Electus Klubhelyiség

Itt a diákok este 10 óra után is tartózkodhatnak.
Bárki bejöhet ide,akár teázás,kártyázás,vagy bármi más céljából.Könyvolvasásra is alkalmas hely,és sokan itt szokták írni a házi feladatukat,és a szakdolgozatukat is.

*Alice éppen belépett az ajtón a kedvenc könyvével a "Breaking Dawn,,-al.Leült az asztalhoz és elkezdett olvasni.Egy ujjatlan póló, meg egy kis gatya volt rajta, papuccsal.Mosolyogva lépett be a terembe hiszen most járt először a terembe.Szétnézett és nagyon tetszett neki a helyiség.Majd kinyitotta a könyvét és bele mélyedt az olvasásba.*

*S valóban. Egésszen mindaddig, amig be nem értek a klubb helyiségbe, csendessen haladt Jassie melett. Nem az a bezédes tipus, és már igyis eleget mondott, ahoz képest hogy egyébként szinte sosem szokott beszélni. Arca nyugodt volt mindvégig és békés, úgy tűnt mintha saját gondolataiba kapaszkodott volna s keresgélt bennük. Valóban igy volt. Azon tűnődött, hogy mikor lesz legközelebb telihold, nehogy ismét olyan hibát kövessen el, mint legutoljára. Kéne egy naptárt beszereznie és talán jó is lenne, ha állna mellete valaki, aki azokon a nehéz időszakokon átsegiti. Eddig mindig egyedül ment ezeken keresztül, de akkor egyedül is volt, nem veszélyezetett senkit, de most, hogy ennyi ember van körülötte nem akar kockáztatni, igy talán legalább a bájitaltan tanárnak lehetne elmondani az igazat, hisz ő késziti a főzeteket is, biztos segitene neki... Gondolataiból kiszakitja az a keserű igazság, hogy már megérkeztek a helyiséghez. Megáll az ajtó előtt, mintha kicsit habozna, hogy be e menjen. Nem szereti a táraságot, és nem tudja mennyi ember fogja őt megint megbámulni... Ezt a kis habozást viszont szinte azonnal álcázza.*
- Nos, itt a közös klubb helyiség. Minden diák tartózkodhat itt.
*Mondja Jessienek, majd kinyitja az ajtót és betessékeli. Mikor bemegy a fiú, követi őt és szétnéz. Szerencsére csak egy lány van ott, aki egy könyvel van elfoglalva. Tudja saját tapasztalatból, hogy nem kellemes érzés, ha valaki megzavari a tudatot olvasás közben, mert a fontos gondolatok szeretcsúszhatnak, igy csak halkan biccent a lánynak. Ez is elég, nem szokása köszönni. Nem bunkóságból, de most tényleg nem akarja zavarni. Kicsit jobban szétnéz, csak a biztonság kedvéjért, nem szereti ha valaki meglepi azzal, hogy nem vette észre. Senki. Hármukon kivül nincs senki. Leüll az egyik fotelba a kandalló elé, bár inkább jobban szeret a kandalló előtt állni s nézni a tüzet, de mivel Jessie vele van, igy nem akar bunkó lenni és csak úgy otthagyni őt. Majd máskor. Mindennek megvan az ideje...*

