Fűzfa Park

Tárgy: Fűzfa Park Szer. Jún. 30, 2010 12:20 pm

Itt gyönyörű fűzfák nyújtanak árnyékot a meleg nyári napon a diákoknak,s szinte mindenfelé mágiával alkotott kis patakok szabdalják szét a parkot,melyeken csinos kis faragott hidakon át lehet sétálni.
Kicsiny föld szigetekből áll az egész,és sok helyen kényelmes fa padok foglalnak helyet,este pedig temérdek szentjános bogár repked a fák ágai között,ezzel természetes megvilágítást nyújtva a helynek.

Tárgy: Re: Fűzfa Park Pént. Ápr. 08, 2011 4:05 pm

*Végre tavaszias az idő, és a derékig érő, éjfekete hajú félelf lány Heszperída boldogan sétálgat a parkban. Nyakában még a karácsonyra Narcissustól kapott kék sárkányos nyaklánc lóg, melyet még fürdésnél sem vesz le, sőt, sose veszi le. Imádja ezt az ékszert, és nem csak azért mert szerelmétől kapta(igaz túlnyomó részt ezért) hanem azért is, mert a családi jelképük a sárkány volt, és az ékszer önmagában is pompás. Egy csőgatya, egy levendulaszín V kivágárú pulcsi és egy türkiz converse cipő van rajta. Haja kiengedve omlik a derekára, és néha bele-bele kap a szél. Arca vidám mint mindig, és ugrándozva, dúdolgatva sétál a murvás úton. Néha nem is a hidakon kel át a kicsiny patakok felet,t hanem könnyedén, elf ügyességgel ugorja át őket és a túlparton kecsesen landol. Macskája mér nem tudja ilyen ügyesen utánozni a mutatványokat, így a hidakon rohangászik fel-le. Az egész állat korom fekete, csak a szeme világít smaragdzölden. Árnyékmacska lévén gondolatban kommunikál gazdájával, és így közli vele problémáit is.
~Ugyan, Perri, állj már meg! Én nem tudom átugrani ezeket a folyókat, és utálom a vizet!!
~Ugyan már Shadow! Ne nyafogj ennyit.-kérleli a lány és tovább sétálgat a rügyező fák alatt. A macska se rest, így mivel árnyékmacska a legelső árnyékban eltűnik, majd egy másikban, épp a lány előtt megjelenik, és elkezd futni előle, vissza-vissza néz, játékra hívja gazdáját. Heszperída se unja szét magát, uccu, vidáman a macska nyomába ered, és kacagva próbálja elkapni a cikázó szőrgolyót.
-Méghogy te vagy túl lassú, és nem bírod az iramot!-kiált utána vidáman, miután a macska minden egyes árnyékban eltűnik, jó 2 méterrel előrébb újra előbukkan. Így szórakoznak a délutáni parkban, a madarak halkan csiripelnek,ők is érzik, hogy itt a tavasz. Az egész hely csodálatos, és a macska meg a félelf nevetve, boldogan kergetőznek a fűzfák alatt.*

Tárgy: Re: Fűzfa Park Pént. Ápr. 08, 2011 4:20 pm

*Mivel még új vagyok, úgy gondoltam ,hogy felkellene térképezni a területet. Így hát, nagy kaland vággyal a kipakolásom után egyből el is indultam az iskola melletti parkba, ami nagyon csábító volt a madarak csiripelése miatt. A nap is fényesen sütött, meleg volt. A szellő, néha-néha fújt, de nem hideget. A meleg idő miatt, csak egy piros poló, és egy farmer nadrág van rajtam. A vörös hajamat kiengedve hagytam, hiszen úgy sokkal jobban szeretem. Most is rajtam van a fekete gyöngyös karkötő amit édesanyámtól kaptam, a beiskoláztatásom előtt. Ahogyan a patak mellett sétálok, nevetésre lettem figyelmes. Elmosolyodtam, majd a szememmel elkezdtem keresni a hang forrását, de nem kellett sokat keresnem, hiszen a fák között hirtelen egy hosszú fekete hajú lány, és egy sötét macska lépett elő. De nem is inkább lépett, hanem futott. Boldognak tűntek, látszott ,hogy szeretik a tavaszt. Én is így érzek velük, csak nekem nincs kivel szaladgálnom, mivel nincs állatom..még. Nem akartam őket megzavarni, ezért köszönés képpen csak biccentettem egyet, majd leültem az egyik fa tövébe, s közben napoztam egy kicsit.*

