Vízköpők Erkélye

Tárgy: Vízköpők Erkélye Szer. Május 05, 2010 2:42 pm

Ez egy hatalmas,és széles erkély,ahová előszeretettel járnak a diákok az Electusban.Hatalmas vízköpők vannak a díszesen faragott kőkorláton,s víz folyik ki a szájukból,ami az udvaron lévő Nofretiti Kútjába esik.

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Pént. Nov. 12, 2010 1:35 pm

*Fáradtan lép ki az erkélyre Heszperída, ölében cicájával.
-Hát hallod-e neked aztán jó dolgod van. Nem olyan egyszerű a földszintről idáig felgyalogolni, téged pedig még cipellek is.-*nevet a cicára. kissé hideg van itt kin, jobb is ha nemsokára bemegy, mert a végén megfázik. De az elé táruló kilátás egyszerűen lenyűgöző. itt vannak ilyen magasan, és a vízköpőszörnyek pedig, innen csurgatják alá szájukból a vizet. mekkora mérnőki csoda, hogy vagy 10méter magasból eső víz a lenti kútba follyék, bár lehet hogy csak bűbáj...ki tudja. A lényeg az, hogy ámulatba ejtő, de a levegő már hideg, így a lány gyorsan visszasiet a folyosóra, tovább kutatni a halloween-i töklámpást.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 12:52 pm

*Elég régen áll már itt, vastag, bélelt köpeny tekeredik köré. Elég nagy ahhoz, hogy több ember is kényelmesen elférjen alatta. Nem véletlenül van pont ez a cryonathi démonivadékon. Ő maga alig ismeri a hideg fogalmát, hiszen a kastély, melyben született és nevelkedett, fagyot árasztó kőtömbökből állt. Betegeskedő gyerek volt, de megerősödött immunrendszerű ifjú lett. Sötét hajába bele-belekap a hűvös szél. Csak áll, és a lezúduló vízre koncentrál. Fejében a másodperceket számolja, hogy elérkezzen ahhoz az időponthoz, amikorra megbeszélték a találkozót. Órákkal ez előtt érkezett, mert nem akarta megvárakoztatni Szíve Hölgyét. Kezei a köpeny alatt szorosan összezáródnak egy kicsiny, nem túl szépen becsomagolt dobozon. A cellux mindig kifog rajta, a szalag is csálé, de a lényeg az, ami a dobozban van. Gyöngéd mosollyal gondol a lányra, akit vár, s szíve megtelik melegséggel. A csata, s a Saron szobájában töltött hajnal után csak még jobban megerősödött abban a hitében, hogy akkor, ott, amikor megérkezett az Oszlopcsarnokba, a végzet vezette a lányt útjába.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 1:06 pm

*Izgatottam, szinte remegő kézzel siet az erkély felé. Shadow, akár az árnyék követi őt, a lába altt ugrál, ide-oda szökell, és a lépcsőn majdnem orra esik benne.
-Jajj Shadow nyugi már!-pedig ő maga is legalább ugyan ilyen izgatott. A karácsonyra kapott meleg zöld pulcsi van rajta, a vastag fehér csízma, és oldalán a kis szütyőcske benne ezer dologgal. Az elmúlt események tekintetében mindig magánál, lesz mert mi van ha egyszer csak megint történik valami? Szóval ott a kékes szütyője, benne a teleportmedál, a százfűléfőzet, az altatóbájital és nagyon régen az apjától kapott aranysárkányos medál, mely a család pontos címere. de azt csak a beavatottak tudják, mint azt is, hogy ott ez a lánc. Felérve az erkélyhez megtorpan. Nagy levegőt vesz, majd hangosan kifújja azt. Fekete haja most nincs összefogva, így szabadon omlik derekáig.
~De ügyes vagy Heszperída. Össze foghattad volna a hajad, a szél úgy össze fogja kócolni, hogy egy madárijesztő is megirigyeli majd. Aztán órákig szedegetheted ki belőle a csomókat hazavágva avgy 5 fésűt. igazán gratulálok! Jövő karácsonyra egy tucat fésűt kérek a biztonság kedvéért.~szidja magát, majd lenéz Shadowra.
~Szerinted minden rendben lesz?~kérdi.
~Biztos. Bár a látottak után én tuti nem rohangásznék körülötte.~emlékszik vissza a cica.
~Shadow!!Szégyeld magad, hogy lehetsz ilyen?~kérdi a lány élesen, mire a cica kissé elszégyelli amgát.~Narcissus nagyon kedves srác, törődik a másikkal és én nagyon szeretem. Az ami történt nem az ő hibája, csak az ultraérzékeny kígyóé.~jelenti ki.~De majd ma talán elmeséli a dolgot Caiussemmel. Kíváncsi vagyok, és akkor talán meg is értem.~ Majd leguggol és bekötözött jobb kezével megsimogatja a fekete állat fejét. Még otthon szántotta fel kézfejét íjazás közben. Tiszta profi.
~te is kijössz, vagy inkább benn maradsz?-kérdi a cicától.
~Ha nem gond akkor itt maradnék benn a melegben, tiszta hülye vagy, hogy kimész abba a jeges időbe.~rázza a fejét, majd csak elüget. Heszperída egyedül maradt, mély levegőt vesz és kisétál az erkélyre. A hideg azonnal arcul csapja, és ötször is elátkozza magát, amiért azt hitte, hogy szupi idő van, és a kikészített kabát az ágyon maradt. Mindegy. Így hát mosolyogva odasétál a fiúhoz.
-Szia.-köszön neki, nem tudja igazán mit is csináljon, még a szünet előtt találkoztak, akkor is nem épp a legjobb helyzetben. Pff...-Hogy telt a szünet?-kéri, csak hogy legyen valami téma.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 1:33 pm