*Csendben táncol a tűz lobogása szemeiben, apró örömet hozva saját magának. Nem igen érzi bár arcán a melegséget, mégis jól esik neki. Nem, most nincse elgondolkodova, arca mégis olyan, mintha épp most faragták ki volna tökéltes munkával egy sápadt holdfényes kőből, eltávolitva a ráncokat s az idő érintését. Bár a lány még fiatal, most arca hirtelen egy újjszülött csecsemőét vette fel állarcul. Hallgatott egy kicsit, majd nyugodtan állt fel a fotelból s lépett a kandallóhoz. Szemét nem vette le a tűzről, úgy nézte, mintha válaszokat keresne benne azokra a kérdésekre, melyek miatt az iskolába jött. Bár maga sem tudja ki fog neki válaszolni rájuk, vagy hogy meg e leli őket eggyáltalán, de ha már egyszer a sorsa idehozta... Egyik kezét a kandallóra helyezte s úgy támaszkodott meg neki. A másikat a tűz felé nyújtotta. Ujjai csendben s éhes kigyók ként kúsztak a lángok felé, melyek mintha ezt megérezve csaptak ujjaira, de épp hogy csak megérintették. Nem égette meg magát. Kellemes, meleg érzés csiklandozta őt végig. Bár ebben nem volt semmilyen mágia. Az emberek is tudnak kézzel átmenni a lángon, ő most csak az ujjaival teszi ezt. Hagyja hogy nyaldossák s melengessék.*
- Nem ismerem a lányt. Még sosem láttam.
*Válaszolja bár kicsit megidőzve, de nem néz egyikük felé sem. Valami aggasztja, valami, ami mélyen benne van. Viszont a másik kérdésre is nem sokkal utánna válaszol.*
- Én Oroszországból jöttem. Pontosabban Szibérából, mivelhogy Oroszország egy része. Szóval ha úgy veszzük Ázsiai vagyok, nem Európai...*Hazájának gondolatán szemeit lágyan hunnyja le s megérzi, ahogy a tűz melegsége kellemesen érinti meg arcát, simogatja meg úgy, mintha a szerelme lenne.*
- Anyámra nem emlékszem. Elhagyott minket. Apámmal élltem. Katona volt. Remek... katona. Hős. *Egy mosoly jelenik meg arcán, mely bár tiszte szivből büszke, mégis fájdalmas s visszasirató a régi időszakokat. Szemeit kinyitja, melyek a tűzben vörese-sárgán csillanak meg, bár nem tudni hogy a tűz-e az, mi megcsillant bennük, vagy valami több.*
- De egyikük sem volt mágus. Muglik voltak. Anyám is... azt biztos tudom...*Mikor anyját emliti, hangja hirtelen megkeményedik s mintha megtellne tapintatós dühhel, de gyorsan meg is változik, mikor Jessie felé fordul kedves tekintettel.*
- Na és te? Honnan jöttél?

//Samara//

*Egy kicsit meglepődik a lány hidegségén de ezen nem időzik sokat helyette az emlékezetében kezd el kutatni, hogy vajon a lány honan is ismerheti? Egy ideig elhallgat, nem tudja hova tenni a lányt majd sok erőlködés után eszébe jut a zongorázó lány meg ahogy csak úgy otthagyta mikor ő elkezdett gitározni. Egy icuri picurit elszégyelli magát, hogy nem jutott ez eszébe és a lány pedig megismerte őt. Közben reflexszerűen megy a lány után egyáltalán nem rettentette el a lány magától a hidegségével csak meglepte. Nem sokára észreveszi az electus klub helyiséget. Valahogy ami nála elég ritka leeset neki a lány szavaiból, hogy a lány nem nagyon szereti ha az ember sokat beszél így hát nem nagyon szólalt meg ha meg megszólalt akkor is csak a lényeget mondta. Ezzel is valahogy próbál a lány kedvébe járni. Csendben halad mellette mikor belépnek a klub helyiségbe. Lassan és alaposan tekint körül. Tetszik neki amit lát és hamar keres magának egy kényelmes ülő helyett. Egy kanapé volt a számára az a kényelmes ülőhely. Leül majd a szemeivel a lányt kezdi el keresni megtalálva elmosolyodik. Mióta eszébe jutott ki is a lány valahogy fél, hogy megint fogja magát és el megy.*
-Szóval.....*kezdi elég nehezen a mondatott* -........ két dologra már rá jöttem azt, hogy szeretsz zongorázni, de még hogy!!!! A másik meg hogy szereted a magány meg a csendet meg a lényegre törő beszédet. Nem?

