Vendég szobák

Tárgy: Vendég szobák Hétf. Május 03, 2010 12:27 pm

Itt szállásolják el a az Electusban vendégeskedőket.Ezek lehetnek kíváncsi szülők,híres mágusok,esetleg valamilyen hírességek.Attól függően,hogy miért és,hogyan látogatnak el a kastélyba.
Az itt megszálló híres vendégek közé tartozik a Stone Hange Fattyai zenekar,ami nagy népszerűségnek örvend az Electusok körében,különösképpen a jóképű Fred Barten miatt,valamint Valhalla Heavenly,Nirvana Heavenly híres amazonvérű húga,Serenity Rose,a tévedhetetlen jósboszorkány,és még a hatalmas erejű és félelmetes mágus,akinek híre messze földre is elér,Xenophilius Argus Snake,Cryonath leghíresebb mágus egyetemének igazgatója,aki eddigi pályafutása alatt legalább 7szer mentette már meg az egész világot!

Tárgy: Re: Vendég szobák Kedd Nov. 30, 2010 11:29 pm

- Elnézést. Ki is? Belphegor Zomar? *Néz őszinte értetlenséggel a férfire és nagyokat pislog. A név az nagyon is ismerős számára, ám az eszébe sem jutott, hogy ez a személy fenyegetést jelenthet számukra... Hát igen, kicsit tudatlan ezen a téren a kicsikém, de hát ez van.*
- Furcsálltam is, hogy mikor meghalt a Godrick professzor, azon kívül, hogy egy bevetés során, egy fekete mágus keze által halt meg mást nem mondtak. Ami ugye maga után von jó néhány kérdést... *Kezdi a lány és annyira érdekli a téma, hogy szinte teljesen meg is feledkezik arról, hogy most kivel beszél éppen.* ...az egyik például az, hogy milyen bevéts lehetett az, ami illyes fajta veszélyekkel jár? A másik pedig: a professzor egy elég nagy hatalommal bíró varázsló volt, és fekete mágia ide vagy oda, gyilkosa biztos nem egy kezdő volt. *Mondja és amint a szavak elhagyják vörös ajkait ő benne úgy kezd lassan összeállni a kép, na meg ezzel egyidejűleg új kérdések fogalmazódnak meg benne.*
- Szóval Belphegor Zomar volt a... *Kezdi, de a mondatot inkább nem fejezi be. Mindketten tudják, hogy annak mi lenne a vége.* - Én... nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni, de ha úgy van ahogy gondolom, akkor elég sok sötét felleg kezd gyülekeznii felettünk. *Néz fel a férfira, zöld szemeiben a bizonytalanság csillan, miközben valami megerősítést vagy egyet nem értést vár. Az utóbbi talán jobb lenne. Mindeközben felérnek a várószobákhoz, hol Kate elő is veszi a kulcsot és kinyitja az ajtót.*
- Ön ide járt iskolába? *Néz rá meglepetten, de aztán csak visszafordul az ajtó felé és kitárja azt. Kezdi kicsit kínosan érezni magát amiatt, hogy alig tud valamit a mágusról.*
- Nos, itt is volnánk. *Mondja és félre lép az ajtóból, ezzel belátást biztosítva a szoba belsejére.* - Remélem megfelelő.
*Karórájára pillant, amin a mutató már régen elütötte a tízet. Kissé már későre jár. Ám ezután még nem megy lefeküdni, hisz az iskola diákjait ismerve, őket nem riasztja el a kései óra a folyosókon való sétálástól, így még tesz egy kört az iskolán belül. Figyelmesen hallgatja végig a férfit, és végül csak ennyit fűz hozzá:*
- Értem. Elég fárasztó lehetett...

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 01, 2010 10:01 am

* Már az első emeleten járnak,s lassan elérik a vendég szobákat,amikor a mondandója végén Kate észbe kap.*
-Igen,Belphegor Zomar.Ismertebb nevén Belzomar. *mondja a mágus értetlenül pislogva.Aztán ráébred,hogy ez a lány bizonyára az emberek világából származik,és onnan is arról az ágról,ahol nem sokat ismernek a mágiáról.És elsős lévén ő még kevesebbet.
Amíg megérkeznek a szobához amiben mindig aludni szokott,Kate szinte hangosan morfondíozik,Snake pedig akarva akaratlanul is elvigyorodik ezen,és most az egyszer hangosan ki mondja amit gondol.*
-Elmés egy leányzó vagy Te. *mondja miközben Kate kinyitja a szobát*-Ami azt illeti,igen,ide jártam,de annak már jócskán pár száz éve.És köszönöm megfelelő lesz mint mindig...na de.... szereti a kisasszony a teát?Mert ha nem rabolom az idődet,és úgy látom érdekel a Belzomar téma.... akkor egy forró tea mellett mesélhetek róla egy kicsit,hiszen nem árt,ha ti is tudtok majd róla pár dolgot.Főként mivel nektek is fogok egy órát tartani,ami félig meddig ehhez a dologhoz kapcsolódik.Nos?Persze ha fáradt vagy megértem,ez csak egy ajánlat. *lép be a szobába,és az ajtótól eláll,hogyha a lány akarja,akkor bemehessen.*

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 01, 2010 10:50 am

*Ami azt illeti Kate a varázsló szülőktől származik, csak valószínűleg tegnap este usernek valahol máshol járt az esze, na meg késő is volt és nem vette a lapot. Mindenesetre mikor a férfi megszólal kíváncsian fordul felé, szinte csüng az ajkain. Természetesen átvitt értelemben, hisz igen csak foglalkoztatja ez a téma. Mivel Belzomár egy sötét varázsló -ennyit már a beszélgetés elején sikerült lekövetkeztetnie-, aki most kiszabadul és még a hatalma is nagy, veszélyt jelenthet számukra. Főleg úgy, hogy... Lényeg, hogy fontosnak tartja, hogy képben legyen az őket fenyegető veszélyekkel. Hisz soha sem lehet tudni, hogy mi vár ránk holnap. Ennek fényében, mikor Mr. Snake beinvitálja elgondolkozik az ötleten.*
- Hát... nem is tudom. *Újból rápillant az órájára, majd kis hezitálás után végül halvány mosollyal fordul a férfi felé. Ma még őrjáratot is kéne tartson, de egye fene, pár perc ide-vagy oda. Legalább lesz a diákoknak egy jó napjuk. Hiába a kötelesség, a kíváncsiság nagy erő...*
- Azt hiszem, hogy még van egy kis időm, és igen. Nagyon szeretem a teát. *Mosolyodik el és az izgatottságtól csillogó szemekkel lép be a szobába.*

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 01, 2010 11:15 am

-A kíváncsiság nagy úr,nem de bár? * mosolyog a férfi miközben beereszti a lányt majd bezárja a szobaajtót.
Elég tágas és hangulatos kis helyiség.Nem is csak egy egyszerű vendégszoba,hanem egy egész lakosztály!

