Cryonath--Tengerföld--Hullám-szirt, Heszperída D'or otthona

Cryonath magában is gyönyörű hely, de ha elutazol Tengerföldre fantasztikus látvány tárul eléd. A környék tele van tavakkal, és egy óriási tenger húzódik a hatalmas félsziget körül. A félsziget végén található Hullám-szirt, ahol Heszperída él a családjával. Ahogy egyre közeledsz a kis, formás és otthonos házhoz megérzed a tenger sós illatát, hallod a sirályok csivitelését és hajadba kap a tengeri szellő. A part mentén a hófehér homok olyan puha akár a púder, és meg-meg csillan a lemenő nap fényében. Ha eléred a takaros, hosszúkás, hatalmas ablakos, teraszos, növényekkel teleültetett házat megérezheted a virágok bódítóan édes illatát. Az ajtón belépve egy bájos előtérbe juthatsz, ahonnan 6 ajtó nyílik. Balra 2 ajtó van. Az elsőn keresztül konyhába juthatsz, ahonnan egyenesen egy kis kamrába is bemehetsz. A másikon a fürdőbe léphetsz be. Szembe veled egy nagy faajtó található, ha azon bekukucskálsz egy nappalit pillanthatsz meg szépen berendezve, benne egy kandallóval, fotelekkel, egy nagy asztallal, hatalmas tengerre néző ablakkal, a fal mellett hatalmas könyvespolccal roskadásig megtömve régi könyvekkel. A fal halványkékre van mázolva, itt is sok növény kapott helyet, köztük egy nagy pálma és rengeteg orchidea. Visszatérve az előtérbe jobbra 3 ajtó helyezkedik el. A hozzád legközelebbi a szülők hálószobájába nyílik, benne egy hatalmas ággyal, egy varrógéppel, polcokkal a falon, rajtuk könyvek és mindenféle kacat csücsül. A középső ajtó Iaszon magánrészlegébe vezet, benne nagy kupival, és összevisszasággal. A legtávolabbi cseresznyeszín faragott faajtó Heszperída szobáját zárja le. Ha benyitsz a legelső amit meglátsz egy nagy ablak, előtte türkiz selyemfüggöny. A szoba fala halványkék színű, a plafon felé sötétedve. Jobb oldalt egy ágy kapott helyet az ablaknál. A lábánál egy íróasztal, rajta rajzok, kis novellák(saját szerzemények), varázskönyvek, és miegymás. Jobb oldalt egy polc terpeszkedik, rajta rengeteg varázskönyv, szerelmesregények, varázslatos történetek, és mindenféle. Kis szobrok, egy tükör, ékszerek, plüssállatok, képek. A földön zöldeskék szőnyeg, az ágyon szürke huzat. a falakon néhány freskó, ezeket is Heszperída festette. az egyik a naplementét ábrázolja, a másik egy tengerparton vágtázó, teljesen felszabadult vasderes kancát ábrázol. Szőrét narancssárgásra festi a lemenő nap, sörénye lobog utána, farka zászlóként feltartva lobog utána. Fején egy vékony hóka fut végig, melső bal lába kesely, hátsó jobb lábán hermelin jegy. A harmadik kép üres, csak a keret van fenn. Ide még készül majd valami remekmű. Miután megcsodáltad a szobát, a házat és minden zegzugát, alig bírod ki, hogy ne rohanj ki a puha homokra és ne élvezd a naplementét itt, Hullám-szirten. Hogy mért szirt? Erre hamar választ kapsz ha elnézel balra, mert ott egy hatalmas domb terpeszkedik, egyre magasabbra tornyosulva, így a tengerpartnak gyorsan vége, és ha felérsz a tetejére és lenézel, vagy 100-150 méter magasan lehetsz és onnan nézel a türkizkék tengerre.

*Az ajtó előtt megállva mély levegőt vesz. Szüleit rég látta, pontosabban csak anyját és apját, a nevelőapja meg le van tojva, sose fogja igazán szeretni, ennyi, törődjön bele. Nem is érti, hogy anyja(aki ember) mért házasodott össze egy másik elfel, mikor apja igazán különleges és nagyszerű ember. de ez van ezt kell szeretni. legszívesebben most Narcissus magas, izmos vállára hajtaná a fejét, és csak állna a jeges szélben a teraszon. Akaratlanul is a nyakában lógó medálhoz ér, és ujjai bizseregni kezdenek, ahogy a hideg ékszert megérinti. Ez az a kék köves sárkányos nyaklánc, amit Cryonathban úgy megcsodált a vásáron, és lám, kedvese megvette neki.
~-Ezt neked vettem Királyném.-nyújt felém Narcissu egy kis, precízen becsomagolt dobozkát. A papír ezüst színben pompázik, rajta halványkék szalag. Értetlenül nézek rá, ő pedig mosolyog. Kedvesen, lágyan, szívettépően. Óvatosan kibontom a dobozkát, és amikor meglátom a nyakláncot, azonnal nagyot sóhajtok, arcomon mosoly terül szét, és szememből egy kövér könnycsepp csordul ki végiggurulva az arcomon. Narcissus azonnal aggódni kezd, azt hiszi baj van, óvatosan letörli a könnycseppet.
-Valami bánta lelkedet Királyném?-kérdi halkan.
-Nem, nincs semmi, egyáltalán, semmi probléma, csak...csak...ohh annyira köszönöm.-törnek ki belőlem a könnyek érzésekkel együtt. Az elmúlt napok elég kemények voltak, csoda, hogy eddig nem bőgtem.-Annyira, köszönöm. De honnan...-tudtad? kérdeztem volna, de hangom elfúlt. Mosolyogva kivette a dobozból az ékszert, a hátam mögé ment és óvatosan a nyakamba rakta, majd visszasétált elém.
-Egyszerűen tökéletes...-suttogja-Pont úgy mint te, Királyném.-néz a szemembe, majd megcsókol.~Újra felelevenedik benne az ajándékozás pillanata, és könnycsepp gyűlik a szemébe...újra. Mély levegőt, vesz, leveszi ujjait az ékszerről, kezébe veszi azt a kevés cókmókot amit hazahozott az electusból(mégis minek cipelje, úgy is visszamegy, mosógép van ott is, azt ennyi) és benyit az ajtón.*