*Arca azonnal felderül, amint meglátja a lányt. Mosolya egy kicsit lehervad, amikor látja, hogy Szíve Hölgye didereg, de erre is fel van készülve. Magához húzza őt, s csupán illemből nem csókolja meg azonnal. Ráteríti köpenyét, s megsimogatja arcát. A lány úgy érezheti magát, mint aki egy teleport kapun át egyenesen a napfényes Havaiira érkezett. A köpeny alatt lehet vagy 30 fok, még Narcissuson is csak egy vékony póló van. Egyik kezében egy bénán becsomagolt dobozt tart, színes, csálé szalaggal, másikban egy hosszú párnát. Hogy a párna mire is való, gyorsan kiderül. Ledobja a földre, nem törődve azzal, hogy havas és lucskos, leülteti rá a lányt, majd a köpeny egyik rojtjából három vékony rudat vesz elő, azokat keresztben egymásba illeszti, feligazítja rá a köpenyt és voilá. Épített egy rögtönzött sátort maguk fölé, ami kellemesen meleg és elég nagy, hogy kényelmesen lehessen benne mozogni. Leül a lány mellé, és kipirult arccal átadja neki a dobozt.*
-Boldog karácsonyt Királyném, Szívem Örökös Őrizője.
*Amikor Heszperída kinyitja a dobozt, valószínűleg elakad a lélegzete. A doboz tartalma nem más, mint az a topázköves sárkánymedalion, melyet a cryonathi vásáron nézett ki az édesanyjának, mellette pedig egy topázköves fehérarany gyűrű. Kész vagyon lehetett. Ha a lány kigyönyörködte magát, óvatosan előrébb hajol, és feladja rá a nyakéket. A gyűrűt nem meri az ujjára húzni, nehogy félreértse a mozdulatot. Igaz egy pillanatra megfordul a fejében, hogy nőül kérje őt, de azonnal le is csendesíti gondolatait. A lehető legilletlenebb lenne ezt tennie. Alig vannak együtt Heszperídával, s bár ő érzi, hogy rátalált a nagy szerelemre, a lány valószínűleg nem vágyik azonnal elkötelezni magát. Elraktározza a gondolatot pár évvel későbbre.*
-Nagyszerűen telt, köszönöm. A gyengélkedőn összerakták a bokám, majd Kate barátnőddel beszélgettem. Igazán csodálnivaló, kedves lány. Nagy örömmel tölt el, hogy így vigyáz az én egyetlen kincsemre.
*Evidens, hogy Heszperídára gondol.*
-És a te szüneted? Shadow jól van?

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 2:04 pm

*Mikor Narcissu behúzza maga mellé egy meglepett sóhaj hagyja el a száját, ugyanis ott oylan meleg van, mint nyáron egy strandon vagy valami hasonló helyen. Nagyon kellemes, felolvasztja amgát mint a mirelitet, pedig még csak pár perce jött ki. Aztán mikor egy rögtönzött sátor lessz belőle. Tiszta túlélőtábor, akaratlanul is elmosolyodik, hát hogy van ez? Köpenyből sátor? Valami sorozatba is beillene. Mosolyogva leül a párnára a rögtönzött sátorba, és mikor a fiú mellé ül, szíve hatalmasat dobban~Csak meg ne hallja, akkor nekem végem...szóval nyugivan!~oktatja magát. Aztán Narcissus előhúz egy dobozkát( a csomagolás...egyedi Very Happy

