Öröktél Erdeje

Tárgy: Öröktél Erdeje Kedd Jún. 29, 2010 12:36 pm

First topic message reminder :

Az Öröktél Erdeje.
Ahogy másképp hívni szokták,Télerdő,vagy Fagy Fog Fok.
Régi mítoszok szólnak erről a helyről,melyek szerint régen virágzó,gazdag erdő volt,a Cryonathban immáron oly ritka Öreg Fákkal.
Az Öreg Fák békés növények voltak,akik képesek voltak a gondolkodásra,s mindig segítették az eltévedt utazókat.Egyszarvú Liget volt az erdőben,faunok és nimfák lejtették táncukat,folyó asszonyok,és szél urak kergetőztek a patakok mentén....
Amíg nem egy gonosz boszorkány fogát fente e gyönyörű erdőre.
Uralma alá akarta hajtani,ám az ott élő békés népek ezt nem hagyták... ekkor bocsátott átkot az egész hatalmas tartományra...
Így,ez a több kilométeren elterülő,hatalmas,roppantul sűrű erdő egy kívülről láthatatlan burokba van zárva.Amint ha áthatolsz,nyomban csípős hideg,és hóvihar csap arcul,s a burok elhalványítja a napot,ezért van mindig hideg,akkor is,ha a gonosz varázslat épp nem kavar vihart.Itt sosem tiszta az ég,s éjszaka nincs se hold se csillagok...
Az Öreg Fák elfagytak,meggémberedtek,s marcona,szívtelen teremtményekké váltak,akadályozva mindent és mindenkit aki erre jár.... elpusztul minden ami itt élt,rajtuk kívül... s az erdőben tanyázó Télfarkasokon kívül... na meg a néhány bátor haramián,akik azért jönnek ide,hogy a gyanútlan vándorokat kifosszák.
Itt nem találsz semmilyen élelmet... maximum Te lehetsz az.

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 7:13 pm

*Ordítva ugrik elenfelére, kardja megcsillan és csak suhint vele. De ellenfele se rest, ő is támad és haláltáncba kezdenek egymással a hideg éjszakában, kardjuk össze-össze csapódik, de az ellenfél se puding, keményen küzd , hogy megölhesse Blassírt, de ha rajta múlik abból nem eszik.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 7:13 pm

The member 'Iaszón D'or' has done the following action : Dices roll

'hatoldalú dobókocka' :
Öröktél Erdeje - Page 2 Die-6

Result :

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 7:29 pm

A felfordulás közepette mindenki védi a saját és társai életét, és ez különösen igaz Narcissusra, azzal a különbséggel, hogy ő nem félti a sajátját. Heszperídát védi elsősorban, és ezzel hatalmas veszélynek teszi ki magát. Nagyjából mögöttük van a Blassírt védelmező állatcsapat, amihez időközben Gatsugaa is csatlakozott Szallivel együtt. Blassír karmait kieresztve próbál küzdeni társaival, de tüzet még nem tud köpni, így fogait és karmait alkalmazza. Az egyik ember feléjük támad, de előtte át kellene verekednie magát Narcissuson és Heszperídán, aki épp vesszőket küld a támadókba. Az ellenség, támad, és már a sokadik próbálkozásnál a fiú rosszul mozdul, és támadója kardja egyenesen a bal oldalába szúródik. A seb súlyos, és bőségesen vérzik, a fiú a földre rogy.A lány épp odarohanna, amikor fájdalom hasít a vállába, egy gonoszan vigyorgó mamlasz vágta el jobb vállát, mire a lány előrántotta tőrét, és egy kevés küzdelem után végzett vele. Eközben a többieknek se megy jól a dolguk. Lució egy kétajtós szekrény méretű embert kapott, aki mérete ellenére gyorsan mozgott, vágást ejtett a fiú jobb combján, majd oylan erővel vágta fejbe, hogy Lució ájultan esett össze. épp a kegyelemdöfést vitte volna be, mikor Iaszon hátbaszúrta. Liz okosan hívta elő az oroszlánt, aki dolgát pompásan végezte, pont mint gazdája, ki úgy kaszabolta az ellenséget mint sarló a füvet. de egy rossz mozdulat, és egy erős ütést kapott a tarkójára, mire kissé megszédült. De Emett mársi ottermett, és elintézte a bestiát, és a lányhoz fordult. Cartina jól állt a harcban, eddig már vagy 2 támadót küldött a másvilágra minden gond nélkül. Kate, se unatkozik, neki is kijut a része a küzdelemből, de hála az égnek egy két horzsolással megússza...ami nem mondható el ellenfeléről. A támadók nagyrésze pedig halott, a többiek megfutamodtak. Vége a harcnak, Blassír még életben van, de mi van a csapat tagjaival?*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 7:40 pm