Tárgy: Re: Fűzfa Park Pént. Ápr. 08, 2011 4:37 pm

*A nagy sietségben szinte észre se veszi a vöröshajú lányt. Csak a szeme sarkából látja elmosódva a vörös foltot így egy gyors és kecses mozdulattal belekapaszkodik egy fa törzsébe, a futás lendületét felhasználva megpördül a törzs fölött és mielőtt nekimenne a lánynak felugrik az előtt elévő pad tetejére, így gugglva érkezik a háttámla peremére. Onnan felegyenesedik majd neme egyszerűséggel lelép a pad ülőrészére majd a földre. Mikor két lábon áll a talajon, hátranéz a messze nyargaló macska felé.
-Shadow gyere vissza!-kiáltja csilingelő hangján és közben gondolja is, így a macska azonnal lefékez és visszabaktat a gazdájához. Mikor odaér egyszerűen felnéz rá, elnyivákolja magát, mely alatt ennyit ért:
~Most méért?? Olyan jól játszottunk!
~Majd máskor befejezzük.-ígéri neki a lány gondolatban, majd tengerkék szemeit az előtte állóra emeli.
-Szia!-köszön vidáman és egy mosolyt ereszt felé.-Heszperída D'or vagyok, visus prefektus. És kit köszönthetek?-kérdezi, és kecsesen lehuppan a mögötte lévő padra. A szél gyengén belekap a hajába, némi fenyőilaltot sodorva magával, mire a lány szemei a messzi tájba vesznek, elmereng és akaratlanul is a nyakláncra téved az ujja. Szája szélén halvány mosoly jelenik meg. Shadow húzza őt vissza a valóságba annak köszönhetően, hogy az ölébe ugrik és ott összekuporodik.
-Jaaj te lustaság.-vakarja meg a füle tövét majd a lányra néz.-Nem ülsz le?-kérdi és a padra siklik a tekintete.*

Tárgy: Re: Fűzfa Park Pént. Ápr. 08, 2011 4:46 pm

*Nemsokára itt a nagy verseny, és szeretne lelkileg is teljesen felkészülni a versenyre, így ide jött ki egy kicsit pihenni, elmélkedni. Eddig minden simán ment, a park nyugodt volt, a madarak énekére tudott koncentrálni, de ennek egysmint vége lett. Törökülésben ül egy kisebb tisztáson ahová besüt a délutána nap utolsó fénysugara, amikor távolról nevetésre és emberi hangra lesz kíváncsi...és valami másra. Egy macskára. Úgy gondolja el fognak menni és ő tovább pihenhet lupavijáva, Icecrystal-al együt, de nem. A hang tulajdonosa közeledik, és ezt a lába alatt roppanó gallyak is alátámasztják. Kelletlenül feltápászkodik, köszönetet mondd az elemeknek és a jóidőnek, majd Crystalhoz lép.
-Gyere nagyfiú, azt hiszem itt már nem lesz nyugtunk.-morog és kecsesen felpatan a lupavi rozsdabarnás, zöldes szőrrel borított hátára. Erősen belekapaszkodik a szőrébe és így szőrén megülve elindítja a jószágot.
-Gyerünk fiú, menjünk innen, nem akarom hallani őket, nyugalomra vágyom ahogy te is. Repülj szépségem!-kiáltja és az állat engedelmesen a magasba emelkedik. Ha észreveszik őket csak egy távolodó zöldesbarnás foltot láthatnak az égen.*