)Heszperída értetlenül néz fel a srácra. Neki? Ajándék? Karácsonyra? Halihó ez melyik bolygó? Tuti eltévedt, neki ajándék? Teljesen bambán elkezdi kibontani a dobozkát, hogy mi is lehet benne, és amikor meglátja a nyakláncot, szinte leejti a dobozt, szeme könnybe lában, és egy kövér, meleg könnycsepp gördül végig az arcán.
-Köszönöm.-sóhajtja teljesen elérzékenyülten. A gyűrű is csodaszép antik darab lehet, sose látott ennyire szépet. Majd mikor a fiú a nyakába akasztja a láncot, szinte megborzong a gyönyörtől. Szeme még mindig könnyes, de egy-két pislogással eltűntei azokat. Ott ülnek egymás mellett és jobb kezével megérinti a sárkány.
-Annyira gyönyörű. köszönöm.-ismétli magát, és Narcissusra néz, egyenesen a fekete szempárba, próbál rájönni mit gondolhat most a fiú, de sokra jut. Csak azt sötét szemét látja, benne mintha boldogság csillogna. Óvatosan közelhajol hozzá, és lágyan megcsókolja, hogy ő is érezze mennyire hálás, majd újra ránéz. Mikor pedig katere kerül a sor, felkacag.
-Igen, úgy tűnik Kate a legjobb barátnőm, pompás egy lány, nagyon szeretem. És örülök, hogy jó volt a szünet. -aztán a bokájára néz, ami most már tényleg rendben van.-Hát az enyém egy kissé...kalamajkás volt.-sohajtja.Hát anya nagyon örült nekem, de Foran, a mostohaapám meg..huh...szóval gyűlölöm azt az embert.-böki ki, sose nem beszélt erről senkinek, nem is érti mért pont most és neki mondja el, de Narcissusban megbízik és szereti őt.-Szóval az a pasa kész! Apu még régen halt meg, aztán anya levette ezt az utolsó elfet, nem is tudom mit szeret benne, csak anyu miatt tűröm el. Rühellem, és kész, nem is tudom mért, de nagyon utálom. Amikor odaadtam neki az ajándékot amit te segítettél kiválasztani akkor is csak azzal jött, hogy:Minek nekem ez?-utánozza Foran hangját.-Szóval semmi. És még ott pattog. Azt hiszi idetolja a képét, és akkor rohanunk a nyakába, hogy júj itt egy pasi, biztos helyettesíti majd apát, de nem! ez az ember azt várja, hogy felejtsem el a múltat de nem fogom, őt soha nem fogom apámnak tekinteni, még családtagnak sem. nekem ő egy idegen az életemben. Ennyi, és nem képes felfogni. Otthon is amikor íjászkodtam és felszántottam a kezem, emeli fel a bekötözött jobb kezét(hát ennyit a titoktartásról) És ugye mentem haza bekötni mielőtt mindenem csupa vér lesz, anyu jött, hogy mi van én meg ki voltam borulva mit kel ott ugrálni semmi se történt és be akartam menni a szobámba erre meg áll ott előtte, és elkezd szónokolni, hát mit ne mondjam kissé elküldtem melegebb éghajlatra lerombolva azt az elképzelését, hogy haladt egy kicsit is felfelé a ranglétrán. Jó utólag lehet, hogy nem kellett volna, de nagyon kiakadtam.-hadarja,a mjd a végén egy nagy levegőt vesz, és sokkal nyugodtabban folytatja.-Amúgy meg mint említettem gyakoroltam íjászatot, izomlázam is van-mosolyog- meg varázslást, és Shadow? Pompásan az otthoni macskámmal játszott. Meg lefestettem őket, hát tömören ennyi. De most meséljél te valamit, mert aszem rongyosra beszéltem a szám.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 2:24 pm

*Nagyon boldog, hogy a lánynak tetszik az ajándék, és amikor megcsókolja, mintha elköltözött volna a menyekbe. Karjait köré fonja, s így tartja, amíg ajkuk el nem válik. Végighallgatja a lány mondanivalóját, majd komoly arcot ölt föl.*
-Azt hiszem nem kellene ennyire komolyan venned a dolgot. Mármint... Nem hiszem, hogy ő annyira erőltetni akarná, hogy az édesapátok helyébe lépjen, sokkal inkább csak családtag akar lenni. Gondolj csak bele, ha bemutatnál a szüleidnek, és ők gyűlölnének engem, ami elő is fordulhat, hiszen az vagyok, ami vagyok, te akkor is ragaszkodnál ahhoz, hogy családtagként tekintsenek rám. Vagy rosszul gondolom?
*Kicsit töpreng, majd folytatja.*
-Azt hiszem az említett elf is csupán arra vágyik, hogy elfogadjátok, mint édesanyád párját, s mint ilyen családtagként kezeljétek.
*Ahogy meglátja a lány lefáslizott kezét, elakad a szava. Óvatosan kezeibe veszi, s lágy csókot lehel rá.*
-Ugyan a csókom nem gyógyító erejű, de tudok valamit, ami igen. Curatio Odium.
*Suttogja, szemei hófehérré válnak, s világítani kezdenek, kezéből fehér láng csap ki, s beburkolja a lány kezét. Pár másodpercig nyalogatják a kellemesen langyos lángnyelvek, majd a varázslat megszűnik, s amikor Narcissus letekeri a fáslit Heszperída kezéről, a seb már csak egy összeforrt rózsaszín csík, mely kellemes bizsergést áraszt a lány karjába.*
-Démoni gyógyító mágia.
*Magyarázza Narcissus, miközben téglalappá hajtogatja a fáslit. Ha Heszperída jobban megnézi arcát, és felidélzi, amit Narcissus Saron szobájában a varázslatról mondott, felfedezheti, hogy a fiú szemei alá szarkaláb szerű árkok vájódtak, s mintha kicsit fáradtabbnak tűnne a bőre.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 2:41 pm

