Betegszobák - Gyengélkedő

Tárgy: Betegszobák - Gyengélkedő Hétf. Május 03, 2010 12:18 pm

Ide kerülnek azok akik megbetegszenek vagy megsérülnek.Az itt dolgozó három vajákosnak csakugyan van ám munkája,hiszen az itteni diákok folyton folyvást veszélyes helyzetbe keverednek.De nyugalom!
Az itt dolgozók értik a munkájukat!

Az ügyeletes gyógyítók:

Electra Emeryl
Aaron Nessus

Betegszobák - Gyengélkedő Betegszoba.preview

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Dec. 16, 2010 10:04 pm

*A folyosón botladozva lépdel Saron professzor mellett, majd amint a gyengélkedőbe érnek, keres egy ágyat, ahová le tud dőlni. Szinte azonnal el is nyomná a kimertültségtől az álom, ha nem várná a testvére felbukkanását. Hallja, ahogy a professzor szót vált az egyik gyógyítóval. Hátraveti a fejét, és újból elájul, egyetlen reménye, hogy a bálra jobban lesz.*

Vendég

*A lány úgy rohan, mint egy eszeveszett hurrikán. Nyomában átkok és diákok röpködnek, ám mind lepattannak pajzsáról. Szitkok szállnak felé, ám cseppet sem tudják érdekelni a lányt. Cartinához siet ennyire eszét vesztve, s megfeledkezik még a bájitaltan óráról is.*
~Ezért még bizonyosan begyűjtök egy-két büntetőmunkát, de Tina... jövök már Testvérem!~
*Sharon professzor vagy megérti, vagy nem, mindesetre a gömb hangjából úgy tűnt, jól meggondolta, hogy hol töltse a lány az utolsó előtti óráját. Szinte berobban a gyengélkedő ajtaján, majd megdermed, s néma, feszes léptekkel siet oda Cartiina ágyához.*
-Hogy vagy? *Remeg a hangja.* -Megsebesültél?

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Szomb. Dec. 18, 2010 3:17 pm

- Nem, csak egy kicsit émelygek. Azt hiszem, összeehettem valamit, vagy elkapott egy vírus. *Mondja, miközben lassan leül* - Te idáig rohantál? Olyan kedves vagy!
*Átöleli a testvérét, és most, hogy ő már itt van, sokkal jobban érzi magát. Óvatosan rátámaszkodik, és feláll. Elmosolyodik.*
- Szerintem készülődnünk kéne. Pár óra, és keezdődik a bál! Remélem nem leszek megint rosszul. *Mondja, azzal megfogja a lány karját, és kivezeti őt a gyengélkedőből.*

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 5:59 pm

*Szinte berúgja az ajtót, száját már rég kirágta, kezével ott lebegteti az ájult Narcissust.~Te jó, ég te jó, ég, én tuti idegösszeroppanást kapok.~aggódik, majd csak óvatosan lefekteti a fiút az ágyra, és megszólal.
-Nessus professzor!-ha válasz is érkezik, azonnal belefog mondandójába, nem vacakol tovább.-Üdvözlöm, gyógynövénytan óránk volt, amikor Narcissus, olyan furcsa lett. Épp kocsonyabokrot metszettünk, amikor ellökött, és azt mondta, hogy megvédi a bokrot, és magához ölelte. Azután a tanárnő elkábította, és azt mondta hozzam fel ide. Ugye, nincs semmi baj?-kérdi aggódva a professzortól.*

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 6:05 pm

* Már az első szóra ott terem a professzor.
A lány szerencséjére tényleg épp bent van a javasasszonyokkal,akik pár égett sérüléses diákot látnak el.
A professzor nagy,fekete,suhogó talárjában úgy fest,mint egy sötét keselyű.Szemei,mint mindig,most is fátyolosan a távolba révednek,s réveteg arccal pillant Heszperídára,majd a fiúra.*
-Nyugalom Miss D'or. *mondja végül lassan,és vontatottan,mintha minden szót megfontolna.Majd a fiúhoz lép aki kezd magához térni,és megérint véres arcát.Lehunyja szemét,majd hirtelen nyitja ki üveges tekintettel.Talán a lány meg is rémül kicsit ettől a szempártól.*
-Démon kitörés. *jegyzi meg egykedvűen a férfi,majd zsebébe nyúl,és kivesz egy kis tégelyt,majd pár összekötözött madártollat.Letekeri a tégely tetejét,s a benne lévő furcsa,sárgás krémbe mártja a tollakat,s bekeni vele a fiú sebeit az arcán.*
-Hamarosan begyógyul. *mondja,majd Heszperídára pillant.*-Gyakran vannak ilyen kitörései?És ha igen,milyen fajták?Milyen tipusú kitörés?Szellemi,vagy pedig fizikai?Mik a tünetei? *kérdezi a lányt,majd a magához térő Narcissusra pillant,aki minden bizonnyal hallotta a kérdéseket,és ha a lány nem tud rá válaszolni,akkor tőle vár válasz adást.*

