Sziklás Fenyves

Egy nehezen megközelíthető,hegyvidékes tájon fekvó hatalms fenyves ez,ahol számos különös lény él.
Ez messzebb van a kastélytól mint a Vöröstölgy Rengeteg,de néha - különösen télen - megéri ide felsétálni,mert ha nem találkozik az ember semmi furcsa,vagy ártó lénnyel,akkor gyönyörködhet a karácsonyi képeslaba illő tájban.

*Csilingelés halatszik a távolból. Egy piros sapkás fiú bukkan elő egy fa mögül. Közelebbérve egy lányt vesz észre. Kecses alakjáról egyből megismeri Samarat. Elhúzza a szája szélét.* - De jó.... * Mondja* - Már csak ő hiányzott nekem. *Folytatja. Közelebb érve megszólal.* - Szia.... *Kezdene bele ha nem venné észre, hogy mit müvel a lány.* - Mi a halál..... müvelesz? * Fakad ki belőle. * ~Na ez megőrült~ *Gondolja.* - Mondta már, hogy nem vagy normális.... Miért csinálod ezt? * Továbbfigyeli a lányt majd egyszer csak megunja a csended és mosolyogva megszólal.* - Ha nem lennél ki kéne téged találni.

-Hát nincs sok kedvem valahogy hazamenni. Nem nagyon szeretek hazamenni. De ez szerintem valahogy nem nagyon izgat téged. *Ránéz a lányra majd csak a fejét csóválja* - Szerintem is túl sokat találkozunk. Szerencsémre. *Az utolsó szónál grimaszol egy nagyot. Valahogy néha annyira kibirhatatlan a lány. Olyankor nagyon ki készíti a fiút.* - Persze, hogy nem ismerlek hisz nem is hagyod, hogy megismerjelek meg egyáltalán senkinek sem hagyod, hogy megismerjen.* Elhalgat egy pillanatra és mélyen a szemébe néz, majd folytatja.* - Kettő honnan tudod, hogy nekem az jó ha nem tudok rólad semmit. * Jobb kezével legyint egyet.* - De ez most mindegy, és te hogy hogy nem vagy otthon a családoddal? * Kérdi kíváncsian.*

- Árvaházban? * Kérdi hitetlenkedve majd hirtelen be fogja a száját.* - Hát akkor el tudom képzelni miért nem mész el. * Majd csak elmosolyodik és fejét csóválja.* - Látod ezzel is többet tudok most már rólad. * Majd kezével suhint egyet a levegőben.* - Köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy elmondtad. *Mondja a még mindig mosolyogva. Mivel a lányt figyeli észreveszi, hogy a lány valahogy hirtelen másképp viselkedik. Fülel. Percy is figyelni kezd. Mondjuk nem olyan nagy sikerrel mint Samara de azért annyira eléggé, hogy észrevegye a feléje közeledő hógolyót. Teljesen nem tudja kikerülni mert nincs, hogy olyan gyors legyen de legalább nem a fejét találja hanem csak a vállát.* - Azt az idegesítő szőke fejed.... * Emeli fel a hangját de abban a pillanatban már repül Elizabeth felé a hógolyó. Ha eltalálja lenyugszik és sokkal jobban fogja érezni magát. Mondjuk akkor is ha nem talál.* - Neked is szia. * Köszön végül. * Egyáltalán nem örül, hogy a lány itt van de most mit csináljon. Ez van ezt kell szerese legfeljebb ha nagyon idegesíti itt hagyja társaságát.*

*Csalódotan sóhajt fel mikor a lány elüti a hógolyóját. Valahogy nem bírja érdekelni Percy-t, hogy Elizabeth mit vakerál neki. Most hol kéne most őt izgassa? Mondjuk a nyilat azért jól megnézi magának hisz ami igaz az igaz tényleg nem egy ronda darab. A lány távozásának csak örülni tud.* - Na végre. *Mondja. Már kezdte nagyon is irritálni a lány jelenléte pedig alig jött meg.* - De jó dolgom van. Nem maradok magam. * Mondja vigyorogva.* - Ennyire ragaszkodsz hozzám? * Kérdi még mindig mosolyogva.* -Na jó nekem mennem. Jó volt találkozni veled. Szia. *Ezzel a fiú megfordul és el is tűnt*