*A fiú mondandóján kissé elgondolkodik. lehet benne igazság, de Foran akkor se lesz a puszipajtása. Soha. Mindegy.
-Ha bemutatnálak a szüleimnek, ami nem is rossz ötlet, akkor az nem fordulna elő, hogy bárki ne kedveljen, mert 1.:irtó kedves vagy, és jól nevelt, meg minden, 2.: ne itélkezzenek feletted mert akkor baj lesz-nevet-3.: Ha meg Forannak lenne problémája, én azt letojom. Figyu igazad van, lehet, hogy nem kellene ilyennek lennem vele, de ...nem tudom elmondani, én... én csak igazából lehet, hogy...hogy dühös vagyok. Igazából nem is tudom miért, vagy kire, de nem tudom. El se tudom mondani, csak nagyon szerettem édesapám és hiányzik.-hajtja le a fejét. Nem akarja, hogy a fiú lássa őt sírni, végül is a dolog régen történt, és már nem lehet rajta változtatni. fekete haja előre omlik, eltakarva az arcát, és kövér könycseppek potyognak a földre. Így lehajtott fejjel folytatja.-talán csak az a bajom, hogy olyan könnyen el akarja érni azt amit apu jelentett nekem. Azt hiszi olyan egyszerű, és elvárja, de nekem ez nem megy. És nem is akarom, hogy menjen. Jó nekem így.-nyögi ki.-De mindegy hagyjuk, ne beszéljünk erről.-szögezi le, és egy gyors mozdulattal letörli a könnyei,t szipog egyet, majd újra felemeli a fejét. Kis mosoly játszik szája szélén, de közel sem a megszokott. Majd mikor a fiú a kezébe veszi sérült kezét és valami számára ismeretlen varázslatot mondd ki, és fehér lángok kezdenek el ugrálni a keze között, először megilyedt, majd inkább érdeklődve nézte a történést. És láss csodát az a rondaság letűnt!
-Wáohh...-csúszott ki a száján, és elkerekedett szemekkel nézi az imént még végigszántott kezét. Megforgatja mint a hülyegyerek, de semmi. Majdnem eltűnt. Álmélkodva néz fel a fiúra, majd csak megkérdi:
-Minden rendben? Fáradtnak tűnsz.-jegyzi meg. Aztán eszébe jut amit még a dimenziókapuknál mondott. Lehet, hogy nem most kéne, de ki tudja mikor találkoznak újra, és kíváncsi.
-Öhm...szóval emlékszel mikor a dimenziókapuknál azt mondtad, hogy mesélsz majd...öhm...hogy mesélsz majd Caiussmeről?-kérdi. reméli nem lesz ebből gond, és nem forgat fel valami rossz köveket, melyek lavinát okoznak.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 3:07 pm

*Elszomorodik, hogy Heszperída könnyezni kezd. Átérzi fájdalmát, s ennek oldására magához öleli a lányt. Kezével lágyan cirógatja a haját, s közben gondolkodik, mivel is nyugtathatná meg.*
-Hallottam olyan varázslókról, akik elő tudják hívni a szellemeket. Talán a te szíved is könnyebb lenne Királyném, ha szót válthatnál szeretett édesapáddal.
*Segít a lánynak letörölni a könnyeit, az aggódásra pedig csak mosolyog.*
-Csupán ki kell pihennem magam. Az életerő átadása veszélyes varázslat, ha avatatlan kezekbe kerül, de számomra már inkább beidegződés. Rengeteget használtam életem során.
*A démon említésére tekintete a sátor-köpeny egy magasabb pontjára vándorol, de mintha a semmibe bámulna. A hangja is kissé távoli, ahogyan beszélni kezd.*
-Amikor megszülettem, a kastélyban élő szellemek -őseim- megidézték Caiussem Seranuss mor'gorughi csatadémont, és a testembe zárták. A szüleimről nem tudok semmit. Soha nem láttam őket, az őseim szellemei neveltek fel. Vízen és halott rágcsálók húsán nőttem fel, a szellemek okítottak varázslásra. Caiussem minden lehetséges alkalommal kitört a testemből, így hamar meg kellett tanulnom, hogyan legyek úrrá az akaratán. Azt hiszem te is hallottál a Ered Vinben történt mészárlásról. Még nagyon fiatal voltam, alig 4-5 éves. Caiussem felszakította a hasfalam, kimászott a testemből, és felkoncolt mindenkit, aki az útjába került.
*Hangja elszíntelenedik, szemeiből pár fekete könnycsepp hull alá.*
-Nem tudtam megvédeni őket. A szellemek akkor feláldozták hatalmuk egy részét, hogy visszazárják a testembe, és nagyon megbüntettek, amiért nem tudtam visszafogni őt. Megtanultam, hogy legjobban azzal tudom lecsendesíteni, ha törvényeket zsolozsmázom. A száraz, kifacsart szöveg megzavarja az elméjét. Ha mégis kitörne a testemből, úgy öt órán belül vissza kell zárni, különben elkezdek sorvadni, végül... Nos, de ez nem fordulhat elő.
*Arcán bizakodó mosoly terül szét.*
-Mire vagy még kíváncsi Tengerek Úrnője?