*Barátságosan fogadja a virágokkal telepakolt kis előtér, és máris a nagyszoba felé veszi az irányt. Anyja a hangra már fel is pattant a fotelből, és mosolyogva ugrott lánya nyakába.
-Jaj Perídám, de jó téged újra látni. Nah mutasd magad. Nem vagy te egy kicsit gyűrött? És hol a cuccod, csak ennyit hoztál haza? És mi ez a macska?-mutat Shadowra.-Mindegy, mindegy, vetkőzz le, a ruháid akaszd fel, beviszem a szobádba a cuccod, és máris készítem a vacsorát.-pörög az anyja akár a ringlispil, vagy akár maga Heszperída. Hát anyjától is örökölnie kellett valamit, és az a vidámság és a mindig vidám, ugrabugra természet volt.- Az öcséd már megérkezett.-kiáltja a konyhából. Mosolyogva veszi le magáról a hideg nagykabátot, és a havas csizmát. A sálat meg a sapkát csak ledobja a szekrénykére, és bemegy a szobájába kipakolni egy-két cuccot. És természetesen az ajándékok. Mikor belép az ismerős szobába elmosolyodik. Az olajfestékek illata keveredik a levendulás füstölővel, meg az édes virágillattal, kialakítva egy szokásos, boldog hangulatot. Vidáman ugrik az ágyára, és hanyatt fekszik a takarón. Shadow értetlenül kering gazdája után, nem találja a helyét, ugyanis most van itt életében először.
~Mi ez a hely?-kérdi.
~ez az otthonom.-magyarázza a lány.-Az electus csak egy iskola, én itt nőttem fel. Ohh amúgy lesz játszótársad.-kacsint a macskára, majd elkiáltja magát.-Zafír!!-Pár pillanat múlva egy füstszínű, fényes szőrű macska üget be az ajtón, majd megtorpan. A két macska egy ideig farkasszemet játszik, majd Shadow, a másikhoz dugja orrát, Zafír viszonozza azt. és máris kész a barátság. Zafír, mint aki ismeri a terepet előre megy, Shadow pedig engedelmesen követi a rangidős állatot.~nem sokáig lesz ez így. Shadow kiismeri magát, és zafír uralmának lőttek.~nevet magában, ismeri már annyira a kis árnyékmacskát, hogy tudja, mindent az uralma alá akar vonni. Miután a cicák távoztak, nekiáll kipakolni a dolgait. Egy két téli holmi, meg a kedvencek, az ajándékok, Shadow cuccai, és nagyjából ennyi. Az üres képkeretre néz a falon, és elgondolkodik, mit is fessen oda. ~Talán jön majd egy ihlet.~és újra Narcissu jár a fejébe, a szíve majd megszakad. Újra megérinti a nyakláncot, óvatosan, áhitatosan, de anyja kiáltása kizökkenti a merengésből.
-Heszperída!!Drágám!! Gyertek a konyhába, vacsora.-kiáltja vidáman csengő hangon.~Anya úgy fel van csigázva mint még soha. lehet, hogy többször kéne hazajárnom...bár Foran miatt ez kizárt lesz.-komorodik el, mikor a mostohaapjára gondol. Nem bírja úgy igazán a pasast, aki azt várná el, hogy fogadja őt el. Hát még mit nem! Majd ha repül a disznó!! Aztán csak egy sóhaj kíséretében feláll az ágyról és a konyha felé veszi az irányt, arcán kissé erőltetett, fáradt mosoly, még nem heverte ki a Cryonathi támadást, de erről anyjának nem kell tudnia.*

*Nővére előtt tért már haza, lerendezte a szokásos"Hogy vagy, mi van veled, meséljél" részt és most farkaséhesen ül az asztalnál. Perída leül mellé, nyakában egy ismeretlen ékszer. Kérdőn néz nővérére, aki egy szemmeresztéssel lerendezi"majd máskor, ne most". Anyja hozza a karácsonyi fogást, nyál csurgatva nézi az illatos étket. Amint kaja kerül a tányérjára, rögtön neki esik, mintha eddig éheztették volna. Szeme sarkából látja, hogy nővére fejcsóválva törődik bele a dologba, szülei pedig észre se veszik.
-És meséljetek, mi történt veletek a suliban? Tetszik az iskola? És milyenek az osztálytársak?-kérdi anyja, és Iaszon azonnal válaszol is, mielőtt Perída megszólalhatna...természetesen félig teli szájjal.
-A suli eszméletlen!-kiáltja, és lenyeli a falatot-Látnotok kéne, annyira zsír! Fantasztikus a kéro, mit ne mondjak. És annyira jó a kaja, és annyi van, hogy huh!! És jah egy csomó dolog történt, például pár napja, itt voltunk Cryonathban és, Pe...-akarná folytatni az izgalmas sztorit, mikor bal oldalról, egy jól becélzott, erős rúgás belé folytja a szót. Megrökönyödve néz nővérére, aki szikrázó szemekkel, ellentmondást nem tűrő tekintettel mered rá, szemébe egy kis könyörgés van, majd mintha mi sem történt volna folytatja az evést.
-Igen mi történt?-kérdi az anyja.
-Ohh csak itt voltunk a cirkuszban, ennyi.-morog Iaszon, és eszik tovább.
-Ohh az angyszerű!-lelkednezik anyja.-És te drágám? Meséljél te!-fordul Perídához.*