*Az éles fájdalom és a dőlő vér csak egy dolog, a kín legrosszabb fázisai még csak most jönnek. A fiú nem a seb miatt rogyott le, hanem attól, ami belülről kezdte el tépni. Caiussem, a démon, akit mindenki tiszta szívéből gyűlöl, megmentette a fiú életét, még ha borzalmas kínok árán is. Heszperída borzadva láthatja, amint két 3-3 karmozott ujjú kéz domborodik ki a seb mellett, megfogja a szétnyílt bőrt, és összehúzza, akár egy fázós ember a takarót maga körül. Narcissus üvölt a fájdalomtól. Fekete könnyei úgy folynak, mintha festékkel öntötte volna le magát. Színes csillagokat lát, szédül, s közben oldala fehér fényben izzik. A seb bezárása cseppet sem lett olyan szép, mint amikor magától bezárult, ez egyértelműsíti, hogy csak a démon okozta sebek regenerálódnak rajta maguktól. Ronda, gennyes var képződik rá, de legalább a vérzés elállt, és a seb bezárul. A fiú üvöltése elhal, kezéből kihull a kard, s a pajzs, majd egyszerűen lehanyatlik, akár egy zsák. Szemei lecsukódnak, de látni, hogy lélegzik. Elájult az iszonyatos, démonikus fájdalomtól.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 7:47 pm

*Beleborzong a velőtrázó üvöltésbe, amit egyik társa hallat. Hasonlít Narcissus hangjára, de nem biztos benne. Az eliszkoló ellenfelek után már nem küld nyílvesszőt, inkább csak összeszedi azokat, amiket kilőtt, még akkor is, ha azok egy ember testéből állnak ki. Éberen pásztázza a vidéket, hátha jön egy második hullám, de eddig csend honol. Egészen visszamegy Blassirhoz, hogy felmérje, milyen károkat szenvedt a csapat.
Gatsugaa büszkén megy vissza hozzá, valami lóg a szájából. Tina úgy dönt, nem akarja tudni, mi az, de az állat le is nyeli.*
- Ügyes vagy. *Suttogja neki, majd sebesült társaihoz fordul.* - Tudok segíteni? Hallottam egy ordítást, gondolom valami nagy baj történt.

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 8:00 pm

*A kiáltásra megáll benne az ütő, ledermed és a kifeszített ideg úgy marad. Mintha minden lelassult volna Narcissus felé fordul, és látja amint szerelme oldalából kihúzza az a szemétláda a kardot, majd megjelennek Caiussem ujjai, és a fiú összeesik. Mint egy rossz diavetítés, melyből hiányoznak a kockák. Eldobja íját és sikítva rohan a fiúhoz, de az a szerencsétlen balek útját állja és még jobb vállát végig is hasítja, mire felordít, és odakap. Villogó szemekkel előkapja tőrét, egy precíz mozdulat, és a támadó ütőerére hajítja. Egy vágás, majd csak spriccel a vére és holtan esik össze. Heszperída sírva rogy le sérült társa, szerelme, élete mellé, és azonnal az ütőere után nyúl. Kissé megkönnyebülten észleli, hogy pulzusa ver, igaz nem a legerősebben, de ver.
-Könyörgök, bármit csak ezt ne. istenem, ne hagyd, hogy meghaljon, kérlek, nem halhat meg. Ő nem, most nem, és soha. Könyörgök, ne, ne, ne...-zokogja a fiú fölé hajolva, fejét az ölébe veszi.-Narcissus nem halhatsz meg, soha, semmilyen körülmények között, nem hagyhatsz itt, egyedül nem élhetek. Könyörgök, ne halj meg. Blassír jól van, de ez se érdekli, legszívesebben leszúrná magát, ha szerelme meghalna, de nem fog, ezt titkon ő is tudja, de a látvány és ez az egész borzalmas. Nem is Caiussem, kit érdekel, kezdi megszokni, hanem az a fájdalommal teli kiáltás és ahogy összeesett. Katasztrofális. Tina ér oda legelőször, azonnal felnéz rá.
-Kérlek, szólj Liznek, ő rengeteget tud a démonokról, biztos tud segíteni még ha Narcissus meg sem halna, komoly sérülést szenvedett, és lehet, hogy elfertőződne. De előtte kérlek segíts, vigyük be a sátorba mielőtt kihülne.-szipogja, könnyei ömlenek arcáról, majd csak megfogja az ájult fiút a hóna alatt és óvatosan becipelik a sátrába. Válla égető, lüktető fájdalommal tiltakozik, de érdekli őt? És mi van a többiekkel? Perpillanat nincs hozzá lelki energiája, hogy kimenjen, egyszerűen nem tud.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 8:05 pm

*A kiáltásra épp kihúzza kardját a Lucióra támadó alakból. Kikerekedett szemekkel látja amint Narcissus összeesik, majd Haszperída felé fut, és majdnem megölik. Az egész mint egy rossz rémálom. Eyg nagyon rossz rémálom. Mire a sátorhoz ér már bevitték sérült társát. Mivel látja, hogy sokat nem tud segíteni, így elindul hogy biztonságba helyezze az ájult Luciót. Becipeli a sátorba majd lefekteti, bekötözi a lábát, és megnézi a fejét. Nincs komoly sérülése, de lehet, hogy szédülni, fog egy darabig. így járt, de legalább él. Aztán visszasiet a nővére sátrához, és leül kinn, nem fog bemenni, hogy ott tobzódjanak, van elég gond így is.*