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 6:11 pm

*Annyira megkönnyebbül amikor végre kezd magához térni a fiú, szívéről vagy egy tonna kő esik le. Legszívesebben most azonnal megölelné, de csak áll ott mint egy cövek, és a kérdéseken gondolkodik.
-Sajnálom professzor, nem tudok felelni a kérdésekre. Nem tudom, én életemben először láttam ilyet, de szerintem nem, bár erre legjobban Narcissus tudna válaszolni.-fordul szomorú tekintettel a félig már magához tért fiúhoz. Legszívesebben elsírná magát, mostanában semmi se megy egyszerűen. És akkor itt a küldetés, fogadjunk rájuk támad egy grizzli vagy valami borzasztó teremtmény. Eddig szülei óvták a külvilág bajaitól, de rá kell jönnie, hogy ha egy féldémonba szeret az ember(félelf) az sose egyszerű. de így se bánja, mert többet kap, mint amit valaha kaphatna.-

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 6:18 pm

*Ahogy a gyengélkedő már-már ismerős fénye szemébe hatol, azonnal tágra nyitja azokat. Hatalmas, tiszta fekete szemei rámerednek a fölé hajolókra. Sejtelmes emlékfoszlányai vannak arról, mi történhetett.*
-Jól vagyok.
*Motyogja félig öntudatlanul, majd picit megrázza fejét, és újra felnéz.*
-Egy gyereket láttam. *Suttogja hirtelen.* -Egy gyereket ARRÓL az éjszakáról.
*Heszperídának már nagy vonalakban mesélt róla. Hangja remeg, szemeiből újra elkezdenek folyni a fekete cseppek.*
-Remegett, akár a bokor. Caiussem megcsonkította, és megölte.
*Ennyit képes az esetről elmondani, mert összeszorul a torka az emlékre. Igaz, ő közben tehetetlenül feküdt Ered Vin valamely elhagyatott zugában, kettétépett mellkassal, mégis, az emlék hatására meg-megvonaglik, akár ha korbáccsal vernék.*
-Bocsássanak meg...
*Lehorgasztja a fejét, és megpróbálja letörölni könnyeit, de azok elapadhatatlanul folynak tovább.*

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 6:26 pm

*A hallottakra majd megszakad szíve, szegény fiú, és nem érdekli már semmi, mikor meglátja a könnyeket, nem érdekli mi történik, semmi még a tanár se, odaugrik az ágy mellé, letérdel és megfogja a fiú kezét, mint bátorítás gyanánt, őt még ez se érdekli, mindig is szeretni fogja a fiút, mindig, és reméli ezt ő is tudja.
-Jól van, minden rendben, nem a te hibád.-suttogja, lágy hangon, talán ez használ valamit.-Nincs mit megbocsátani, és semmi baj nem történt.-mondja tovább, és kézfejével letörli a sötét könnyeket, és mélyen a fiú(immáron) fekete szemeibe néz.*

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 6:28 pm

-Jólvan,elég lesz. *mondja ki végül Nessus hidegen.*-A könnyeid lemossák a gyógykenőcsöt.És ez egyébként sem illik egy féldémonhoz.Szedd össze magad. *keni be újra a fiú arcát,majd kimegy a szobából,és egy nagy vödörrel,és egy vörös bájitallal tér vissza.*
-Most lecsapoljuk a ferőzött vért. *mondja a fiúnak,majd int,hogy nyissa ki a száját,s legurítja Narcissus torkán a vörös bájitalt.Olyan érzése támadhat a fiúnak,mintha savval kevert,meleg vért inna meg.Talán még kicsit köhög is tőle,ahogy már a torkában kezd felszívódni.*
-Ez majd pótolja az elvesztett vért.A démon vér pár nap alatt úgyis újra termelődik a szervezetedben mint egy fertőzés,de egy ideig megszabadulsz tőle,és tisztábban,emberibben fogsz látni. *mondja a fiúnak,majd bal karját lelógatja az ágyból a vödör felé,s előkap egy fényes,ezüst szikét.
Beleszúrja a fiú erébe a hajlatánál,s máris elkezd onnan csorogni a vödörbe a friss,vörös,meleg vér.*
-Egy óráig kell így lennie. *mondja Narcissusnak.*-És ma estére itt maradsz bent.Egy óra múlva visszajövök,addigra már automatikusan eláll a vérzés,és begyúgyul a seb.Én pedig kiviszem a véredet.Kicsit gyengének fogod magad érezni,de majd elmúlik.Egy óra múlva itt leszek,és beszélgetni fogunk,ha nem is ma,de még 24 órán belül. * mondja a férfi,majd magukra hagyja a két diákot.*