*Leül az asztalhoz, öccsével ellentétben normálisan elkezd vacsorázni, majd mikor Iaszon a tpárnapos incidenst kezdi el mesélgetni, majdnem félrenyel, és a leggyorsabb az az, hogy jól sípcsonton rúgja öccsét, de azt teljes erőből. Így biztos belé folytja a szót, és talán a célzást is leveszi. És igen! Kísérlete sikerült, Iaszon befogta a száját.
-Hogy mi volt vele? A suli fantasztikus, az szaktársakkal nem nagyon futok össze, hatalmas az a kastély. prefektus lettem, nagyszerű volt a bál, ott második lettem a Hókirálynő választáson, az electus szeptemberi művésze vagyok, akkor kaptam Shadowot aki árnyékmacska, és nagyjából ennyi. ohh és nagyszerű barátaim vannak.-mosolyog, Kate-re, Lizre, és Tinára gondolva. és ott van Brill is. Aztán csöndben esznek tovább, mostohaapja egy szót se szól, csak eszik. ~Mért kell ennek itt lennie? Ohh apu mért hagytál itt?~szomorkodik, ahoyg elhunyt édesapjára gondol, újra és újra. Mintha Foran megérezte volna, élesen ránéz.~Pukkadj meg vén barom!~. A vacsora után a nagyszobába mentek, és megajándékozták egymást. Anyja nagyon örült a nyakláncnak, rögtön föl is vette, és arról áradozott, milyen jó fog illeni az új zöld bársonyruhájához. Apja kissé meghökkent az ajándékon, és nem tűnt túl lelkesnek.
-Köszönöm Heszperída, de mégis minek nekem pennakészlet?
-Hát nem tudom, esetleg valamivel írni is kell.-közli nyersen a lány.~Tessék4 Veszek neki ajándékot, erre még az se jó neki. Vén barom.~morog magában. Iaszon örült a még régebben elkészített dobókés tartónak, és máris ment, hogy beletegye fegyverét. A lány maga sok szép, és hasznos dolgot kapott, köztük egy bíbor szín strapabíró, tágas bőr hátizsákot. A gombja vörös kristállyal volt díszítve, elejére arany fonállal egy tekergő sárkány volt hímezve, mely épp tüzet okád. A táska pántjain is tekergőző sárkányok foglaltak helyet. A táska mesés volt, és íme a jól ismert sárkánymotívum.~Sárkány. Anya tudja mit adjon, ellentétben ettől a szerencsétlentől. Apa erről lett híres harcos, hogy megölt egy sárkány, még a háborúban, ezzel megmentve elf társait a haragos állattól.~És íme a család titkos címere és jele a sárkány lett, melyről senki se tudott, csak a beavatottak. Ezen kívül kapott még egy jó vastag, prémes, fehér bőrcsízmát, egy jó vastag, és meleg zöld pulcsit, és öccsétől egy igen hasznos kis tasakot, melyet szintúgy vállra lehetett akasztani. A sárgadinnye méretű, kék és türkiz árnyalatú bőrökből összevarrt táska, sodort barna pántrésszel igen hasznos lesz a kisebb(pl.:teleportmedál, bájitalok) tárolására, és cipelésére. A karácsonyi este befejeztével forró fürdőt vett, haját kócos, laza kontyba kötötte, és bebújt az ágyba, hogy kipihenje az élet fáradalmait.*

*Az ajándékozás a kedvence! Heszperída ajándékának kifejezetten örült, hisz dobótőrének, már rég tönkrement a régi tokja, és íme egy új darab! Szüleitől kapott még egy vastag, barna pulcsit és egy könyvet, melyben leírják a különböző harcmódok elsajátításának menetét, meg egy két apróságot pluszba. Miután mindenki kibeszélte magát, ő elment fürdeni nővére után, aztán bebújt az ágyba. Igaz a suliban kissé kényelmesebb volt, de ez se az utolsó darab. Majd holnap beszél a nővérével, hogy mi volt ez az "asztal alatti terror".*