Mikor már bent vannak,leveszi a fekete köpenyét,hogy tökéletes képet alkothassunk ezüst-kék ruhájáról,felakasztja a fogasra,majd rá teszi a cilindert is,és a falnak támasztja a sétapálcát.Miközben Kate is levetkőzik - mert valószínűleg neki is melege lett ebben a jó meleg,kandallótüzes szobában - megköszörüli a torkát.*
-Azt azért nem árt megjegyezned,hogy a kíváncsiságon is felül kell kerekednie az óvatosságnak!Nem ismersz,számodra idegen ember vagyok,és épp az ilyen esetekből szokott katasztrófa lenni.No de szerencséd van,én az vagyok akinek látsz.Bár vannak erős mágiák,amikkel mások testébe bújhatsz.Na,gyere!
*Elindul,majd egy csinos kis asztalka mellett lévő kényelmes kanapéra ül,s onnan tekint fel a lányra.*
-Hát akkor foglalj helyet! *mondja neki.*-Milyen teát szeretnél?Én azt hiszem maradok a mentolosnál.Ebben a kastélyban valamiért szinte mindenki azt szereti,és itt szoktam rá én is.Azóta is a kedvencem.De talán egy csepp csokoládé sziruppal még fenségesebb... *morfondírozik,majd tapsol kettőt,és hirtelen egy nagy ezüst tálca terem előttük,egy szép porcelán kannával,és két porcelán csészével.Miután Kate leadta a rendelését,csettint egyet,s mikor a kannából tölt,már az a tea fog a lány csészéjében pihenni amit ő kívánt.
Magának is tölt a gőzölgő folyadékból,majd jólesően beleiszik,sóhajt egyet,és ismét a lányra pillant.*
-Zavar,ha rágyújtok egy szivarra?Sajnos káros szenvedélyem. *mondja,majd elő is veszi a cigaretta tálcát,s közben el kezdi ami a lány valójában érdekelheti.*
-Nos.... nem tudom... mágusok a szüleid?Vagy mennyit tudsz a világunkról?Azért kérdezem,mert nem tudom hallottál e már Belzomarról.És ha hallottál,akkor mit.Könnyebben fogom tudni elmondani amit lehet,hogyha már tudom Te mennyit tudsz.

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 01, 2010 12:07 pm

*Belép a szobába, mely eléggé eltér az átlagos vendégszobáktól, már az is elég ha csak a méretét nézzük. Mindenesetre nem lepődig meg rajta túlságosan, gondolta, hogy Auctoritas Egyetem igazgatójának nem egy szimpla, négy ágyas szoba jár. Leveszi magáról a vastag kabátot, meg a rózsaszín sálat és felakasztja a fogasra, miközben fél szemmel figyeli a férfit. Ám a mozdulat közben egy pillanatra ledermed, aztán csak hosszasan kifújja a levegőt és most már ténylegesen felakasztja ruháját.*
- Teljesen igaza van, ez elég meggondolatlan lépés volt felőlem. *Mondja és enyhe pír jelenik meg az arcán. Szégyenli, hogy ennyire óvatlan, de most így járt. Még jó, hogy ez tényleg nem egy csapda, vagy valami ahoz hasonló... Ha az lenne, akkor csak nem mondaná el előre a másik, hogy "hé, kislány. nem akarsz inkább visszafordulni?". Nah, szóval Kate helyet foglal és szótlanul hallgatja a férfit. Aztán csak ennyit mond.*
- Köszönöm, most egy sima citromos tea tökéletes lesz. *Válaszol és kicsit fészkelődik a kanapén, vagy ott ahova leült. Kissé furán érzi magát, de remélhetőleg az a feszélyezettség nem sokára alább hagy. Miközben a férfi készíti a teát Kate megengedi magának, hogy most kicsit jobban szemügyre vegye. Az mondjuk már az első pillanatban feltűnt neki, hogy nem egy kis termet, de ehez még az elegancia is társul, mely elég határozott megjelenést kölcsönöz a férfinak. Aztán készen lesz a teája és ő egy "köszönöm" elsuttogásával el is veszi a felé nyújtott csészét. Óvatosan belekortyol az italba, nehogy véletlenül túl meleg legyen, és megégesse vele magát.*
- Nem, nem zavar. Csak nyugodtan. *Mondja, majd a következő kérdésre így válaszol.*
- Igen, a szüleim mágusok... viszont nem igazán avattak be a "komolyabb" dolgokba. Az egészről csak annyit tudok, hogy Belzomár egy sötét mágus, akinek elég nagy a hatalma, na meg most már azt is, hogy szabadlábon van és megölte a szakvezetőnket. Ami az elkövetkezőkre nézve nem túl jó hír, ugyan is gondolom Belphegor nem vette jó néven, hogy ellene szegültek - következtetek abból, hogy Godrick professzor nem adta olyan könnyen az életét- és akár bosszút is forralhat. Vagy egyenlőre csak megelégszik annyival, hogy egy összecsapásból ő jött ki győztesen? *Néz fel a férfira, majd csak megingatja a fejét. Az utóbbi variációt nem tartja túl valószínűnek. Normális esetben, az ember örül ha ezek után él, nem hogy még visszavágjon... ám valahogy van egy olyan sejtése, hogy ez az ember nem teljesen normális.*

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 01, 2010 12:39 pm

* Mikor a lány közli vele,hogy nem zavarja,rágyújt egy szivarra,aminek enyhe fahéj illata van amikor sisteregve füstölni kezd a férfi kezében.
Ismét beleiszik a teáa,majd egy ezüst hamutálat az asztalra varázsolva kényelmesen hátradől,és úgy hallgatja amit Kate elmond neki.Mikor a lány elhallgat,ő is csendben van egy ideig,majd kisvártatva megszólal.*
-Hm.... végső soron épp eleget tudhatnál... de talán.... nos elmesélem neked azt a régi régi legendát,amit minden kis mágus gyerek ismer,hisz meseként gyakorta olvassák fel a szülők esténként.Biztosan hallottál már az Éj fia és a Fény leánya meséről.Elmondom neked most a Cryonathi verzióját.