Tárgy: Re: Fűzfa Park Pént. Ápr. 08, 2011 4:53 pm

//FAGY//

Tárgy: Re: Fűzfa Park Vas. Okt. 30, 2011 10:32 pm

*Mintha csak parancsot kapott volna, lassan, darabosan követni kezdi. A mindegy hová vezeti lépteiket, ám amikor észre veszi, hogy Emett a kastély felé veszi az irányt, azonnal sarkon fordul, és szinte megvalósítja tökéletes szökését, ami abból áll, hogy lerogy az első dolog tövébe, ami közel esik hozzá. A Fűzfa park legszélén talál magának stabil pontot az egész éjszakás értelmetlen huzavonának. Tudja, érzi, hogy Emett most az egyszer nem hagyja faképnél. Most nem teheti! Vagy mégis? Félve pillant fel, hátha köddé vált a gyönyörű látomás, ami ide rángatta a patakok és fűzfák ligetébe. Emett felette áll, arcáról mindent le lehet olvasni. Elizabeth tőle szokatlanul gyöngéden, szomorúan s egyben együtt érzőn sóhajt fel.*
-Még mindig elviselhetetlen vagyok, igaz?
*Nem tudja mivel átkozta meg a sors, hogy itt kell belehalnia az agóniába. Legszívesebben őrjöngene, hogy nem ihatja magát megint teljesen öntudatlanra, mint legutóbb. Szinte vágyja, őrülten hívja magához a sötét, tudattalan élethelyzeteket, mint aki szándékosan keresi az erősebb ellenfelet, mint aki szándékosan maga ellen hadakozik. Kezeit az ölébe ejti, s Emett ekkor látja meg, hogy mindkét tenyerén friss, rózsaszín bőrrel alig befedett égési sérülés éktelenkedik.*

Tárgy: Re: Fűzfa Park Vas. Okt. 30, 2011 10:43 pm

*Nem is számít másra, minthogy Liz ellenkezni fog, így szó nélkül belemegy a játékba. Többféle hozzáállás között hánykódva áll meg a lány felett, tanakodván nézve le rá, hogy mi tévő is legyen. A lány kérdésére egy igen halvány félmosoly suhan át az arcán, de olyan hamar el is tűnik, ahogy jött. Leül a lány mellé, úgy válaszol neki, kicsit barátságosabban.*
- Igen, az vagy.
*Kényelmetlennek érzi a csendet, és már nyúlna is a zsebébe még egy szál cigarettáért, de nem talál. Az orra alatt elmorzsol pár igen választékos szitokszót, és már fordulna vissza a lány felé, hogy megkérdezze, esetleg véletlenül neki nincs-e valami hasonlója, mikor észreveszi a sötétben szinte rikító sebeket. Szemei ismét feldúlt tűzzel telnek meg, ahogy megragadja a lány csuklóját a szükségesnél jóval erősebben, és az arca elé húzza, hogy jobban megvizsgálja. Pár pillanatig hitetlenkedve bámul a sebekre, próbálva ellenérveket keresni a nyilvánvalóra, de az igazságot nemigen lehet eltitkolni. Tombol benne valami beazonosíthatatlan indulat, amit leginkább az értetlenségének, vívódásnak tud be. Szeretné leordítani a lányt, de tudja, hogy azzal most csak rontana a helyzeten. Annyira elveszti magát a gondolataiban, hogy észre se veszi, hogy még mindig vasmarokkal tartja a lány kezét. Hangja alighogy mondható még suttogásnak sem.*
- Beth?

