Égbolt hegység

Tárgy: Égbolt hegység Kedd Jún. 29, 2010 12:34 pm

First topic message reminder :

Vajon miért Égbolt Hegység a neve eme csodálatos,fenyőfákkal körbe övezett hegynek,melynek fehéren csillanó csúcsa Magnius és a Phoenix napok fényébe vész el?
Hát éppen ezért.Mert ez Cryonath legmagasabb hegye,melyet megmászni csak a legbátrabbak mernek,magasba meredő,sziklás csúcsaival,s a legmagasabb pontjával,A Titán Fokkal.

Ám nem csak a magasság,a ritka levegő és a veszélyes szakadékok és meredélyek állják útját a vándoroknak.
Hanem hatalmas Rúk madarak,Fagy férgek,és még sok más félelmetes fenevad tanyázik a hófödte csúcsok fehér homályában.
Viszont a megkerülhetetlenül hatalmas hegyen át más út is vezet.Méghozzá a hegy gyomrában végig futó barlang rendszer,melyet a cryonathiak csak Lennvilág Tárnái-nak neveznek.
Ide a Fekete Népek Kapuján át vezet az út,még a biztonságos fenyvesekkel ölelt szegletről.

Barlangok,mesterséges,és természetes képződményű folyosók,hatalmas csarnokok,bányák,és minden amit csak el tudsz képzelni egy hatalmas,baljóslatúan csendes,sötét világban.
Ha némán haladsz talán nem ér baj... de nem árt ha óvatos vagy!

Itt ugyanis nem csak gonosz szörnyetegek,de okos humanoidok is csapdába csalhatnak.Drowok,és driderek élnek itt mélyen,ám mélységi gnómok,barlangi törpök,goblinok,orkok,trollok,és más teremtmények is megtalálhatóak itt.
Legjobb ha a Törpök Aranykő Útját választod utazó,hogy átkelj,mert ez a legrövidebb útvonal díszes szakaszaival,ám itt nagyobb rivaldafényben vagy,ami nem feltétlenül kedvező.

Válassz hát helyesen,s menj a Törpök Aranykő Útján,vagy pedig egyenest bele Sötéthon Alagútjaiba.....

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Jan. 21, 2011 2:58 pm

The member 'Elizabeth Shawna' has done the following action : Dices roll

'hatoldalú dobókocka' :
Égbolt hegység - Page 4 Die-6

Result :

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Jan. 21, 2011 3:14 pm

*A szörny szélesen fordul Narcissus felé, így a fiú pallosa az állat oldalába csapódik, és ha nem húzza ki belőle gyorsan, elkezd olvadni. Vajon mi a franc lehet az az anyag ami árad az állat testéből? A fájdalomtól felhörgő állat oldalra csapja a fejét, hogy szembenézhessen támadójával, és a szarvai egyenesen Cartinába csapódnak. A lány felordít a fájdalomtól, majd a lendülettől továbbrepül, és a falnak csapódik. Teste úgy csuklik össze, mint egy rongybaba, és több sebből vérzik. Utolsó éber pillanatában csak remélni meri, hogy társai emlékeznek rá, milyen bájitalokat hozott magával a táskájában, és hogy azok nem törtek össze.
Miután Liz bebikázása sikeres volt, a lány teljes erőbedobással lendül harcba, és sikeres lövést ad le. Pont a bestia szeme közé lő. Az állat belefagy a mozdulat közepébe, és a földre hanyatlik. Halott, vagy kábult, ki tudja, menniük kell tovább, mert a sav még mindig mar, és majdhogynem mindent beterít.

Bevárják a többieket, és megközelítik a következő nyílást, ami szemmel láthatóan egy hatalmas barlangba vezet át. A barlang bejáratától síkos, meredek lejtő vezet a mélybe. Kanyarog, mint a vizicsúszdák a földi strandokon. Ha ezt választják, gyorsan leérnek, de hogy hova, és milyen állapotban, azt nem tudni.*

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Jan. 21, 2011 5:11 pm

*Narcissus a diadal mámorától újfent felélénkülve lép oda Szerelméhez, megöleli, és hosszan megcsókolja. Ekkor veszi észre Cartina sebeit. Elhúzza a száját, és tőle nem megszokott, félhangos töprengésbe kezd.*
-Ha meggyógyítom, teljesen kimerülök, és elájulok, rosszabb esetben bele is halhatok. Ha viszont nem gyógyítom meg, elvérzik. Mit tegyek?
*Szerencséjére az Angyali Iker dönt helyette, s egy intéssel tovaküldi. A lejtőt veszi szemügyre, majd Emettre pillant, s mintha megbeszéltek volna valamit -pedig nem-, bólint, magához szorítja Heszperídát és leveti magát a síkos csúszdán. Gyermekien nevet, ahogy sötét haját borzolja a menetszél, és nagyon örül, hogy a síkos kő nem darálja le ruházatát. Heszperídának semmiféle félnivalója nincs, hiszen erős karjai teljes biztonságot nyújt.*
-Ez hihetetlenül jó!
*Mondja mámorosan, s egészen olyan, mintha éveket fiatalodott volna.*