A történet nagyon régen kezdődött el,akkor,amikor megszülettek az első álmok és vágyak a világban.
Kezdetben csak mezők és fák teremtődtek meg a semmiből,s az égen ezernyi csillag szikrázott,jelezve,hogy itt hamarosan valami különleges dolog fog történni.
S valóban.Ahogy felkúszott a Magnius és a Phoenix az égre,a hajnal első sugaraival született egy leány gyermek.Az erdő a Degona nevet adta neki,s ő virágbölcsőt kapva nevelkedett a megannyi különös lény között.
Ám ezzel egy időben a sötétség utolsó lehelete megteremtett egy fiú gyermeket,ott,hol nem volt semmi öröm,csak bánat és komorság...
Belphegor nevet kapott az elmúló éjtől,és a puszta kő volt az ágya.
Két egymástól távol élő gyermek,két külön,ám mégis egy sorssal.Mindketten más feladatot kaptak az élettől...és a hirtelen egyre inkább kiteljesülő birodalom megkoronázta őket.
Sorsuk örökre megpecsételődött.
Degona a virágzó fák alatt nőtt fel,egyszarvúk hátán lovagolva,tündérekkel táncolva.Ünnepelték őt a fák a mezők,a tavaszi szellő,s örvendeztek,hogy megszületett az álmok királynője.
Ám míg a kis hercegnő oly vidáman futkározott a tarka réteken,addig Belphegort a vér és a tűz koronázta.
Magányban élt kopár kastélyában,melyet a hegy adott neki.Mindig búskomor volt,és végezte azt a feladatot,amit neki rendelt a sors.A kopár fennsíkokat járva őrizte a borzalmasabbnál borzalmasabb fenevadakat,melyeket a rémálmok szültek,s a gonosz,romlott vágyak...
Belphegor Degona,a virágpalotában élő tünemény szöges ellentéte volt.
Mindketten egyedül éltek...ám Degona mégis boldog volt.Belphegor pedig szomorú.
Ám egy napon Belphegor sétára indult,és a Hegyszoros sötétjén átmerészkedve csodálatos világ tárult a szemei elé.
Zöldellő fák,pillangók hada...akárha egy szép álomba csöppent volna végre.
Röpke mosoly terült szét a gyermek arcon,és elindul,hogy felfedezze a csodát.
S talán a sors hozta úgy,talán a véletlen műve volt csupán...de egy fa tövében rálelt a vidáman játszadozó leányra.Haja ében feketén fénylett,szemei pedig akár két gyémántszem.
Kíváncsian figyelte őt,s Degona észre vette.Odaugrált hozzá,ám a fiúcska megijedt tőle,attól,hogy olyan más,mint az eddigi lények akikkel találkozott,Szaladni kezdett,egyenesen vissza a sötét világába...ám a kislány utána eredt,s követte őt a Hegyszorosig.
A Völgykapunál hirtelen félelmetes lények rontottak a rá,s ekkor bontakozott ki ereje a lánynak.Fényt idézett kezéből,mellyel távol tartotta őket magától...ám egy hatalmas szörnyeteget nem vett észre,s az nyáltól csöpögő agyarakkal rontott neki...
Belphegor sötét fénye az útját állta.
A fiúcska megmentette az életét.
Némán álltak egymással szemben.Nem szóltak,csak nézték a másikat,figyelték,mennyire különös,milyen más mindkettejük...a fiú kisöpörte fehér haját lehetetlenül zöld szemeiből,s ekkor Belphegor ráébredt,hogy ez a lány sosem barátkozna vele azért ami és aki.
Ám amikor szomorúan megfordult,hogy elsétáljon,meleg kezet érzett a vállán,s megfordulva Degona kék szemeibe nézhetett bele,s láthatta sugárzóan mosolygó arcát.
Ettől a naptól fogva barátok voltak.
Kezdetben a Völgykapunál találkoztak néha.Hol Belphegor indult meglesni Degonát,hol pedig Degona a fiút.Mindig egymásba botlottak,s a egyszerre csak megragadta Belpehgor kezét a lány,és magával vitte őt az otthonába.
Boldog évek következtek,ám a fiúnak napnyugta előtt mindig haza kellett térnie,különben elszabadultak volna a szörnyű álmok.
A borzalmas élete,az,hogy kordában tartsa az iszonytató gonosz vágyakat pihekönnyűvé vált,és boldoggá.Hála Degona kedvességének,és szeretetének,egyre erősebb lett,és egyre könnyebben lett úrrá mindenek felett.Elválaszthatatlanok lettek.Mindketten kiálltak a másikért,és segítették egymást.
Degona olvasni tanította a fiút,megmutatta neki az élet szépségeit,a szép álmokat,a reményt...s megajándékozta a fiút egy varázs medállal,melyet a nyakában hordva uralni tudta az agyát ostromló szeszélyt és őrületet.
Belphegor pedig megtanította bánni a lányt az erejével,s bevezette őt a világ rejtelmeibe.Ők voltak az Elsőszülöttek,s hamarosan elfoglalták helyüket a trónon.
Degona lett a Fény Királynője,Belphegor pedig a Sötétség Királya.
Együtt bármire képesek voltak,és legyőzhetetlenné váltak.Egységük egyensúlyt teremtett,és életre keltette Cryonath csodálatos világát.
Ám a gyermekek is felnőnek egyszer.
S a kislányból nő,a kisfiúból pedig férfi lett.
Ugyanúgy egymásért voltak továbbra is...ám valami mégis csak megváltozott.
Mert nem voltak oly szabadok,mint régen,amikor gondok nélkül,meztelenül ugrottak a csilingelő tóba...
Immár nem szaladgáltak kézen fogva a végtelen mezőségeken.
Ám Belphegor mégis boldog volt.Mert azzal lehetett akit szeretett.Degona is így érzett,ám egyikük sem mert a másiknak vallani.Csak ölelték egymást,és nézték a ringatózó fákat...
Egy reggel viszont mindketten elhatározva indultak el a másik birodalma felé...s a Völgykapunál egymás nyakába borulva csókolták meg a másikat.
Ettől a naptól fogva már nem csak egységet alkottak...
Hanem egy párt is.
Csókokkal és ölelésekkel áldoztak a szerelem vánkosán.Minden percet együtt töltöttek,és áldott volt a boldogság,ami nekik adatott.
Minden tökéletes és békés volt Cryonathban.
Bár úgy is maradt volna...
De a sors fintora,hogy semmi sem tart örökké...
Egy varázslatos éjszakára gyilkos hajnal virradt...
Minden áldott napon egymás gyönyörében elmerülve feküdtek a természet nyújtotta ágyon,a puha,harmatos fövenyen,s boldoggá tették a másikat.Végre valahára mindketten tudták már,hogy ők örökre összetartoznak.
Egy nap Dahdtoudi elvitte Belphegort a palotájába.Hatalmas bál volt,s ünnepelték a két uralkodót.
Belphegornak őrült ötlete támadt...s napnyugtakor,a vörös égbolt utolsó pírjának fényénél megkérte Dahdtoudi kezét.
A nő boldogan igent mondott,és felvitte a férfit a szobájába...
Ám megfeledkeztek a fő szabályról...
Belphegornak mindig a saját kastélyában kell álomra hajtania a fejét...a boldogság lett végül mindkettejük veszte.
Miután egymáséi lettek,mindketten elszenderedtek egymás karjaiban...s már jócskán leszállt az est,amikor Belphegor rémülten ült fel az ágyban.Degona is felébredt szerelme felriadására,és nyomban tudta mi a baj.Belphegor már érezte,hogy kitörtek az elementális erők a boldog birodalomra,s amikor leértek a palotából,már a hörgések,és furcsa üvöltések is eljutottak a fülükig.
A démonvilág,a rémálmok szülöttei rászabadultak a vágyak világára.
Kéz a kézben rohantak előre,s Degona fénnyel üldözte ki a fenevadakat birodalmából.Belphegor visszakormányozta tudatával őket.,ám amikor a Hegyszoroshozértek,óriási háború képe terült a szemeik elé.
A jók és rosszak harca volt ez,a minden eddiginél hatalmasabb küzdelem.Degona megpróbálta visszavezérelni a seregeit,melyek rögtönözve álltak egybe,hogy megvédjék szeretett otthonukat.
Fehér erőteret alkotott a Fény Birodalma felé,hogy ne juthassanak be a Belphegor által kiűzött szörnyetegek.Belphegor visszatoloncolta a Sötétség Birodalmába szörnyeit,ám egy hatalmas démon utat tört,s Degona felé indult meg.A nő nem vette észre a közelgő csapást,de Belphegor igen.
Degona elé ugrott,így őt érte a pusztító fergeteg.
Baja nem lett belőle,hisz saját fajtája sebezte meg,ám az óvó medál köve megrepedt,s a nyaklánc leesett a nyakából.
Degona a földre hanyatlott,és rémülten nézte amint a férfi előre tör,s az őt körülvevő démonok gyűrűjében elkiáltja az egyik Hatalomszót,melyet csak ketten ismernek.Ez az ige mindent elsöpör,ha úgy akarja a birtokosa,ám nagy árral jár a használata.Mindörökké sötétté teszi azt aki kiejti a száján.
Degonára nem volt ártalmas ez a bűvige,hisz ő a tiszta fényből született.De Belphegor a sötétség gyermekeként csak a medáltól kapott megóvást.
Hiába kiáltotta a férfi nevét,Belphegor már semmit nem hallott.Degona erőtlenül markolta meg a földön heverő medaliont,amíg az ég vörössé vált,s tömör,vörös lángcsóva csapott a férfiba.A villám csak szikrázott körülötte,s körös körül szétterült mindenre,mint egy óriási robbanás.
A démonok vinnyogva menekültek vissza sötét világukba,míg Belphegor a tűzben emésztődött,és űzte lényeit.
Ám mikor a fény eltűnt,és megszűnt a varázs,a földre zuhant.
Degona könnyek közt rohant hozzá,és mellé térdelt.Megölelte őt,ám ekkor karmos kezek fonódtak csuklójára...
Belphegor kezei...
Degona felsikított az új arcot látva.
Az oly jóképű férfi zöld szemei hatalmas feketévé változtak,szemfogai megnőttek,s alattuk is hegyes lett két foga,akár egy vadállat állkapcsa.Arca komor volt,szemei alatt évezredesnek tűnő sötét karikák húzódtak.
Egyetlen mozdulattal ellökte magától a nőt,és magasztosan felállt a földről.Kezeit ökölbe szorítva nézett le Degonára,majd felemelte jobbját,és fekete tűzgömb jelent meg rajta.
A nő nem mozdult,csak zokogva feküdt előtte,és lehunyta szemét,tűrve a gyilkos,gonosz pillantást,s a közelgő halált,mellyel szerelme megakarta ajándékozni...
Ám a hajnal első sugarai beborították a gyönyörű tájat,s Belphegor sötét,írisz nélküli fekete szeme belevakult szinte ebbe a fényességbe.
Meglebbentette fekete köpenyét,s egy mellette elvágtató Rémálomra felugorva eltűnt a Sötétség Birodalmának kapujában.
Degona sokáig feküdt még a földön kezében az eltört medállal.
Szerelme már soha többé nem lesz az,aki egykoron volt.A sötétség pusztító ereje mégis csak győzedelmeskedett felettük.
Ettől a naptól fogva örök ellenségekké váltak.Belphegor elfeledte régi önmagát,és őrületébe temetkezett.Nem emlékezett már soha többé arra aki volt,ami vele történt.Oly gonosz lett,mint a világ,melyben született.
Degona vérig tartó harcok közepette sem felejti el azt akit szeretett és szeret...és örökké él benne a remény,hogy Belphegor egy napon az lesz aki volt.
Addig pedig egyetlen nap adatik meg nekik egy évben.
Egyetlen nap...
Amikor mindketten születtek.
Azon a napon az ősiség hatalmas ereje mindent legyőz,kordában tartja a gonoszt,és elaltatja a jó gyanakvását.Akkor Belphegor is visszatér régi önmagához,ám semmire sem emlékszik.Nem tudja,hogy mit művel vagy művelt.
Számára minden év egyetlen nap,amit Degonával tölt.Mintha nem telnének el hosszú hónapok.A nő pedig semmit sem mond neki...
Hiszen legalább az az egyetlen nap örök boldogság Cryonath világában.
Ez hát Degona el Dahdtoudi és Belphegor Zomar története.
Ez Cryonath meséje...

