Itt tartják a bájitaltanos órákat.

Lassú léptekkel indult el a bájitaltan terembe. Minden egyes lépése izgatott volt, hisz lehet egy egész délutánt tölt azzal férfival, akibe szerelmes. Teljesen mindegy már neki, hogy az illető tanár vagy sem. Ezen nem tud változtatni semmit, majd a legroszabb esetben nyom neki egy szerelmi bájitalt. Kicsit elmosolyodik ezen a gondolaton, majd hirtelen eszébe jut, hogy ez nem lenne helyes dolog, mivel a szerelmet nem lehet kikényszeriteni, legalább is nagyon önző dolog lenne. Na meg egy tanárt nehéz lehet majd ilyennel átverni tehát azonnal elhagyta ezt a dolgot. Majd lehet imponál neki, és lehethogy jobban megkedveli... Mikor végre az ajtóhoz lép, mély levegőt vesz és bekopog...

(elnézést de nem működik a csillag jelem...)

*Robert éppen fiolákba öntögeti az elkészített bájitalokat, mikor kopogást hall. Odamegy az ajtóhoz és kinyitja, mikor meglátja Radoszkát megörül, hogy eljött hozzá.*
-Szia! Gyere be, foglalj helyett, sajnos semmivel nem tudlak megkínálni, de egy kis türelem, mert ezt a három bájitalt beleöntöm a fiolákba beteszem a helyükre és azonnal foglalkozok veled. Addig mesélj! Mi a helyzet? Mit csináltál ma?*kérdezi a lánytól.*

Mikor Robert kinyitja neki az ajtót, ösztönössen kicsit meghátrál és szive aprón megdobban, viszont kedvesen mosolyodik el rá.
- Kellemes napot tanár úr!
Köszön neki illedelmesen, majd bemegy. Mikor emliti a fiolákat, érdeklődve nézi a főzeteket. Majd a kérdésre is válaszol.
- Hát ma ... kint voltam és egy kicsit tocsogtak a helyi tóban. Találtam ott egy elég érdekes növényt. És mivel nem ismertem igy elmentem a könyvtárba utánna nézni, de ott se találtam semmit. Igy elhoztam, gondolván hogy ön segit ebben a rejtélyben.
Mondja miközben elővesz szintén egy kis fiolát és abban egy rózsaszin, hinárhoz hasonló növény, pulzusokat kiadva foszforeszkáll.
- Egyébként milyen bájitalok ezek?
Kérdi a fiolákra mutatva.

*Robert örömmel veszi, hogy az ő tanácsát kéri, hogy vizsgáljon meg egy növényt.*
-Hát, ilyen növényt én nem használok, de megvizsgálom neked, ha nagyon érdekel. Hamar kideríthetjük, hogy mi az a növény. És a könyvtár semmit nem írt róla?*kérdezi kíváncsian a lánytól.*
-Az egyik Doxicid, a másik Felix Felicis, a harmadik Elmeélesítő. Ezek közül a szerencselé, a kedvencem. Már sokszor bejött. Így lettem tanár.*mondja mosolyogva a lánynak.*

- Nem, nem találtam róla semmit. Eggyáltalán semmit. Még a titokzatos növények nagy lexikonjában se, épp ezért fordultam önhöz.
Mikor a tanár emliti a Felix Felicis bájitalt, szemei elkerekednek és megcsillanak.
-Felix Felicis... Óh, még sosem használtam! De nem volt öntől csalás, hogy annak köszönhetően lett tanár?
Néz rá gyanakodva egy kicsit.

-Az nem jó, na majd én utána nézzek.*mondja a lánynak, majd leteszi az asztalára az üvegcsét.*
-Nem volt csalás, mert nem az volt a főcélom, de végül is az is összejött. A bájitalt csak az használhatja aki igazán megérdemli, tehát ki kell érdemelned.*mondja mosolyogva a lánynak.*
-És am. tegnap este meddig maradtál kint?*kérdezi a lánytól.*

- Az remek lenne. Esetleg... közössen átvizsgálhatnánk a növényt. Hasznomra lenne többet foglalkozni az ilyen dolgokkal mivel a bájitalokat eléggé hanyagoltam mindig is... Gyakran robbant fel az üstöm.
Vallja be szégyenlőssen, majd elgondolkodik.
- Nehéz elkésziteni egy Felix Felicist? Egyébként meg tegnap nem voltam sokáig kint, de majdnem elkaptak a folyosón, viszont elég jól tudok bujkálni igy most szerencsém volt. Nem hiszem hogy máskor ennyi szerencsém lesz.
Mondja egy kis nevetéssel.