Vendég

*Az ütés pillanatában ismét elfogja az a furcsa érzés, mint amikor a bagolymedve maga alá préselte teljesen hasznavehetetlenné roncsolódott testét. Mintha egy kicsit minden lelassulna, s a gondolat, hogy most fog meghalni újra átsuhan fején. Ismét elkerülte a vég. Szerelme mentette meg az életét. Körülötte átvágott torkú hullák halma, de az életét mégiscsak más mentette meg. Lebiggyed ajka, és most először semmi mondanivalója nem támad. Még egy köszönömöt sem nyög ki, egy pillantást sem vet rá. Narcissus kínüvöltésétől megvonaglik, mint akin korbáccsal vágtak végig. Szalad is a sátorba, és mindenkit félretolva megvizsgálja a fiú sebét.*
-Adjatok egy kulcsot, Heszperída te pedig menj ki!
*Ha akarja ha nem, kizavarja a lányt, aki így csak Cartina hátát láthatja. Elizabeth nagyon bánja, hogy ezt kellett tennie a szerelmes lánnyal, de amit most fog csinálni, azt nem láthatja, mert ő is elájulna. Előhúzza egyik csizmatőrét, s jelentőségteljes pillantást vet Cartinára. Mély levegőt vesz, majd végighúzza a pengét a seb gennyes részein. Fokozatosan kaparja ki a sebből a gennyet, közben folyamatosan mossa a tőrt, nehogy új felületeket fertőzzön meg. Közben Narcissus sebe újra izzani kezd, látszik, hogy Caiussem segíteni próbál. Röpke negyed óra múltán kilép a sátorból, és így szól.*
-Most már teljesen rendbe jött. Caiussem sokat segített. Bezárta a sebet, én pedig fertőtlenítettem. hagyjátok aludni, én megyek őrködni. Mindenki aki megsebesült, tisztítsa ki vízzel, és aludjon!
*Ellentmondást nem tűrő parancs. Ha Heszperída bemegy, és megnézi a sebet, egy friss, rózsaszín bőrréteggel bevont vaskos heget láthat, meg persze egy álomsrácot, aki angyali arccal alszik.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 8:29 pm

Narcissust a tapasztalt Liz egy orvos tudásának megfelelő precízitással lát el, Heszperída meg csak vár, nem tud segíteni. A fiú így is gyorsabban gyógyul mint egy átlag ember, de ezzel a sebbel egy darabig el lesz, még ő is. Aztán mindenki csöndben hagyja pihenni a sérült fiút, addig is gyógyul, és összeszedik fegyvereiket. A hullákat kupacba rendezik távol a sátraktól, majd meggyújtják a halmot, hogy elégessék őket. Az egész olyan lehangoló, és elszomorító, a halál körül leng mindenkit. Majd ezt befejezve Iaszon Liz utasítására kitisztítja Lució sebét, Heszperíde pedig merev mozdulatokkal a vállát kezdi el ellátni. A víz úgy csípi mint a sav, de nem is érzi. Hideg könnyek csorognak végig arcán, a sok halottól, Narcissustól és mindentől. Majd mindenki visszatér aludni, holnap tiváb kell állniuk, bár ez Narcissus állapotától fog függeni. Haszperída síri csöndben beosont a sátorba és lefeküdt sérült, alvó szerelme mellé. Könnyes szemmel nézte angyali arcát, mely most nyugodt volt, nem látszott rajta a fájdalom. Megpróbál aludni, de nem sok sikerrel, mintahogy társai se. Megrázó volt ez a mai eset, soha senki sem fogja elfelejteni, hisz vagy egy tucat embert mészároltak le.*
//VÉGE//
/Köszönöm, hogy itt voltatok, innen játszatok ahogy szeretnétek, remélem tetszett. /

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 8:36 pm

*Beviszik Narcissust a sátorba, és örül, hogy nem kell keresnie Lizt, hisz a lány már ott is van a sátornál, és kitolja onnan Heszparídát. A döntéssel egyet ért, a lánynak most nincs itt helye. Gyorsan ikertestvére kezébe nyomja a kulacsát, és készenlétben áll, ha bármi segítség kell. A művelet alatt többször ellenőrzi, nem lázas-e a fiú, és van-e még stabil pulzusa, légzése. Természetesen a démoni aktivitás ezeket a dolgokat felkavarja egy kicsit.
Miután mindenkit elláttak, és a hullák is szépen elégtek, leül a kisebbik tűzhöz, és bárkinek, aki megkérdezi, miért nem alszik, megadja a nyilvánvaló választ: nem tud. Sokkal szívesebben ül a meleg tűznél, mint fekszik bent a sátorban magatehetetlenül. Szerencsére a lovakra lehet számítani, nem menekült el egy sem, ha jól látja. Gatsugaa-t ölelgetve melegíti fel magát, és közben az este eseményein gondolkodik. Bár még nem volt esélye tüzetesebben megnézni, látta Arrthast is a szeme sarkából.*
- Szép az új macskád, Liz. *Mondja maga elé, de tudja, hogy a lány ott van valahol a közelben.*