~A folyosón sétálok, lépéseim vizhangoznak a kihalt iskolában. A fekete-fehér padlót nézem, egyikről a másikra lépkedek, fejemben Narcissus jár, és hogy mikor láthatom újra. Talán túl baljós ez a csend, de nem törődöm vele, tovább táncolok. A falakon függő képeken sehol egy alak, mind elbújt valahova. Néhol egy-egy lámpás pislákol valamely alak kezében himbálózva, egy-két macska rohan át a képeken, de semmi mozgás. kissé lelassítom lépteim, befejezem a vidámkodást, mert baljós előérzetem támad, majd befordulok a sarkon, és továbbra is a földet bámulva észreveszek egy vörös pacát. Megállok, hogy jobban megnézzem, vagy csak azért, hogy bebizonyítsam magamnak, hé haver tévedsz, de nem. A vörös folt vér, melyen megcsillan a gázlámpások sárga fénye, vagyis ez még friss. Lépteim újra vizhangot vernek a falakon, és ahogy egyre haladok előre, egyre sűrübben és nagyobb tócsák állnak a padlón, a falakon is csurog lefelé, minden csupa vér, és vér. Szinte már futok a folyosón, hosszú hajam lobog utánam, arcomra árnyékokat vetnek a gázlámpák. Csak követem a fertelmes nyomokat, hisz lehet, hogy valami komoly baleset történt, prefektus vagyok, a végére kell járnom. Majd mikor már a vér szagát is érezni lehet a mennyiségének köszönhetően(majd felfordul a nyomrom) észreveszek valami fekete alakot a földön. A futást abbahagyva most már csak gyorsan sétálok, de azon is lassítok, ahogy közeledek a fekete halomhoz. De ez nem halom!!! Ez egy diák!!! villám gyorsan odaszökkenek az illető mellé, hátára akarom fordítani, hogy megnézzem mi történt, és, hogy ki az. Megfogom a vállát, és kezdem érezni azt az ismerős illatot a vér erős fátyolán keresztül, de fel sem fogom igazán, addig amíg a hátára nem fordítom az illetőt. Kitágult szemekkel, néma sikollyal az arcomon, nézem...~
-Narcissus!!!!-sikítja a lány, és abban a pillanatban kipattan a szeme, máris ülő helyzetbe lőtte magát az ágyban. Lihegve kapkod levegő után, a szíve úgy zakatol akár egy gőzvonat, homlokán izzadtság gyöngyözik. Fejét a kezembe temetem, és elkezd folyni a könnye, patakokban, megállíthatatlanul. Az elmúlt napom traumáinak gátját ez a rémálom szakítja át, és megállíthatatlanul zokog. Az illető Narcissus volt, aki teljes vérfürdőt vett. Arca eltorzult, szeme se nem fekete, se nem hófehér, inkább szürkének mondható volt. de a srácnak koromfekete szemei vannak...ez nem stimmel. És a vér mind tőle jött, száján is ott csurgott, és...és ugyan az történt vele mint a Dimenziókapuknál, csak százszor rosszabb kivitelben. Hasfala most is felszakítva volt, minden csupa vér. perída csak sír, pedig tudja, hogy ez sose történhet meg. Mert Caiussem akár mekkora féreg, és egy utolsó szadista állat, nem ölné meg a fiút, hisz nélküle szinte ő se létezne. Nem bántaná ennyire, és ez az egész lehetetlen. Narcissus erős akaratú, és ehhez hasonló se ismétlődik meg. Biztos, az is csak Caiussem érzékeny, önfejű, beképzelt mivoltja miatt volt. Annyira gyűlöli azt a démont mint még soha senkit. Hogy lehet valami ennyire gonosz, hogy bántja a srácot? Miért is? Csak mert mondott neki valamit ami ŐFelségének nem tettszett? Ez van!!! Szokjon hozzá, hogy nem nyalja mindenki tükörsimára a kis valagát. Nem ő a nagy ász, igen egy démon,de mit van úgy oda magával? Narcissus nélkül egy kalap szart se érne a nagy feje! Ekkora tulkot, ez nevetséges. Azért bántja mert szegénykének olyan érzékeny "lelkecskéje" van, hogy nem bír elviselni egy sértést sem? Huh akkor rosszabb mint egy plázapudli, nagyképű, beképzelt saroklakó. Akkor ott, legszívesebben kihívta volna párbajra azt az utolsó férget, de nem lehet. Mert ott van Narcissus akit nem fog bántani, semmi pénzért sem. Semmiért sem bántaná meg szerelmét,ezért tartja meg a démon iránti gyűlöletét is magának. De a sírás nem hagy alább, a félelem, a rémület, a kétségbeesés és a hiány könnyei ezek. Fél, mert mi van ha valami komolyabb baja lesz egyszer a fiúnak? Jó Caiussem rendbe hozza amit tesz, de akkor is!! Mi van ha pl elvérzik vagy mittom én? Rémült, mert azok a képek az emlékei közé égtek, és sose fogja elfelejteni azt a fájdalmat amit kedvese arcán látott, és azt a sikolyt, ami miatt még a vér is megfagyott az ereiben. Kétségbeesett, mert nem tudja mit kezdjen ezzel a helyzettel, és hiányzik neki a fiú, aki mellett mindig jól érzi magát, aki maga az élet, a boldogság, aki mindig mellette van, aki megvédi akár kell akár nem, és fura mód hiányzik a furcsa modora is. Egyszóval hiányzik neki Narcissus, de csakis ő. Caiussem mehet a francba, de nagyon gyorsan, mielőtt ő küldi oda repjeggyel együtt. De mondjuk, mit pattog, hisz nem is érti az egészet. Narcissus megígérte, hogy majd mesél erről a kígyóról, Caiussemről párdon, de akkor is. huhh...Könnyei kissé kezdenek elapadni, de szívébe olyan üresség költözött, mint még soha. Visszadől az ágyba, megpróbál aludni, de nem tud. Csak az álom rémképei vannak előtte, inkább a plafont bámulja. Telnek a percek, az órák, de az álom messze elkerüli a félelf lányt, majd csak korán reggel csukja le szemeit a fáradtság.*