//Fagy//

-Hát igen. Kíváncsi ember vagyok. * A fiú tekintetét a lányra szegezi. Egy jó ideig csak a lányt figyeli, majd csak sóhajt egyet és el veszi a tekintetét. Csendben marad, teljesem kifogyott a kérdésekből még a témákból is ilyen nála ritkán fordul elő, hogy nem tud semmit se mondani. De most valahogy nem zavarja a csend sőt valahogy jól esik neki. Megint a lányra néz de most nem veszi el a tekintetét helyette szólásra nyitja a száját. Hát igen eddig birta a csendet.*
-Egy...... * kezdene bele de csak nem tud mit mondani de azért csak mond valamit.* - Baszus ilyen nincs nem tudok semmi lényegeset kérdezni de még mondani se. Na ilyen ritkán fordul elő velem!

*Figyeli a lány, ahogy az a tüzet nézi. Észreveszi, hogy valami nem stimmel, hogy van valami gond. De mikor megkérdezi mélyik szakon már szinte reflexből válaszol és most ha nem is sok ideig elfelejtet vele az észrevételét.*
-Hát én a Custodis szakon vagyok. Hogy jó helyen vagyok e?..... szerintem nem tudom ide osztottak hát ezt kell szeretni de annyira nem rossz itt. És te milyen szakon vagy? *miközben beszél le nem veszi a lányról a szemét figyeli minden mozdulatát és közben magyaráz. Kezeivel gesztikulál közben. Befejezve a mondatott elgondolkodik. Ha lány befejezi a válaszát kapából fel rak egy kérdést ami a megfigyelésén alapul.*
-Most lehet, hogy alaptalanul kérdezem meg de mi bánt téged?

-Shit! Bocsi akkor. * Kér bocsánatot.* -Egy kicsit akkor eléggé szar a megfigyelésem. * mondja a lánynak* ~Na persze már ennyire hülyének nem kell nézni engem. Tudom, vagyis sejtem ha nem is bántja akkor idegesíti valami de megértem, hogy nem akarja elmondani~ * Egy kicsit maga elé bámulva elgondolkodik majd egy mosollyal néz fel a lányra*
-És mit szoktál csinálni a szabadidődben? *teszi fel ezt a banális kérdést a lánynak de neki mást akar kihozni ebböl a kérdésből mint az, hogy csak megtudja mit szokott csinálni.*

//FAGY//

*A professzor jön az iskola klubhelyiségébe. Tüsszögéseket, lábszagot és egyéb dolgokat érez, hall. Mikor belép meglátja Katet.*
-Szia!*köszön neki, majd leül az egyik fotelba.*
-Megfáztál, mókuska?*kérdezi a lánytól.*
-Kevesebbet üldögélnél az Acéldarázsda bárba vagy hogy hívják, akkor nem fáznál meg.*mosolyog a lányra, nem tudja, hogy ott szokott lenni Kate, ezt csak viccnek szánta.*

-És miért nem mentél a gyengélkedőre? Kapnál egy bájitalt és egy perc alatt meggyógyulsz.*mosolyog a lányra.*
-Kétszer? Ilyen idősen minden nap ott voltam.*mondja Katenak.*
-Még nem, engem az idegeskedés vesz le a lábamról, tegnap egy diák se jelent meg a szaktalin.*majd belép a srác akit tegnap felkísért a szobájába.*
-Szervusz!*mondja mosolyognak.*
-Van kedvetek egy jó kis mesét hallgatni?*kérdezi a gyerekektől.*

- Pedig nem ártana egy kis buli már. Neked sem! Úgy is hétvége van, le kéne menni este a városba... *Mondja még mindig elég kómásan, majd csak feltápászkodik a kanapéról és oda lépve a sarokban elhelyezkedő asztalhoz egy kávét kotyvaszt magának. Heszperída kijelentésére viszont csak megrázza a fejét.*
- Nem, Per. Most hót komolyan mondom. *Néz hátra a lányra, szavainak így még több nyomatékot adva.* - Nem jelentem meg egy vizsgán sem. Tudod mi az?? Egyen sem! *Közben már visszafordul a kávéjához és épp azon töpreng, hogy két vagy három cukrot tegyen bele. Közben persze tovább beszél.*
- Még a hülyék is átmennek, de Kate Wilson a vadászok prefektusa megbukik. Szép lesz. *Kínjában már csak magán nevet.*
- Amúgy te nem kérsz? *Mutatja fel a kávét.*

//fagy//