Vendég

*Lassan válaszol, mert közben egy fának támaszkodva okádja a savat. Más már rég nincs a gyomrában, de folyamatos rosszulléthullámok törnek rá. Elmúlt az adrenalin hatása, és ő rádöbbent, hogy féltucatnyi embernek vágta át teljes hidegvérrel a torkát. Émelyeg, szédeleg, és mikor már sav sincs a gyomrában, fuldokolva öklendezi a levegőt. Arrthas odasétál hozzá, és szeretetteljesen megböki malomkerék nagyságú fejével. Elizabeth megsimogatja a gyönyörű állat pofáját, majd hozzádörgöli az orrát, és csak ennyit nyög ki suttogva.*
-Köszönöm, hogy itt voltál. Most elmehetsz. *Az aggódó szemekre is válaszol.* -Ne félj, nem lesz semmi bajom, pihenj nyugodtan.
*Az állat bólint, majd aranypermetet hullajtva eltűnik. Liz vissza vonszolja magát a tűzhöz, ott lerogy, és percekig csak ül, meredve maga elé. Gépiesen tisztítja le a vért mindkét tőréről.*
-Köszönöm. Szerintem is gyönyörű.
*Suttogja üresen, majd elteszi a tiszta rejtett tőrt, és visszacsatolja jobbkezére a karomtőrt. Próbál az őrködésre koncentrálni.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 9:09 pm

*Nem találja meg magában az erőt, hogy beszéljen, pedig szeretne lelket önteni testvérébe. Gatsugaa kiszabadítja magát a karjai közül, és ő nem ellenkezik. Kezei ernyedten esnek az ölébe. A démonfarkas ikertestvéréhez sétál, és megböködi őt az orrával, majd tovább sétál, hogy lefeküdjön Blassir közelében. Tina végig követi őt a tekintetével. Szóra nyitja a száját, nagyon próbálkozik, hogy mondjon valami bíztatót.*
- Én... *Sokáig hagyja a levegőben függeni a mondatot, majd befejezi.* - Örülök, hogy nem lett nagyobb bajod. Nem is tudom, mit csináltam volna, ha valamelyik támadónk megsebesít téged. És tök jól elláttad Narcissus sebét. Igyál egy kis vizet... mert reggelre nagyon rossz ízű lesz a szád.
*Nemigen figyel arra, amit mond, de próbál nyugtató hangon beszélni. Valószínű, ha a lány sokkos állapotban van, úgyse fogja fel a szavak jelentését.*

Vendég

*Gépiesen megvakarja a worg fejét, majd visszaejti kezeit ölébe, és mered tovább maga elé szótlanul, mozdulatlanul, szinte élettelenül. Elfogadja a vizet, de nem nyeli le, csak kiöblíti a száját, és a tűz mellé köp. Borzalmas pszichikai állapotban van, de nem azért, ami kívülről látszik, s ez be is bizonyosodik akkor, amikor szóra nyitja a száját.*
-Tudod... Amikor a bagolymedve ellen harcoltunk, az a szörnyeteg alaposan megsebesített. Hosszú, mély vágásokat ejtett rajtam, eltörte az egyik karom, és hozzácsapott a falnak. Ha nincs az Angyalok Itala, melyet karácsonyra kaptam, már csak a hullámat tudtad volna kikaparni a bagolymedve alól.
*Vallomása után megáll egy kicsit, de csak azért, hogy újra kiöblíthesse a száját, majd folytatja.*
-Akkor azt éreztem, meg fogok halni. Vajon ők, akiket lekaszaboltunk... mit éreztek? Milyen lehetett számukra, ahogy végigsiklott a pengém a nyakukon, ahogy az első hideg érintést megérezték a bőrükön, ahogy az első forró cseppek végtelennek tűnő lassúsággal lefolytak a mellkasukra... Vajon érezték a halált? Fel tudtak lelkileg készülni arra, hogy meghalnak? Ez gyötör... Elvettem olyan életeket, akik talán nem is saját akaratukból támadtak ránk. Parancsra, vagy félelemből... 15 éves vagyok, és gyilkoltam... Mit kellene most éreznem? Mert én hatalmas ürességet érzek...
*Felnéz, és arca akár egy koponyáé. Mintha magát a tömény halált sugározná magából.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 10:10 pm