* Xenophilius felegyenesedik ültéből,és az ezüst hamutálra pillant.*
-Nohát... elégett a szivarom. *mondja apró kis halk kacagással fűszerezve.*-Kicsit hosszadalmas lett a mesém. *vesz ki még egyet a tárcájából,és ismét rágyújt,mivel az előző jócskán magától égett el.Katere pillant,és úgy folytatja.*
-Persze ez csak egy mese.És gyanítjuk,hogy Cryonath és Mor'gorugh első találkozásának napjáról szól.Valóban létezik egy Degona el Dahdtoudi,aki egy távoli Kolostorban él visszavonultan,s a legenda szerint nincs nála gyönyörűbb és fényesebb nő a világon... s ugyanakkor itt van Belphegor is,aki szinte maga a sötét hatalom.... nem tudjuk mi igaz a történetből,de az biztos,hogy Belzomar létezik.És éppen száz évvel ezelőtt zártuk be egy hatalmas Kristályba.Seanachaid Ney'marath,Javier Godrick,egy pár erős harcos s még jómagam.Úgy tűnik Belzomar valahogy kiszabadult.... és nem teázni szeretne meghívni minket.... Javier halála csak az elsők között volt.... máskor is akadt,hogy egy egy küldetés balul sült el,még az Electus diákjai között is... de tekintetbe véve a történteket.... azt hiszem még csak most kezdődik a harc.
* Kiissza maradék teáját,majd szivarjába beleszívva ismét hátradől,és úgy figyeli a lányt.*