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 3:25 pm

*Mikor a fiú átöleli mosolyt csal az arcára.
-Veled mindig jó.-suttogja-Szeretlek, bújik szorosan hozzá, ennyire sose szeretett még senkit sem. A szellemek hallatán megrázza a fejét.
-Nem az semmit sem segítene, csak feltépné a sebeket. Jó ez így.-szögezi le, majd borzasztóan megbánja hogy feltette az a hülye, hülye kérdést.~barom! idióta! Lakatot kell rakni a szádra, most nézd meg! Idióta! Ha felértem a szobámba az első az lesz, hogy a fejem addig verem az asztalba amíg bele nem ájulok. Idióta! Tuskó! barom!-szidja magát, tényleg befoghatná a száját, lehetetlen egy alak. Nem is érti mit szeret benn ez a srác. Mikor pedig könnyek jelennek meg Narcissus arcán is, nah akkor nagyon elszorul a szíve, borzasztóan szégyelli magát, és óvatosan ujja hegyével letörli azokat, átöleli a fiút, és megszólal.
-Istenem annyira sajnálom. Tényleg befoghatnám azt a hatalmas szám, sajnálom, nem kellett volna felhoznom, hogy sose tudom befogni, sajnálom.-hadarja, és hangjában rengeteg szomorúság bújkál. Szinte fel se fogta a szavak jelentését melyet az előbb hallot, annyira szánja a dolgot. Borzalmas lehetett Narcissusnak. És erre ő itt szomorkodik, hogy meghalt az apja. Ez ehhez képest lószart se számít, hisz még a szüleit se ismeri. Te jó ég szellemek nevelték? hát nem lehetett valami jó. Sőt borzasztó lehetett. Víz és patkánycomb...pfúúúj bizarr. Nem lenne a kedvencem...az biztos. és még ő van kiakadva anyja fura szagú "főzeléknek" csúfolt alkotásain. Hát a hallottakra nem kezdett jobbelátásra térni a démont illetően, sőt kezdi még jobban gyűlöl. Ekkora férget! Szegény Narcissus és még neki kell azért szenvednie ,hogy ez az utolsó senkiházi, szemét, kígyó...wáááh! Meg tudná fojtani azt a senkit. Há, há Foran örülhet!Most már a lány nem őt utálja legjobban hanem Caiussemet azt az utolsó senkit. Az tuti, hogy őt emberszámba sose fogja venni. Van Narcissus és kész. Senki más, nem fogja bárminek is tekinteni, arra se méltó.
-És akkor a múltkori eset komoylan azért történt, mert megbántottad valamivel?-emlékszik vissza amikor a vergődő fiú bocsánatot kért...atya ég egy szellemtől kellett bocsánatot kérnie, hát hogy van ez, nehogy már a csupor nyalja ki micimackót!!!*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 3:45 pm

*A szíve megtelik melegséggel és szeretettel.*
-Én is szeretlek Téged!
*Talán a lány el sem tudja képzelni mennyire szereti. Az ötlete elvetélt, de nem csügged el. Ha a lány így boldog, akkor fölösleges lenne változtatni bármin is. A lány hirtelen bánata viszont elcsüggeszti. Ostobának érzi magát, hogy nem vigyázott eléggé a szavaira, és megbántotta ezzel a lány érzéseit. Valahogy ki kel köszörülnie a csorbát, hiszen nem állhatja, hogy szerelme miatta bánkódjon.*
-Kérlek ne szomorkodj emiatt, és ne átkozd magad! Szeretem, ha kérdezel, és azt is, ha meg tudok felelni a kérdésedre! Ami történt, már a múlt része. El sem tudnék képzelni csodálatosabbat, mint itt lenni veled, és válaszolni minden kérdésedre.
*Átöleli a lányt, s közben a válaszon töpreng.*
-Elég mélyen megsértettem az érzéseit. Nagyon szégyellem magam emiatt. Ő egy szabad lény volt, amíg őseim be nem fogták, majd bezárták egy lassan felnövő csecsemő testébe. Az élete pokoljárás volt, s én teljesen meg tudom érteni, hogy minden alkalmat megragadott, hogy kitörjön szűk ketrecéből. Ott a ligetben véletlenül felemlegettem neki, hogy fogoly a testemben, s ezek után meg tudom érteni haragját.
*Próbálja mentegetni a démont, még ha nem túl sok esélye is van rá. Ő maga nagyon szereti hű társát, s reméli, hogy egyszer oldódik a feszült hangulat közöttük.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 02, 2011 4:05 pm

-Ne átkozzam magam? Be kéne fognom a szám ennyi, amúgy meg nem biztos hogy mindenről jó ha tudni akarok.-rázza a fejét. Aztán elgondolkodik, majd csak megrázza a fejét.
-Értem én, hogy neki se egy leányálom, de arról ami vele történt nem te tehetsz, és nem téged kéne...úgymond büntetnie. Akkor se tartom ezt helyesnek. Oké sajnálom, meg minden de ez nem fair. Te nem tehetsz arról ami vele történt ahogy ő se tehet róla, hogy együtt éltek, de arról igen is...ami pl a ligetbe történt. szóval...huh kezdek belekuszálódni.-fogja meg a fejét.-Joh, kissé megváltozott a róla-ejti ki keményen a szavakat-alkotott képről, de ez akkor sem valami túlkedves dolog. Sztem őszintén bunkóság, bár te gondolom máshogy gondolsz erre. Nem akarom elitélni, nem ismerem, és nem bunkosságból, de ha lehet nem is biztos, hogy megakarnám, de ez akkor is nekem túl magas. Tudom, akkor asületlenségeket beszélek, mint a ház, mert sose fogom én ezt megérteni, de...mindegy hagyjuk még mielőtt olyat mondok, amit tuti megbánok.-hallgat el és csak néz magaelé. ~Van egy szellem aki szabad volt, de bezárták Narcissus testébe. Hogy miért is? nem tudom, de nem fogom megkérdezni épp kezd lezáródni ez a fejezet. Aztán itt van Narcissus aki ha bármivel megbántja azt az érzelemlabilis lényt az a testi fenyítést alkalmazza, mert már nem szabad. Hát ez...gáz! ~gondolkodik, amjd csak nagyot fújva a melette ülő fiúra néz.
-De tudod mit? Engem nem érdekel mit tettél régen Caiussem miatt, az sem érdekel hogy mi lesz, én téged szeretlek-hangsúlyozza a tégedet, hogy tudja az a kígyó ebbe nincs igazán benne- Szóval remélem ezt már tudod. -néz fel rá mosolyogva.-Nah és most? Téma? Vagy mit csináljuk?-kérdi vidáman maga mögé söpörve a történteket.*