*Testvére monológja eltör benne valamit. Leginkább azt a gátat, ami eddig visszatartotta az érzelmeit, a gondolatait. Nem is tudta, hogy ilyen létezik, eddig olyan érzelmes volt. Közelebb húzódik testvéréhez, de nem ér hozzá, nehogy megijessze. Halkan beszél, hogy ne legyen kifogásolható az esti viselkedésük. Próbálja összeszedni magát, és nem gondolni az átlőll tetemekre, és a hús szakadó kangjára, amikor az edzett vesszőket rángatta ki belőlük. Most egyszer sem hibázott.*
- Tudod... valószínű, hogy nem önszántukból tették, ez igaz. De gondolj arra, hogy ezzel... hátráltatjuk azt az erőt, aki az egész mögött van.
*Kicsit elgondolkodik, fészkelődik a helyében, és papír szakadásának hangját hallja az egyik zsebéből. Meglepve nyúl a hang forrása felé, és mélyen a zsebében... egyszál cigaretta. Jobbn mondva egy kettétört szál cigaretta. Már emlékszik is a dologra. Gyorsan megvizsgálja, és menti, ami menthető. Felkínálja testvérének a csonkot.*
- Kéred? A könyvtárban találtam az egyik könyv gerincében, amikor a küldetés előtt olvasgattam az útról. Valaki nagyon fog anyázni engem, de úgy gondoltam, ha nagyon ki leszek bukva, elszívom.
*Ha testvére habozik, először ő szív bele, miután meggyújtotta. Ha nem, akkor neki adja zokszó nélkül. Kezd leülepedni á az este súlya. A szája szélébe harap, hogy eszénél maradjon.*
~ Kapd össze magad, Liznek szüksége van rád... szüksége...
*És akkor ömleni kezd belőle a szó.*
- Azt hiszem, én ezért szeretem inkább az íjat használni. Így a sötétben nem látom mit éreznek, és nem is fogom fel, hogy rögtön meghaltak, hisz nem is látom, hol kapta el őket a vessző. Persze... ma... nem vétettel el... egy célt sem. Szerintem az is lehet, hogy mágiával irányították a tudatukat. Tudod, azzal a varázslattal, amit Xenophilius is mutatott... és... a legutóbb a csuklyás mágus engem is eltalált vele. Alig lehet ellene tenni valamit. Ha Narcissus nem lép közbe, megölöm Heszperídát...
*Két kezét bámulja, és üres hangon mondja ki az utolsó mondatot.*
- Szerintem az is lehet, hogy nem is éreztek semmit.

Vendég

*Átölelné a testvérét, hiszen mindig át szokta ölelni, ha az bánatos, de egyszerűen képtelen rá. Teste teljesen át van fagyva, Finnország arisztokrata gyémántja most leginkább valami udvaron felejtett hókirálynőre emlékeztet, bőre lassan a lila furcsa árnyalatait ölti fel, s látszólag meg sem rendíti. Semmit sem érez belőle. A vért látja maga előtt, ahogy ívesen fröccsen ki az örök hómezőkre. Lehanyatló testek, hörgő, fulladozó, vonagló emberek, akiknek egy tinédzser lány vágta el a torkát.*
-Itt nem arról az erőről van szó, ami ellenünk dolgozik, hanem azokról a szerencsétlenekről, akik ma halomra ölették magukat egy élért, amiről semmit sem tudtak.
*Motyogja maga elé, de egyértelműen Cartinának.*
-Ők, akik vállalták a halált, akik vállalták, hogy egy csapat gyereket megölnek... mi vezérelhette őket? Mit gondolhattak, amikor rájöttek, hogy kilenc gyerek fogja őket halomra gyilkolni? Miféle megveszekedett démonoknak láthattak minket Narcissus szeme fényében?
*Nagyot szív a cigarettából, ami ismét egy fájdalmas pontot kapar meg üressé vált szívében.*
-Hiányzik Emett. Jó lenne, ha itt tudna lenni most, és tudna mondani valamit, amitől érezni kezdenék... Miért nem érzek semmit?
*Hallani a hangján, hogy legszívesebben zokogna, de fizikailag képtelen a műveletre. Szervezete leblokkolt, és nem képes felocsúdni a vérengzésből.*
-Nem hiszem, hogy irányítva lettek volna. Inkább úgy gondolom, felszították ellenünk a gyűlöletet. Egy csapat betolakodót láthattak, akik megvédik az ő ellenségüket, s amikor ezt számon akarták kérni rajtunk, mi kérdezés nélkül megöltük majdnem az összeset. Sajnálom őket. Őszintén sajnálom, hogy élő élőt meg tud annyira téveszteni, hogy az önszántából rohanjon a halálba.
*Lefekszik a hóba, és nézi a felhős eget.*
-A borult ég mindig vihart hoz.
*Mondja lassan, s tudja, hogy nemsokára nyakukon lesz a havazás, vagy a zivatar. Átnyújtja a cigit Cartinának.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 10:47 pm