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 01, 2010 4:57 pm

*A lány figyelmesen hallgatja végig a mesét, teljesen némán, egy szót sem szól. Kicsi korában már mesélték neki ezt a történetet, de valahogy olyan fura most újból hallani. Zöld szemei már majdnem könnybe lábadnak, ám hiába a szomorú történet, türtőzteti magát. Nem pityereghet el mindenen, mint egy 6éves kisgyerek. Aztán csak mered maga elé... A férfi felegyenesedik, rágyújt egy újabb szivarra, Kate pedig ráemeli mandulavágású szemeit, miközben kezd megfogalmazódni benne egy újabb kérdés. Ám még mielőtt feltenné végighallgatja Mr. Snake gondolatmenetét, mely közben néha hümmög, vagy esetleg meglepetten szalad a magasba szépen ívelt szemöldöke. Szólásra nyitja száját, de végül csak becsukja és magához veszi az asztalról a porcelán csészét, aztán nagyot kortyol a mostanra már kihűlt teából. Még így is egész kellemes íze van.*
- Mármint ez az egész nem csak egy véletlen egybeesés ugye? *Néz kérdőn a vele szemben ülőre, hiába nem tudja befogni a száját.* - Belzomar kiszabadult és most meg akar fizetni önöknek, mindazért amit ellene tettek. Feltételezem, hogy Belzomar nem véletlenül került pont oda, ahol a professzor volt. *Mondja ki hangosan is gondolatait, és próbálja összetenni a képet. Ha jók a feltételezései, akkor a sötét mágusnak vagy a tudtára jutott, hogy Javier Godrick hol van és ez tökéletes alkalom volt, a bosszú megkezdésének, vagy magának a professzor küldetésének is köze volt a férfihoz.* ~Ha ez így van, akkor akár az akadémiai is egy célpont lehet, hisz Ney'marath az igazgatónőnk.~
- És a diákok erről mikor lesznek tájékoztatva? *Kérdi, miközben teáját csak leteszi az ölébe, de nem engedi el.*
- Jogukban áll tudni, hogy mi vár rájuk! *Mondja határozottan, hisz noha nem tudni, hogy pontosan mikor is kezdődik el a "harc" de addigra fel kell készülni, mert mégsem várhatják ölbe tett kézzel, hogy majd valaki segít rajtuk. Ő legalább is biztos nem fogja.*

Tárgy: Re: Vendég szobák Hétf. Dec. 06, 2010 11:36 am

-Pontosan nem tudjuk,hogy a professzor,hogyan került oda ahová került,de dolgozunk az ügyön.Pontosabban a Dimenziók Közti Szövetség Minisztériuma.De titkon azért mis is. *kacsint Katere.
-Viszont pontosak a következtetéseid.Viszont a diákok.... egyelőre jobb ha nem tudnak mindent.Elég ha óvatosak,de nem szeretnénk pánikot kelteni.Jobb ha Te sem mesélsz erről mindenkinek.Ám ne aggódj,eléggé fel fogunk készíteni titeket.Minden évben eljövök ide,és előadást tartok a negyed és ötöd éveseknek az egyetemről,valamint az első éveseknek a sötét mágiáról.Nem,nem arról amit a nefariusban tanulnak. *mosolyog a lányra,mielőtt az kombinálni kezdene.*
-Mint tudod,a nefariusban sötét mágiát tanulnak,de jóra használni.Én viszont azokról fogok nektek mesélni,amiket senkinek nem szabad használni!Egyébként... abban teljes mértékben igazad van ifjú hölgy,hogy jogukban van megtudni.De mindent a maga idejében. *issza ki a teáscsészét,majd az órára pillant.*
-A mindenit!Mindjárt hajnali kettő!Azt hiszem ideje ágyba bújni! *áll fel a kanapéról,és várja,hogy Kate is így tegyen.*

[ FAGY vagy vége,vagy nem tudom xD ]

Vendég

*Fogalma sincs hogy keveredett ide. Pont ide. Hova is? Azt sem tudja hol van, de hogy oka van annak, hogy itt van, az biztos. Még mindig sokkos állapotban van. Remegnek ajkai, szemei kimerevednek, kezei karmokká görbülnek. Csak légzése tükröz mást. Leginkább olyan, mintha egy haldokló utolsó leheletei lennének. Próbálja feldolgozni a látottakat, de egyszerűen képtelen rá. Agya leblokkol mindenféle visszaemlékezést, s a képfoszlányok, melyek fel-feltörnek benne csak súlyosbítják az egészet. Mintha szikével akarná valaki szétvágni az agyát.
Ebben a dermedt, már-már haldokló állapotban érkezik meg a Xenophilius vendégszobája elé. Hogy mi vezérelte ide lépteit megmagyarázhatatlan, de sorsszerű. Sokáig csak üres tekintettel bámul az ajtóra, majd egyszerűen leroskad a tövébe. Kopogni sincs benne elég lélekjelenlét. Ujjai dús, puha hajában markolásznak, szeme sokkal jobban kiguvad, száját is rágni kezdi, így ül a hideg kövön.
Kaotikus érzelmek lesznek rajta úrrá, egyik pillanatban könnyek csorognak az arcán, majd hirtelen felnevet, elnémul és leszegi a fejét, majd szitkokat sziszeg valakinek, akiről ő sem tudná megmondani, hogy kicsoda. Ha érzelmei forrását keresné, ugyan abba a vastag falba ütközik, mely elzárja előle emlékeit. Hatalmas, tömör fal. Látszólag áthatolhatatlan.
Kezében eddig jegyzetfüzetét szorongatta, de ahogy lerogyott a földre kiesett abból, mellette landolt pennája és egy üveg tinta, mely visszhangzó csattanás keretében törik ripityára a padlón. Keze gépiesen megragadja a pennát, belemártja a szétfolyt tintába s kusza vonalakat kezd húzni a befröcskölt pergamenre. Hogy a festőművész mit alkot ebben a teljesen öntudatlan, sokkos állapotban, csak az arra járó tudhatja, ő maga teljesen elhagyja önmagát, s vele együtt a valós világ pilléreit.*