*Másnak korán felkel, miközben hulla fáradt. A rémálom után, kemény 3-4 órát aludhatott, és most se tud tovább. Hajnali 5 vagy fél6 lehet. Egy furcsa ötlet jut eszébe, és ezzel motiválva felöltözik, felveszi a tegnap kapott vastag és meleg pulcsit, majd az ágy alatt kezd el kotorászni. Köhögések közepette megállapítja, hogy többet kéne takarítani, de megtalálja amit keresett. Egy szépen megmintázott, méretes fadobozról van szó. Óvatosan kinyitja a tetejét, és megcsodálja legkedvesebb fegyverét, az íját, mely cseresznyeszín páccal van beeresztve, végei vörösbe hajlanak, rajta arany csíkozással. Anyaga erős, de ruganyos fa. Az íj fantasztikusan szép, íve akár a tenger hullámai. Az íj testén, a két végétől elindulva két, vékony aranysárkány fut egymással szemben, majd középen találkoznak. Még régen kapta, nagyon régen, kiskorában anyjától. Mellette vannak a nyilak is, melyek ugyan abból a fából készültek, hegyük éles mint a borotva, végén arany csíkozás és a tollak vérvörös színűek. Igazi remekmű az összes. Ez összesen 40 nyíl. Plusz mínusz egy két darab. A dobozban még van egy hátra vehető, hordozható "táska" is az íjnak, a nyilaknak pedig tegez. Mosolyogva a hátára kapja a nyilakkal telepakolt tegezt, a tokba belerakott íjat, és ki is lép a konyhába. Oldalán a tegnap kapott kis szütyő, belerak 3 almát, felöltözik és már megy is ki a havas tájba gyakorolni. Lába alatt ropog a hó, a tenger halkan hullámzik. A jéghideg víz, mintha csak magával akarná ragadni a part mentén lépkedő lányt, mindig felé nyúl, és a homokban ragadt kisebb tócsák már meg is fagytak. Mínusz 5 fok lehet, a nap most kel fel. A lány az erdő felé veszi útját, így felfegyverezve. Régen nem gyakorolt, és ráférne. levezeti a stresszt, és megnyugtatja. Ha elképzeli, hogy a célkeresztben Caiussem áll még talán nevetni is fog ez után a rémes álom után.~Ha ezt Narcissus tudná...~ Suttogja egy hangocska és rögtön el is szégyenli magát. Igaza van, hogy lehet ilyen, hisz Caiussem(bármennyire gyűlöli) Narcissushoz tartozik. El kell fogadnia, mint ahogy a fiú is megtette ezt. Lassan eléri a kis tisztást az erdő sürülyében ahol régen is gyakorolt. A nagy szalmabála melyre régen ráfestette a célkeresztet, még mindig ott áll, igaz kissé havas, meg jeges, de a célnak tökéletesen megfelel. Elhelyezkedik az ötméteres távolságra, előveszi fegyverét, az idegre helyez egy nyilvesszőt, kiveszíti amennyire csak tudja, izmai kegyetlenül dolgoznak, céloz, és elengedi! A húr halkan búg a mozgástól, a nyíl pedig sebesen repülve a célkereszt közepébe talál nyugvásra. A lány elővesz egy újabb vesszőt, még erősebben húzza, még erősebben, elengedi, és talált! Igaz most kissé arrébb, de az elfogadható körön belül, de ez sokkal de mélyebbre fúródott a szalmabálába. És jön a következő, meg a következő, és majdnem az összes a legkisebb körön belül landol. Elégedetten megy oda a bálához, és kihúzgálja a vesszőket, majd visszarakja a hátán lévő tegezbe. Most 7 méteres távolságból próbálkozik, az eredmény itt se rossz, sőt meglepően jó, ahhoz képes, hogy milyen régen gyakorolt. Majd jön a 10 méter, ahol már vagy 5 darab a kiskörön kívül landol, de a következőbe így is bekerülnek. És még így is van amelyik a célkeresztbe hatol. Boldogan teszi vissza a vesszőket a helyükre, majd leül egy másik bálára, és elkezdi majszolni az almát.*

*Iaszón nyugtalanul felült az ágyán,és fülét arra kényszerítette,hogy több információt adjon a kintről jövő zajokról.*~Mi adja ki ezeket a hangokat?~Feláll,komótosan felveszi a papucsát és kinéz az ablakon.Megrökönyödve látja,hogy a testvére íjászatot gyakorol.~Na,ennek is elmentek otthonról.Hajnalbon íjaszat!Tutira megőrült.Na mindegy.~*Halkan és komótosan lépkedett le a lépcsőn.Odavonszolta magát a hűtőhöz,kivett egy sütidarabot és mint egy kisegér elkezdte rágcsálni.Felcammogott a lépcsőn,bement a szobájába és lassan felvette a régi tőrét és az asztalába dobta,végül visszabújt az ágyába,és olyan hangos horkolt,hogy talán meg a lövöldöző Heszpedíra is meghallotta.*

*Miután megette a két almát, mely jócskán lehült a téli hőmérsékletben, felállt és elindult az erdő belseje felé varázslatokat gyakorolni. Íja és tegeze a hátán, talpa alatt ropog a hó. A felkelő nap narancssárga fénye meg-megcsillan a fényló hókristályokon. A lány mosolyogva nézi a fény ezen játékát, majd elérve a mezőt, ledobja a szélén a fegyverét, csak a kis szütyő marad az oldalán és vagy 5 métert besétál a havon. Megáll, és elgondolkodik, mivel is kezdje, majd a scorbis mellett dönt. Körbenéz, sehol senki, csak a szél süvít a havas ágak között és egy-két szajkó rikkantja el magát ezzel is megtörve a kora délelőtti csendet. A láyn lehunyja a szemét és koncentrál a varázslatra, majd hirtelen kinyitja, bal lábával erőteljesen dobbant és elkiáltja magát: SCORBIS!!! A hatás nem marad el, és a lány tátott szájjal nézi művét, ami egy vagy 8 méter hosszú, és 4-5 méter mély árok. Elégedetten mosolyog, majd még megismétli párszor ezt a műveletet, az eredmények itt se rosszabbak, így elégedetten a következő varázslaton töri a fejét, ami a panarium lesz. Kissé odébb megy a rögtönzött "medencéktől" megáll, újra koncentrál, majd elkiáltja magát: PANARIUM!! és kezét lendületesen felemelve, egy 5 méter magas, és másfél méter széles fal keletkezik előtte. Elégedetten füttyent egyet, majd ezt is tovább gyakorolja, és mint az előbb, itt is az első bizonyul a legjobbnak, bár Croxfordéhoz képest ez semmi. Aztán keres egy korhadt fát, és az ardort kezdi el gyakorolni. Kezét előre nyújtja és mutatóujjával a korhadt fán lévő ágra mutat.
-Ardor!-mondja félhangosan és ujjából egy vörös szikra repül az ágacska felé, mikor eléri annak tövét, a halott ág szinte lerobban a törzsről.
-Huu!Wáóó!-suttogja a lány, és elégedetten mosolyog. Addig gyakorol, amíg a korhadt fa kérgéből egy 5 centis darab ki nem robban, utána ezt is befejezi. Még gyakorol egy két varázslatot, köztük a caldot, az ictumot, a flammát és a caligot. Még jól jöhetnek, majd átszlalomozva a rögtönzött akadálypályán a mező széle felé tart. Közben szemügyre veszi "műveit" és elégedetten hajol le a tegezért és az íjért, a hátára kapja őket, és fáradtan visszaindul a gyakorló pályára. Órákig varázsolhatott a mezőn, mert már a nap jócskán az ég tetején járt, dél környékén lehetünk. Út közben előkapja az utolsó almát, és megeszi. Mikor befejezte az "ebédet" előveszi íját, elhelyezkedik a bála előtt, és csak gyakorol, és gyakorol. Már vagy harmadszorra fogy el az összes vessző, agy újra a bálához sétál, kirángatja a vesszőket, és kezdi előröl a sorozatot. A kínzássá vált gyakorlásnak az izomláz vet véget. Heszperída az utolsókat lövi, bal karjával erősen húzza az ideget és fogja a vessző végét, a jobb kézfejével pedig alátámasztja a borotvaéles pengét. Éppen lőne, amikor a válla fájdalmasan tiltakozni a kezd, az izma begörcsöl és kelletlen lazít az ideg feszességén, minek következtében az eredeti állapotát próbálja visszanyerni a szerszám, így a meglazult idegnek köszönhetően a vessző kissé lefelé dől és előre csúszik, és mivel eddig heszperída csuklójánál volt, végigszántja a lány kézfejét a csuklójától a mutatóujja első percéig. Felkiáltva dobja a földre az íjat, sziszegve szorítja sérült jobb kézfejét. A seb azonnal vérezni kezd, nem kicsit, de is túl vészesen, de ahhoz eléggé, hogy ujjai között a fehér hóba csöppenjen. Eltorzult arcal gondolkodik, mivel köthetné be a vérző sebet, aztán eszébe jut a ligavi varázslat, mely pont erre jó. Bal kezével(mely már véres lett) elengedi a vérző sebet, és a jobb körül körözni kezd, közben kimondja a varázslatot.
-Ligavi.-suttogja, és azonnal érzi is a hatást. Látni semmi nem látszik, de érzi, ahogy valami kellemes meleg dolog borul a seb fölé, csillapítva a vérzést és a fájdalmat. a seb már csak szivárog, és tudja varázslattal van bekötve keze. Óvatosan felkapja az íjat, a tegezbe dobja a vesszőket és sietősen indul vissza a ház felé, mielőtt a varázslatnak vége szakadna, és , hogy bekösse a kezét.*