// nem biztos,hogy itt tudok lenni egy óra múlva,ha nem akkor játsszátok ki - ha még itt vagytok - hogy a professzor elintézi a dolgokat,majd ismét elmegy a dolgára //

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 6:37 pm

-Én nem vagyok démonok keveréke.
*Mondja lassan, tisztán, tiszteletteljesen.*
-Ember vagyok, emberi érzésekkel és gondolatokkal.
*És embernek is érzi magát annak ellenére, hogy Caiussem gúnyos röhögését hallja visszhangozni a fejében. A bájitalt férfiként tűri, Heszperídára mosolyog, kinek olyan most a keze, mintha valaki leöntötte volna egy üveg tintával.*
-Nem kell félned Királyném! Megvédelek az életem árán is. Nagyon várom, hogy újra hazatérjünk, még ha a küldetés erejére is.
*A vágás okozta fájdalom cseppet sem bántja. Örül, hogy érzi a fájdalmat, a félelmet, az örömöt, a szerelmet. Ez teszi őt többé, erősebbé a démonikus lénynél. Caiussemnek is megvan a maga reakciója a professzor mondataira. A fiú hasán megdomborodik a póló, és mintha egy ökölbe szorított csontos kéz, és egy kinyújtott középső ujj lenne az. Nincs túl jó véleménnyel az emberekről. Narcissus mindebből semmit sem vesz észre, csupán a nyomást érzi a hasfalán, de mire lepillant, már nem lát semmit. Nem is törődik hát vele. A professzorra néz.*
-Nagyon köszönöm, hogy szán ránk némi időt. Igazán nemes Öntől!
*Őszinte hála cseng hangjában.*

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 6:47 pm

*Fáradtan nézi szerelmét miután a prof otthagyja őket. Nem is tudja mivel kezdje. Mennyi minden történik itt egyfolytában. Majd csak elmosolyodik, fáradtan, kissé ironikusan.
-Hát, azért gondolom, nem így képzelted el az első napod 17 évesen.-jegyzi meg, mégis mit mondjon? Legszívesebben fogná magát, lefeküdne, becsukná a szemét és reménykedne, hogy reggelre minden rendben van, minden szép és jó, de ugyan már ez nem tündérmese.-De azért ugye minden oké?-nézi az arcát. .Igen a küldetést én is várom.-válaszol. Hazamenni...haza. Azt se tudja már hol az otthona. A szíve a fiúnál, szülei(vagyis az egyik fele) Tengerföldön, ha meg úgy vesszük a legtöbb idejét a suliban tölti. Komoly gondok ezek.-De ahogy elnézem, valami mindig történik.-mosolyog.-Azt gondoltam, hogy az óra után elmehetnénk sétálni, és beszélgetnénk, de hát mint mindig valami történik.-nevet halkan, ez szinte már olyan, mintha direkt szivatnák odafent. -És örülök, hogy tetszik az ajándék. Ohh erről jut eszembe. Te valami szupert kémnek tanultál, vagy kommandós voltál?-nevet, de most már tisztán, szívből. Igaz arca fáradt, de kezd végre önmaga lenni.- Honnan van neked annyi képed rólam? Nem mintha baj lenne, bár az amikor alszom uhh.-nevet újra.-Néztem már ki jobban is. De komolyan. Mégis mikor csináltad?-kérdi mosolyogva, elképesztő hogy hogy csinálhatta. Azután csak szeme sarkából a vödörre néz, kissé elhúzza a száját, de aztán újra a fekete szempárba mélyed. Ez megnyugtatja.-