*A testvére összes szava nehéz kőként zúdul rá. Most már ő sem képes megmozdulni, hogy belegondolt. Meg akarja magyarázni neki a dolgot, de nem tudja. Aztán eszébe jut Senki, és hogy a lány mindig megnyugodott, ha tényeket mondtak neki. Ha valami tudományosan megcáfolhatatlan, szilárd lábakon álló diagnózist állítottak fel a bajaira. Nagy levegőt vesz, és belevág.*
- Valószínű, azért nem érzel semmit, mert a tested védelmére kelt az idegrendszered. Gondolj bele, ha azt tudnád most tenni, amit ott belül elképzelsz. Beleőrülnél. Ehelyett csak szép lassan szivárog vissza a valóság, hogy hozzá tudja szokni.
*Elgondolkodik, majd folytatja.*
- Nekem még nem is igazán esett le az egész. Én még semmit nem érzek, csak úgy jövök rá, mit tettünk, hogy te szembesítessz most vele. Nem merek aludni, mert félek, hogy iszonyatos lidércnyomás jönne rám. Én sem örülök, hogy ilyeneket kellett tennünk, de... van az a "jobb célért" dolog. Gondolj bele, ha mi elbukunk, mi történik. Persze ez nem teszi könnyebbé életek könyörtelen és gyors kioltását. Ne nézz a szemükbe. Ne akard tudni, szerintem. Úgy könnyebb... bár... más szakokra járunk. Neked el kell fogadnod a halált, ha jó nefariusos akarsz lenni, és meg kell tanulnod kihasználni azt... én meg egy könyörtelen vadásszá leszek kiképezve. Azt hiszem, amiben most vagyunk, azt hívják úgy, hogy mélyvíz.
*Mikor felpillant testvérére, látja ratja, hogy mindjárt halálra fagy. Amikor Liz lefekszik a hóba, ő is mellé huppan, és magához húzza a lányt, már nem törődve azzal, hogy mi lesz a következménye.*
- Meg fogunk fázni. *Mondja lemondóan, és dörzsölgetni kezdi a lány elfagyott karját, miközben egy jó nagyot szív a felkínált cigiből.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 10:55 pm

-Szerintem pedig csak egyszerű banditák voltak,ahogy Akane mesélt róluk. *lép ki Emett hirtelen gallyakból épített sátrából,ami kicsit ugyan megrongálódott,és foghíjassá lett az összecsapás után,de még lakhatónak tűnt.
Lassan elindul a lányok felé,majd leül a tábortűz mellé,szembe velük.Ahogy a tűz megvilágítja az arcát,még beesettebbnek tűnik,szinte már halálfej szerű a furcsa árnyékoktól.
Homlokán egy kisebb vágás nyoma éktelenkedik,de nem tűnik súlyosnak.Valószínűleg hamar begyógyul majd.*
-Nem védtek ezek semmit,csak a pénzért jöttek,vagy Blassir fejéért.Nem érdemelnek irgalmat.Sajnos... vannak ilyenek. *mondja ki kíméletlenül,amit a többiek lekiismerete nem enged.*

Vendég

-Még mindig nem érted. *Mondja Cartinának, majd Emetthez fordul.* -Te sem. Vajon ők hogyan életék meg a halált? Volt valamilyen fogalmuk arról, hogy miféle dolog az a halál? És amikor haldokoltak... éreztek valamit?
*Lemondóan sóhajt egyet. Már nem is reméli, hogy bárkitől kaphat választ kérdéseire. Emettre néz, fáradt, koponyaszerű arccal.*
-Valamiről beszélni akartál velem, mielőtt durván félbeszakítottak minket.
*Azon töpreng, mennyire más lehetett az ő halálközeli élményük, és az, amit ő átélt a barlangban. Valószínűleg mindenki másképp éli meg a halál előtti pillanatokat. Talán innen lehet felismerni azt, ha valaki komolyan tudja, mikor jön el az ő ideje.Elkezdi halálközeli szemszögből látni az eseményeket. Senki is ezt érezhette, mielőtt leült és felgyújtotta magát.*
-Bárcsak itt lehetne Senki. Meg tudná magyarázni azt, amit más nem, hiszen ő már átélte egyszer. A boncolás fulladást állapított meg, amikor a halál okát vizsgálták, és kormot találtak a légcsövében. Azt mondják, valószínűleg tiszta szívből kacagott, miközben a lángok fölfalták a testét.
*Elhallgat. Talán nem a legjobb pillanatban említi szeretett barátnőjét.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 11:13 pm