-Rendben akkor gyere ülj le az asztalom mellé.*majd odahúzz egy széket az asztal mellé, kivesz a szekrényből egy tálcát, majd egy átlátszó folyadékkal teli fiolát és leül az asztal mögé, majd levág a növényből egy darabot, és egy kis folyadékot önt a levágott részre, mire az elkezd füstölni és végül hamuvá ég.*
-Nos, a növény nem mérgező, és szobanövénynek használható, de inkább víz mellett él, ezért sok víz, nedves föld kell neki, hogy a szobában éljen, a foszforja nem mérgez, de étkezésre és bájital főzésre se használható, ezért csak egy szép növénynek mondhatjuk.*mondja a lánynak.*
-Nem nehéz, miért kérdezed?*kérdezi a lánytól.*

*Mikor Robert megmondja neki, hogy ülljön le, inkább csak az asztal mellé áll. Nem igazán szeret széken üllni, ezért ha teheti inkább állni szokott. Figyeli amit tevékenykedik a tanár s gondosan próbáll megjegyezni mindent. Viszont mikor kiderült, hogy csak egy egyszerű szobanövény, aprón csalódik a dologban.*
- Nos, nem baj. Legalább disziti az üres szobámat. Mondjuk kezdtem azt remélni hogy egy hihetetenül titokzatos növényre bukkantam. De sebaj. Majd máskor.
*Mondja mosolyogva, majd a kérdésre is válaszol.*
- Nos ... nem is tudom... Mivel szerencsét hoz annak aki megitta gondoltam hogy irtó összetett egy dolog, mint az átváltozási bájital. Egyébként mennyire hoz szerencsét?
*Kérdi érdeklődve és talán meg is kapott egy remek ötletet, hogyan behódolni a tanárnak.*

-Hát akkor nagyon gondoskodj róla, h mindig kapjon vizet.*mondja majd át nyújta a virágot a lánynak.*
-Egész nap szerencséje lesz az embernek, akármibe is fog.*mondja majd visszateszi a tálcát és a folyadékkal teli üvegcsét a szekrénybe és kivesz belőle egy fiolát melyben arany színű bájital van, majd átadja a lánynak.*
-Tessék, ezt úgy hívják, hogy sebgyógyító főzet, ez majd eltünteti a hegeket az arcodról és újra csinos lány leszel. Picit fura íze van, de hatásos, nem kell olyan sokat innod belőle, elég egy kicsike, ha elfogy akkor szólj, majd adok másikat.*mondja a lánynak, majd bezárja az üvegszekrényt.*

- Rendben. Nem kell aggódni. Kap elég vizet. Kicsit elkókadt... Ha nagyobb lesz visszaviszem oda ahol találtam. Jobb lesz neki majd a szabadban mint egy cserépbörtönben.
*Mondja, majd a szekrény felé néz. Mostmár tudja hol találja a bájitalt. Viszont lehet a tanár magától is adna neki egy kis Felix Felicist, ha megkérné, de inkább haggyja még megüllni a dolgot, át kell mindent gondolni. Elveszi tőle a fiolát. Kinyitja és beleszagol. Nincs szaga. Iszik belőlle egy kicsit. Vár s a hegek apránként kezdenek tűnni. Már csak átkának fekete tigris csikjai maradnak arcán, bár azok mindig is ott voltak. Elteszi a maradékot.*
- Köszönöm szépen.

*A tanár végig nézi, ahogy gyógyulnak a lány hegei.*
-Remek. Nagyon szívesen használd egészséggel!*mosolyog a lányra.*
-Bocsáss meg, de sajnos nekem még itt rendezkednem kell, úgy hogy ha nincs más kérésed akkor én elkezdenék munkálkodni.*figyeli kíváncsian a lányt nem akarja kidobni, de sajnos most nem nagyon tud vele is meg a bájitalokkal is foglalkozni.*