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 7:03 pm

-Szebb nem is lehetne a 17. évem kezdete, hiszen itt vagy mellettem.
*Leheli átszellemülten, s egy pillanatra mintha még lénye is körbeölelné a lányt, nem csupán szabad karja. Magához húzza, és megcsókolja, ügyet sem véve arról, hogy másik karjából patakzik a vér. Majd lesz új. A lány sokkal fontosabb számára. Ajkuk elválik, megsimogatja a haját és elmosolyodik.*
-Minden a lehető legnagyobb rendben Királyném. Ne aggódj, a sétát bepótoljuk, beszélgetni pedig most is tudunk. Bár két lábamon is fel tudtam volna jönni ide. Hogy jutottam fel?
*Hangjában érdeklődés csendül, majd arca kicsit más kifejezést ölt fel. Értetlenségét.*
-Bocsáss meg Királyném, ha megbántódsz, de mi az a kommandós?
*A kémet még csak-csak érti a hermetikusan elzárt kastélyból érkező srác, (valami furcsa keveréke lehet a tolvajnak és a fejvadásznak) de a kommandós fogalma végképp ismeretlen számára. Talán az is valami besurranó tolvaj lehet. Csak remélni meri, hogy a lány nem feltételez róla olyasmit, hogy besurran a szobájába, és ellopja az értékeit, vagy hogy meg akarja ölni, azért követi.*
-Le akartam kötni valamivel az időmet, hogy ne gondoljak arra, amit meséltem neked, ezért újra fotózni kezdtem. És mi mást fotóznék, mint a világ leggyönyörűbb teremtményét?
*Kedvesen megsimítja a lány arcát, majd folytatja.*
-Sosem jártam a szobádban. A kép az ablakodból készült, azért ferde egy kicsit, és biztosíthatlak, gyönyörű vagy rajta! Olyan bájosan, szelíden tudsz aludni, hogy a szívem bele-belesajdul.

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Csüt. Jan. 06, 2011 7:25 pm

-Hát én azért remélem szülinapomon nem esek ki az ablakon, vagy nem támad meg még egy varázsló.-morfondírozik, majd hozzáteszi.-De azt inkább remélem , hogy velem leszel.-ábrándozik, amit a csók szakít félbe. ~Hogy lehet ennyire jól csókolni? Tudom is mi lesz kiírva a síromra:korai elhalálozás Narcissus Wilhelm Decart csókjától, szemétől, érintésétől, kedvességétől, és magától a sráctól.~-gondolja csók közben, majd kissé keletlenül de véget ér.
-Hát a tanárnő elkábított vagy mi, aztán lebegtetéssel. Az üvegházba levitálni kezdett téged, aztán átadta nekem, hogy hozzalak fel a gyengélkedőre.-magyarázta. Aztán a következő mondatra halkan felnevet, nem rossz indulatból, hanem mert számára olyan egyértelműek ezek a szavak meg a mai szóhasználat, de úgy tűnik szerelmének nem. Kedvesen elmosolyodik, majd összeszedi gondolatait és belekezd a magyarázatba.
-Hát remélem pontos leírást adok, de a kommandósok egyfajta katonák. Ha veszély van, például bombariadó, vagy egy valami terrortámadás, akkor ezeket a kiképzett katonákat küldik elhárítani a bajt, azt hiszem.-gondolkodik, majd folytatja. -Ha kell be tudnak lopódzni a házba, és tömören olyanok mint az árnyék. Néha jófiúk, aztán meg nem, fekete cuccba rohangásznak és köteleken ereszkednek a filmekben-von vállat.-Ezzel arra akartam célozni, hogy te is valami hasonló kiképzésen voltál, hogy olyan hangtalanul végezted a munkád, hogy észre se veszi az ember.-mosolyog, nem rosszindulatból mondta.-ahha..-bólogat, aztán kissé meglepődik.-Ugyan, nem lenne gond ha bejöttél volna, csak meglepődtem-nevet.-csak egy prefektus vagy tanár meg ne lássa.-mosolyog, aztán elpirul az utolsó szavak hallatán. Majd egy hatalmasat ásít, te jó ég mint valami oroszlán, és kinéz az ablakon. Már jócskán besötétedett, és hulla fáradt, mostanában alig alszik azoktól a nyamvatt rémálmoktól. Hála az égnek, azért az alapozónak is van hatása a szem alatti lila karikák eltűntetésében.
-Azt hiszem, lassan felmegyek a szobámba, nagyon fáradt vagyok.-vallja be kelletlenül.-Legszívesebben egész este itt maradnék veled, de holnap indulunk a küldetésre. És még össze is kell pakolnom a francba.-csak reméli, hogy ott békén fogják hagyni a rémálmok.-A prof nemsokára visszajön, aztán holnap még visszanézek, és maximum az indulásnál találkozunk.-feleli szomorkásan, majd a fiúhoz hajol és megcsókolja. Ebben a csókban minden benne van:a félelmei, a vágyai, a kétségei, szeretete, minden. Aztán lassan elhúzódik, és fáradtan néz a fiú szemeibe. Végigsimítja az arcát, majd még mielőtt itt aludna el a földön feláll a földről(hisz eddig ott térdelt), leporolja magát, és az ajtó felé veszi az irányt. Közvetlen előtte megtorpan,. Menjen? Szíve szerint maradna, de aludnia kell a küldetésre. Csak sóhajt egyet, és vonakodva kinyitja az ajtót.
-Jóéjt Narcissus. Szeretlek, és holnap találkozunk. Szia!-köszön el, és szemébe mintha fájdalom csillogna, az éjszakai magányra gondolva, de gyorsan eltűnik az ajtó mögött,még mielőtt elsírná magát. Szegény fiú, miylen borzalmakat élhetett át.*