//FAGY//

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 23, 2011 5:22 pm

//Olvad//

*Mosolyogva hallgatja a lányt. Olyan heves, szókimondó, érzelmes és értelmes. Nem lehet nem imádni. Közelebb húzza magához a lányt, és álmodozva hallgatja a hangját. Hát igen. A lány nem nagyon tudja átérezni a mély lelki kapcsolatot a démon és hordozója között, mégis, valahol mélyen sejti, mire is akart Narcissus célozni. Teljesen megérti, hogy a lány tart a démontól, és távol akarja magát tőle tartani. Az ő helyében ő is így érezne. Mindig, mindenkivel együtt tud érezni, így tud köteléket kialakítani a démonnal is. A lány vallomására nagyot dobban a szíve.*
-Én is szeretlek Téged! Azóta tudom, amióta megláttalak a csarnokban. A hajadon még a fény is szebben csillogott, az arcodat, mintha istennők faragták volna ilyen gyönyörűre, a mozgásod olyan légies és könnyed volt, akár, ha egy fuvallat szárnyán jöttél volna. Te vagy a leggyönyörűbb teremtmény, akivel valaha találkoztam. Kedves vagy és megértő, heves és érzelmes. Annyira szeretlek, hogy nem találok szavakat, melyek kifejezhetnék végtelen csodálatom és imádatom.
*Magához szorítja a lányt, és hosszan megcsókolja. Ujjaival a lány haját, nyakát, arcát simogatja, másik kezével egyenesen tartja a hátát, nehogy a lánynak megfájduljon a görnyedéstől. Nehezen válik szét ajkuk, újra és újra megpuszilja, orrát a lány orrához dörgöli, összesimítja arcukat, s közben sugárzik belőle, hogy belehalna, ha elveszítené a lányt. Számára ő a minden, az egész világ. A témán sokat gondolkodik, majd csak annyit kér.*
-Mesélj az álmaidról!
~Hogy tudjam, miket kell valóra váltanom.~ *Teszi hozzá magában.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 23, 2011 5:43 pm

*Olyannyira meglepi ez a hevesség, hogy elfelejt még levegőt is venni. De ugyan úgy viszonozza a csókot, beletúr a fiú barna hajába, másik kezével a nyakát öleli, szinte teljesen egybe fonódnak, élvezi az érintést, a hideg futkos rajta jóleső borzongással átjárva a testét. Aztán mikor úgy gondolná vége, csak a csók szakad meg, ugyan úgy egymásba vannak gabalyodva és a levegő szinte felizzik közöttük. Nagy levegőket véve fejeződik be ez a szerelmes megmozdulás, majd a kérésen szinte lesápad. ~Jaaajj, kellett feltennem a dolgot. Basszus, nem fogok hazudni, de akkor mégis mit mondjak? Nem mondhatom el mennyire kiakasztott az egész...vagy mégis?? Ajjj most mi tegyek?~kergetik egymást fejében a gondolatok. Majd mikor megtalálja a hangját, megszólal.
-Az álmaim...-ismétli. Sokáig nem szólal meg, majd csak sóhajt egy nagyot, és megadóan belekezd.-Rémálmok.-suttogja.-Sokszor visszatérnek, de már egyre kevésbé vagyok tőlük kiakadva. Az egész rólad szól. Sétálok a folyosón, teljes a csönd, aztán a kihalt folyosón vért pillantok meg, elkezdem követni a nyomokat, amik egyre nagyobbak és sűrűbbek.-meséli, tekintete a meszébe réved, teljesen benne van újra az álomban, arca érzelemmentes lesz.-A vértócsák nagy nyomokat hagynak, és tudom hogy el kéne mennem, de mint prefektus tudnom kell, hogy mi történt, mert mi van ha egy diák az, így hát már szinte futva követem azokat. Aztán befordulok egy sarkon, és földbe gyökeredzik a lábam.-mondja, hangja elváltozik, szeme kitágul, tudja mi fog történni,de már nem tudja befejezni.-Valaki fekszik a földön, körülötte minden csupa vér, az övé volt az egész folyosón, én oda rohanok hozzá, leguggolok és....és akkor veszem észre, hogy az...az te vagy.-nyögi ki, hangja egész halk lesz, légzése felgyorsul.-A...a...Caiussem...-nyögi, többet nem tud mondani, reméli, hogy a fiú megérti a z egészet, szeme megtelik könnyel, majd mikor kinyitja újra itt van. Felnéz Narcissus arcára, majd megszólal.-Tudom, hogy ez sose történhet meg, de akkor is rossz belegondolni.-hajtja le a fejét.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 23, 2011 6:02 pm

*Teljesen elakad a szava. Rémálmokat okozott a lánynak. Félelmet és kínokat. Igaz, ő nem ezekre az álmokra gondolt, hanem a lány vágyaira, de ez hirtelen jelentéktelenné válik. Veszélyt jelent a lányra. Ha nem tud aludni, nem tud koncentrálni nappal, és szép lassan elsorvad, akár egy rosszul nevelt cserepes virág. Egészen elsápad az arca, s sokáig meg sem tud szólalni. Arra gondol, hogy el kellene hagynia az iskolát, hogy soha többé ne fordulhasson el hasonló eset, de tudja jól, hogy abba mindketten belehalnánk. Nagyon félti a lányt. A legkisebb szellőtől is megóvja, hiszen olyan törékeny és sebezhető. Vigyáznia kell rá, tehát itt kell lennie mellette, amit persze örömmel teljesít. Előrehajol, s egyenesen a lány fülébe suttog. Forró lehelete megborzolja Heszperída bőrét.*
-Ez többé nem fordulhat elő, megígérem. *Hogy végképp elterelje a lány gondolatait, hosszan belecsókol a nyakába.* -A vágyaidról mesélj! Mindenről, amire valaha vágytál, és én megszerzem neked! Szeretlek!