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Jan. 21, 2011 5:19 pm

* Liz végre magához tér,s Emett megragadja a lány kezét amikor a szörny elkábul,vagy kipurcan.... nem tudni.*
-Liz!Tinával van valami... *kezd bele de nem is szükséges tovább mondania.*
-Vigyük le Narcissusék után,segítek!Aztán.... van itt nálad abból a gyógyító varázsitalból?Amit Ney'marath adott... szerintem az most el kellene... *mondja a lánynak,s ha belegyezik,akkor máris úgy csinálják a dolgokat ahogy mondta.*

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Jan. 21, 2011 5:28 pm

*Mikor a szörny végleg harcképtelen lesz nagyot sóhajt, és Narcissus hevességén teljesen meglepődik és forrón visszacsókol. Aztán észreveszi Tinát és aggódva nézi, legszívesebben odarohanna hozzá, de szerelme átkarolja és az alagútba vetik magukat. Erősen hozzábújik a fiúhoz, majd arcára felkúszik a jól ismert mosolya, és ujjongva nézi a jelenetet ahogy így együtt száguldanak lefelé. Haja Narcissus szerencséjére kontyba van fogva, különben tuti kiütni a fiú szemét, de néhány elszabadult, rakoncátlan tincs így is lebeg mögötte. Vidáman, és felszabadultan kacag, szorosan átöleli Narcissus, most boldog, most ebben a pillanatban megfeledkezik mindenről, csak ők vannak itt ketten ebben a vicces pillanatban. Mikor megérkeznek, kissé szédelegve feláll a két lábára, majd nagy mosollyal fordul a fiúhoz és várják a többieket. Aztán Tinán is segíteni kell, szegény ki tudja milyen súlyosak a sérülései. Nála sajnos nincs semmi hasznos bájital, de talán a többieknél van.*

Vendég

*Elhessegeti Narcissust, a fiú csak útban lenne. Ahogyan Emett is. Szelíden félrelöki a srácot, ahogyan elrohan mellette. Két térdre érkezik, de fel sem fogja a jelentősnek nem nevezhető fájdalmat. Aranyakból összefűzött övére akasztva ott lóg az életeket mentő kicsiny szütyő, benne a törhetetlen Angyalok Italával. Egyetlen cseppet cseppent a lány nyelvére, majd fel akarja kapni a testét, de rájön, hogy bár Cartina igazán egy pihe arab, ő, aki a saját bőröndjeit nem cipelte soha, nem fogja megemelni, ha itt helyben hisztirohamot kap sem. Elhúzza a száját, és kérlelőn néz Emettre, majd ha a fiú úgy dönt viszi, gyors, hálás puszit nyom az arcára, és a többiek után veti magát. Végre valami ebben a tetves barlangrendszerben, amit ő maga is igazán élvez. Hosszú haja szoros kontyba van tűzve, így nem élvezheti haja lobogását, de ez fel sem tűnik neki. Csak a szabadság érzésére figyel. Talán végre kikerülnek ebből a temetőből.*

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Jan. 21, 2011 5:59 pm

*Narcissus és Heszperída kanyargós útja horrorisztikus véget ér. Pár méterrel előttük egy faragott kő átjáró, két oldalán két égő fáklyával. Mivel nem látnak és nem hallanak senkit közeledni, valószínűsíthetik, hogy azok, akik a fényt használták, elmentek megnézni a fenti haddelhadot, és nem fognak örülni ha meglátják a padlón kiterített kalamut. Beljebb lépve a két fiatalt hátborzongató látvány fogadja: a falakról láncon lóg a megannyi felismerhetetlen tetem, és a terem bűzlik a rothadó hús és poshadó, véres vizelet szagától.
A terem másik végében kétfelé ágazik az út. Egy lépcsős járat vezet felfelé, valószínű az előző csarnok felé, a másik pedig élesen balra kanyarodik, az előző barlangot megkerülve tovább keletre, amerre tartaniuk kell. Ez a járat sokkal szélesebb és magasabb, mint amikhez eddig szerencséjük volt, és szépen megmunkált. Ha nem túl zavarodottak az előbbi élményektől, könnyen rájöhetnek, hogy megtalálták a Törpök Aranykő Útját.