//Köszönöm a játékot, de nekem mennem kell. Jóéjt és még egyszer köszi//

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Pént. Jan. 07, 2011 12:47 pm

* Este,ahogy Aaron megígérte,visszament a vödörért,és látta,hogy begyógyult a fiú karja.
Viszont Narcissus már aludt,ezért nem akarta felkelteni.Tapasztalatból tudja,hogy ilyenkor kell a pihenés.
Így otthagyja a fiút,és a gyengélkedőn lekapcsolódnak a villanyok.Csak a néhány égési sérült - és egy csúnya kelésekkel tarkított lány,aki utóbb jött be - nyöszörög még egy kicsit mielőtt elalszanak....
Reggel aztán reggeli helyett egy javasasszony csak pár satnya pirítóst és egy kis teát visz be a fiúnak egy négy lábbal rendelkező tálcán,amit csak Narcissus ölébe kell tenni,és még tartani sem kell.
Kap még pár bájitalt,és az arcát még reggel egyszer bekenik a sárgás anyaggal.
Mire eljön az ebéd idő,már teljesen eltűnnek arcáról még a hegek is,és ismét megjelenik a javasasszony,ezúttal bőséges ebéddel.
Úgy tűnik a reggeli diétás kaja silány falatkáit jócskán be lehet pótolni.
Egy kis húsleves,másodikkén pedig ínycsiklandozó töltött csirkecomb,vegyes körettel,külön töltelékkel,és finom sütőtök lével.
Az ebéd közben pedig Nessus professzor jelenik meg a falatozó fiú ágyánál.*
-Remélem kipihente magát Mr. Decart. *mondja a fiúnak.*-Miután megebédelt,elhagyhatja a gyengélkedőt.Megvizsgáltuk,és kedvező eredményeket tapasztaltunk önnél.Egy egészen különös fél démon maga.... különös tünetekkel.... ígértem,hogy beszélgetünk,de sajnos nincs túl sok időm,viszont... *azzal elővesz egy pergament,rá körmöl pár sort,és a fiú kezébe nyomja.*
-Menjen el Croxford professzorhoz,és adja oda ezt neki.Pár órányi elbeszélgetés nem fog ártani. *mondja a fiúnak,majd se szó,se beszéd,elhagyja a kórtermet.*

Tárgy: Re: Betegszobák - Gyengélkedő Pént. Jan. 07, 2011 1:03 pm

*Hosszan és álommentesen aludt, reggel kipihenten és számára kicsattanó erőben ébredt. A sovány étek jobb kedvre derítette, hiszen a kastélyban átélt ínséges időkre emlékeztette, mégis, az emlékeiben élő táplálékok mellett valóságos lakomának hatott a pirítós és a tea. Boldogan majszolja, és alig várja, hogy megérkezzen a professzor. Az ebédet azonnal félreteszi, ahogy megjelenik a professzor, s lelkesedése akkor sem hagy alább, amikor az tovább küldi őt egy másik professzorhoz. A levélbe nem olvas bele, biztosan bizalmas dolgok, csupán zsebébe teszi.*
-Nagyon köszönöm kedves törődését Nessus professzor! *Meghajol, mennyire az ágy engedi.* -Mindent megteszek, hogy ne kelljen csalódnia bennem!
*Amint a professzor elmegy, elpusztítja ebédje maradékait, s rohan is, hogy felkeresse a Croxfordot. Róla már hallott pár szót Cryonathban, de az oly kevés volt, hogy nem is mondható tényleges információknak. Csöndesen, hogy ne ébressze fel az ebéd után pihenőket kisurran a gyengélkedőről.*