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Vas. Jan. 23, 2011 6:26 pm

*csak nézi a fiú arcát, és könnyek mardossák a torkát.~nem kellett volna, tudtam, hogy nem szabad, tudtam, mégis megtettem, most mindennek vége, soha nem látom, azt hiszi minden miatta van.~
-Sajnálom.-suttogja, hangja elcsuklik.-Nem kellett volna. De Narcissus nem a te hibád, csak én vagyok ilyen, az én fantáziám ennyire élénk, nem tehetsz róla, esküszöm, nem...-magyarázkodik. de nem tud mit mondani. Arcát a kezei közé temeti, teljesen el van keseredve, mégis mit tett már megint? Rengeteg gondolat cikázik a fejében, az első az lesz, hogy nekimegy az ajtófélfának, majd rácsapja az ajtót a kezére, utána leforrázza magát. Minden miatta van, ha hazudik egy kicsit, vagy el se mondja akkor nem lenne most itt. ~Jajj mit tettem már megint.~. A bizarr ígéretre megborzong, valami elszántság cseng ki a fiú hangjából, ami nem tetszik neki. A csók se olyan édes, nem tudja úgy élvezni, ennek nem lesz jó vége. Vágyak...
-Vágyaim?-néz értetlenül maga elé.-Nem kell semmit sem megszerezned, a vágyakban az a szép, hogy dolgozni kell értük.-mondja egyszínű hangon.-Vágyak...-ismétli újra.-Régen arra vágytam, hogy viszont lássam apám, ami lehetetlen volt, aztán ezt végre felfogva nem vágyakoztam utána többé. Leginkább a felhőtlen boldogságra vágytam mindig is. Tudom furán hangzik, hisz mindenki egy túlpörgött, mindig vidám lányt láthat bennem, akinek mindig a mókára jár rá az esze, egy félelfet lát aki táncolva rohangászik a folyosókon, vidáman dúdolva, határtalanul boldogan. De nem mindig vagyok boldog, még akkor sem ha ezt mutatom. Jó ezt mutatni mások felé, mert akkor azt hiszik minden rendben, és talán nekik is jobb kedvük lesz tőlem. De magamban sokszor vagyok egyedül, pontosabban sokszor voltam, most már nem vagyok. Erre a boldogságra vágytam, egy társa, valakire aki kiegészít, akivel teljes leszek, aki mellettem van, támogat, és szeret. Én elértem ezt a vágyat, senkinek nem kell dolgoznia többet.-mondja, a végére hangja boldogsággal telik meg, arcára mosoly ül ki és a fiú fekete szemeibe néz.
-És mik a te vágyaid?-kérdezi, közben szerelme arcát tanulmányozza.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Pént. Jan. 28, 2011 10:06 am

*Elneveti magát Szerelme értetlenkedésére. A kérdés hallatán kicsit elgondolkodik, majd lesütött szemmel, kicsit pirulva böki ki.*
-Mindig is szerettem volna egy pegazust. Hófehér szőrűt, arany sörényűt, hatalmas, tollas szárnyú égi szépséget. Egyszer láttam egyet elsuhanni Ered Vin felett. Kecses méltósága egyszerűen levett a lábamról. Szárnyai oly gyöngéden hasították a levegőt, hogy meg sem lebbentette az alatta álló fák leveleit. Oly fajta tünemény, melyet mindig óhajtott újra látni szemem. Gyönyörű, akár ha tiszta téli égbolton lágy napkorong dugná elő orcáját. Szeretnék egyszer a hátára ülni, és szállni a hegyek fölött. Ez az én nagy vágyam.
*Magához öleli Heszperídát, és szelíd csókot nyom a homlokára.*
-Sosem mertem szeretetre vágyni, hiszen nevelőim úgy tartották, a szeretet fölösleges kolonc, a mágia a minden. Hát nem is vágytam rá soha, bár elemi erővel éreztem már akkor is irántuk, a kastély iránt, a világ minden teremtménye iránt. Te vagy a legnagyobb csoda az életemben. A legtökéletesebb lény, amit valaha láttam. A szereteted és az irántad érzett végtelen szeretetem erősít meg abban a hitben, hogy van értelme és célja a szeretetnek a világban. Van helye ennek a mérhetetlenül hatalmas erőnek, mely összefűz minket.
*Megcsókolja a lányt, a délután folyamán már ki tudja hanyadszor. Kicsit ugyan illetlennek érzi, amit tesz, de képtelen ellenállni neki. Heszperída egyszerűen megbabonázza szépségével, kedves hangjával, őszinte érzelmeivel. Annyira boldognak érzi magát, mint még soha.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Pént. Jan. 28, 2011 10:26 am