~ Pöcs. Oké, hogy én se jutok vele semmire, de még idepofátlankodik megjátszani a nagy filozófust. Elegem van.
- Értettem a kérdést, de fogalmam sincs, mi a válasz. *Mondja indulatosan, így lehet, hogy a többiek furcsállni fogják, mi baja van, de nem érdelki. Mostanában egyre kevesebb időt lehet szeretett testvérével, és ezt vagy Emett, és a Liz miatta felállított hülye szabályai és mottói, vagy a halál jelenléte okozza. Vagy ha szerencséje van, éppen mindkettő. Feltápászkodik a földről, és távolabb ül tőlük. Épp elég távol, hogy meglegyen a személyes terük, de elég közel ahhoz, hogy ne lehessen megfeledkezni arról ,hogy ott van. LEgszívesebben hozzávágna Emett fejéhez valami eszes kis oltást, de semmi nem jut eszébe. Egy fiú se játszhat így a testvérével. Egykedvűen bámul a tűzbe, és próbálja nem meghallani, amit ők beszélgetnek.
- Senki egészen más tészta. Nem hiszem, hogy egy beszélgetésben említhető azokkal, akikkel végeztünk.
*Természetesen belátja, hogy Emettnek egy pontig igaza van, de 15 éves lányhoz hűen valakire csak kell orrolnia.*

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 11:31 pm

-Nekem mindegy,hogyan élték meg a halált,a lényeg,hogy nem mi tapasztaltuk ezt meg.És nem kell ezen filozofálgatnotok.... ők támadtak ránk,maguknak keresték a bajt. *von vállat egykedvűen,majd érzelemmentesen bár,de mintha mosollyal a szemében Lizre pillant.*-Nem tudhatták,hogy Elizabeth Shawna van velünk,aki legyőzte a nagy bagolymedvét,és szétkaszálja őket a még sosem látott oroszlánjával. *mondja kicsit ugratva a lányt,s bár még mindig nem mosolyog,kiérződik a hangjából,hogy jobb kedvre akarja deríteni.
Már éppen mondani akarná,hogy mit akart Liztől mielőtt kitört az egész balhé,de ekkor Tina beszól neki.Bár a mondat nem pont neki van szánva szerkezetileg,és nincs benne semmi sértő... ő mégis valahogy az egészet neki címezve érezte,és egészen más szavakként.
Hirtelen elhallgat,és nem tudja mit is mondjon.Főleg,hogy Liz már megint arról a barátnőjéről kezd beszélni,akit Emett valahogy nem tud nagyra tartani,hiszen magával végzett..... az életet pedig nem veheti el csak a sors,és egy embernek nem a saját maga meggyilkolását szokta szánni.De ehez sem fűz hozzá semmit,csak belebámul a tűzbe,s hosszú ideig csak hallgat.*
-Talán nem volt jó ötlet ide jönnöm... *mondja végül egészen halkan.*-Sőt a küldetésre sem... és talán az akadémiára sem kellett volna... én csak konfliktust váltok ki mindenhol mindenkiből.... *mondja végül egészen halkan,nem is pillantva a lányokra.*
-Nekem.... nem itt van a helyem.... *sóhajt fel,majd feltápászkodik a tűz mellől*-... bocs,hogy zavartam... majd keltsetek ha kell a váltás.... *és elindul vissza a rögtönzött fasátor felé.*

Vendég

-Nem tudhatták. Az ostobák jól felsültek.
*Darálja majdhogynem gépiesen, és kicsikar magából valami mosolyfélét. Cartina sértődésére már nem is mond semmit, belefáradt abba, hogy mindenki lelkét istápolja. Ám amikor Emett feláll és elindul, belé hasít a fájdalom. Neki sem lehet egyszerű, hogy egy lány elrángatta egy halálos küldetésre, végig veszekedett vele, majd folyamatosan a halálról beszélt. Emett sokkal jobbat érdemel ennél. Nem hagyhatja annyiban a dolgot. Azonnal felpattan, utána fut, és megérinti a vállát.*
-Én nagyon örülök, hogy itt vagy. Sokkal keservesebb lenne, ha arra kellene gondolnom, hogy miféle csajok után kajtathatsz a kastélyban, amíg én vásárra viszem a bőröm.
*Próbál viccelődni, hátha a oldódik egy kicsit a fiú aggodalma. Egyszerre ugratja és tartja szóval Emettet.*
-Bennem egyetlen egy konfliktust váltasz ki, és az a belső vívódás. vívódom azon, hogy meg merjelek e csókolni.
*Elhallgat, majd a szemébe néz.*
-Kérlek szépen, mond el, amit akartál. Szeretném tudni...

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 11:45 pm

*Feláll a helyéről, és Emett után szól.*
- Ja, maradj itt. Álmos vagyok. Vigyázz nekem Lizre, jól van? *Mondja, és megpróbál mosolyogni. Nem akarja hallani ezt a beszélgetést. Nem akar hallani semmit. Összeszedi magát, és a hóban gázolva még visszaszól társainak:*
- További szép estét!
~ Ha Liz szereti... ha szereti, ez van. nem akarom megbántani az ikertestvérem érzéseit.

