, Nathaniel nem az a fajta, aki túlságosan pontosan érkezik bárhova is - kivéve, ha tanóráról van szó - és ez alól a mostani sem kivétel. Fekete, bokáig érő bőrdzsekiben jelenik meg, és amikor megpillantja a két nőt, akik a szökőkút szobrain ücsörögnek, egy ujjával feltolja a szemüvegét, és abba az irányba veszi a lépteit. Egyik lábát felteszi a szökőkút peremére, és felsőtestét kissé megdöntve kezeivel rátámaszkodik. Beletúr sötétbarna, vállifg érő, borzos hajába, és kellemes hangján megszólal.* - Szép estét, hölgyeim! Remélem, nem maradtam le semmiről. *Villant egy negédes mosolyt a nőkre, és a Hold fénye megcsillan éles fogain. Na igen, farkasvér csörgedezik benne, meg is látszik külsején - bár nem annak, aki teljesen tapasztalatlan e téren, inkább, csak a diákoknak és a nem túl éles eszű felnőtteknek. Megdörzsöli borostás állát, ami zavaróan megsercen a súrlódástól.* - Tudja, Maevina, maga napról napra egyre fiatalosabb... *Jegyzi meg szemtelenül, és szögletes alakú szemüvege alól kihívóan a nőre néz.* - Na de, ha jól tudom, nem társalogni vagyunk itt. *Csap rögtön a lovak közé.* - Úgy hiszem, komoly dologról lehet szó, hiszen elég sürgősnek és vészjóslónak tűnt a dolog. *A tekintete a távolba réved egy pillanatra, mintha egy sötét árny mozgolódott volna az egyik ház sarka mögött megbújva, de bizonyára csak a képzelete játszott vele.*

//FAGY//

*Elhúzza a száját, és tettetett undorodással távolabb húzódik Siennától, amikor az közelebb billen, és a szemét meresztgeti rá.* - Nekem mindegy. De az én szemeimhez hozzá ne nyúlj, még álmodban sem! *Figyelmezteti a nőt tréfásan, de látszik rajta, hogy komolyan gondolja. Amikor viszont Sienna megemlíti, hogy nem mondta, hogy Kingston is jön, csak megvonja a vállát.* - Nehéz mindent észben tartanom. *Jegyzi meg, és körbepillant a téren, de neki nem tűnnek fel a diákok.* - Tudod… erről akarok beszélni. Mármint arról, hogy jó okom volt rá, hogy nem voltam itthon. Meg akartam bizonyosodni néhány dologról. De ne haragudj rám, kérlek. *Ekkor hall lépteket az épületek közül, és reflexből hegyezni kezdi hosszúkás füleit. Már előre tudja, melyik irányból fog érkezni a professzor, így arra fordítja a fejét, és lám: így is történik, Kingston, talpig bőrben megjelenik, és nem sokára oda is ér hozzájuk.* - ’Estét, Nath! Csakhogy végre megérkezett. *Lepattan a szoborról, és megöleli a férfit, majd két szökkenéssel ismét előbbi helyén terem.* - És azt kell mondjam, egyet értek Siennával, máskor jöhetne akár pontosan is, értékelni tudnám. *Mosolyodik el gúnyosan.* - Viszont nem hinném, hogy mindent itt kellene megbeszélnünk. Menjünk egy biztonságos helyre. Olyan dolgokat szeretnék elmondani, amikről nem lenne jó, ha illetéktelen is tudna. Talán… kitörne a pánik. Ami azt hiszem, egy nemrégiben újrainduló iskola számára elég kellemetlen. Szóval induljunk el a házamba, rendben? Ott biztonságban megbeszélhetünk mindent, és esetleg még egy finom teát is főzök. *Ezzel ismét lepattan a szoborról, és nem várva választ el is indul, méghozzá a falu melletti erdő egyik kis házikója felé.*