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 08, 2010 12:05 am

* Hirtelen nyílik ki a vendégszoba ajtaja,s megjelenik benne az előadást tartó,magas,ragadozó madár termetű férfi,s mivel a magasan ülő fejének magasságában semmit nem lát ami a zajt okozta volna amire felfigyelt,így lepillant a földre.
S jól tette.Hisz egy diáklány ücsörög ott,méghozzá a nefariusba beosztott Miss Shawna.*
-A mindenit... *dörmögi a férfi.*-Jól vagy? *kérdezi némileg aggodalmasan,majd int egyet kezével mire összeforr a tintás üveg,majd lehajol,és a hóna alatt megfogva a lányt,könnyedén felemeli őt.Felveszi a földön heverő dolgokat is és Elizabeth kezébe nyomja.*
-Az előadás miatt jöttél,igaz?Nem hittem volna,hogy épp egy nefariusos fog az ajtóm előtt kuporogni... na gyere. *karolja át a lány vállát,majd betuszkolja a szobájába.Bezárja az ajtót,és a lány kezéből kivéve a hilmikat a fogas alatti kis szekrényre teszi,majd tovább tuszkolja a lányt a hatalmas nappaliba.*
-Ülj csak le. *mormogja a lánynak,majd kinyit egy bárszekrényt,s Elizabethez sétálva le tesz elé egy tábla csokoládét.*
-Tessék,egyél belőle.Jót fog tenni. *mondja miközben leül a lány mellé,majd int a kezével,s egy kanna gőzölgő forróvíz jelenik meg az asztalon két csészével.*
-Mit szólsz egy kis almás fahéjas teához? *kérdezi miközben máris precíz mozdulatokkal elkezdi kikeverni a teát,majd tölt mind a két csészébe,végül pedig a lány felé fordul komor tekintettel.*
-No halljuk.Mi a baj?

Vendég

*Mintha egy nagy szürke tengeren lebegne. Sötét hullámok rángatják-dobálják testét. Fázik. Iszonyatosan fázik. Kéklő ajkai segélykiáltásra nyílnak, de hangot képtelen kipréselni magából. Tompa csörrenést hall, majd erősödő visszhangot, ami a fülébe vág. Teste megvonaglik. A vízben hánykolódik valami. Szeretne hozzá odaúszni, de tagjait ólomsúlyúnak érzi. A tenger egyre közelebb és közelebb hozza. Nehéz pillájú, fáradt szemekkel fürkészi a láthatárt, de hirtelen elsápad. A tormen átoktól szenvedő nő bukkan fel a végtelen habok közül, s ahogy megjelenik, a szürke víz egyszeriben háborgó vértengerré válik. Hiába próbálja becsukni a szemét, még azon át is látja. Leszakadt végtagok, insaniától némán üvöltő megnyúlt arcok, és kín. Kín mindenfelé. Próbál elúszni, de tagjai most sem képes mozdulásra bírni. Kétségbeesetten próbál valamiféle kutat találni a borzalom tengeréből, de az egyre csak tornyosul fölötte, míg végül megnyílik az alja, s egyenesen a csatatérre lát.*
-Neee.... *Nyöszörgi elhalóan.*
*Tudata azonnal blokkolja a sokkoló emléket, s a professzor szobájában találja magát, kezében egy tábla csokoládéval. Annyira remeg, hogy a tábla neki-nekiütközik a mellkasának. Észre sem veszi. A forró tea illata viszont eljut az orrába, s egyfajta bizsergő melegséget érez.*
-A tea jó... *Alig hallható a hangja.*
*Gépesen elkezdi rágcsálni a csokoládét, jégkékre színtelenedett ajkai, sápadt arcvonásai még mindig görcsökben rángatóznak. Szerencsére kis darabokat farigcsál le a csokoládéból, így Xenophiliusnak fölösleges azért aggódnia, hogy a lány esetleg megfulladhat. Annyira remeg a keze, hogy a csészét meg sem próbálja megfogni, nehogy eltörje. Lassan kezdenek visszaszivárogni józan gondolatai, már képes hallható hangerővel, értelmes, összefüggő mondatokat alkotni.*
-Nioremin -édesanyám- mindig arra tanított, hogy a világ szép, kalandos, veszélyes, de a jó mágus sebezhetetlen, és a ravasz harcos meg tudja csúfolni a halált. Én még... *Arca megvonaglik.* -...soha nem láttam igazi halált. Olyan halált, ami szörnyű és békétlen. A kín létezése... szavakat sem találok. A kín... olyan, mint egy... a kín olyan...
*Teljesen elakad, az agya leblokkol. Üres tekintettel néz a professzorra.*
-A nefarius szégyene vagyok. Ha ez az első küldetésem lett volna, nem tudtam volna megvédeni még önmagam sem, nemhogy bárki mást. Lemészároltak volna, mint egy bamba állatot... mégis. Én érzem, hogy ide való vagyok. Amikor megláttam, nem akartam elhinni, de egyre jobban érzem...
*Mély levegőt vesz, majd szinte hadarva teszi föl a kérdést.*
-Ön hogy küzdött meg a halállal és a kínnal, a vérengzéssel, amikor először látta életében? Mit kellene gondolnom? Mit kellene éreznem? Mintha... milliók sebéből véreznék egyszerre...