Emett és Liz gyors iramban veszik kezelésbe az összetört ikert az Angyalok Italával, így Tina lassan magához tér, és darabos mozdulatokkal próbál talpra állni, bár igazán semmi nem megy neki. Egy ponton meg is említi: "Úgy érzem magam, mint akit falhoz vágtak..."
Miután Emett kelletlenül felnyalábolja a lányt, (amiben sokat segít az is, hogy ismeretlen nyelvű kiáltásokat hallanak a fal mögül, és siető léptek zaját), levetik magukat a kanyargó "csúszdára", csak hogy az alján összetalálkozzanak a fintorgó Narcissussal és Heszperídával.

Okosan úgy döntenek, hogy a Törpök Aranykő Útját választják továbbhaladásra, és sietve bele is vesznek a járat félhomályába. A fal mentén monumentális faragott szobrok figyelik őket árgus tekintetükkel, amint a kis csapat poroszkál előre. Úgy tudják, ez a rövid, és egyben veszélyes út, tehát mindenki résen van.*

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Jan. 21, 2011 6:08 pm

*Ahogy leérnek azonnal elfordítja Heszperída fejét, és még a szemeit is letakarja. Karjaiban kapja a lányt, és sietős léptekkel átszalad vele a tetemcsarnokon. Közben ennyit lehet hallani tőle.*
-Barbárok!
*Ebben az egy szóban minden undora és megvetése benne van, s tiszta lelke máris oldja benne a feszültséget. Mégis. Ezt nem bírja ő sem higgadt, optimista látószögben tekinteni. Mélyről gyökerező megvetéssel fogja lemészárolni azokat, akik képesek ilyet tenni. Látva, hogy Cartina rendbe jött, elmosolyodik, de azonnal vezeti is tovább a kis csapatot. Leteszi Heszperídát a földre, s előhúzza pallosát, melyet szerencsére roncsolódás nélkül húzott ki a szörnyeteg testéből. A faragott szobroktól kiveri a hideg víz.*
-Könyörgöm csak gólemeket ne!
*Nyögi suttogva. Demonológus-alkimista szellemőseitől hallott pár mondatfoszlányt, s egyetlen szó sem tűnt túl biztatónak az ősi világ életre kelt szobrairól.*

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Jan. 21, 2011 7:05 pm

*Mivel Emett úgy fogja őt, hogy a legkevesebb helyen érjen hozzá, elég bizonytalanul érnek le a terem aljára. Ott számára meglepően új módon már képes saját lábára állni, sőt, mintha nem is érezné, milyen súlyos sérülései voltak az előbb, csak a hihetetlen fáradtságot. Gatsugaa megböködi őt az orrával, és a lány úgy megijed, hogy fel is ugrik egy kicsit. A csata hevében el is feledkezett hű társáról. Sőt, ha jobban belegondol, azóta nem látta az állatot, hogy az alsó, karós járatba lépett. Valószínű, Gatsugaa a felső járaton ment tovább, és mivel más a felépítése, egyszerűen átugrotta a padlóban lévő szakadékot.*
- Istenem, de ügyes vagy! Hogy én milyen büszke vagyok rád! *Mondja, miközben megvakargatja a worg fejét, majd a többiekkel együtt belép a díszes járatba. Mikor Narcissus a gólemeket említi, kicsit eltávlodik a faltól, nehogy bármelyikhez akár véletlenül is hozzáérjen.*
- Félelmetes ez a hely...

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Jan. 21, 2011 8:41 pm

*Ahogy leérnek minden jókedve elszáll, azonnal megérzi a förtelmes bűzt, és ha Narcissus nem fordítaná el a fejét, tuti ott állna mint egy hülye megkövülve. Nem tudná levenni a szemét a borzalomról, de szerelme az eszénél van és helyette is gondolkodik. Átérve a hullaházon az alagútban folytatják tovább útjukat. Legnagyobb meglepetésére Tina már jól van, nagy kő esik le a szívéről, megkedvelte a lányt, barátnőjeként tekint rá, és ha valami történne vele azt nem heverné ki egyhamar. Kissé bizalmatlanul pislog fel a gigantikus szobrokra, egyik arcáról se árad az a" jó hogy erre jársz utazó" vagy"isten hozott nálunk" mosoly. Sőt, inkább bizar módon figyelik az ott közlekedő csapatot. Hátrapillant öccsére, hát neki se tetszik a dolog, ő is pislogva méregeti a szobrokat. Hát , de tovább kell menniük. Shadow ekkor kidugja a fejét a hátizsákból, és halkan felnyávog. A lány azonnal hátranyúl és megvakargatja a fejét a jószágnak.
~Mi van?-kérdi gondolatban.
~Éhes vagyok, és kiráz a hideg ettől a helytől.~früszköli a macska.
~Hát az éhséggel még várnod kell, ha letáboroztunk kapsz, addig bírd ki kérlek. És ne aggódj, én is szívesebben lenék odafent, de már itt vagyunk. Addig meg lécci maradj csöndbe, nem akarom, hogy felvonjuk magunkra a figyelmet.
~Persze, rendben.~érti meg a dolgot Shadow és visszabújik a táskába.*