Tárgy: Re: Fűzfa Park Vas. Okt. 30, 2011 11:02 pm

*Nem is remélte volna, még a legvadabb álmaiban sem, hogy Emett leül mellé. Azt hitte még mindig ott tartanak, mint a legelső találkozásnál. Az egy részről borzalmas, egy részről csodálatos volt. Csodálatos volt, mert akkor ismerte meg élte egyetlen igaz szerelmének természetét. Számára nem kényelmetlen a csend, sőt, örül, hogy nem kell beszélniük, mert így sokkal tovább nyújthatja a kis éjszakjai kiruccanást. Nem mond vagy tesz olyan hülyeséget, amitől a féldémon srác besokallhat, vagy feldühödhet.
A vasmarkok szorítása egy idő után nem hogy kellemetlen, hanem egyenesen fájdalmas. Szép arca eltorzul, mégsem képes azt mondani: "Emett te őrült, engedj már el! Eltöröd a csuklóimat, te vadbarom!" Képtelen mert addig is érezheti az érintést, amire epekedve vágyott. A megszólításra majdnem kiszalad a száján az elmúlt hónapokban gyakorta használt visszavágás: "Beth halott, és soha nem tér vissza a halálból!", de Beth most nagyon is él és érez. Érzi hogy enged a több méter vastag jég, ami körbezárta a szívét. A kezeire néz, s arcán sápadt, "tudom, hogy tudod" kifejezés jelenik meg.*
-Bocsáss meg Emett... Bocsáss meg...
*Nem is érti miért kér bocsánatot. A srác levette róla a kezét, amikor magára hagyta, nem is volt hát kérdéses, hogy Elizabeth végül a fekete mágia felé fog fordulni.*
-Gyakorlás közben sebesültem meg.
*Emettnek azonnal leesik, hogy az angyalmágia okoz ilyen sebeket azokon, akiknek a szívét megfertőzte az eredendő gonoszság. Emett ilyet eddig csak Samarán vagy pár másik Nefariusos személyen láthatott, sőt egyszer maga is tanúja volt, hogyan ég meg két évfolyamtársa keze a létrehozott angyali erőktől. De akkor még Elizabethet meg sem érintette a varázslatok ilyesfajta hatása.*

Tárgy: Re: Fűzfa Park Vas. Okt. 30, 2011 11:17 pm

*A lány szavai mintha egy vízfüggönyön át jutnának az agyába, olyan tompán és zavarosan fogja fel a beszédét. Gondolatai a maximális fordulatszám legalább ötszörösével száguldoznak, és öntudatlanul elengedi a lány kezeit. Ölébe ejti a kezeit, érezve, hogy azok forrósodni kezdenek. Meleg pára száll fel róluk a hideg esti levegőbe, ahogy a lélegzete nyomán is kavarog a tejfehér köd.*
~ Hogy nem vettem észre, hogy ennyit ártok neki? Én miattam van... kellett neki belém szeretnie... csak azt tudnám, hogy miért érdekel... nem érzek semmit... semmit nem érzek... iránta... *Erőlteti magára a gondolatokat, miközben testében egyre csak gyűlik a feszültség. Szemeit szorosan behunyja, remélve, hogy alábbhagy a lángolás. Érzelmeivel való tusája közben egyetlen, tisztán hallgató, követelőző, de mégis törődéssel átitatott mondat hagyja el ajkait.*
- Hogyan történhetett ez?
*Szemei lassan kinyílnak, hitetlenkedve bámulva maga elé, bámulva a kezeit.
~ Gyilkos vagy! Soha nem kellett volna eljönnöd az iskolába! Semmi jóra nem vagy képes! Nézd meg, mit csináltál! Nézz a lányra! *Üvölti a fejében egy dühödt hang, és ha pár évvel fiatalabb lenne, most biztosan eleredtek volna a könnyei. Most azonban egy se jön, csak szapora lélegzetvételek.*
- Nem, nem, nem... *Suttogja magának, szembeszállva ő és a démon gondolataival.*