*Iaszón jócskán belakmározott a reggeli tojásrántottából és mikor benyomta magába az utolsó falatot elégedetten sóhajtott egyet.*
-Húú!*Majd fölment.A szobájában elő vette tarisznyáját és belerakta nővérétől kapott dobótőrjét.Aztán övére rakta kedvenc görbekardját és kinézett az ablakon.*~Szép napunk lesz!~*Kirohant az udvarra és egy szép dobással eltalálta a tőrével az első fát.*

*Megérkezve villámgyorsan beviharzik az ajtón. Csizmáját lerúgja magáról, kabátját a szekrényre dobja, íját meg a szobájába és kötszerért indul. Anyja feje jelenik meg az ajtóban, kissé aggódva.
-Hol voltál lányom? És mi ez a sietség, mit csináltál megint?-kérdi.
-Semmit, csak gyakoroltam egy kicsit az erdőben, ennyi.-válaszol nyersen, nincs kedve sokáig ezen rágódni.
-Egyedül kimentél hajnalok hajnalán az erdőbe?-sápad el anyja.-Megőrültél, te...
-Igen? Mi? Anya könyörgök 16 vagyok, szerinted katonai kísérettel kellene sétálgatnom? Mégis minek kérdem én. És amúgy is, meg tudom magam védeni.-szegi fel az állát kezében egy adag gézzel, fertőtlenítővel, és ragasztóval. Szó nélkül ellépked az anyja mellet egyenesen a szobája felé, de Foran az útjába áll. A vézna kis félelf mostohaapja láttán legszívesebben a képébe röhögne, hogy azt hiszi ajtóőröset játszik akkor meg ijed? Nah ne, viccnek is rossz, és ennek hangot is ad.
-Valami gond van Foran? Már megbocsáss de a szobám előtt ácsorogsz, én pedig szeretnék bemenni.-néz hidegen a férfi szemébe. Általában vidám és kedves, de ezzel a férfival sose lesz az. Soha!
-Nem beszélhetsz így anyáddal, megértetted? És velem se.-szegezi le a férfi.
-Bocsánat anya.-fordul hátra, és tényleg így gondolja, egy kissé kiborult. Majd újra Foranra néz és nem szól semmit. A férfi csak nézi, de a lánynak esze ágában sincs bocsánatot kérni.-Bemehetnék?-kérdi megint.-Tudod még mindig az ajtóban állsz és mögötted a szobám.
-Heszperída D'or,...-akarná leszidni, de a lány közbevág.
-Igen? -néz fel a férfire, arcán gunyoros mosoly, hangjában semmi tisztelet, csak megvetés.-Probléma van, hogy nem te vagy a nagy úr? ITT apa volt az aki megkapta a tiszteletet anya után, ha jól tudom Te egyik sem vagy, szóval állj el az utamból, nem vagyok hajlandó tovább veled ezen veszekedni, ha meg nem viszed arrébb magad, akkor felöltözöm és viszlát. De tudod mit, nem adom meg neked ezt az örömöt.-rázza a fejét.-Áljál csak amíg jónak tetszik, de épp most gyakoroltam pár támadó varázslatot, és ha tovább játszod a fejed, akkor kénytelen leszek esetleg használni valamelyiket. Te nekem csak egy elf vagy a sok közül, semmi több. Anyám szeret téged, talán ezért nem öllek meg, mert legszívesebben azt tenném, gyűlöllek, ahogy te is engem jól tudom.-közli hidegen, hangja érzelemmentes. A férfi arca megkeményedik, de a lány tovább folytatja.-Felőlem addig versz amíg akarsz, a"kapcsolatunk"-ír a levegőbe macskakörmöket-nem lesz jobb, sőt. Testi fenyítéssel semmit se fogsz elérni, ezt apa is tudta, ha baj volt leültünk és Normális-nyomja meg a szót-ember módjára megbeszéltük azt. Itt sose volt vita, mindig béka volt, de ha feltűnt volna mióta itt vagy és hazajövök az öcsémmel neked csak problémáid vannak. tegnap is örültél volna, hogy egyáltalán gondoltam rád karácsonykor, de nem, még azzal is problémázol, hogy mit kapsz, Elegem van belőled, nem tudom anya mit szeret benned, de én most közlöm veled: én semmit sem bírok benned, és Sose fogok.-köpi a szavakat.-Szóval ha megkérhetnélek arrébb vonszolnád magad, vagy neked megyek, mert másként nem jutok be a szobámba. Köszönöm.-fejezi be a mondandóját, és elégedett magával, most megmondta ennek a tuskónak. Foran szó nélkül arrébb lép, Heszperída pedig mellette elhaladva egy mosolyt is megenged magának, majd a szobájába belépve hátraszól:
-Shadow, Zafír gyertek!-persze ezt gondolja is, hogy árnyékmacskája minél hamarabb biztonságban legyen. A fekete szőrcsomó villámgyorsan beszáguld, Zafír csak fél perc múlva érkezik meg, majd a lány becsukja maga mögött az ajtót, kizárva a rémes férfit és a gondokat. Leül az ágyra, és óvatosan lefertötleníti a kezét. a varázslat sokat segített, de még így is vérzik. Miután bekötötte kezét,hátradől az ágyon és csak a plafont nézi. ~Lehet, hogy ezt nem kellett volna te nagyész. Bazi nagy kalamajkába vagy, ugye tudsz róla. De mindegy, mert nemsoká mész vissza a suliba és ott lesznek a barátaid és Narcissus.~-gondolja, és megérinti a nyakláncot. Majd felül az ágyon, elrakja az íjat meg a tegezt az ágy alá, és nézi, ahogy cicái vidáman játszadoznak a földön. És akkor beugrik neki! Kellett egy ihlet és megvan! Le fogja festeni a cicáit! Máris az íróasztalánál gubbaszt, egy vásznat kerít, meg ecsetet és olajfestékeket, előkotorja a festő állványt, kirakja a dolgokat, és máris neki álla munkának. Kissé fáj jobb kezével megfogni az ecsetet, de nem törődik vele, ő csak fest, az megnyugtatja, és kikapcsolja. A macskák tovább játszanak, de a lánynak rájuk se kel néznie, így is tudja mit fest, fejében ott a kész kép, csak le kell másolnia. Két óra festés után kész lett a mű, és olyan élethűre sikeredett, hogy könnyt csalt a szemébe. Mosolyogva állt fel az állvány mellől, hogy távolabbról si megnézze a munkát, de így is jó. Ha megszáradt akkor az üres képkeretbe fogja helyezni, had csodálja minden nap...amikor itt van. Kiosont a fürdőbe, lemosta magáról a festéket, majd visszatérve a szobájába, nekiállt kitalálni szerelme ajándékát, ami egy fotó album lesz. Egy kézzel gyártott fotóalbum, amibe azt rak amit csak akar. Már csak a minta kell az elejére, és kész is lesz. Előveszi a rajzfüzetét, hogy megtervezze az ajándék designéjét.*