Tárgy: Re: Öröktél Erdeje Vas. Jan. 09, 2011 11:53 pm

* Emett összezavarodik amikor a lány utána megy,és szinte dícsérni kezdi,hogy de jó,hogy itt van.... nem tudja mit gondoljon Lizről,hol utálja őt a lány,hol pedig ilyeneket mond neki.Nem érti az egész helyzetet,és egyre inkább össze van zavarodva.
Tina közben elmegy aludni,de Emett csak biccenteni tud neki,mert Lizből csak folynak a szavak.
Majd utána jön a vallomás a csókról,s Emett kicsit összerándul.Majd elfordítja a fejét Liztől,és nagyot nyelve a lakhelye bejáratára pillant.*
-Menj,ébreszd fel Kate-et és Iaszónt,hogy őrködjenek,Te meg aludj... nem kéne még egy olyan rajtaütés ami ma este volt.... *mondja egészen halkan.*-Hjnalban induljunk el,hogy minél hamarabb elhagyjuk az erdőt.Nem kívánkozok itt maradni hosszabb ideig,és elég nagy ez a hely ahhoz,hogy ne tudjunk egyhamar túljutni rajta.... még a hegyig velünk vannak a lovak,használjuk ki.
*Mintha terelné a szót... aztán pedig se szó,se beszéd,lehajol és elhúz pár fenyőágat,hogy bemászhasson a "sátrába",de megtorpan,majd Lizre pillant.*
-Ne tedd... inkább... *mondja rekedten.*-De.... nem is tudom mit akartam neked mondani mielőtt.... azt hiszem talán csak annyit,amit Te mondtál nekem ma.... *suttogja rejtélyesen,majd hang nélkül,szájával megformáz egy "jó éjt"-t,és eltűnik az ágak között.*

// bocs,mennem kell,mert ha nem érek be reggel,ki leszek nyiffantva xD jó8 //

Vendég

*A zavarodottságot nem szereti Emett arcán, úgyhogy egyszer, s mindenkorra tisztázni akarja előtte, hogy mit érez, mit gondol, és hogy ez mennyire megmásíthatatlanul égett bele a szívébe. A fiú tématerelő nagymonológjára csak bólogat, mintha kötelező lenne, majd amint abbahagyja, és megtorpan, hirtelen magához öleli. Őrült, esztelen lépés, mint mindig, de úgy érzi, nem bírja és nem is akarja türtőztetni magát. Teste összesimul Emettével, kezei pedig megsimítják az arcát. Ennyi az ő vallomása, az összes mondanivalója. Búcsú nélkül indul, hogy fölébressze a váltást.*

Vendég

Játék színesítés:

A kis csapat már hajnal óta úton van.Bár szinte senki nem tudott igazán aludni az esti összecsapás után,így a pihenés majdhogynem hiábavaló volt,de nem kockáztathatták meg,hogy éjszaka meneteljenek az idegen erdőben.
A Magnius első sugaráig a táborban voltak,s az este folyamán már nem támadott rájuk senki.
Bár félelmetesen telt az éjszaka,hisz éjfél után folyamatos farkas üvöltések zengték át a tájat,s egyszer egyszer néhány csillogó szempárt is megpillanthattak a bozótban,de vagy nem érdekelte őket a táborozó jelenléte,vagy pedig - ami valószínűbb -a túlerő,esetleg a sárkány rémisztette vissza őket.
A kis csapat tehát úton van.S hosszú az út,de feltehetőleg pár óra,és végre kikeverednek az Öröktél Erdejéből.
Egy hosszabb útszakaszon le kellett szállniuk a lovakról,mert még a strapa bíró állatok lába is elgémberedett a hidegben,de a fő oka az volt,hogy olyan sűrűn nőtt,gazos vidékre értek,ahol csak kardok által vájt úton tudtak tovább haladni.
Még a reggeli órákban el is tévedtek egyszer,Kate vette észre,hogy már harmadszor is ugyanazt az öreg öregemberre hasonlító fát lája,s ekkor indultak más irányba... de mivel a napot csak sejteni tudták,de nem látták merre van,így csak remélhették,hogy jó irányba mennek.
Egy teremtett lélekkel nem találkoztak az útjukon,és vizet sem találtak sehol,pedig jócskán fogytán volt már a készletük.
Blassirt próbálták mindenféle ruhadarabbal és pokrócal körbe tekerni,mert a sárkány hideg vérű hüllő gyanánt jobban fázott már mint bármelyikük,s így nem is nagyon volt beszédes kedvében.
S éppen most,11 óra felé értek ki egy kis tisztásra,ahol egy befagyott patak,s néhány száraz,havas,magányos fűzfa foglalt helyet.Itt fel tudták törni a jeget,és tűzzel kiolvasztani,hogy víz válljék belőle.Nem túl finom,de megteszi amíg nem érnek ki innen,és nem találnak megfelelő patakot.
Mivel se a vándorok,se az állataik nem találtak élelmet,csak saját maguk ételkészletére tudtak támaszkodni,és elég szegényes ebédnek néztek elébe.De legalább volt tábortűz.
Itt tartózkodik a csapat egészen délig,hogy aztán tovább indulhassanak hosszú,végeláthatatlan útjukon.