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 08, 2010 4:18 pm

* Xenophilius Snake együttérzően nézi a lányt,aki elmondja mi nyomja a szívét.Hát igen.... a vélák már csak ilyen álmodozóak és mindenben csak a szépet látják... *
-Az édesanyád csak meg akart kímélni a valóságtól.*szólal meg végül.*-A világ valóban szép,kalandos és veszélyes... de a jó mágus is sebezhető,és a ravasz harcost is eléri a halál,mint ahogy előbb vagy utóbb mindannyiunkat. *mosolyog kedvesen.Most el tekint szokásos nyers modorától,mert érzi,hogy a lánynak valóban szüksége van most erre.*
-Nem kell kimondanod,hogy milyen lehet a kín.Biztos vagyok benne,hogy neked is lesz benne részed,mint ahogy mindenkinek,legalább egyszer az életben.De nem kell aggódnod,hiszen ez az iskola éppen erre tanít.Hogy hogyan éld túl!És hogyan legyen belőled hatalmas harcos,és erős mágus!Azért tartom minden évben az elsősöknek ezt az órát - megjegyzem Ney'marath igazgatónő még mindig ragaszkodik hozzá,hogy inkább másodikban és harmadikban kéne erről beszélnem nektek - szóval azért tartom most,hogy minél hamarabb megismerkedjetek ezzel,és felkészüljetek mindenre.Ezt sajnos meg kell emésztened ha tetszik,ha nem.Ha nem tudod.... akkor nem vagy idevaló.... viszont egész életedben kínlódnál amiatt,hogy nem maradtál itt,mert ide tartozol akkor is,ha ezt nem tudod elviselni.Nem vagy a Nefarius szégyene.Teljesen normális reakció,hogy kibuktál.És attól még,hogy nem kopognak öt percenként az ajtómon,hidd el,a többiek is így vannak ezzel.Csak mindenki másképp dolgozza fel.Egyél rendesen abból a csokiból! *teszi még hozzá,majd a kezébe veszi a két teáscsészét,és az egyiket Elizabeth markába nyomja.
A másikból pedig kényelmesen iszogatni kezd,majd elgondolkozva emeli el a szájától a csészét.*
-Hogy hogy küzdöttem meg? *fordul a lány felé.*-Sehogy. *mosolyodik el,majd még szélesebb mosollyal magyarázni kezdi a dolgot.*
-Az első küldetésemen,a legelső pensumon úgy rohantam a társaim mögé mint egy kölyökkutya.De ezt ne áruld el senkinek! *suttogja a mágus világ egyik leghatalmasabb mágusa,majd ismét iszik egy kicsit a teából,és folytatja.*
-Tudod,Elizabeth.. minden csak rajtad múlik.Hogy hogyan játszod le itt bent... *böki meg mutatóujjával a lány mellkasának felső részét a nyaka alatt.*-...magadban. *fejezi be a mondatot.*
-Mint az Opulentiánál.Csak akkor tudod legyőzni a sötét mágus akaratát,ha lélekben elég erős vagy.Itt is ez kell.Merj lépni!Szegény Javier Godrick mondta mindig,mint ahogy a temetésén is felolvasták:
"Életünk legfőbb magányossága abból fakad, hogy nem szánjuk el magunkat a cselekvésre, nem vágunk bele a dolgokba. Folyton elfojtjuk belső viharainkat, és kényelmesen inkább arra hajlunk, hogy halogassuk, csak próbálgassuk a ránk váró feladatokat."
-Ezt jegyezd meg,mert mindig igaz volt,és igaz is lesz!A halállal neheze bírkoztam meg... már a sokadik küldetésünkön voltunk,amikor az egyik közeli barátomat megölte egy wyvern.Nem hittem el,hogy tényleg megtörtént,még úgy sem,hogy láttam minden jelenetet,minden képkockát.... nem tudtam elhinni.Tagadtam nagyon sokáig.És,hogy mit kellene érezned?Ez is ugyanannyira más mint minden embernél.Érezz amit akarsz,a lényeg,hogy NE legyél üres!Ne folytsd magadba soha,és add ki a dolgokat!

Vendég

*Némileg megnyugszik. A professzor hűvös nyugalma, bizalmas hanghordozása igazán jó hatással van rá. Vagy a csoki teszi? Kortyol egyet a teából, s valami kellemes, békés könnyedség költözik tagjaiba.*
-Nagyon finom. Köszönöm.
*Elgondolkodik a szavakon, amiket hallott. Mindenkinek meg kell tapasztalnia a kétség és rettegés pillanatait, a szenvedés és halál szelét.*
-Minden azon múlna tehát, hogy hogyan, milyen érzelmi töltésekkel dolgozzuk fel azt, amit láttunk?
*ha ez így van, akkor a lehető legrosszabb történik vele. Az agya annyira erősen lelakatolta az emlékeket, hogy hozzájuk sem fér, csak a kétség és a zavarodottság marad a lányban. És persze a fel-feltörő emlékfoszlányok miatti teljes őrület pillanatai.*
-Professzor... Előfordulhat, hogy az agyam nem tudja mi jó az elmémnek? Egyáltalán ketté lehet választani a kettőt? Valahogy mindig úgy képzeltem az ember felépítését, hogy agy, tudat, elme vagy psziché, lélek, szív. Rosszul gondolom?
*Egy picit maga is újragondolja szavait.*
-Szóval... Lehetséges, hogy az agyam szándékosan rosszat tesz nekem? Hiába próbálom átgondolni, hogy mi történt ott, a csatamezőn, egyszerűen elzárta az elmém elől a képeket, le a tudatalattimba. El tudná mondani, hogy hogyan férek hozzá a saját tudatalattimhoz? Van egyáltalán rá valamilyen mágikus módszer? A relaxáció jutott először az eszembe, de ahhoz nyugodt tudatállapot kell, viszont ha megpróbálom feltörni azt a kaput, azonnal rám tör valami roham, ami megtöri a koncentrációt, és felborítja a nyugalmat.
*Harap egyet a csokiból. Valamin nagyon töpreng. kicsit még a szája szélét is rágja, de végül mégis kibukik belőle a kérdés.*
-Professzor... Ön használta rajtunk a gondolatolvasást?
*Szándékosan nem ejti ki az átok nevét, nehogy Xenophillius úgy gondolja, tiltott varázslat használatával gyanúsítja.*
-Csak azért kérdezem... *Teszi hozzá kicsit hadarva.* -... mert meglepett, hogy tudja az ikertestvérem nevét, úgy, hogy azelőtt soha nem látott minket, és névsorba sem pillantott. *Tovább töpreng.* -Sőt, az én nevemet is, de... Miért szólított először Swannek? Úgy éreztem, lassan, szavak és kontaktus nélkül érti és tudja kifélék, mifélék vagyunk.
*Elgondolkodva kortyol a teába, majd kiböki a legnagyobb kérést, amit csak varázsló egy másiktól kérni mer.*
-Le tudná rombolni a fejemben lévő falat? Vagy... vissza tudna vinni a csatatérre csak pár percre? Meg akarom érteni, fel akarom dolgozni amitől félek!