*A rajzolás prímán ment, de az éjszakai álmatlanság után lassan, de elaludt a rajzfüzete felett, az íróasztalánál. A fotó album borítóját már készre megtervezte, így most egy színes rajz volt a feje alatt, mely a készülő művet ábrázolta. Bőrből fogja elkészíteni, úgy döntött, és domborműves lesz. Egy erdőt ábrázol a kép, melyet apró kristályokkal fog színesebbé tenni, vagy épp festékkel. Hogy pontosítsunk egy téli erdőt képzelt el, ezért rengeteg fehér kőre lesz szüksége, melyeket majd a bőrre erősít. De a tengerparton rengetek átlátszó és fehér kristály teng-leng, így biztos meglesz a kellő mennyiség. Szóval most lecsukott szemekkel aludt, de az édes álomba most is befurakodta magát az esti rémkép. Újra a folyosón sétált, meglátta a vért, és már épp befordult volna a sarkon, amikor felriadt. Levegő után kapkodva nézett az órájára. Este fél11. Hát jól elaludt, az albumot már csak holnap készíti el. Aztán az ajtón újra kopogtak, ugyanis erre riadt fel a félelf lány. Álmosan felkászálódott a székről, nyújtózkodott egyet-kettőt és a kilincs után nyúlt. Kinyitotta az ajtót, és meglepetésére az öcsét találta ott.
-Hali. Hát te?-kérdi, majd betessékeli a fiút a szobába, nehogy meglássa őket valaki.*

*Már jócskán éjszaka van, és nem hagyja nyugodni a nővére mai kirohanása. Muszály vele beszélnie, így kioson a szobából, semmi kedve összefutni anyja kérdő tekintetével vagy Forannal. Megáll az ajtó előtt és bekopog. Vár, vár, de semmi. Végre valami mozgást hall, de nem nyílik az ajtó. Újra bekopog és ekkor eléri a hatást. Nővére kisvártatva ajtót nyit neki, és beengedi őt.Besétál az ajtón, kissé elfintorodik az olajfesték szagon,, megcsodálja az új képet, majd leül az ágyra.
-Figyu, mi volt ez a mai dolog Forannal? Nem sokat hallottam belőle, de az a kis töredék is elég ..khm...hogy is mondjam érdekes volt.-nevet, és várja a választ.-Meg a vacsoránál.-néz nővérére.-Tudod, hogy most egy lila folt van a bal lábamon?-kérdi élesen, tettetett haraggal.*