Vendég

Már bő két és fél napja sétálnak ifjú hőseink a Törpök Aranykő Útján.
Viszonylag békésen teltek a napok.... pár óra alvást és táborozást kivéve szinte folyamatosan mentek tovább és tovább.
Hatalmas hasadékok felett átívelő vékony,korlát nélküli,vagy éppen vastag de repedezett hidakon keltek át,óriási lépcsőket másztak meg,melyek fokai nekik is nagyok voltak,nem,hogy a kisebb törpéknek,vagy épp tényleg törpeméretű csigalépcsőkön kapaszkodtak fel,melyeken csak négy kézláb tudtak járni.
Egy alkalommal épp egy lávatenger felett másztak át,amikor ismét furcsa hangokra lettek figyelmesek,s nyilvánvalóvá vált számukra már az első Aranykő Út beli estéjükön,hogy valaki követi őket.Bár nyomokat nem találták,látni nem látták az üldözőt,vagy talán üldözöttet,de mindenkiben benne volt az a furcsa érzés,hogy követik őket.
Ám egyre nyugodtabb volt a társaság,tudván,hogy közel járnak már a felszínhez.Még az út első szakasza folyamatosan lefelé tartott,most már szinte hegyet másztak,s a levegő sem volt már olyan ritkás.Néha egy egy lenge szellő meg is csapta őket,de még annyira gyér volt,hogy biztosak lehettek benne,annyira azért nincs közel a kijárat mint szeretnék.
Viszont elég jó esélyekkel haladnak tovább.
Útjuk során volt némi problémájuk egy különös lénnyel,egy hatalmas,denevér szerű szörnyeteggel,de sikeresen leküzdötték az akadályt,s a szörny el is tűnt.Értelmes lényekkel nem találkoztak,csak egyszer osontak el két barlangi goblin mellett,akik talán akkor sem vették volna észre őket,ha egyenesen mellettük sétálnak el,hiszen jókedvűen cseverésztek,és grogot iszogattak.
Ám a társaság élelme egyre fogyott,nem sokszor akadtak bele tiszta vizű forrásba,s mindannyian elcsigázottak,fáradtak,és koszosak voltak már.
Ám Blassir velük haladása még kapóra is jött nekik,hiszen a drow álcát húzott sárkány remek erőöntő volt.
Kedves történeteivel,halk dalolgatásaival,és ellenállhatatlan modorával mindenkit levett a lábáról,még a sokszor mogorva Emettet is.
A lányok pedig egyenesen körül rajongták,s már már el is feledték,hogy a jóképű,sötétbőrű,hegyes fülű elf valójában sárkány.
Hát így teltek a hétköznapok,s ők csak meneteltek,rendíthetetlenül,egyre kevesebb beszélgetésbe bonyolódva,jószerével némán,és csüggedten.
Jó lenne már látni a Napok fényét.....

Tárgy: Re: Égbolt hegység Pént. Márc. 04, 2011 1:21 pm

*Mikor már mindenki üveges szemmel lépdelt a csúszós és szűk alagútban,egyszer csak fényt vettek észre.Az egész társaság csodálattal nézték a régnemlátott napfényt.Kiderült még egy jó félóra volt míg a közelébe értek az alagút végének.A friss levegő és a természet hangjától a koszos és büdös társaság egy kicsit felélénkült és bátrabban kezdtek menni.A vége felé az alagút egyre szűkült,így a kikészült tagok szeme és végtagjai remegni kezdtek,mert az égvilágon senki nem fért ki.Végül közös erővel kipaszírozták magukat és a benmaradt tagokat pedig kihúzták az utolsó szálig,a rotdhadthús szagú csűrhe szerencséjére egy erdő melletti réten találták magukat.Egyesek azt hitték,hogy elájultak és társai húzzák a földön miközben ő álmodik erről a csodaszép helyről.Kiderült,hogy egy tisztavizű patak is van a közelbe,nagy nehezen sátrat vertek a patak mellé és élelmet gyűjtöttek.Mire a gyűjtögető társaság visszatért,a csoport másik fele a sérülteket ápolta és vizet hozott.Estére mindenki úgy aludt mint a bunda,még az őrök is majdnem elaludtak.Reggel mikor kialudták magukat tovább indultak.