*A fiú válaszán, kissé meglepődik, majd elmosolyodik. ~Igen, azok az állatok csodálatosak.~
-Egyszer, úgy is teljesül a vágyad. A Cryonathi cirkuszba én egyszarvún lovagoltam, és már az is fantasztikus volt, nem hogy repül.-magyarázza. Majd csak elpirul, nem is kicsit. A hallottakon borzasztóan elámul, nem is sejtette, hogy a fiúnak is ennyire fontos, vagyis sejtette, csak nem akarta bevallani magának. Nem akarta elhinni, de most már nem tudja becsapni magát. Visszacsókol, és élvezi annak minden egyes pillanatát. Mikor ennek is(sajnos) vége szakad, felnéz a fiúra, és mosolyogva megszólal.
-Remélem örök időkre együtt leszünk. De nem furcsa? Én ép nem vártam a nagy szerelemre, és te betoppantál a bálra, csak úgy se-szó se-beszéd, és galád módon elraboltad a szívem.-neveti, és átkarolja Narcissus nyakát.-Szégyellhetnéd magad.-mosolyog, és természetesen nem gondolja komolyan.-És arról is te tehetsz, hogy ennyire kedves vagy és piszkosul jól nézel ki.-kacag, majd folytatja.-Neked volt előtte barátnőd? Mert nekem még sose volt úgy igazán senkim sem, de nem bánom. Előtte is boldog voltam, de most...huhh.-emeli fel tekintetét a sátor tetejére, majd csak Narcissus mellhasára hajtja a fejét. Mély levegőt vesz, majd csak lehunyja a szemét. Idő közben odakint valószínűleg beesteledett, és ki tudja hány óra van, de esze ágában sincs visszamenni a kastélyba. Jó neki itt, kettesben, boldogan.*

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Pént. Jan. 28, 2011 10:39 am

-Én is remélem.
*Mosolyodik el. Egy pillanatra komolyan elszégyelli magát. Betört egy fiatal lány éltébe és drasztikusan megváltoztatta azt, csak azért, mert nem tudott ellenállni vágyinak. Vágyott megérinteni, csodálni és imádni ezt a hihetetlenül istennői teremtményt. Vágyott a közelében lenni, megvédelmezni mindentől, és szeretni haláláig. A lány kérdésén nagyon elcsodálkozik.*
-A szív csak egyszer szeret igazán. *Mondja lassan, kedvesen.* -Sem előtted, sem utánad nem kívánok szeretni mást. Számomra te vagy az egész világ, ami ha eltűnne, nem lenne tovább értelme létezni.
*A lemenő napra puszta időérzéke emlékezteti. Szabályok, amik miatt bajba is kerülhetnek. Felemeli Heszperída fejét, s őszinte szomorúsággal int a rögtönzött sátron túli ajtóra.*
-Mennünk kell Kedvesem. Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam.
*Segít neki felállni (nem mintha szüksége lenne rá, csak úgy lovagiasságból), majd lebontja a sátort, a léceket visszadugja a köpeny redői közt rejtező rejtekzárakba, s a lány hátára teríti a köpeny. Ez megvédi őt a maró, fagyos széltől, és a kastély hatalmas köveinek hűvös kisugárzásától. Ha a lány szeretné, még állhatnak kint pár percig, de utána mindenképpen indulniuk kell. Ha a lány ellenkezne a legegyszerűbb érvet hozza föl.*
-Prefektus vagy. Pont neked kellene a legjobban ügyelned a szabályokra.

Tárgy: Re: Vízköpők Erkélye Pént. Jan. 28, 2011 10:54 am

~Hmm... a szív csak egyszer szerethet igazán...~gondolkodik magában, jól megrágja a szavakat, majd csak halványan elmosolyodik. A fiúnak teljes mértékben igaza van.
-Én se tudnék mást így szereti.-vallja be.-Sőt, az se biztos, hogy rajtad kívül tudnék egyáltalán bárki mást szeretni.-aztán jön a felismerés, este lehet tényleg.
-Ohh.-sóhajt egyet, és kelletlen feláll. Semmi kedve visszamenni, itt olyan jó volt. De Narcissusnak igaza van, a végén mér elkapják őket. Vagy mégse...
-De, mivel prefektus vagyok, én este 10 után is kinn maradhatok, és ha azt mondjuk az én engedélyemmel vagy itt nem lehet belőle nagy kalamajka.-mosolyog, de tudja, ennek az ég egy adta világon semmi értelme. Még egy utolsó pillantást vet az esti égboltra,a horizontnál még halványan látszanak a Nap utolsó szikrái, majd lábujjhegyre áll és megcsókolja a fiút. Nem tart túl sokáig, ugyanis egy jeges szélroham az arcukba csap, és majdnem összefagynak. Nagyot sóhajt, majd megfogja szerelme kezét, és besétálnak az ajtón. Odabent egy "pár" fokkal melegebb van mint a sátor nélkül az erkélyen. Egy pár lépés után megáll, majd egy gyors mozdulattal lekapja magáról a köpenyt, és a fiú felé nyújtja.
-Köszönöm.-mosolyog. Majd ha visszavette megfogja a kezét és vidáman lesétálnak a lépcsőn. Odalent majd eldöntik ki merre megy.*

//Köszi a játékot, majd még sok ilyen legyen ^^//