*A kérdéseket hallva, kissé meglepődik. Vállat von, és belekezd a históriába.
-Semmi, csak gyakorlás közben felszántottam a kezem, varázslattal bekötöttem azt siettem mielőtt még vége lenne, ha van, hogy bekössem, erre jön anya aggodalmaskodni, én meg kiborultam, és akkor megjelent az a tuskó, hogy játssza a nagymenőt, én meg beolvastam neki, kissé bekattantam ennyi. És bocs a lábrúgásért.-nevet.-De erről jobb ha anyáék nem tudnak. A másik fele, meg nem kell még elújságolni, hogy húúú egy féldémonnal járok, mert anya azonnal szívinkfarktust kap, miközben nem is ismeri Narcissust. Ő csak Caiussemet látná benne, a veszedelmet a lányára, de ez hülyeség. Joh, én se puszikálnám össze azt az utolsó férget, de én Narcissust szeretem nem azt a ...inkább nem ragozom, de erről kérlek ne beszélj majd neki. Nem akarom megbántani, és majd mesél a démonról azt mondta, akkor lehet, hogy jobban megértem a helyzetet és átlátom a dolgokat. Ennyi azt hiszem.-sóhajtja a lány és a koromfekete szemű féldémonra gondol, akit mindennél jobban szeret. Shadow és Zafír nyugodtan hortyogtak a radiátor mellett a kosárban, őket ágyúval sem lehet kirobbantani.
-Nah, de menjél aludni, azt én is,, mert hulla vagyok.-intézi szavait Iaszonhoz, és már indul is, hogy kitessékelje öccsét.*

*A válaszokat hallva kissé meglepődik, de semmi több.
-Jó igazad, van bocs, de akkor is tök izgi lehetett. De nyugi, nem hozom fel többet a témát.-teszi maga elé megadóan a kezét. Aztán csak bólint.
-Jah, lehet benne valami.-nyögi egy ásítás kíséretében, majd csak feláll és engedelmesen kisétál az ajtón, mint egy holdkórós bemegy a szobájába, ledől az ágyra és már alszik is.*

*Miután öccse távozott, fáradtan rogy le az ágyra. Jobb keze még mindig sajog, a kötés néhol átvérzett egy csöppet, de túl fáradt, hogy lecserélje...majd reggel. Fürdeni sincs ereje, csak átveszi a pizsamáját, kiengedi a haját, mely a mai nap szoros kontyba volt feje tetején, és ledől az ágyba. A macskák halk dorombolása az álmok felé sodorja, a meleg és puha takaróval együtt.~Holnap muszáj megcsinálnom Narcissus ajándékát. Utána meg megyek is vissza a suliba. Remélem összefutunk minél hamarabb, beszélnem kell vele, meg persze felköszönteni, hisz 5.-én 17 éves lesz már. Vénember.xD~nevet magában, és lassan félálomba ereszkedik. de tudata hátuljában újra mozgolódni kezd az a sötét álom, azok a rémképek újabb támadásra készülnek, és ezt a félelmet semmi se képes elnyomni. Ha ez így megy, akkor örök életére megőrül. Sürgősen beszélnie kell a szerelmével, el kell magyaráznia ezt a démondolgot. És...várjunk alig tud valami a srácról. talán ha megkéri meséljen magáról egy kicsit, akkor fog, bár lehet, hogy inkább elfelejtené a múltat. Mindegy erre majd a fiú fog válaszolni...de ha mondjuk ő kezdené, ezzel bizalmat mutatva ami van is bőven, akkor talán a srác is belekezdene, és lehet, hogy hiányosan de elmondana valamit magáról. Mindegy a lényeg a lényeg: beszélniük kell nem is kicsit, és Heszperída pedig kíváncsi. És ha meglátja a bekötözött sebét? Tuti össze aggódja magát, majd kitalál valamit. Pl.:...áhh nincs ötlete, nem fog hazudni, megmondja, hogy íjászat közben felvágta a kezét a pengével azt kész, mi baj van ebből? Béna és kész. De a merengéseknek is vége szakad, ugyanis az álmok magukénak követelik az éjszakát.*

*Reggel fáradtan, és karikás szemekkel kel fel, este megint nem sokat aludt. Megreggelizik, lerendezi a reggeli dolgokat, majd visszatér az ajándékkészítéshez. Órákig mnet vacakol, és mikor anyja be akarna jönni, ő kitessékeli, "munka közben ne zavarják" címszóval. És igaza van! éppen egy műalkotás megszületése közben zavarnák? Nah nee.. Szóval vagy 3-4 óra fárasztó munka után, (ragasztás, bőr vágás, domborítás, meg minden egyéb) kész a mű, a lány arcán ragasztócsík égtelenkedik némi festék kíséretében.
-Hát ezzel is kész volnánk.-sóhajta művét szemlélve. Mit ne mondjak, nagyon szép, lett, nem annyira mint amennyire elképzelte, de ez is fantasztikus, a cél az, hogy a címzettnek is tetszen. Kissé idegesen tördeli a kezét, mi lessz ah nem lesz jó.
~Mindegy, majd kiderül, de-e miatt ne idegeskedjünk.~nyugtatja magát, majd kimegy a fürdőszobába, lemossa az arcát és leül megenni a kihült ebédet, majd nekiáll összepakolni, nemsokára megy vissza az Electusba.*

*A reggeli után Iaszón az udvaron fegyvereit élesítette.A célba dobás úgy ment neki mint a karikacsapás,így inkább mást gyakorolt pl: varázslat.~A fenébe!!!A varázslat irtóra nem megy~Dühöngött magába,miközben egy korhadt farönköt félbevágott.*
-Hu!*Hallatszott a ''finom az ebéd,,kifejezés.Majd holmiját összeszedve várta az utazást.*

» Cryonath - Folyóhegy - Coleridge Birtok - Dana és Drake Coleridge otthona
» Cryonath - A csodák világa
» Anglia - Canterbury, Kate Wilson otthona
» Amerika-Utah állam- Salt Lake City- Anita Cawthorn otthona
» Luna-kúria - Firenze, Olaszország - Carlotta Amelia di Luna otthona