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 08, 2010 10:22 pm

-Ajjajajjj Elizabeth,túl sokat kérdezel. *jegyzi meg kicsit aggódva a férfi,majd iszik egy kicsit a teából,és sóhajtva ismét a lányra pillant.*
-Kedvesem,nem kell ennyire aggódnod.Ez teljesen normális reakció.De ha nagyon aggódsz emiatt,akkor ajánlom figyelmedbe a meditációt.De ez leginkább az igazgatónő specialitása.Ha nem sikerül ez sem,akkor jobb ha a gyengélkedőre mész,hisz mindenben én sem tudok segíteni.Talán Emeryl vagy Nessus professzor majd segít rajtad.Ők a gyengélkedőn az ügyeletes gyógyítók. *mondja majd elővesz egy ezüst cigaretta tárcát,és kivesz belőle egy vékony szivart.*
-Remélem nem zavar. *mondja,majd lángot bűvöl,és meggyújtja a szivart.Kifújja a füstöt a másik irányba,hogy nehogy a lányra menjen.Ám amikor a lány felteszi azt a kérdést,hogy alkalmazta e a gondolat olvasást...*
-Na de kérem Miss Shawna! *mondja némiképp felháborodva a professzor.*-Nem mondtam el elégszer,hogy főben járó bűnnek számít ezeket az átkokat használni? *néz szúrós szemmel a lányra,de egy kicsit megenyhül amikor Elizabeth folytatja,hogy miért is kérdezte.*
-Hallottam a családjáról.Minden mágus tanonc nyilvántartásba van véve.És a szüleitek eléggé jók voltak diákként.Ismertem őket,még ha nem is annyira,de találkoztam már velük,és hallottam róluk.És tudom,hogy van két iker lányuk.Azt is tudom,hogy Cartina és Elizabeth a nevük,és,hogy Tina éppen annyira hárpis a belsejére,mint a kedves Liza kisasszony a külsejére. *mondja kicsit még mindig korholva.*
-Ha pedig Swannek szólítottam az csak nyelvbotlás lehetett.Vissza térve pedig... a benned rejlő falakat neked kell legyőznöd.De mondd csak.... ha annyira megrendített ez a dolog,amit láttál... miért akarod ismét átélni? *teszi fel a jogos kérdést,majd bele szív a szivarba,hátra dől,és karba fonja a kezeit.*

Vendég

*Végülis ez nagyon logikus volt. Miért is nem jutott eszébe? A Swan zavarta meg. Hattyú. Miért pont Hattyú? Sajnálatos művészi átok, hogy minden mögött a rejtőző értelmet, a valódi mondanivalót keresi.*
-Elnézést, hogy ilyen egyáltalán megfordult a fejemben.
*A kérdésre felnéz, és most először egy bátortalan mosoly is megjelenik az arcán. Tudja, érzi...*
-Mert tudom, hogy szembe tudnék vele nézni. Nagyon jól tudom. Csak nem hiszek magamnak. Látnom kell a világ másik arcát, hogy fel tudjam dolgozni, és be tudjam építeni az életembe. Ha újra és újra meghátrálok, a fejemre fog nőni egy az elzárt emlék. Minden percben zavaró lesz, és akkor úgy lesz, ahogy Emett mondta. Az első küldetésen meghalok. Azt pedig nem szándékozom egyhamar.
*Kezd visszatérni belőle valami kicsiny darab, de a szeméből sütő tompaság egyértelműen jelzi, hogy koránt sincs rendben. Szenved.*
-Ha nem vagyok önmagamban biztos, veszélybe sodrom a társaim és önmagam.
*Közben mélán töpreng. Az igazgatóféle meditáció egész jól hangzik, de már így is elég sok fontos személyt tartott föl. Még valami eszébe jut.*
-Úgy rémlik rajzoltam valamit az ajtó előtt. Megkaphatom?

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 08, 2010 10:47 pm

-Nos Elizabeth.... talán beszélhetünk arról,hogy ismét láthasd azt amit az előadáson bemutattam... de nem tartom jó ötletnek,hogy ez most történjen meg.Meg kell tanulnod magad megoldani az ilyesféle helyzeteket. *mondja a férfi immáron teljesen megenyhülve.*
-Az az Emett pedig... a Bacan nevű gyerek,igaz? *kérdez vissza a férfi.*-Ne törődj vele.Démon vérű,hamar felkapják a vizet,és meggondolatlanságokat mondanak.Az ilyeneket jobb elkerülni. *tanácsolja,majd elnyomja a szivart és kiissza a teát is.*
-Ó,igen,persze! *mondja amikor a lány a rajzól beszél.Snake feláll,majd odasétál az előszobába a fogas alatti kis szekrényhez,s elveszi onnan a lapot.Várja,hogy Elizabeth is kövesse,hiszen már későre jár,és nem ártana lassan pihennie a lánynak.*
-Itt van. *nyújtja neki a rajzot rá sem pillantva.*-Remélem nem haragszol,hogy nem nézem meg,úgy vélem rád tartozik.Szerintem Te így tudod kifejezni az érzelmeidet,az pedig nem az én lelkivilágom,hanem a tiéd.

Vendég

*A kedvessége újra és újra letaglózza a lányt. Nagyot tévedett, amikor Sharon alapján ítélte meg a professzorokat. Szinte rajongással pillant a férfire. Leteszi a csészét, odasétál és rápillantás nélkül összetekeri a pergament. Ennek nem most van itt az ideje. Ideje, hogy a professzor és a lány is pihenjen, hiszen számára különösen megterhelő volt ez a pár óra.*
-Emett nagyon kedves srác. *Mondja mosolyogva.* -És köszönöm, hogy kapok még egy lehetőséget. Ígérem, legközelebb nem okozok csalódást. Magamnak sem. Nagyon köszönöm a beszélgetést, a csokoládét és a teát. De főleg a beszélgetést. Szép éjt!
*Udvariasan mosolyog, s távozik. Először a hálóterem felé veszi az irányt, de utána sarkon fordul. Ezt még át kell gondolnia. A park felé indul el, s onnan majd... nos, megy amerre a lába viszi.*

//OFF//

Tárgy: Re: Vendég szobák Szer. Dec. 08, 2010 11:02 pm

-Kedves? *kérdezi kicsit meglepődve a férfi,de aztán elmosolyodik.*-Végül is... jó dolog,ha mindenkiről a legjobbat feltételezzük,akkor is ha tudjuk,hogy milyen is valójában.De sose légy naiv! *mond még egy utolsó jó tanácsot a férfi.*
-Ne köszönj semmit,csak pihenj és meditálj!Aztán készülj fel a következő alkalomra!És ha akarod akkor egy kicsit életszerűbbé is tehetjük,vagy másmilyet alkalmazhatunk,hogy jobban sikerüljön áthidalnod.Akkor viszont gyakorold az eddig tanult varázslatokat! *mondja a lánynak,majd amikor Elizabeth elköszön,kinyitja neki az ajtót,és még a kezébe adja a rekonstruált tinta tartót és a pennát.*
-Ez még a tiéd.Szép álmokat! *köszön el a lánytól,majd ha Elizabeth elmegy,akkor bezárja utána az ajtót és... nos nem árthat egy jó forró fürdő egy ilyen nap után!*