Tárgy: Re: Fűzfa Park Vas. Okt. 30, 2011 11:31 pm

*Észleli az izzást, s csak remegő hangon, suttogva mer megszólalni.*
-Valami rosszat mondtam?
*Próbál nem rontani a helyzetén, agya lassan teljesen kitisztul. A kérdést alaposan megrágja és úgy böki ki mesterkélt, szomorkás válaszát.*
-Nefariusosok vagyunk, nem? A pusztítás az életünk része. Nem?
*A sok nemet egyszerűen válasznak veszi, ám ez benne kelt dühöt. Érzelmei az alkohol hatására sokszorosan törnek rá, s hirtelen kifakad. Nem foglalkozik azzal, hogy ezzel mennyit árthat, vagy hogy egyáltalán a szavai fájdalmat is okozhatnak. Kimond mindent, amit érez és gondol.*
-Mégis mit vártál tőlem? Hogy majd karba tett kézzel ülök, és várom, hogy egyszer visszatold a pofád? Hogy majd azok után, hogy gyengének és semmirekellőnek tituláltál, majd jó kislányhoz híven visszamegyek a szobácskámba, és további életemet remeteként élem le? Hát nagyon tévedtél!
*Egyre jobban belelovalja magát, hosszú hónapok mély fájdalmait egyszerre zúdítja szerelmére.*
-Te vagy az oka mindennek! Reményt adtál! Hitet, hogy benned megpihenhetek egy rövid időre. Azt ígérted ott leszel! Hová a francba tűntél? Egyik pillanatról a másikra egyszerűen felszívódtál, és magaddal vittél mindent! Mindent! A mosolyomat, az örömömet, a boldogságomat, a szívemet! Az istenért Emett, én szerettelek! Most is szeretlek!
*Hirtelen szája elé kapja a kezét, és elsápad. Most realizálja, mik is szaladtak ki a száján. Csupán nyöszörögni mer zárt ujjai mögül.*
-Bocsáss meg! Könyörgöm...

Tárgy: Re: Fűzfa Park Vas. Okt. 30, 2011 11:52 pm

*Furán megnyugtatónak érzi a lány dühkitörését, de ezzel a helyzet nem javul. A lány heves, hangos szavai egyre feljebb nyomják benne a pumpát, és körülbelül a "felszívódás" résznél azon kapja magát, hogy megint a lány szemébe néz, kifejezéstelen arccal figyeli minden szavát, és kezei ismét a lány törékeny vállait szorítják. Torkában már érzi a perzselő démoni tüzet, és igen reálisnak tartja, ha kinyitná a száját, most hatalmas lángcsóva csapna ki ajkai közül.
Gondolatai csak akörül forognak, hogy lenyugtassa a lányt, és ő is lenyugodjon. Hatalmasat nyel, és már éppen érezné, ahogy a tűz visszahúzódik oda, ahol lennie kell, mikor Beth kiejti az SZ betűs szót. Szemei elé úszik a vörös köd, és hanyatt löki a lányt, felé tornyosulva. Pár pillanatig a démon förtelmes szemeivel méregeti a lány megriadt arcát, majd szép lassan erőlteti magát a feleszmélésre. Meglazítja fogását a Beth-en, és még a sötétben is látja, milyen csúnya zúzódásokat okozott neki. Megrázza magát, és egy szempillantás alatt feltápászkodik, és pár méterre eltávolodik a lánytól, egész testében remegve.*
- Igazad van. Minden az én hibám. Minden. Szörnyű vagyok. Szörnyeteg. Nem tudok szeretni. Azt hittem eddig, legalábbis. Aztán jössz te, és úgy döntesz, hogy téged nem érdekelnek a korlátaim. Belém szeretsz, és nem mulasztasz el egyetlen alkalmat sem arra, hogy erre emlékeztess. Hidd el, én nagyon szeretném, ha ez ilyen egyszerű lenne, de egész életemben elfojtottam az érzelmeim. Én nem tudom, hogy kell törődni valakivel. Nem tudok semmit ezekről a dolgokról. Nehéz. Bocsáss meg, de nagyon nehéz...
*Pár pillanatig szótlanul áll, mély lélegzeteket véve, majd lassú léptekkel elindul vissza a fél véla felé.*
- Nem... bántottalak nagyon? Nem akartam... Én ezt nem akartam, Beth...
*Megbabonázva nézi a sötétvörös csíkokat a lány vállán, amik az ujjai egykori nyomát jelzik. Hozzáérni nem mer, fél, hogy még több kárt okozna a törékeny testben.*

