Régi Igazgatók Terme

Ez egy hatalmas terem,ahol sok sok festmény található melyeken régi igazgatók képeit láthatod a mellettük lévő jelzőkkel.
Sok diák ( sőt olykor tanárok is ) jár ide,hogy néha tanácsot kérjen a mozgó gondolkodó festményektől,vagy egyszerűen csak megszemlélje a képeket,vagy beszélgessen egy jót.





A képek leírása hamarosan!!!

A képeken sorrendben:

1. Merlin,Az Ősatya

2. Derricus,A Feltaláló

3. Norran el Menro,A Harcos

4. Roxana Rollus,Az Erélyes

5. Mephisto da Morthe,A Nekromágus

6. Oren el'Onerlyah Orlen,A Fapásztor

7. Serena Delmor,A Tisztaszívű

* Hirtelen léptek zaja visszhangzik a teremből nyíló egyik folyosóról.Majd pár másodperccel később máris egy szikár,ám karcsú,fekete köpenyes alak lép be a terembe.
Megtorpan egy pillanatra ahogy meglátja a neki háttal álló férfit.Elég a tarkójára bámulni ahhoz,hogy pontosan tudja kibe botlott.
Megugrik a szíve... s ebben a percben még maga Seanachaid Ney'marath,az Electus Akadémia nagyhatalmú,híres és bölcs igazgatónője is olyan gyengének és sebezhetőnek érzi magát,mint még a Belzomar ellen folytatott harcban sem.
Habozik néhány másodpercet,majd tovább indul,s ahogy Croxfordhoz ér előre nyújtja a kezét,hogy megérintse a férfi vállát,ám a mozdulat félbe marad.
A keze vissza hanyatlik,s ő pedig a padlóra szegezi tekintetét.*
-Alec... valami baj van? *kérdezi meg minden bevezető helyett.Most nincs itt az ideje a köszöngetéseknek.A férfi sosem szokott ilyen későn csak úgy,minden ok nélkül a kastélyban bolyongani.*

* Seana hirtelen ötlettől vezérelve Croxford elé lép,s csuklyáját hátra veti,így leomlik meztelen vállaira hosszú fekete haja.Nem régen fürödhetett mert még mindig vizes volt itt ott.
Felnézett a férfira,s átható,zöldes tekintetét Alecéba fúrta.*
-Nézd... Kenny... *mondta ki bátortalanul a bece nevet.Azóta nem hívta így a férfit,mióta mindennek vége lett.Mármint kettejük között.*
-Tudom.... hogy mostanában nem vagyunk olyan viszonyban mint régen... *leszegte a fejét,mert ekkor eszébe jutott,hogy régen pontosan milyen viszonyban is voltak.Néhány másodperc után azonban ismét felnézett s folytatta.*
-De tudnod kell,hogy nekem.... bármit elmondhatsz... *monda egészen halkan,majd hirtelen felnyúl jobb kezével,s egészen haloványan megsimítja a férfi arcát.Szinte össze sem ér a bőrük,Seana mégis úgy érzi,mintha parázsba nyúlt volna,így el is húzza gyorsan ujjait.
Aztán csak áll ott,és nézi a férfit,szemei pedig egyre inkább égni kezdenek.Most először mutat valamilyen igazi érzelmet amikor Alec közelében van.Eddig sosem tette... hisz a férfi egyértelműen megmondta neki,hogy nem szereti....
"Sajnálom Sea.... nem szeretlek ez az igazság..... azt hittem,hogy minden jó lesz veled,de rá kellett jönnöm,hogy csak egy gyerekkori ábránd voltál.Vágytam rád mert kamasz voltam,Te pedig szép fiatal tanárnő.... vágytam a rejtélyre és a kalandra amit te tudtál nyújtani.... akkor.Most már tudom,hogy nem.Nem akarok egész életemben egy nő mellett unatkozni..... most hagyj kérlek... hagyj békén...."
És Seana nem tudta vissza tartani.Nem sírt,és nem engedett volna ki egyetlen könnycseppet sem,de szemében összegyűlt,és mérhetetlen fájdalommal nézett a férfira.*

*Seana nem fordul Croxford felé ahogy ellép tőle.Még akkor is ugyanott áll némán és mozdulatlanul amikor már a férfi régen eltűnt.Úgy ahogy ott hagyta.... mint aznap amikor kimondta azokat a szavakat.
Akkor is hosszú,óráknak tűnő perceket áll egy helyben ugyanarra a pontra meredve ahol a férfi eltűnt,ugyanabban a testtartásban... mintha csak egy bábu volna,aki nem mozog a gazdája nélkül... ennyire nem volt ő használhatő Croxford nélkül.... keserű öröm volt,hogy itt legalább nap mint nap láthatja.... s eltűrheti a komor gúnyolódásokat.
Végül leeresztette félre lökött kezét is.
Szemei még mindig égtek,de még magának sem adta meg azt a szégyenletes dolgot,hogy elsírja magát.
Csak elindult visszafelé,arra ahonnan jött.... hogy minden ugyanúgy folytatódjon ahogy eddig történt.
És talán így lesz a legjobb.... mindenkinek....*