Tárgy: Re: Fűzfa Park Hétf. Okt. 31, 2011 12:07 am

~Beth te barom! Meg fogsz halni!~
*Suhan át az agyán, amikor két vállal érkezik a földre. Rettenetes fáj neki a becsapódás, hiszen a srác teljes testsúlyával, és részeleges démoni hatalmával próbálja belepasszírozni a föld középpontjába. A fájdalomtól könnybe lábad a szeme, s csak akkor lát valami igazából szerelméből, mikor az hátrébb ugrik. Ha lenne ereje felsikoltana, hogy "NE!!!", de szerencsére ez elmarad. Félelmében, hogy újra elveszítheti akár hónapokra az imádott személyt,össze vissza kezd beszélni, némileg próbálva lépést tartani az Emettből ömlő vallomással.*
-Dehogy van igazam! Nem vagy szörny! Csodálatos srác vagy! Nemes és kedves! Most is itt vagy, pedig nem lenne kötelező foglalkoznod egy ilyen gyenge, instabil libával. Tudom, hogy nehéz, de én itt vagyok, hogy segítsek! Segítek bármiben! Esküszöm! Ha kell eltűnök örökre, ha kell maradok, bármit megtennék érted!
*Észre sem veszi, hogy egy ideje már csak ő hadar. Emett közben visszasétál hozzá, amitől sosem érzett mértékben felpörög a szívverése. Visszajött hozzá. Nem hagyta faképnél, mint majdnem mindig. Mintha újra a toronyban lennének, ahol átölelte őt, teljesen magától. A hangjából áradó féltéstől meg azt is elfelejti, hogy egyáltalán sebei vannak. Odakap, és egyszerűen lesöpri a válláról ujjait, ezzel jelezve, hogy semmiség. Ekkor tör rá a valódi fájdalomérzet. Rettenetesen, görcsösen izzik, ahol megérintette. Akaratlanul is felszisszen, és képtelen kipréselni fogai közül, hogy "Ugyan! Kutya bajom!". Kissé megszédül a hirtelen fájdalomtól, félő, hogy egyszerűen kiterül a fűzfa alatt, mint valami bizarr prémtrófea.*

Tárgy: Re: Fűzfa Park Hétf. Okt. 31, 2011 12:21 am

*A lány szavai ismét ömleni kezdenek, és mit csinálna mást, mint hogy mentegetőzik. Emett alig észrevehetően megcsóválja a fejét. Az a felismerés, hogy valóban fizikailag ártott a lánynak, teljesen kizökkentette az indulatból.*
~ Jóvá kell tennem... *Gondolja, ahogy elnézi a csendeben szenvedő lányt. Hirtelen Beth megszédül, és Emett, attól tartva, hogy a lány lefordul a padról, gyengéden átfogja a karjaival, és zavartan, esetlenül tartja őt. Nem mer a szemébe nézni, még csak meg se szólal egy jó darabig, csak tartja a lányt, vigyázva, hogy ne okozzon neki fájdalmat. Hosszú idő óta először nem hall hangokat a fejében. Csak ő van ott. Egy pillanatra elmerül a pillanat örömében, és saját magát abszolút meghazudtolóan Beth válla felé hajol, és óvatos csókot lehel a lány sérüléseire.*
- Bocsáss meg, Beth... nem akartam fájdalmat okozni... *Súgja a lány fülébe, mozdulatlanul, félve, hogyha bármit is tesz, ez a tökéletesen beteges pillanat visszafordul a megszokott rémálomba. Úgy ülnek ott, mint két őz a reflektorfényben, és Emett biztosra veszi, hogy nem akar elugrani az elől a mondat elől, ami száguldó kamionként akar kitörni belőle.*
- ...Én... szeretlek.

//hideg... hideg... fagy!//